A zsidó hétköznapok

Rabbitörténetek

 

  A mi rabbink már kicsi gyermek korában tanúságot tett a bölcsességrol! - dicsekszik egy vonaton utazó zsidó a társainak. - Az úgy történt, hogy egy gazdag zsidó azt mondta neki: na te fiúcska, adok neked egy guldent, ha megmondod, hol lakozik az Isten? Hát mit mondott erre a mi rabbink, pedig még gyermek volt?! Én adok magának két guldent, ha megmondja, hol nem lakozik!

- Rabelében, miért van az, hogy mindig a villámlást látjuk elobb, s csak azután halljuk a mennydörgést? - kérdik a tanítványok.
- Szamarak! Mert Isten rendeltetésébol a szemünk elorébb van, mint a fülünk.

A gozfürdoben látja Kohn, hogy a zuhany alatt Grün elorehajolva szappanozza a lábát. Odamegy, és nagyot sóz az ülepére. A szappanozó felegyenesedik, megfordul. Akkor veszi észre, hogy az nem is Grün, hanem a rabbi.
- Bo... bocsánat - hebegi Kohn -, nem tudtam, hogy a rabbi az...
- Nem tesz semmit! Ahol te megütöttél, ott én nem is vagyok rabbi.

Egy emberbaráti társaság meg akarja nyerni céljainak a rabbit. Kérik, hogy segítsen nekik a társadalmi egyenlotlenségek kiigazításában. - Rendben van - egyezik bele a rabbi -, hajlandó vagyok együttmuködni veletek. Majd megosztjuk a munkát: ti rábeszélitek a gazdagokat, hogy adakozzanak, én meg rábeszélem a szegényeket, hogy fogadják el.

A bölcs rabbitól megkérdezik a tanítványai: mitol édes a kávé, a cukortól vagy a kavarástól?
- Nu, természetesen a kavarástól.
- Akkor miért kell bele a cukor?
- Szamarak, hogy tudjuk, meddig kell kavarni!

Két talmudista vitázik, hogy szabad-e a Talmud tanulása közben dohányozni? Nem tudnak megegyezni, ezért az egyik elmegy a rabbihoz:
- Rabelében, szabad a Talmud olvasása közben dohányozni?
- Nem, nem szabad!
Aztán a másik megy el hozzá, s megkérdezi:
- Rabbi, szabad dohányzás közben a Talmudot olvasni?
- Hát persze, a Talmudot mindig szabad olvasni!

- Rabelében, szabad szombaton megölni a tetut?
- Nem szabad.
- Hát a bolhát?
- Azt szabad.
- Miért szabad az egyiket és miért nem a másikat?
- Mert a tetu másnapra is ott marad, de a bolha elugrik!

A rabbi fia kikeresztelkedett, valaki szemrehányást tett neki:
- Hogy engedhette meg, hogy a fia keresztény legyen? Mit fog mondani az Úrnak, ha számon kéri?
- Azt mondom majd: Uram, és az ön fia?!

Sírva áll egy zsidó no a szentéletu Löw Sámuel rabbinus elé:
- Megvert engem az Isten, rabbi, folyton csak lányaim születnek, és én annyira szeretnék egy kisfiút.
- Vigasztalódj, lányom - mondja szánakozóan a rabbi -, megígérem, hogy jövore fiút ad neked az Úr!
Még aznap éjjel megjelenik az Úr angyala a rabbinál: "Sámuel, Sámuel! Megszegted a törvényt, olyasmibe avatkoztál, ami csak az Úr dolga. Az Úr teljesíti az ígéretedet, a zsidó nonek lesz fia, de te büntetésbol nem kerülhetsz be a Paradicsomba !" Másnap reggel az angyal meglepetten látja. hogy a rabbi örömlakomához készülodik.
- Miért csodálkozol? - kérdi mosolyogva szentéletu Löw. - Miért ne lakomázhatnék? Eddig a jót mindig a Paradicsomért cselekedtem. Most már csinálhatom a jót magáért a jóért . . .

Súlyos szárazság következtében nagy ínség fenyeget. A rabbi azonnal böjtöt parancsol. Ugyanakkor a szomszéd falu rabbija nagy lakomát rendez. - Hadd lássak odafent, hogy mi enni is szoktunk - magyarázza a híveinek. - Ha folyton böjtölnénk, még azt hihetnék az égiek, hogy megvagyunk mi eledel nélkül is!

A király meglátogat egy börtönt, hosszan elbeszélget egy rabbal. Utána megparancsolja, hogy annak a rabnak csökkentsék a felére a büntetését. Igen ám, de a rab életfogytiglanit kapott, hogyan lehet azt megfelezni? Hívatják a bölcs rabbit, mondja meg, mit tegyenek? - Egyszeru! Egyik nap itt legyen a rab, másik nap otthon, felváltva!

- Rabelében, szabad-e levágnunk az olyan tyúkot, amelyiknek csirkéi vannak? - kérdezi Kohn.
- Szabad.
- Akkor is, ha tudjuk, hogy emiatt a csirkék elpusztulnak?
A rabbi erre a kérdésre nem számított, eltunodik és azt mondja:
- Hagyjunk idot Istennek, hogy megtalálja a megoldást. Gyere vissza holnap a válaszért.
Szomorúan állít be másnap Kohn:
- Rabbi, az éjjel a róka elvitte a tyúkomat a csibékkel együtt!
A rabbi az égre emeli a tekintetét, és elismeroen mondja:
- Micsoda frappáns megoldás!

- Létezik-e bun nélküli ember? - kérdik tanítványai a rabbit. - Bun nélkül ember nincsen - mondja a bölcs -, mégis különbség van az igaz ember és a gonosz között. Az igaz tudja, hogy amíg él, addig bunözik. A gonosz tudja, hogy amíg bunözik, addig él!

Szörnyülködve hallja a rabbi, hogy egy fiatal zsidó éhen halt. - Egy zsidó nem halhat éhen! - kiáltja felindultan. - Miért nem jött el hozzánk, s miért nem kért alamizsnát? - Mert szégyellte, Rabelében. - Na mondtam én, hogy egy zsidó nem hal éhen! - állapítja meg a rabbi. - Ez se az éhségbe halt bele, hanem a büszkeségbe! .

A rabbi sehogy sem szíveli a képmutatóan alázatoskodó Gelb Ármint. Azt mondja neki feddoleg: - Na, na, te Gelb, nem vagy te olyan nagy, amilyen kiesinek mutatod magad!

Egy szemtelen, követelodzo koldusnak pénzt ad a rabbi. A felesége korholja emiatt: - Hogy lehet egy ilyen alaknak pénzt adni! - Hogy lehetnék én rosszabb az Atyánál, te Sára! - mondja szelíden a rabbi. - Láthatod, milyen alakoknak ad O is pénzt!

Jajveszékel a szegény öreg zsidó a rabbi elott: - Elviszik az én egyetlen támaszomat, a fiamat katonának! - Nyugodj meg, és menj szépen haza! - vigasztalja a rabbi -, majd én beszélek az Istennel, hogy parancsolja meg a császárnak: ne vigye el a szegény öreg zsidó egyetlen támaszát katonának! Két hét múlva megint jön az öreg zsidó, és szemrehányóan mondja: - Mégis elvitték az én egyetlen támaszomat katonának! - Hát tehetek én arról ~ fakad ki a rabbi -, hogy az Isten nem tud elég erélyes lenni a császárral?!

Egy vallásos irat szerzoje elviszi muvét a tudós rabbihoz, kérve, hogy olvassa el. Egy hét múlva visszamegy és megkérdezi: - Hogy tetszett az írásom, rabbi? - Nagy hasznomra vált, hogy elolvastam, igen fontos dolgot tudtam meg belole. - Igen hízelgo számomra, ha még egy ilyen tudós rabbi is tanult a könyvembol- mondja a boldogságtól olvadozó szerzo. - Mit tanultál az én muvembol? - Eddig ugyanis csak azt tudtam, hogy lehet a rongyból papírt csinálni... De most már azt is tudom. hogy lehet a papírból rongyot csinálni!

A kivándorlás gondolatával foglalkozik Kohn. Elmegy a rabbihoz tanácsot kérni. - Elmondom neked az öreg Weisz esetét - szól a bölcs rabbi. - Tüdocsúcshurutja volt, az orvosok a hegyekbe küldték gyógyulni. A csúcshurutbó1kigyógyult, de a hideg levegotol isiászt kapott. Az orvosok meleg klímát ajánlottak. Weisz elment Szicíliába, de az ottani koszttól súlyos májbetegséget szerzett. Annak a kúrálására az orvosok Karlsbadba küldték, de a sok gyógyvizet nem bírta a szíve. Egy másik gyógyhelyre ment tehát. de a szénsavas fürdo után megfázott, ki újult a tüdocsúcshurutja... Kohn elgondolkodott. - Azt akarod mondani. bölcs férfiú, hogy ne vándoroljak ki? - Tégy belátásod szerint, de tudd, hogy valami betegség mindenhol van. Akkor pedig csak jobb a megszokott környezetben. ahol az ember legalább az orvost ismeri . . .

Hittanórán a rabbi megkérdezi Samukától, hány óra van? - Háromnegyed tizenegy lesz öt perc múlva. - Szamár vagy, ülj le! Móricka, mondd meg te, mennyi az ido? - Fél tizenegy múlt tíz perccel. - Okos! Tanuljátok meg, sohasem tudhatjuk azt, ami lesz, csak azt, ami már elmúlt!

- Rabbi, miért kell a volegénynek a házasságkötés elotti napon böjtölni? - Na ja, a házassághoz gyomor kell!

