Vallás

Chajé Szárá

A hagyomány szerint Sára Izsák feláldozása miatt vesztette életét. Amikor Ábrahám elindult fiával és a legényekkel, hogy áldozatot mutassanak be – nem mondta el, mire készül. Ekkor a sátán megjelent Sárának. Megkérdezte, hol a bárány, az égőáldozat? Az anya ekkor szembesült a ténnyel, nem vittek magukkal semmilyen állatot. A Midrás szerint Sára szíve megszakadt ekkor, mások úgy magyarázzák, hogy Sára várta haza férjét, s amikor meglátta mindkettőjüket, örömébe halt bele.

Bővebben...

 

Hetiszakasz /Kórah/

>Heti szakaszunk azon hat közé tartozik, amely személynevet tartalmaz, arra utalva, hogy különleges szereplővel van dolgunk, kinek egyénisége nagy vitákat szított bölcseink között.

 

A levita Kórah, Jichár fia, Kehat unokája fellázadt kétszázötven előkelő vezetővel, Rúben törzsének előkelőivel, Dátánnal, Abirámmal Mózes és Áron ellen, felrótta, milyen alapon állnak a nép fölé, mikor egész Izrael szent, és az Örökkévaló közöttük lakozik

Bővebben...

 

Ijjár a ragyogó hónap

>Niszántól, az egyiptomi kivonulás havától számított második hónap, bibliai elnevezése ziv – ragyogás, mert ebben az időszakban még kellemes a meleg Izrael országában, kizöldült a természet, dús a vegetáció. Erre utal az arámi fordításban, a Targumban szereplő név – Nican – rügy, bimbó -, ahogy az Énekek Énekében is találjuk: Nicanim niru baarcenu ét hazamir higia - Virágok (bimbók) látszanak a földön, az ének ideje eljött. Nem véletlenül szerepel ebben a kontextusban a rügy – bimbó szó, amely a kibontakozó szerelemre utal.

Bővebben...

 

Hetiszakasz /Ki Tiszá/

Az Örökkévaló megparancsolta, Mózes vegyen fél-fél sékelt Izrael minden fiától, hogy megszámlálja őket, mindenkitől ugyanannyit vegyen, aki betöltötte huszadik évét, gazdag és szegény egyformán fizessen, engesztelésül.

A pénzgyűjtés első célja a népszámlálás, hiszen magát a számlálást rossz ómennek tartották, így mind a mai napig még a minján tagjait is zsoltárvers szavaival olvassák meg.

Bővebben...

 

Hetiszakasz /Tecave/

Hetiszakaszunk Purim ünnepe előtt, Záchor szombatjára esik.

Mit üzen a mai világnak a Záchor? „Emlékezz, mit tett veled Amalek!” Amalek és utódai, Ézsau leszármazottai jelképezik a zsidóság iránt érzett kérlelhetetlen, irracionális gyűlöletet, az antiszemitizmust. Az Egyiptomból kivonult, megfáradt zsidó népet elsőként Amalek támadta meg. Nem remélt anyagi hasznot, nem területet akart, egyetlen célja volt, Izrael elpusztítása. Ahogy későbbi ivadéka, Hámán, Purim ünnepének negatív főszereplője, Hitlerhez hasonlóan, nem akart mást, mint az általa gyűlölt népet kiirtani a világ színéről.

Amalek, Hámán utódai nem fogytak el mind a mai napig, gyűlöletbeszéddel, nyílt antiszemitizmussal vagy éppen anticionista köntösbe bújva mérgezik a lelkeket. Hatásukra sokan idegenszívű, nemzetközi összeesküvőt, ellenséget látnak a szomszédban, kollegában, míg mások a középkori vérvádakat és kútmérgezéseket is alulmúló rémségeket találnak ki és terjesztenek.

Emlékezzünk Amalekre, és arra, Hámánt hogyan is sikerült legyőzni. A zsidóság teljes összefogásával. Akkor – egy nép, egy lélek - minden egyes ember összefogott, közösen böjtöltek, imádkoztak és cselekedtek a szörnyű rendelet megsemmisítéséért, a mai világban ez elképzelhető???