Az ifjú Weisz felkeresi a rabbit:
- Rabelében, adj tanácsot, elvegyem-e Blau Rezsint feleségül? Egy nagyon jóravaló zsidó családból való.
- Akkor vedd el.
- De bandzsít.
- Akkor ne vedd el.
- De az apja nagy hozományt ad vele.
- Akkor vedd el.
- De a lány sántít is.
- Akkor ne vedd el.
- De házat, boltot is örököl majd az apjától.
- Akkor vedd el.
- De van egy fattyú gyereke is.
- Akkor ne vedd el.
- Mondd meg, rabbi, mégis mi lenne a legjobb?
- A legjobb az lenne, ha kikeresztelkednél - fakad ki a rabbi -, mert akkor a tisztelendo plébános urat orjítenéd meg a kérdéseiddel, és nem engem!

A szentéletu rabbi elszörnyedve látja, hogy Kohn fedetlen fovel lép be a zsinagógába. - Hogy tehetsz ilyet. te Kohn?! Tudod te, milyen iszonyatos bun kalap nélkül jönni a templomba?... Ez ugyanaz, mintha a barátod feleségével szeretkeznél! Kohn kajánul elvigyorodik: - Kipróbáltam, rabbi . . . Nem ugyanaz!!!

A bölcs rabbit megkérdezi a tanítványa: - Rabelében, miért van az, hogy ha valaki a szegényhez fordul, az segít, ha tud, de ha a gazdaghoz fordul a bajával, az meg sem látja. Azt mondja a bölcs: - Lépj az ablakhoz, nézz ki. Mit látsz? - Utcát, jövomeno emberekkel, állatokkal, jármuvekkel. - Most lépj a tükörhöz. Mit látsz? - Csak magamat. - Látod, az ablak is üveg, a tükör is üveg, csak a hátán van egy kis ezüstréteg. De az már elég ahhoz, hogy az ember semmi mást ne lásson tole, csak saját magát.

Beszédében azzal vigasztalja szegény sorsú híveit a rabbi, hogy akik a földi életükben szukölködnek, azok a másvilágon gazdagok lesznek, aki most gazdag, az viszont koldus lesz odaát. A beszéd után egyik híve odamegy hozzá: - Te gazdag vagy rabbi, én meg szegény, kössünk hát üzletet. Adj nekem ezer aranyat kölcsön, és a másvilágon, ahol gazdag leszek, megadom duplán, ami nagyon jól jön majd neked, mert ott te leszel szegény. - Nem tehetem - mondja a bölcs -, mert amilyen ügyes vagy, képes lennél ezzel a pénzzel itt a földön nagy vagyont szerezni, így a másvilágon mégis szegény lennél, és nem adhatnád vissza nekem a kölcsönt.

Péntek este egy átutazó kereskedo letétbe helyez a rabbinál százezer forintot, a hitközség elöljáróinak jelenlétében. Vasárnap jelentkezik a kereskedo a pénzért, de a rabbi kijelenti, hogy o semmirol nem tud. - De rabbi, hiszen a hitközség vezetoi is tanúsíthatják, hogy átvetted tolem a százezret! A rabbi hívatja az elöljárókat, azok sorra megesküsznek, hogy ok semmi pénzátadásról nem tudnak, a kereskedot soha életükben nem látták. A rabbi elküldi oket, majd eloveszi a pénzt és átadja hiánytalanul a tulajdonosának. - De rabbi - ámuldozik a kereskedo -, mire volt jó ez a komédia? - Csak hogy megmutassam: kikkel vagyok én körülvéve !

A jeles, közmegbecsülésnek örvendo rabbinak van egy iszákos, mihaszna testvére. Felkeresi a testvérét, hogy megmagyarázza neki, a család hírnevének is tartozik azzal, hogy felhagyjon az ivással. - Hát mit akarsz - méltatlankodott a testvér -, az én családom sokkal jobb, mint a tiéd ! Nekem van egy testvérem, aki nagy híru rabbi, de neked csak olyan testvéred van, aki iszákos, semmirekello alak !

A hitközségi elnök méltatlankodva mondja a rabbinak: - A te fiad teljesen megbolondult, rabbi! Bement a kocsmába, falatozott a sertéskarmonádliból, csókolgatta a pincérnot... - Nü, éppen hogy nem bolond, akkor lenne az, ha a pincérnobol falatozik és a karmonádlit csókolgatja!

Új kántort keres a gyülekezet. Ketten jelentkeznek, de az egyik részeges, a másik meg szoknyapecér. A hitközség elöljárói tanácsot kérnek a rabbitól, hogy melyiket válasszák? - Inkább azt a szoknyabolondot! - De rabbi - ellenkezik az egyik zsidó -, a részegeskedés csak hiba, de amit az a másik csinál, az már bun! . - Gondolj csak bele! - mondja a rabbi -, részegeskedni bármilyen öreg korban is lehet, de a szoknyák után szaladgálást egy bizonyos korban abba kell hagynia az embernek...

A hitközség felmond a rabbinak, s az elköltözik. Az elöljáróság tagjai egészen a városon kívülig elkísérik. A határban megáll a rabbi, hogy még utoljára visszatekintsen: - Milyen szép kis város! - mondja sóhajtva. - De rabbi - értetlenkedik a hitközségi elnök -, eddig mindig csak csepülted a várost, hogy milyen csúf, milyen gonosz, most meg hirtelen kezd neked tetszeni?! - Na ja. Most, hogy ti nem vagytok benne...

- A nagyvárosok tele vannak istenfélelemmel - mondta egy bölcs falusi rabbi. - Amikor elmennek oda a mi fiaink, mind jámborok és istenfélok. Amikor visszakerülnek onnan, mind eretnekek, az istenfélelmüket ott hagyják a városban!

- Rabelében, miért tiltja a Talmud, hogy a frissen nosült zsidó katonának menjen? - kérdi a talmudista. - Szamár! Hát van annak otthon épp elég csatája !

Kohn elpanaszolja a rabbinak, hogy rajtakapta a feleségét a könyvelojével a pamlagon, és most tanácstalan, nem tudja, mit tegyen. - Dobd ki a feleségedet! - Nem tehetem, rabbi, mert nagyon szeretem. - Dobd ki a könyvelot! - Nem tehetem, mert ismeri minden üzleti titkomat. - Egyszeru - mondja erre a bölcs rabbi -, dobd ki a pamlagot!

Az ifjú Blau a rabbi tanácsát kéri, hogy megnosüljön-e vagy ne. - Tedd, ahogy akarod - válaszolja a rabbi -, de mind a kettot megbánod!

Grün bevallja a rabbinak, hogy nagy butaságot csinált: kölcsönadott valakinek tízezer forintot, de nem csináltak róla papírt. Hogy lehetne ezen utólag segíteni? A bölcs rabbinál kész a megoldás: - Írj neki egy levelet, hogy azonnal küldje meg a húszezer forintodat. Erre o dühösen megírja, hogy csak tízezerrel tartozik, s akkor ott lesz a bizonyíték a kezedben!

- Rabelében - kérdezi Kohnné -, van-e biztos szer az ellen, hogy ne legyek terhes? - Van. Egy pohár vizet kell inni. - Elotte vagy utána? - Helyette.

Rabbi Löw prédikációjában szidja a szombat megszentségtelenítoit. Keményen kikel azok ellen, akik szombaton is kinyitják a boltjukat. Prédikáció után odamegy hozzá Kohn Móric és azt mondja: - Aranyat érnek a te szavait, rabbi! Hálából adok tíz guldent a hitközségnek! - Ilyen nagy hatással volt rád a beszédem?! - Rám ugyan nem - mondja Kohn -, de remélem, hogy a többiekre igen, és ezentúl nem mernek kinyitni szombaton. Így aztán egyedül csak az én boltom lesz nyitva szombaton, s legalább arra az egy napra megszabadulok a konkurenciától!

Egész éjjel nem tudtam aludni a te prédikációd miatt - mondja Kohn a rabbinak. - Olyan mély, megrázó hatással volt rád? - Na nem, hanem elaludtam rajta. És ha én napközben alszom, este már sehogy sem jön rám az álom.

Prédikáció közben odaszól a rabbi a samesznak: - A hátsó sorban hangosan horkol egy zsidó, menj oda és ébreszd fel! - Jól adja! - dohog a samesz -, maga altatta el, hát ébressze fel maga!

- A mi szentéletu öreg rabbinkat minden este hat angyal emeli be a felesége ágyába - meséli a jámbor Grün. - Utána pedig egy angyal visszaviszi a saját ágyába. - Ha visszavinni elég egy angyal, odavinni miért kell hat?! - Hát akar o menni?!

Egy tolvaj elmegy a rabbihoz: - Nincs szerencsém mostanában, rabbi, adj rám egy áldást, hogy jobban menjenek a dolgaim. - Még mit nem! háborodik fel a rabbi - egy ilyen országos tolvajra! - De rabbi, fizetek ötven dollárt. - Csak ne lennék ilyen szegény magam is, meg a hitközség is! - sóhajt a rabbi, majd megadóan felemeli a kezét. - Ha az Isten azzal akar büntetni valakit, hogy meglopják, téged használjon fel eszközéül!

Egy púpos panaszkodik a rabbinak: - Rabbi, te minden szombaton azt prédikálod a templomban, hogy minden, amit az Isten alkotott, az tökéletes. Hát nézzél rám! A rabbi alaposan megszemléli, és nem érti: - Miért? Hát nem vagy tökéletesen púpos?!

A jámbor Grün Izsó így dicsekszik a szomszéd falubeli zsidóknak: - Ha hiszitek, ha nem, hatalmas ereje van a mi rabbink szavának! A minap észrevette, hogy a vele szemközti házban egy zsidó szalonnát eszik. Iszonyú haragra gerjedt és így kiáltott: duljön rád a ház, te hitvány, törvényszego zsidó! Aztán hirtelen észbe kapott, hátha vannak buntelenek is abban a házban: miattuk megparancsolom, hogy a ház maradjon épségben. Képzeljétek! A rabbink egyetlen szavára a ház épségben maradt!

Az újgazdag Kohn panaszolja: - Amióta szagát vették, hogy van egy kis pénzem, annyi a vendég a házamban, hogy alig férek el tolük. Mit tegyek, rabbi? - Adj kölcsön a gazdagnak, a szegénytol viszont tagadd meg a kölcsönt, meglásd, mindketto elkerül majd!

Ajánlást kér egy vallásos irat szerzoje a tudós rabbitól muvéhez. A rabbi ír néhány ékes dicsoíto szót a lap tetejére, de a nevét csak a lap legeslegaljára írja. - Mit jelentsen ez, rabbi? - Meg van írva: "Tartsd távol magad a hazugságtól!"

- A mi rabbink valóban rászolgált a csodarabbi névre - dicsekszik az egyik jámbor zsidó a másiknak. - Elmondok egy esetet, ezt hallgasd meg! Egyszer a szomszéd faluba utaztunk nyitott parasztszekéren. Hirtelen besötétedett felettünk az ég, mindnyájan megrémültünk, hogy most borig ázunk. De a mi rabbink mormolt egy imát, s halljál csudát, balról esett, jobbról esett, de középen, ahol a szekér ment, ott sütött a nap! - Semmi! Ezt hallgasd meg! Megy a mi rabbink szombaton az utcán, hirtelen megbotlik valamiben, odanéz, hát egy nagy zacskó, tele pénzzel. Rabbink égre fordította a szemét, és jajveszékelni kezdett: te, Isten, te tudod a legjobban, milyen szegény az egész hitközség, benne jómagam is, miért teszed ezt velem?! És az Isten megtette a csodát: balról szombat volt, jobbról szombat volt, csak ahol a rabbi állott, ott volt vasárnap, így aztán felvehette a pénzt a földrol!

- Valóságos csodarabbi a miénk! - mondja Kohn. - Ugyan, hiszen nem tud prédikálni - ellenkezik Grün -, nem tanulmányozza a Talmudot, nem tartja be a törvényeket . . . - Hát nem valóságos csoda, hogy mégis rabbi lett belole?!

Kohnné bejelenti a rabbinak, hogy válni akar, mert nincs megelégedve a férjével. - Rendben van - bólint rá a rabbi -, de elobb süss egy kalácsot a férjednek, ám a hozzávalókat a szomszédasszonyaidtól kérd kölcsön. Kohnné elmegy Grünnéhez lisztet kérni, elmondja, mire kell. - Még te nem vagy megelégedve az uraddal? Hát mit szólnál, ha olyan kártyás, lump alak volna, mint az én Grünöm?! Weisznétol cukrot kér kölcsön Kohnné a válási kalácshoz. - Lenne csak a te urad a Weisz, ez a goromba, brutális fráter - méltatlankodik a szomszédasszony -, megtanulnád a magadét megbecsülni! Blauné, akitol vajat akarna kölcsönkérni, sírva mondja: - Még kenyérre sem telik, nemhogy vajra! Az én uram minden pénzét a nokre költi. Az asszony hazaszalad, és az ura nyakába ugrik: - Kohn, te vagy a legjobb férj a világon!

Ausztria bekebelezése után Hitler hívatja a bécsi forabbit, és megkérdezi tole: - Milyen hadvezérnek tart engem? - Mit mondjak? Egy Napóleon! - áradozik a rabbi. - És milyen szónok vagyok? - Egy Demoszthenész! - És milyen színész? - Erre egyelore nem tudok válaszolni - simogatja szakállát a rabbi. - Mindenesetre szeretném minél elobb több darabban látni önt!

Kohn elpanaszolja a rabbinak, hogy döglenek a libái. - Mivel eteted oket? - Szemes kukoricával. - Az a baj. Etesd ezután darával! Kohn egy hét múlva ismét panaszkodik, hogy még mindig döglenek a libái, pedig darával eteti oket. - Mert szamár vagy! . - mondja a rabbi. - zabbal etesd oket! Pár nap múlva Kohn megint siránkozik, hogy hiába eteti zabbal a libáit, mégis pusztulnak. - Ostoba fajankó vagy, miért nem árpával eteted oket?! Másnap megint megy Kohn: - Rabelében, hiába próbálkoztam az árpával, megdöglött az utolsó libám is! - Most már egy libád sincs? - Egyetlen egy se. - Kár. Pedig még annyi jó ötletem lett volna...

Kohn és Grün megszegték a vallás törvényeit: szombaton is üzleteltek. A rabbi büntetésül azt szabta ki rájuk, hogy egy marék kukoricát tegyenek a cipojükbe, s egy hétig azon járjanak. Egy hét után találkoznak, Kohn járni alig tud, ezzel szemben Grün kackiásan, legényesen lépked. - Te csaló! - kiabál Kohn -, nem tartottad be a rabbi parancsát, nem tettél kukoricaszemeket a cipodbe ! - Hogyne tettem volna! - védekezik Grün -, csak elobb jó puhára foztem!

Az olaszliszkai csodarabbit felkeresi Kohn. Elmondja, hogy vitája van Grünnel, s a rabbit kéri, hogy tegyen igazságot köztük. Elmeséli az esetet. A rabbi szó nélkül végighallgatja, s azt mondja: - Neked van igazad! Kohn boldogan távozik. Ám félóra múlva megjelenik Grün is. Elmondja, hogy vitája támadt Kohnnal, kéri, hogy a rabbi mondja meg, melyiküknek van igaza. Eloadja az esetet. A rabbi türelmesen meghallgatja, s a végén azt mondja: - Neked van igazad! Grün is elégedetten távozik. Ám a bóher, aki mindezeknek fültanúja volt, nem állj a meg szó nélkül: - Rabelében, te Kohnnak is igazat adtál, Grünnek is igazat adtál, pedig két vitatkozó közül csak az egyiknek lehet igaza! A rabbi végigsimogatja hosszú szakállát, s azt mondja: - Tudod mit? Neked is igazad van!

A munkácsi rabbi kiáll a háza elé, jobb kezét a szeme elé ernyozve hosszan a távolba réved, csak elnyújtott, éneklo hangon felkiált: - Lemberg!... Ég Lemberg!... Harmadnapja ég Lemberg! Egy idegen, aki éppen akkor érkezett a városba, bosszúsan mondja a rabbi körül összegyult tömegnek: - Ugyan, éppen most jövök onnan, nem is ég Lemberg ! Mire az egyik hitsorsos, elismeroen: - Nu, már az is szép, hogy ellát odáig!

Az ifjú Schwarz a rabbihoz fordul: - Valami rizikómentes üzletbe szeretnék fogni. Mit tanácsolsz, rabbi? - Kereskedj liszttel és deszkával - tanácsolja a bölcs -, abban nincs rizikó. Az éloknek mindig szükségük lesz lisztre a kenyérhez, a holtaknak mindig szükségük lesz deszkára a koporsóhoz. Egy év múlva megint megjelenik Schwarz: - Csodbe mentem, rabbi! - mondja sóhajtva. - Olyan szegény városnegyedben nyitottam boltot, ahol az emberek se nem élnek, se nem halnak, épp hogy csak vegetálnak...

Egy alamizsnás szegény a rabbihoz szeretne bejutni, de két órát kell várakoznia, mert a kövér uzsorás Kohn van bent. Végre bemehet, a rabbi ad neki valamicske pénzt, s mindjárt el is küldi. Az alamizsnás az utcán utoléri az uzsorást, és irigykedve mondj a: - Velem csak két percig foglalkozott a rabbi, veled bezzeg két óráig! - Na ja, mert ahhoz, hogy rád nézzen és lássa, milyen szegény vagy, elég volt két perc is - mondja aranygyurus kezeit széttárva Kohn. - De amíg én meg tudtam gyozni ot arról, hogy én milyen szegény vagyok, ahhoz bizony kemény két óra kellett !

Egy idegen faluból jött zsidó kér tanácsot a rabbitól. - Miért nem fordulsz a saját rabbidhoz? - Neki már elmondtam az én nagy bajomat, meg is hallgattam a tanácsát. De gondoltam, megkérdezlek téged is. Két ökör csak könnyebben kirántja a kocsit a sárból, mint egy . . .

Hittanórán a rabbi elmesél egy történetet a gyermekeknek: - Egy szegény kisfiú arra kérte Jahvét, tegyen csodát, hogy o az ajándékba kapott hegedun játszani tudjon, és a hegedujével eltarthassa az édesanyját. A csoda megtörtént, a szegény fiú a hegedujével biztosította édesanyja megélhetését. Meg tudnátok-e mondani, hogy az Úr miért nem küldött pénzt a fiúnak, hanem inkább keresethez juttatta? - Ugyan, rabbi, hogy kérdezhet ilyet! - szemtelenkedik Móricka. - Az Úr csak nem ad ki pénzt ott, ahol csodát is tehet!

Késo éjjel kopognak a rabbi ablakán. - A rabbi aludni tért, ilyenkor már nem lehet zavarni - szól ki a bóher. - Mondják meg neki, hogy de bizony csak keljen fel - erosködik a jövevény -, mert az Úr sógora akar vele beszélni! Dühösen jön elo a rabbi: - Ki merészelte Jahve sógorának nevezni magát? - Én. És joggal - bizonykodik a vendég -, mert az öreg Löw Ábrahámnak két lánya volt, az egyiket én vettem el, a másikat meg az Úr...