A kohénok és a főpap ruháját bemutató hetiszakasz és Purim ünnepe közt összefüggések vannak – világítanak rá bölcseink.

Miért tartott éppen 180 napig a lakoma, amely a király gazdagságát volt hivatott bemutatni?

A hagyomány szerint 5400 drágaságot raboltak el a Szentélyből, edényeket és egyéb szent tárgyakat, Ahasvéros a lakoma minden napján harminc-harminc darabot hozott elő. Ruházata a főpapi öltözet volt, ebben szeretett volna pöffeszkedni Hámán, majd ebben vonult fel Mordekháj Susán városában.

Hasonló a hetiszakaszban és Eszter Könyvében az is, hogy az előbbiben nem szerepel Mózes, az utóbbiban pedig az Örökkévaló neve, csak utalásokat találhatunk a hagyomány szerint.

A papi ruházat alján arany csengettyűk voltak, ezek jelezték Áron közeledtét, hogy ne érje bántódás a Szentélyben. A Midrás elbeszéli, Eszter királyné élete kockáztatásával járult Ahasvéros elé, aki már harminc napja nem kereste, a király éppen ezt a köpenyt viselte. Eszter belépett, a csengők megszólaltak, Ahasvéros jó kedvre derült, ezért kegyesen fogadta feleségét, így menekülhetett meg a zsidó nép reménysége.

Hetiszakaszunk utolsó fejezete a füstölőszer elégetésére szolgáló arannyal bevont sittimfa oltár készítéséről szól. A kommentárok mind szóvá teszik, miért szakadt el a többi áldozati eszköztől, miért került a hetiszakasz végére. A magyarázat szerint az Örökkévaló számára a legkedvesebb az illatszer füstölőáldozat, mert ez nem Izrael bűneiért van, nem engesztelés, ez öröm a szívnek.

A misztikus magyarázók szerint itt is összekapcsolódik a Tórai szöveg az ünneppel. Ádár havának jellemző érzékszerve a szaglás, ez az egyetlen érzék, amely kimaradt az első ember, Ádám édenkerti bűnbeeséséből, hiszen meglátta a gyümölcsöt, hallgatott a csábító szóra, leszakította, megízlelte, de nem szagolta meg. Ezért jelentősek az illatszerek, nem véletlenül mondunk áldást az illatokra (beszamim) szombat kimenetelekor. Aligha véletlen, Purim hőseinek, Mordekhájnak és Eszternek (Hadasza) a neve is illatszert jelent, mirrha és mirtusz, egyes misztikusok Purimkor mirtuszágat tesznek az ünnepi asztalra, ennek emlékére.

Ezért, amikor Mordekháj imádkozott, olyan volt, mintha illatáldozatot mutatott volna be, mint Áron, amikor a füstölő áldozattal megállította Kórach lázadása után a csapást, ezúttal az ő neve volt az illatszer.

 

Hetiszakasz /Terumá/

Egy hajón kereskedők utaztak, dugig megrakott árukészletükkel. Dicsérték egymásnak a sok szép portékát, amit szállítanak, milyen jó üzletet fognak nyélbe ütni. Egyikük csendben üldögélt. Kérdezték, mit visz, mutassa meg ő is nekik. Az ember titokzatosan válaszolt: az én árum el van rejtve, majd ha megérkezünk, az idegen országba, meglátjátok. A többieket nem elégítette ki ez a válasz, kinevették, egy szavát sem hitték el többé.

Amikor a hajó révbe ért, rosszakaratú vámszedők jöttek, elkobozták a hajó egész rakományát.

A kereskedők ott álltak étel, ruha nélkül, míg lenézett társuk a tanház felé vette az útját.

Bővebben...

 

Hetiszakasz /Mispatim/

Két szamárhajcsár ment az úton, történetesen gyűlölték egymást. Egyszer csak az egyik csacsija összerogyott a teher alatt. A Tóra tanítása szerint: „ha látod gyűlölőd szamarát összeroskadni terhe alatt, eszedbe ne jusson, hogy ne segíts neki, segítened kell, vele együtt.”