- Hatalmas Jahve, mi neked száz év? - Egy perc, fiam. - És mi neked egy millió? - Egy fillér, fiam. - Adnál nekem, szegény zsidónak, egy fillért kölcsön? - Várjál, fiam, egy percig.

Elmegy az öreg Löwné a rabbihoz: - Meghalt az én jó Pinkászom, el kellene búcsúztatni. - Na te, Ráhel, mondok én az urad felett egy olyan búcsúztatót, hogy zokogni fog az egész gyülekezet, ha nem sajnálsz érte kétezer forintot. - Rabelében, én egy szegény asszony vagyok... - Jól van, lehet ezerért is búcsúztatni, nem fog ugyan zokogni a gyülekezet, de az is nagyon szép beszéd lesz. - De rabbi, én egy nagyon szegény zsidó asszony vagyok... - Ötszázért is van beszéd, de abban már egy-két viccet is mondok!

Halálos ágyán végrendelkezik a rabbinak az öreg Kohn: - A ház az én szeretett Móric fiamé legyen... - A Móricé? - csattant fel a felesége - hiszen még meg se nosült... - A boltot az én Sára lányom kapja... - Pont az a világ lustája? - méltatlankodik megint Kohnné - Az autót Ármin fiamra hagyom... - Autót annak a kelekótyának? - morog az öregasszony. Kohn bácsi már megelégeli, és felfortyan: - Te, Rebeka, most ki haldoklik itt, én vagy te?

- Miért váltál el a feleségedtol? - kérdi Weisztol a rabbi. - Mert egy fejjel magasabb volt nálam. - Az még nem olyan nagy baj ! - Na, de láttad volna azt a fejet!!!

Egy szegény kis zsidó megrakott szénásszekérrel megy az úton. Szembekarikázik vele a gróf csemetéje , aki pökhendin rákiált: - Térj ki az utamból, zsidó! - Térj ki inkább te, úrficska - kérleli a zsidó -, neked biciklivel könnyebb... Az úrfi lerángatja a zsidót a bakról, s alaposan elveri. A zsidó elpanaszolj a az esetet a rabbinak. - Te vagy a hibás - mondja a rabbi -, miért nem tértél ki?! - De rabbi... Hát nem nekem volt igazam? - Tanuld meg, egy kis zsidónak nem elég, ha igaza van, egy kis zsidónak esze is kell hogy legyen!

A rabbi észreveszi, hogy alig tízperces beszéde után a hitsorsosok már mind az igazak álmát alusszák. Bosszantja a dolog, egy darabig még beszél a süket falaknak, aztán váratlanul elhallgat. A hirtelen támadt csöndre a hívok felkapják a fejüket, felébrednek. A rabbi ekkor újból megszólal: - Most ne gondoljátok, hogy nem tudnék tovább beszélni, de nem biztosítom nektek ezt a jó kis alvást!

A bóher kérleli a csodarabbit, hogy avassa be ot is a csodatevés titkaiba. - Nem tehetem, fiam - mondja a rabbi -, félek, hogy másoknak is elárulnád. A bóher szentül fogadkozik, hogy soha, senkinek. - Akkor meg pláne nem tehetem. Milyen dolog volna az, ha a tanítvány jobb titoktartónak bizonyulna a mesternél?!

A 80 esztendos Kohn 18 éves felesége nagy meglepetésre, gyermeket szül. Elmegy az öreg a rabbihoz és megkérdezi: - Hogy lehetséges ez, rabbi? - Hallgass csak ide - mondja némi töprengés után a rabbi -, elmesélek egy példázatot. Sétál a sivatagban egy öregember, egy szál napernyovel a kezében. Hirtelen csak ott terem elotte egy hatalmas oroszlán. Az öreg maga elé kapja a napernyot, mint egy puskát, és azt mondja: Puff! Az oroszlán abban a pillanatban holtan rogyik össze... Hogy lehetséges ez? Hát úgy, hogy az öreg háta mögött jött egy fiatal vadász, egy nagyon jó puskával, és éppen abban a percben lott . . .

Egy engedékeny lelkületu rabbinál bevádolnak egy zsidót, mert szombaton dohányzott. - Ugye fiam, nem tudtad, hogy szombat van?! - kínálja fel a kibúvót a rabbi. - De tudtam. - Akkor talán elfelejtetted, hogy a hitünk tiltja a szombati dohányzást?! - Nem felejtettem el. - Akkor talán az orvos írta elo neked a dohányzást?! - Nem rabbi - mondja a megátalkodott -, élvezetbol dohányoztam! - Most láthatod, Uram, milyen buntelenek Izrael fiai! - fordítja ég felé szemeit a rabbi. - Ez az ember sem hajlandó megszegni azt a te szent parancsolatodat, hogy "ne hazudj!".

Kohn vásárol egy vadonatúj Maseratit. Álomszép karosszéria, csodálatos extrák és 260-as végsebesség. Ám Kohnné hallani sem akar arról, hogy beüljön az új kocsiba, amíg nincs rajta a brohe, a rabbi áldása. Kohn elmegy az ortodox rabbihoz: - Rabelében, vettem egy Maseratit, kellene rá egy brohe. - Na ja, egy brohe! De mi az a Maserati? Kohn elmegy a reformrabbihoz: - Rabbi, vettem egy Maseratit, kellene rá egy brohe. - Na ja, egy Maserati! De mi az a brohe?

A chicagói rabbi szenvedélyes golfjátékos. Egész héten ködös az ido, a rabbi nem hódolhat a szenvedélyének. Végre szombat reggelre kisüt a nap, akkor meg a vallási tilalom miatt nem játszhat. Tilalom ide, tilalom oda, gondolja a rabbi, kiszökik az üres pályára, üt egyet-kettot, ott úgysem látja senki. Valaki mégis látja: apja, az öreg ortodox zsidó az égben. Fut is panaszra Jahvéhoz: - A fiam megszentségteleníti a szombatot. - Na várj, mindjárt megbüntetem érte! - mondja az Úr. A rabbi épp emeli az ütot, megsuhintja vele a labdát, a labda gyönyöru ívben repül a 250 méternyire lévo lyuk közepébe. - Ezt nevezed te büntetésnek? - értetlenkedik az öreg zsidó. - Nem hallod! - nevet az Úr - micsoda ütés, és nem mesélheti el senkinek!

 