Így a másik hajcsár, félretéve korábbi indulatait odasietett, és gyorsan szedegette a bajbajutott állat csomagjait. Társa elgondolkozott, talán félreismerte őt, egyáltalán nem olyan rossz ember, mint gondolta. Ezután nagy egyetértésben igyekeztek a fogadóba.

Bővebben...

 

Hetiszakasz /Jitro/

 

Hat hetiszakasz visel személyneveket: Noé, Chajé Szárá, Jitro, Bálák, Pinchasz és Korach. Bölcseink sokat vitatták, miért is kapta a legfontosabb eseményt, a Szináj hegyi kinyilatkoztatást tartalmazó rész éppen Mózes apósáról nevét.

Jitro a hagyomány szerint ismert minden istenséget és szolgálta is azokat, tudománya révén a fáraó egyik tanácsadója volt. Amikor látta, hogy nem az igaz úton jár, elszökött a palotából és Midján papja lett. Befogadta a szintén Egyiptomból menekülő Mózest, feleségül adta hozzá lányát, Ciporát, aki két fiút szült. Mózes apósa nyáját legeltette, majd a csipkebokor látomás után visszament Egyiptomba.

Bővebben...

 

Hetiszakasz /Besalach/

Mikor végre elengedte a fáraó Izrael népét, kerülő úton, a Nádas tenger felé terelte őket, nehogy megfutamodjanak a filiszteusok országában és visszameneküljenek Egyiptomba.

Mózes József csontjait is magával vitte, mert Izrael népe megesküdött, magukkal viszik atyáik országába. A Midrás szerint nehéz volt megtalálni, mert az egyiptomiak tudták, a zsidó nép csak József csontjaival együtt tud megszabadulni a rabszolgaság alól, ezért fogták a koporsót, nehezéket tettek bele és bedobták a Nílusba. Mózes csak úgy lelt rá, hogy az isteni nevet bedobta a folyóba, és az elvezetett a maradványokhoz.

Bővebben...

 

Hetiszakasz /Bo/

 

Hetiszakaszunk betűinek számértéke három, ami arra figyelmeztet, még három csapás maradt a tízből: a sáska, a sötétség és az elsőszülöttek halála. Az előző hetiszakasznál említettük, többféle elosztásban szerepel a tíz büntetés, legismertebb a széderestén használatos hármas rövidítés, ám a prágai Lőw rabbi kétszer ötre bontotta. Véleménye szerint az első öt csapás alatt az Örökkévaló még nem keményítette meg a fáraó lelkét elégé, ezért ezek a bajok az alsó világból fakadtak, míg a következő öt már kétszeresen erős, és a felső világból érkezik.

Bővebben...

 

Hetiszakasz /Váéra/

Az Örökkévaló, aki eddig Él Saddáj néven jelent meg az ősapáknak, felfedte Mózesnak és Áronnak a Tetragrammaton vagy Havaja- ként ismert nevét, amely kimondhatatlan, mert a létige különböző idejének összevonásából származik.  A hagyomány szerint a nevek különféle tulajdonságokat jelölnek, itt ez a név az ítélet Isteneként Egyiptom megbüntetését hirdette.
Mózes három csodajelet kapott az Örökkévalótól, azzal győzze meg a népet és a fáraót: dobja le a földre a botját, az kígyóvá alakul, majd amikor a farkánál fogva felemeli, újra bottá válik, rejtse kezét ruhája alá, majd előhúzva leprás, visszatéve újra tiszta. Harmadik csodatétel, a folyam vizét öntse a szárazra, vér lesz belőle.

Bővebben...