A zsidó hétköznapok

A zsinagóga teret ad a családok számára fontos események, ünnepek méltó megtartásához, hogy a közösség részt vehessen az egyes emberek örömében, bánatában.Ha egy családban fiú születik, és egészséges, akkor a nyolcadik napon felveszik Ábrahám szövetségébe. Ilyenkor egybegyűlik a rokonság és a jó barátok, akik közül kvatert, „keresztapát” választanak. A körülmetélés szertartását egy erre képesített szakember, a móhél végzi. Ilyenkor hirdetik ki az újszülött zsidó nevét is, amelyet általában egy elhalt rokon után kap, s felnőttként ezen a néven szólítják a Tóra elé. Ha lány születik, szerényebb ünnepség keretében fogadják a közösség tagjává. A születést követő szombaton az apát felszólítják a Tóra elé, majd a hetiszakasz felolvasása után ünnepélyesen bejelentik az újszülött fiúhoz hasonlóan kapott héber nevet. Ezután a család általában likőrrel és süteménnyel vendégeli meg a közösség tagjait. Régen a fiúgyerekek még két ünnepélyes szertartáson vehettek részt, a vallásos családok három éves korig nem vágják le a kisfiúk haját, viszont a születésnapjukon kis ünnepség keretében nyírják meg őket. A másik jeles nap a gyerekek életében az ötödik születésnap volt, mert ekkor kezdtek a gyerekek a hagyományos iskolában, a héderben Tórával foglalkozni. Ilyenkor a gyereket egy asztalra állították, ahol bejelentette, hogy mint öt éves, ezentúl az ötös könyvvel, a Tórával kezd el foglalkozni. A családtagok ezután süteménnyel, ajándékkal halmozták el a kisdiákot, akinek ezután a felhőtlen gyerekkorát kemény tanulás váltotta fel. Mindmáig a legfontosabb családi ünnepek körébe tartozik, különösen a fiúk esetében a felnőtté avatás szertartása. Héber neve bár micva – a kötelesség fia – jelzi, hogy az ifjúnak ezúttal már vallási és társadalmi kötelezettségei vannak, teljesíteni kell a parancsolatokat és tilalmakat, és felelni kell a tettekért. A felnőtté válás kora mai szemmel még nagyon is kevés, tizenhárom év, régen a szegény családok eddig voltak kötelesek eltartani gyermeküket, hogy azután - szerény támogatással – elküldjék szakmát tanulni, megállni a saját lábukon. Ma már természetesen a bár micva fiúk még gyereknek számítanak, s a bár micva szertartás egyike a legkedvesebb családi ünnepeknek. Nálunk Magyarországon ezt a család és gyerek számára egyaránt jelentős ünnepet a fiú tizenharmadik születésnapját követő szombaton tartják meg. Nem kevés ideig, több hónapig tart a felkészülés erre a jeles napra, mert ezen a napon a felnőtté váló gyereknek a közösség előtt kell beszámolni tudásáról. Erre az ünnepre ugyanis meg kell tanulni az aktuális tórai heti szakaszhoz tartozó bibliai szöveget, a haftórát. Természetesen nem elegendő a héber szöveg pontos olvasása, hanem a szöveg dallamos olvasásához ismerni kell a hangsúlyjeleket is. A Biblia szövege ugyanis apró jeleket is tartalmaz, minden szó egyet-egyet, amely jelzi, hogy a közösség előtti dallamos felolvasásnál melyik mondatot hogyan kell ejteni. Minél szebben mondja tehát a fiú a számára kijelölt szöveget, annál nagyobb a család, a közösség öröme. A templomi szertartást kiddus, közösségi összejövetel követi, mikor is a család a megfelelő áldások elmondása után vendégül látja a részt vevő rokonokat, barátokat, hittestvéreket. A köszöntők elmondása után előkerülnek az ajándékok, erre az alkalomra ugyanis a rokoni-baráti viszony foka szerint illik könyvet, ajándéktárgyat, netán pénzt adni az ifjú embernek. Régen a lányokat nem köszöntötték felnőtté válásuk alkalmából, ám a huszadik század nagyobb megbecsülést hozott a lányok számára is. Magyarországon a lányoknak közösen tartják ezt a bat micvának nevezett ünnepséget, a zsidó pünkösdnek megfelelő ünnepen. Ilyenkor a Tóra előtt megáldják a kislányokat, kiemelik a zsidó vallásban betöltött majdani fontos szerepüket, majd ez alkalommal is vendéglátás és ajándékozás következik. Amerikában és több más országban a nagyobb egyenjogúság jegyében a lányoknak a fiúkhoz hasonlóan külön bat micvát tartanak, sőt nagyon modern közösségekben még a Tóra áldását is elmondhatják. Ha felnőttek a gyerekek, a család készülhet a legnagyobb örömre, a fiatalok kiházasítására. Régen Magyarországon is így volt, ma már csak nagyon vallásos helyeken a szülők választják ki közvetítő héberül sadhen segítségével a házastársakat. Ha sikerült megegyezni a családoknak, megállapodtak a hozományban és egyéb feltételekben, megtarthatták az eljegyzést. Ez az aktus nem annyira ünnepélyes volt, mint inkább a leendő család anyagi és társadalmi helyzetét alapozta meg. Ilyenkor csak a család és a szűkebb baráti kör vesz részt az ünnepségen, amelynek fénypontja a tányértörés. Ekkor ugyanis tányért törnek, hogy ne legyen teljes az öröm, amíg a jeruzsálemi Szentély fel nem épül. A jelenlévő lányok pedig összeszedik a cserepeket, mert az szerencsét hoz, közeli esküvőt. Az esküvő maga talán a legnagyobb örömünnep a vallásos zsidó családok életében. A szülők ezen a napon úgy érzik, a sok éven át tartó, szeretetteljes gondoskodás meghozta gyümölcsét, gyermekük végre biztonságos révbe került, s új családként immár saját gyermekeivel folytatja a nemzedékek láncolatát. Vallásos családoknál ugyanis még ma is meglehetősen ritka a válás, a közös hagyomány, a hasonló gondolkodásmód és persze a több gyerek egybetartja a párokat. A hagyományos zsidó esküvő héberül haszene valóban emlékezetessé válhat még a résztvevők számára is. A menyegző előtti szombaton a zsinagógában felhívják a Tóra elé a vőlegényt, majd cukorkával dobálja meg a közösség, hogy legyen édes az életük. Az esketés szertartása virágokkal díszített menyegzői baldachin, hüpe alatt történik, amelyet akár a zsinagógában, akár a szabadban, még egy hotel parkjában is meg lehet tartani. Menyasszony és vőlegény külön szobában, nők illetve férfiak között készül a nagy pillanatra. Közvetlenül a szertartás előtt az araszobában eltakarják a menyasszony arcát díszes fátyollal, s a rabbi megáldja, legyen hasonló az ősanyákhoz, legyenek sokan az utódai. A menyegzői sátorhoz először a vőlegényt vezetik a szülei, majd a menyasszony érkezik, aki háromszor, egyes helyeken hétszer járja körül vőlegényét. Zsidó esküvőn csak egy jegygyűrű van, ezt húzza fel a férjjelölt partnere ujjára, miközben elmondja az ősi mondást: légy nekem szentelve Mózes és Izrael törvényei szerint. Ezután közös serlegből mindketten bort isznak. A rabbi felolvassa a házasságlevelet, amely már az ókori Izraelben is ugyanebben a formában létezett, majd elmondják a megfelelő áldásokat. Végül poharat törnek, ugyancsak a jeruzsálemi Szentély emlékére, ennek darabjait azonban nem szokás szétkapkodni. A szertartás után sok helyen székre ültetik a menyasszonyt és a vőlegényt, s így magasra emelve viszik körbe, majd megkezdődik a mulatozás, a lakoma és a tánc, külön a férfiak és külön a nők. Régen erre szakosodott mókamesterek szolgáltatták a vigasságot és klezmer zene adta a talp alá valót. Az örömök mellett a bánatban, szomorúságban különösen fontos a közösség összetartó ereje. Ha valaki beteg lett, nem hagyták magára, különösen akkor nem, ha magányos emberről volt szó. A zsinagóga keretén belül létezett a beteglátogató egyesület, amelynek tagjai jó szóval, élelemmel, vigasszal szolgáltak a rászorulóknak. Ha mégis eljön a legrosszabb, s egy családban haláleset történik, a közösség tagjai a gyászoló segítségére sietnek. A vallási törvények szerint a halottat mielőbb, lehetőleg már másnap el kell temetni. Ezért a hozzátartozók a temetkezési egyesülethez, a Chevra Kadisához fordulnak. A halottat megmosdatják, majd hófehér halotti ruhába öltöztetik, a férfiakra imasálukat is ráadják, rojtok nélkül, mert használni többé nem tudják. A temetésen részt vesznek a rokonok barátok, Fedetlen fejjel itt is csak a férjezetlen nők tartózkodhatnak. A szertartás alatt külön padsorban állnak a nők és a férfiak, ortodox temetésen az asszonyok a sírhoz sem mehetnek le. Ilyenkor a rabbi méltatja az elhunyt érdemeit, tanítást ad a közösségnek, majd a kántor zsoltárt énekel. Az egyszerű szegezetlen fakoporsót kocsira teszik, és gyalog mennek a sírhoz. Itt befedik földdel a koporsót, majd elmondják a halotti imát, a kaddist. A zsidó halotti ima minden egyes szava Isten magasztalása, belenyugvást sugall a megmásíthatatlanba, és talán ez az első pillanat, amely a mély gyászba zuhant hozzátartozó fájdalmát könnyebbé teszi. Vallásos családoknál a temetés után a közvetlen hozzátartozó ruháját bevágják, annak emlékére, hogy az ókorban a fájdalom jelképeként megszaggatták ruháikat. Otthon ilyenkor a gyász időszaka következik, letakarják a tükröket, és a közvetlen rokon a szülő, gyerek, testvér házastárs elvesztése után hét napon keresztül minden nap néhány órán keresztül alacsony zsámolyon ül, amit hagyományosan süvének, hétnek neveznek. A közösség tagjai rendszeresen látogatják a gyászoló családot, ilyenkor illik élelmiszert is vinni, mert régen főtt étellel is ellátták a bajbajutottakat. A hét szigorúan vett gyásznapon a sok látogató igyekszik megvigasztalni a gyászolót, hogy a bánat mélypontjából visszavezessék az életbe. A temetés után a szülők emlékére szokás elmondani minden nap a kaddis imát, amelyet csak tíz férfi társaságában lehet előadni. A szombat És befejeződött az ég és a föld és minden serege, az Örökkévaló befejezte a hetedik napon mindazt amit alkotott, és megszentelte azt, és megpihent minden munkájától, amelyet alkotott. A teremtés történetére emlékeztet a zsidóság legszentebb ünnepe a szombat. A heti egy pihenőnap így került be az emberiség történelmébe, hogy értelmet adjon a munkának, méltó keretet a családi életnek. A háziasszonyok már csütörtökön kitakarítanak és előkészítik az ételeket, hogy péntek estére már csak az utolsó simítások maradjanak. Az ünnep péntek este, naplemente után köszönt be, amelyet a férfiak a templomban köszöntenek, az asszonyok pedig otthon gyújtják meg a kettős ünnepi gyertyát. Mire a ház ura hazaér, terített asztal fogadja, rajta bor, két barchesz, só, tányérok. Az apa megáldja gyerekeit az ősapák és ősanyák jókívánságai szerint, majd ünnepélyesen isznak a borból és esznek a sóba mártott barcheszból is. Ezután következik a heti munkában megfáradt családnak a bőséges vacsora, amelyet az étkezés utáni áldás, héberesen bencsolás kísér. Szombat reggel templomba mennek, ilyenkor asszonyok is részt vesznek a szertartáson, mert a főzésre már nincs gondjuk, az ebéd előre megfőzve várja őket. Az ima után gyakran adódnak ünnepségek, bar micva, vagy elhunyt rokon emlékére rendezett évforduló, jahrzeit, mikor a tagok uzsonnával egybekötött kiddussal látják vendégül a többieket. A hagyományos szombati ebéd általában a hal, hagymás tojás és persze a sólet, amely hosszú főzéssel nyeri el sajátos ízvilágát. Az ünnep a csillagok feljövetelével ér véget, amelyet a szombatbúcsúztató szertartás, a havdala zár le. Ekkor fonott gyertyát gyújtanak, díszes fűszertartót adnak körbe, és jókívánságokat mondanak az elkövetkező hétre. Őszi nagyünnepek Amint a koraősz reggelei csípősebbé válnak, az őszi ünnepek biztos közeledtét jelzik. Már egy hónappal korábban, Elul hónapjában megkezdődik a felkészülés az év legszentebb napjaira. Ilyenkor régen a zsidó házak ablak kora hajnalban zörgött a templomszolga, hogy bűnbánó istentiszteletre, szlichotra hívja a közösséget. A hagyomány szerint ugyanis a zsidó újévkor, Ros Hasana napján a Jóteremtő számba veszi az ember tetteit, és dönt életről, halálról, gazdagságról, szegénységről, ezért a hívő igyekszik megtisztult lélekkel készülni e megmérettetésre. Ros Hasana , magyarul azt jelenti, Év Feje, két napig tart. Ilyenkor édes ételeket is esznek, hogy legyen édes az esztendő, és kerek barcheszt fonnak, hogy kerek legyen az év. Erre az ünnepre még azok is eljönnek a templomba, akik csak ritkán gyakorolják a vallási életet, sok régi jó ismerős üdvözli egymást a zsinagógában, ahol gyönyörű dallamokkal és ősi imákkal könyörögnek aVilág Urához. Másnap és következő nap délelőtt kerül sor az újesztendei istentisztelet legjelentősebb eseményére, a sófár fúvásra. Ezt az ősi hangszert csak az őszi nagyünnepeken használják, Újév minkét délelőttjén felidézik a zsidó történelem során használt sófár hangokat, mert másképp fújták gyász idején, másképp, amikor egymást buzdították és megint más volt a gyülekező hangja. Első nap délután kedves szokás az úgynevezett taslich, melynek során a hívek elsétálnak egy víz, lehetőleg folyó partjára, s zsebükből morzsát szórnak a vízbe, hogy bűneiktől ugyanúgy szabaduljanak meg, ahogy az ár, vagy a halak elragadják a kenyérdarabkát. Ez ünnepen tehát sok imádság, könyörgés száll fel az Ég kapujához, hogy az Élet Könyvébe szerencsével kerüljenek. Ezért illik ilyenkor a következőképpen köszönni egymásnak: Jó esztendőre légy beírva! héberül: Lesana tova tikkotevu! A hagyomány szerint az Élet könyve, amely Újévkor íródik, tíz nappal később, az Engesztelés napján, (héberül Jom Kippur) pecsételődik meg. Ekkor a zsidóság egész napos böjttel és imával kér bocsánatot bűneiért. Nem csak az Örökkévalótól, mert az emberekkel szemben elkövetett vétkekre csak embertársaink adhatnak feloldozást, ezért szokás még az ünnep előtt bocsánatot kérni egymástól. A böjt este kezdődik, és másnap este a csillagok feljöveteléig tart. A családok már késő délután elfogyasztják kiadós vacsorájukat, hogy időben odaérjenek a templomba. Ezt az istentiszteletet a legfontosabb imáról Kol Nidrének nevezik, amelyet magyarra Minden fogadalomnak fordíthatunk. Ez az imádság egy mainzi rabbi történetéhez fűződik, akit a fejedelem magas tisztséggel akart megjutalmazni, ám cserébe azt kívánta, keresztelkedjen ki. A rabbi gondolkodási időt kért, majd megtagadta a kérést. A fejedelem szörnyű haragra gerjedt, és levágatta a rabbi mindkét kezét és lábát. Éppen Jom kippur előestéje volt, mikor a haldokló bölcs a templomba vitette magát, és ezzel a szép imával kérte az Örökkévalót, bocsásson meg a gondolkodási idő miatt… Ez az ima mindmáig a kántorművészet remekeit ihlette meg, híres zsidó származású operaénekesek is repertoárjukra tűzik azt. Engesztelés napján ismét nagyon sokan mennek a templomba, van, aki egy évben csak egyetlen egyszer, ezen a napon vesz részt a hitéletben. Egész nap tart az imádság, egészen addig, amíg a böjt végét jelző sófár fel nem hangzik, mert ilyenkor egybemosódik a reggeli, délutáni és esti, és az ilyenkor még többletet jelentő záróima is. A csillagok feljövetelével egy időben megkönnyebbülten fogadják a sófár böjt végét jelző hangját, s rövid búcsúzkodás után mindenki siet haza enni. Ilyenkor könnyű ételeket, kakaós kalácsot, meleg kávét szokás inni, hogy a nehéz ételek meg ne ártsanak. Harmadjára következik a nyolc napig tartó Sátrak Ünnepe, amely a negyvenéves pusztai vándorlás emlékét idézi. Ekkor szokás nyolc napon át sátorban étkezni, régente még a pesti bérházak udvarán is építettek náddal fedett, nagy sátrakat, amelyet gyümölccsel, színes papírokkal díszítettek. Ma már Magyarországon kevés kivétellel csak a templomok mellett építenek sátrat, ahol csupán szimbolikus étkezés folyik. A Sátrak ünnepe héberül Szukkot, eredetileg őszi betakarítási ünnep volt, mikor Izrael népe Jeruzsálembe zarándokolt, hogy friss terményekkel lássa el a város népét, és beszolgáltassa a tizedet a Szentély körül szolgáló papságnak. A Szétszóratás után ez a jelentősége már elhalványodott, viszont mindmáig nagy jelentősége van a nyolcadik napon tartott Tóra örömünnepének, a Szimchat Tórának. Ezen a jeles napon fejeződik be Mózes ötödik könyvének felolvasása, s ezután mindjárt át is hajtják a Tóratekercset, hogy elkezdhessék újra olvasni. Ez a szertartás nagyon szép és látványos, a férfiak kiveszik a Tórákat a Frigyszekrényből és hétszer körbe vonulnak vele a templomon, a gyerekek zászlókkal, virágcsokrokkal menetelnek utánuk, ünnepi dalokat énekelve, hagyományosabb templomokban az asszonyok cukorkát dobálnak a gyerekek közé. A legfontosabb ünnepek közé tartozik még a három zarándokünnep, a fenn ismertetett Sátrak ünnepe, a zsidó húsvét, a Pészach és a pünkösd, héberül Savuot. Az egyiptomi kivonulás, majd a honfoglalás után Mózes és Áron törzse jelentős vallási és társadalmi rangra emelkedett, viszont saját területtel nem rendelkezett. Hogy maradéktalanul elláthassák feladataikat, élelemmel a többi törzs látta el őket. Így kialakult az a szokás, hogy a nagyobb ünnepekre a nép Jeruzsálembe zarándokolt, s mivel ezek az ünnepek valamilyen szinten kötődtek az aratáshoz, betakarításhoz, terménnyel és gyümölccsel is ellátták a város népét. Az első és legjelentősebb ünnep ezek között a Pészach, amely az egyiptomi kivonulás emlékét idézi. Az ünnep eredetéről Mózes második könyvében olvashatunk, Jákob fiai, akik az éhínség elől Egyiptomba menekültek, az új fáraó uralma alatt egyre mélyebb szolgaságba merültek. Hatalmas raktárvárosokat kellett építeniük, még az asszonyok is törekszalmát gyűjtöttek, így nem maradt idejük kenyeret sütni. A legenda szerint így keletkezett a pászka, mert a tésztát nem volt idő megkeleszteni, hanem kovász nélkül gyúrták össze, majd kövekre nyújtották, hogy a nap heve süsse meg. A Biblia elbeszélése szerint Mózes és Áron felhatalmazást kaptak az Örökkévalótól, hogy vezessék ki Izrael népét a szolgaság földjéről vissza Kánaán országába, eredeti hazájukba. A fáraó azonban nem akarta elereszteni szolgáit, csak a tíz csapás veszteségei fordították meg szándékait. Sok csodás esemény után végre megszabadultak Egyiptomból, és negyven év pusztai vándorlás után nagy harcok árán letelepedhettek az Ígéret Földjére. A Pészach tehát azon túl, hogy mezőgazdasági vonatkozása is van - ekkor kezdődik az aratás – a Szabadság és a Kovásztalan Kenyér ünnepe. A családok már hetekkel korábban kezdenek készülni erre az ünnepre, kitakarítják a lakást, a szekrényeket, fiókokat, hogy ne maradjon morzsa sehol. Mert az ünnep nyolc napja alatt tilos kovászos és erjedő ételeket fogyasztani, de még otthon tartani is. A vallásos családokban külön edényben főznek és étkeznek ezeken a napokon, amelyeket