 

Hetiszakasz /Semot/

A Tóra második könyvének címe, Nevek, nem árul el sokat kiemelkedő jelentőségéről. A hagyomány szerint nem is fejeződött be a teremtés az első könyvvel, hiszen a világ megalkotásának célja a zsidó nép születése, a Tóra átadása volt. Ezért nevezik az első könyvet Széfer Jecirának – az alkotás könyvének, ami nem tévesztendő össze a híres kabbalista művel, míg a másodikat Széfer Geulának, a megváltás könyvének. Rámbán pedig Atyák könyvének, a folytatást pedig a Fiak könyvének, ugyanis az atyák cselekedete meghatározó az utódok számára. Ahogy Ábrahám lement Egyiptomba, úgy utódai is levándoroltak az éhínség idején, ahogy feleségét Sárát elragadták a fáraó emberei, úgy a törzsek is fogságba estek, ahogy keserves csapások érték a fáraót Sára elrablása miatt, úgy tíz csapás sújtotta Egyiptomot, ahogy ajándékkal bocsátották útra az ősatyát, Izrael népe sem üres kézzel távozott.

Bővebben...

 

Hetiszakasz/Vajchi/

A Tóra első könyvének utolsó hetiszakaszához érkeztünk, Vájchi és élt (Jákob Egyiptomban tizenhét évig, összesen száznegyvenhét évet élt). Két hetiszakasz kezdődik az él, élet szóval, ez és a Chaje Szárá, amelyek mindkét esetben a halálra utalnak.

A Vajchi szó számértéke 34, ami Jákob életének 34 évig tartó boldog korszakára utal, tizenhét év József születése után, és tizenhét év Egyiptomban, az első időben Jákob tartotta el fiát bőségben, utolsó éveiben József tartotta el apját királyi jólétben.

Bővebben...

 

Hetiszakasz /Vajigas/

Mózes első könyvének négy utolsó hetiszakasza összefüggő történetben beszéli el József életútját, benne az egyiptomi szolgaság előzményeit. Az előző hetiszakasz során József próbára tette testvéreit, kémeknek nevezte őket, elérte, hogy magukkal hozták öccsét, Benjámint, akinek zsákjába becsempészte serlegét, így lopással vádolva magánál akarta tartani apja reménységét, fényt derítve a testvérek reakciójára.

Bővebben...

 

Hetiszakasz/Vájésev/

„És letelepedett Jákob atyja lakhelyén, Kánaán földjén”. Bölcseink kérdezik, miért csupán atyját említi az Írás? A válasz: egyedül Izsák volt az, akinek nem kellett távoli országba menni. A Midrás szerint Jákob reménykedett, miután Lábánt, Számáelt, az angyalt, akivel küzdött, majd Ézsaut, vagyis minden ellenfelét kibékítette, végre megnyugodhat, vehet földeket, építhet várost magának, ám az élet nem így alakult.

Bővebben...

 

Hetiszakasz/Vajislach/

Vajislach
„És küldött Jákob  követeket maga előtt Ézsauhoz, a testvéréhez, Széir országába, Edom földjére” Jákob több mint két évtizedes távollét után az Örökkévaló bátorításával indult haza, Kánaán irányába, két feleséggel, két ágyassal, tizenegy fiával, hatalmas nyájaival.
Követeket küldött kikémlelni Ézsau érzéseit, a malachim – küldöttek, Rási szerint igazi angyalok voltak, mert egy élő ember sem merészkedett oda, úgy rettegtek tőle.

Bővebben...

 

Hetiszakasz /Vajace/

Öt hetiszakasz foglalkozik Jákob ősapánk cselekedeteivel, ez közülük az első. Jákob egy szál ruhában, egyedül menekült Ézsau haragja elől Beér Sevából Paddán Arámba, anyja szülőhelyére. Mikor besötétedett, egy puszta követ vett a feje alá, hogy az párnaként szolgáljon. A Midrás szerint vetekedtek a kövek, mindegyik a feje alá akart sietni, egyesek szerint négy, mint a négy ősanya, mások szerint tizenkettő, a törzsek száma alapján.  A kövek egyesültek, Jákob ezen látta híres álmát, melyen az angyalok égig érő létrán jártak fel és alá. Az Örökkévaló álmában szólt hozzá, megerősítette atyái ígéretét, hogy megsokasítja utódait és nem hagyja el az útján.