az év többi napján egy gondosan elzárt helyen tárolnak. Az ünnep ugyancsak este kezdődik, ekkor reggel lehet utoljára kenyeret enni, ebédre már csak főtt burgonyát, tojást, esetleg libatepertőt szokás ebédelni. A nap legnagyobb része az estére, a Széderre való készülődés jegyében zajlik. A széder szó héberül rendet jelent, mert az esti szertartás eseményei szorosan követik egymást. Az est legfőbb eszköze a szédertál, amely lehet porcelánból, fémből, akár ezüstből is, erre teszik a jelképest ételeket, a szomorúságot jelentő keserűfüvet, nálunk tormát, az ünnepi bárányra emlékeztető sült húsdarabot, a tojást, a retket, a habarcsra utaló alma-diókeveréket, amelyeknek az est folyamán fontos szerepük lesz. A díszesen terített asztalon ezúttal is két gyertyát gyújtunk, csak a barheszt váltja fel a kovásztalan kenyér, a macesz. Az asztalon apró tálkákban sós víz is van, ez emlékeztet a szolgaság idején hullajtott könnyekre. Van még az asztal közepén egy borral töltött serleg is, ez Élijáhu (Illés) prófétáé, aki a hagyomány szerint meglátogatja az ünneplő családokat, és „iszik” is a borból, mert az est végére kevesebb marad belőle. A szédervezető fehér halotti ruhában ül az asztalhoz, mert az ünnepen is emlékezni kell arra, hogy halandók vagyunk. A szertartás a legkisebb gyerek négy kérdésével kezdődik, amelyre a családfő elmondja az úgynevezett haggadát, amely az egyiptomi kivonulás történetét és híres rabbik magyarázatait, továbbá régi énekeket tartalmaz. Az elbeszélést természetesen megszakítja a vacsora, az ilyenkor szokásos maceszgombócos levessel, sült hússal, amely soha sem lehet bárány, s a pászkadarából készült jellegzetes húsvéti tortával. Sok családnál a széder akár éjfélig is eltarthat, mert a nagyszülők, szülők saját életükről is beszélnek, mert ennek az ünnepnek az a lényege, hogy az apák mondják el fiaiknak nemzedékeken keresztül a zsidó nép csodálatos megmenekülését Egyiptomból és a történelem sok más viharából. Ma Magyarországon már sajnos kevés család tud otthon ünnepelni a héber nyelv és a vallási előírások ismerete híján, de sokan elmennek a templomok dísztermében tartott közösségi széderekre, hogy ott a rabbi vezetésével vegyenek részt ezen a fontos ünnepen. A második zarándokünnep a Savuot, amely nevében hordozza a hetes számot, mert hétszer hét nap telt el Pészah óta. (A keresztény Pünkösd szó is ugyanezért a görög ötvenes számból ered.) Ez az ünnep több néven is ismert, úgy mint Tóraadás ünnepe vagy mezőgazdasági jellegére utalva Zsengék ünnepe. Az ókori Izraelben ugyanis ekkor fejeződött be az aratás, ás ekkorra értek be az első gyümölcsök, vetemények, amelyből szintén felvitt a nép Jeruzsálembe. Nagyobb a vallási jelentősége, a Tóraadás, a hagyomány szerint ugyanis ekkor kapta meg a nép Mózes vezetésével a Szináj hegyén a Tízparancsolatot, amely a Tórának az alapja. Ezen az ünnepen virágokkal borítják a templomokat, különösen a frigyszekrény és a tóraolvasó asztal környékét és ezen a napon tartják a lányavatást is. Ilyenkor tejes ételeket szokás enni, mert az a mondás járja, hogy olyan fontos a Tóra a zsidóságnak, mint a gyermekeknek a tej. A harmadik zarándokünnep az előző fejezetben említett Sátrak Ünnepe, amely szintén fontos mezőgazdasági ünnep is volt. Öröm- és gyászünnepek Purim Aki a zsidó vallást tanulmányozza, hamarosan észreveszi, hogy a szertartások és a hagyományok a zsidó történelembe ágyazódnak, az ünnepek is a túlélésről, a csodálatos megmenekülésről szólnak, hogy tanítást és lelkierőt adjanak e sokat szenvedett népnek. Farsang táján – február végén, március elején ünnepeljük Purimot, amelynek héber neve, a sors, magában hordozza a jeles nap lényegét, mikor is a baj elhárult, a bánat örömmé változott, ahogy a bibliai Eszter könyvében olvashatjuk. Ez a történeti könyv, amelyet megiláról, egy fára erősített tekercsről olvasnak a zsinagógában a Perzsa Birodalom, nevezetesen a görög háborúk történetéből jól ismert Xerxész udvarába vezeti az olvasót. A történet két szálon fut, a perzsa királynét engedetlenség miatt kivégzik és helyébe egy zsidó származású szépség, Eszter kerül. Közben Hámán, a gonosz miniszter megrágalmazza a zsidókat a király előtt, s megöletésüket szorgalmazza. Eszter királynő azonban megmenti népét, s a zsidók helyett Hámánt akasztják fel. Ebben a bibliai könyvben jelentkezik először az antiszemitizmus ideológiája, miközben a miniszter a zsidók vagyonára tör, az ország érdekeire hivatkozva rágalmazza őket, felhánytorgatva eltérő szokásaikat, nem tolerálva másságukat. Ám ebben a történetben elbukott a gonosz szándék, s a bánat örömre fordult. Ezért mind a mai napig vidámsággal tartják meg ezt az ünnepet. A zsinagógában felolvassák Eszter könyvét, s a gonosz Hámán nevét hallva hangosan kereplőznek. Szokás jelmezes összejöveteleket tartani, ahol akár elő is adják ezt a történetet. Jó ismerősök süteménycsomaggal, slachmonessszel ajándékozzák meg egymást, és több jámbor hívő fogyaszt addig alkoholt, amíg a bibliai történet szereplőit fel nem cseréli, csakhogy teljesítse a vidámsággal ünneplés vallási parancsát. Hanukka Másik bibliai történethez kapcsolódó ünnep a karácsony tájára eső hanukka. Története Nagy Sándor makedón uralkodó utódaihoz kapcsolódik, akik a hellenisztikus kultuszt akarták a zsidó népre ráerőltetni. Antiochosz Epiphanesz odáig ment el, hogy a jeruzsálemi Szentélyben áldozatot mutattak be Zeusznak. A nép a makkabeusok vezetésével fellázadt és gerillaháborúval elűzte a kegyetlen megszállókat. A Szentélyt megtisztították és az istentiszteletek rendjét visszaállították. Ám a menóra meggyújtásához csak egy napi tiszta olaj maradt, amelynek edényén sértetlen maradt a főpap pecsétje. Még nyolc nap kellett volna, hogy új olajat készítsenek. Csoda történt, az egy napra elegendő olaj hét napig égett. Ennek emlékére a zsidó otthonokban még ma is meggyújtják a nyolc plusz egy ágú menorát, a hanukkiát. Ezeket a gyertyatartókat régen olajjal működtették, ma színes gyertyákat gyújtanak, minden nap eggyel többet. a gyerekek egy jellegzetes, héber betűs pörgettyűvel, a trendedlivel játszanak, amely betűk egyrészt egy mondat rövidítését foglalják magukba, másrészt a játék szabályait is jelzik. Ilyenkor szokás olajban sült ételeket, fánkot, reszelt krumpliból készült latkeszt enni. Bár Hanukka nem munkaszüneti nap, a családok esténként a gyertyagyújtással kezdődően hosszan ünnepelnek, s az egymás megajándékozásának szokása is egyre jobban elterjedt. Böjt és gyásznapok A zsidó nép sok évszázados történelme során igen sok szenvedésen ment keresztül, megpróbáltatásokon, amelyek nagyritkán szerencsésen végződtek, mint a Purim ünnepénél megírt történet, de legtöbbször gyász és fájdalom kísérte útjukat. Ennek ellenére még Purim előtt is szokás tartani egy böjtnapot Eszter királyné emlékére, aki élete kockáztatásával mentette meg népét a biztos pusztulástól. Vannak időszakok, amikor a hitükért meggyilkolt mártírokra emlékeznek, például peszach és savuot között, ilyenkor nem szokás borotválkozni, esküvőket, nagyobb vigasságokat tartani. Hasonlóképpen gyászhetek vannak nyáron a Szentély pusztulásának évfordulója előtti három héten, amely a zsidó Áv hónap kilencedikére esik, ilyenkor részleges böjt is van, ezen a kilenc napon szombat kivételével nem szokás húst enni, és ugyancsak esküvőt, ünnepséget tartani. Áv hó kilencedike, héberül tisabeav böjtnap, úgy mint Jom Kippur napján ekkor sem esznek előző napnyugtától másnap a csillagok feljöveteléig. A böjt előestéjén a férfiak nem vesznek bőrcipőt, hanem vászonpapucsban ülnek alacsony padokon, a gyászra emlékezve mondják el a bibliai Jeremiás Siralmai könyvet, amely műfaja szerint thrénosz, gyászének. Újkeletű ünnepek Izrael megalakulása (1948) után több új emléknap született, amelyek ugyan nem munkaszüneti napok, mégis a világ zsidósága megemlékszik róluk. Egy héttel Pészah után emlékeznek meg Izraelben és világszerte a holokauszt áldozatairól, ez a Jom Hasoa. Jeruzsálemben jelentős emlékmúzeum, a Jad vasem foglalkozik a fasizmus áldozataival, megörökíti a mártírok nevét, dokumentumokat gyűjtenek a népirtásban elveszett családokról, kiállításon láthatók a halál árnyékában élő kicsinyek rajzai, s egy sötét szobában, ahol apró fények világítanak, egész nap olvassák a meggyilkolt gyerekek nevét. A holokauszt emléknapjának előestéjén ebben a múzeumban idézik fel a szörnyűségeket, hogy szomorú tanulságot nyújtsanak a világ népeinek, és ne feledjék el azokat, akik egy őrült eszme miatt vesztették életüket. Másnap délelőtt országszerte megszólalnak a szirénák, s ekkor egy percre megáll az élet. Az utcán sétáló emberek vigyázzba merevednek, gyárakban, üzemekben megáll a munka, a boltokban abbamarad a kiszolgálás. Izraelben a rádióban – televízióban emlékműsorokat játszanak, hogy a következő nemzedék is megismerje nagyszülei tragikus korszakát. A következő héten ünneplik a Függetlenség napját, a Jom haacmautot, az önálló zsidó állam kikiáltásának emléknapját. A második Szentély lerombolása óta él a vágy a zsidó népben, hogy visszaszerezze elpusztított országát, szabadon gyakorolhassa vallását. Izrael földje azonban mindig nagyhatalmi érdekek martaléka lett, a török szultántól végül az angol gyarmatbirodalom részévé vált. Az angolok gyarmati politikája ugyancsak hozzájárult a holokauszt áldozatainak magas számához, mert nem engedték be náci vérengzés elől menekülő európai zsidókat. Izrael országában azonban mindvégig éltek zsidók, akik vállalták a nélkülözést, az arab törzsek támadásait, a kemény munkát, a heroikus hazaszeretet. Ezek az emberek megfelelő katonai felszerelés és erő híján gerillaharcokkal szálltak szembe a brit túlerővel, hogy annyi szenvedés után vége visszakapják ősi országukat. A holokauszt tengernyi szenvedése és véráldozata végre felébresztette a világ lelkiismeretét, hogy a zsidóság végre kapja vissza eredeti országát, és tagozódjon be a világ országai közé. Így l948 tavaszán sok újabb erőfeszítés árán végre Ben Gurion Izrael országának miniszterelnöke végre kihirdethette a zsidó állam létrejöttét, amelyet az ENSZ is nagy nehezen elfogadott. A kihirdetés emlékére lett Jom Acmaut, a függetlenség napja. Ekkor a Herzl hegyen rendezik az ünnepséget, Izrael tizenkét törzsének száma szerint tizenkét lángot gyújtanak, mindegyiket az ország híres emberei közül egy-egy. Az esti ünnepség fénypontja a tüzijáték s jom acmaut napján a gyerekek csipogó műanyagkalapáccsal ütögetik egymást, a felnőttek pedig a szabadban, mindenekelőtt a tengerparton barbecut sütnek és családi rendezvényeket tartanak. A zsidó otthon és család Ha valaki hagyománytisztelő zsidó családhoz megy látogatóba, már az ajtónál észrevehet egy apró jelet, a jobb oldali ajtófélfán szemmagasságban található egy kis tok, a mezuza. Ez készülhet fémből, fából vagy műanyagból, a lényeg az, hogy a benne található tekercs pergamenből készüljön és kézzel írott legyen. Ez az írás a Tóra egyik legfontosabb részletét, a Halljad Izraelt tartalmazza. Ez a monotheizmust hirdető mondat: Halljad Izrael, az Örökkévaló a te Istened, s az Örökkévaló egy, a zsidó vallás legfontosabb gondolata, benne van minden szertartás imarendjében, este elalvás előtt is ezt mondják, sőt vallásos embereknek haláluk előtt is ez az utolsó szavuk. A mezuza szokása az egyiptomi kivonulás emlékével kapcsolatos, amikor a tizedik csapás, az elsőszülöttek halála sújtotta Egyiptom országát, az Örökkévaló megparancsolta Izrael népének, hogy családonként vágjanak egy bárányt és a vérével kenjék be az ajtófélfát, hogy a halál angyala elkerülje őket. Erre emlékeztet a mezuza, amelyet vallásos emberek két ujjukkal érintenek jártukban-keltükben. Ezt a jelképet nemcsak a bejárati ajtóra szegezik, hanem minden olyan helyiség ajtajára, ahol esznek vagy alszanak. Ha valaki új lakásba költözik, kis ünnepség keretében rakják fel az ajtókra a mezuzákat, a megfelelő áldások elmondása után. Aki vallásos családhoz megy látogatóba, néhány dologra figyelni kell. Először is nem szabad élelmiszert vinni ajándékba, maximum gyümölcsöt, mert az orthodoxok csak rituális felügyelet mellett készült tejterméket és húsárut fogyasztanak. Mivel a zsidó vallás szabályai szerint elkülönítve kell kezelni a tej és húskészítményeket, vigyázni kell, hogy csak a háziasszony utasításai szerint lehet hozzányúlni az edényekhez. A zsidó otthon máskülönben csak néhány vallási tárgy meglétében tér el a többitől. Ilyenek például a szombat kellékei. Péntek este az asszonyok gyertyát gyújtanak, páros gyertyatartóban, amely általában ezüst, de lehet sárgaréz, alpakka, vagy bármilyen más fém, esetleg kerámia is. A férfiak serlegbe öntik a bort, erre mondják el az áldást. Ez a serleg általában míves, készülhet ezüstből, alpakkából, porcelánból vagy metszett üvegből. Gyakran ráírják a boráldást is, amely magyarul így hangzik: Áldott az Örökkévaló, a Világ Királya, aki megteremtette a szőlőtőke gyümölcsét. A péntekesti szertartáshoz szorosan kapcsolódik a két fonott kalács, a barchesz áldása is. Az ünnepi asztalon díszes takaróval fedik be a kalácsokat, mert előbb mondják a borra az áldást, és a kenyér ne „szégyenkezzen” emiatt. Ezek a takarók selyemből vagy bársonyból készülnek, általában gazdagon hímzettek, kalács, virág vagy szőlőmotívumok díszítik. Mielőtt a házigazda felvágná a barcheszt, hogy kis darabokat adjon a család többi tagjának, egy speciális kézmosóval öblíti le a kezét. Ez egy kétfülű edény, amelyet váltott kézzel használnak. Ez a módosabb házaknál ezüstből készül, de lehet bármilyen más anyagból is. A vallásos zsidók nemcsak a szombat bejövetelét köszöntik, de el is búcsúztatják a távozó ünnepet. Ezt a szombatbúcsúztató szertartást havdalának, elválasztásnak nevezik, amikor a szent elválik a profántól, az ünnep a hétköznaptól. Ennek az eszközei is díszíthetik az otthonokat, mert a fonott gyertyát díszes tartóba helyezhetik, és jellegzetes tárgy még az általában torony alakú fűszertartó is, amely általában ezüstből készült, de előfordul sárgarézből, alpakkából, vagy régi – ötven, száz éves izraeli ajándéktárgyként olajfából is. Jellegzetes családi kegytárgy, minden hagyományt követő otthonban előfordul a hanukkai gyertyatartó, amelynek nyolc plussz egy ága van. Ez a tárgy – szemben a jelképként létező menorával – használati értékkel is rendelkezik, mert Hanukkakor, a makkabeus ünnepen gyertyát gyújtanak benne. Mert – ahogy hanukka ünnepénél megírtuk, a zsidó szabadságharc idején Juda Makkabinak és a lázadó csapatoknak sikerült felszabadítani a Szentélyt és megtisztítani a pogány áldozatok eszközeitől. Ám a szent olajból, amelyet a menora világításához használtak, s amelynek tisztaságát a főpap pecsétje biztosította, csak egy napra való mennyiség maradt. Ám csoda történt, s az egy napi olaj nyolc napig, az új olaj elkészítéséig világított. Ennek emlékére a hanukkiát télen, december hónapban a holdév szerint változó időpontban nyolc napon át meggyújtják. Az első nap egy gyertyát, plussz az úgynevezett szolgagyertyát (samesz) gyújtják meg, majd minden nap eggyel többet. Régen gyertya helyett olajjal gyújtották a menora lángjait, amely szokást manapság Izraelben vagy az USA igen vallásos részein újra meghonosították. Itt nem karos gyertyatartók vannak, hanem falra is akasztható, háttámlás hanukkiák, amelyeket általában kőtáblát tartóoroszlánok díszítenek. Hanukka ünnepi kelléktárához tartozik a régen ónból, később fából de még ezüstből is készített trenderli. Ez egy négy oldalú pörgettyű, amelyen héber betűk vannak, játék céljából. A gyerekek régen komoly dió, mandula, mogyoróhalmokért pörgették ezt a szegényeknek készült apró játékot, amely a családszeretet fényével aranyozta be a gyerekek életét. A zsidó otthonok másik fontos kelléke a szédertál, ez a pészachkor használt jellegzetes eszköz. A legszebb régi darabokat fémből, olykor ezüstből - emeletesnek készítették, felülre kis mélyedésekbe rakták a szimbolikus ételeket, a retket, tojást, csirke szárnyat, tormát, alulra pedig a három réteg maceszt - pászkát. Később gyakori volt a fajansz vagy porcelán szédertál, amelyek közül Magyarországon a legértékesebbeket Herenden készítették. Nagyon népszerűek voltak még a karlsbadi szédertálak, amelyek zöld és arany árnyalatokban kerültek a piacra. Kóser konyha Az igazán vallásos zsidók, a mai Magyarországon már csak kevesen, Izraelben és Amerikában annál többen tartanak kóser háztartást. Mint már említettük, vallásos ember csak rituálisan vágott állat (baromfi, marha, juh, kecske) húsát eheti meg, húskészítményt és tejterméket is csak olyat fogyaszt, amely rituális felügyelet mellett készül, és rabbi pecsétje garantálja, hogy az étel valóban megfelelő. A Bibliában Mózes törvényeiben olvashatjuk, mely állatok fogyaszthatók, melyek nem, a baromfi mellett a kérődző páros ujjú patás állatok, amelyeket szakember, a sajhet, régiesen sakter vág le. Szétmarcangolt, elhullott vagy lőtt állatot tilos fogyasztani, még akkor sem, ha az a megengedettek közé tartozik. Ugyancsak a mózesi törvények közé tartozik a következő parancs: ne főzd a gödölyét az anyja tejébe! Ennek a jelentőségét fejezi ki a tejes és húsos ételek szétválasztása. A zsidó vallás lényegéhez tartozik a „törvény kerítése” , ami azt jelenti, hogy még szigorúbban kell értelmezni a törvényeket, tehát a tej és hús fogyasztását a törvény az anya tejére vonatkoztatja, a törvény kerítése pedig a hús és a tej együttes fogyasztását általában tiltja, hogy semmiképpen se legyen lehetőség a hibát elkövetni. Az orthodox vallás tehát előírja a tejes és húsos ételek különválasztását, ami abból áll, hogy egy konyhában mindenből kétfélének kell lenni. Kétféle főzőedények, evőeszközök, tányérok, mosogató, előkészítő asztal szükségesek az ételek szétválasztásához, amit még kiegészítenek az úgynevezett páros edények, amelyek a semleges zöldségeket, italokat foglalják magukba. Ezen felül, mint már említettük, vannak pészachi edények is, szintén húsos és tejes változatban, amit év közben a kamra legfelső polcán vagy más elzárt helyen tartanak.

 
WEBSHOP
Kabbala