Bővebben...

 

Hetiszakasz /Toldot/

„Ez Izsáknak, Ábrahám fiának története, Ábrahám nemzette Izsákot. Rási felveti, miért említi kétszer is Ábrahám apaságát, a válasz, nehogy rosszakarók megkérdőjelezzék azt, mondván, hogy Sára Avimelekh fogságában fogant. Hozzáteszi, az Örökkévaló is megtette a magáét ennek érdekében, Izsák arca nagyon hasonlított Ábrahámra.

Bővebben...

 

Hetiszakasz /Noach/

„És elromlott a föld Isten színe előtt, megtelt a föld erőszakkal. Ránézett Isten a földre, bizony elromlott, mert minden élőlény rossz szokásokat vett a földön”

Bölcseink sokat kutatták, hogyan fordulhatott elő, hogy alig hatszáz évvel a teremtés után, néhány emberöltő múltán miért utálta meg annyira az Örökkévaló a világot, amelyet létrehozott, hogy megbánta annak teremtését.

 

A hagyomány szerint ez a nemzedék olyan bőségben élt, amit nehéz elképzelni. Az időjárás kellemes volt, se nem hideg, se nem meleg, minden növény gazdagon termett, a gabona és a gyümölcs valósággal elárasztotta a világot. Az emberek erősek és egészségesek voltak, úgy ütötték le a tigrist és az oroszlánt, mint más a legyet. Mi volt a feladatuk ebben az idilli állapotban? Mit kellett tenniük? A válasz-szinte semmit. Ez rontotta meg a lelküket. De nem csak az ember, hanem az egész élővilág megromlott, miért?

Bővebben...

 

Hetiszakasz /Lech lecha/

„ Menj el országodból, szülőföldedről, atyád házából abba az országba, amelyet mutatok neked. Nagy néppé teszlek, megáldalak, naggyá teszem nevedet, áldássá leszel. Megáldom, akik téged áldanak, átkozóidat megátkozom, benned nyer áldást a Föld minden családja.

 

A zsidó hagyomány szerint Ábrahámnak tíz próbatételnek kellett megfelelni, Rámbám szerint az első és az utolsó a lech lecha volt, az első elhagyni korábbi otthonát, a mezopotámiai Cháránt, és letelepedni Kánaán földjére, a második lech lecha pedig elmenni a Moria hegyre, megkötözni Izsákot.

Bővebben...

 

Hetiszakasz /Beresit/

Berésit

 

Hetiszakaszunk a világ, s annak megkoronázásaként az ember teremtését tartalmazza. A legnagyobb zsidó kommentátor, Rási felteszi a kérdést, miért nem a törvényekkel kezdődik a Tóra? Miért beszéli el nekünk a világ teremtését is? A válasz: ha egyszer a népek megtámadják Izrael fiait, milyen alapon foglalták el országukat, miért űztek el más népeket, akkor el lehet mondani, az Örökkévaló teremtette az eget és a Földet, mindez az Ő tulajdona, és annak adja oda, akit méltónak talál rá.

Bővebben...

 

Hetiszakasz /B'chukotaj/

B'CHUKOTÁJ

"Ám semmilyen örökre megszentelt dolog, amelyet valaki örökre felajánlott az Örökkévalónak mindabból, ami az övé, emberből, állatból vagy birtokának mezejéből, ne legyen eladható, és ne legyen kiváltható, minden ilyen tilalom a legszentebb az Örökkévaló számára. Semmilyen tiltott személy, aki az emberek közül lett örökre megszentelve, ne legyen kiváltható, ölessék meg" (Mózes III. könyve 27. fejezet 28-29. vers). Mit is jelentenek, mire is vonatkoznak ezek a régi bibliai előírások, amelyek soros heti szakaszunkban találhatók?

Bővebben...

 

Hetiszakasz /Acharé mot/

ACHARÉ MOT

Soros bibliai szakaszunkban a bűnbak szertartását olvashatjuk, amiből a nemzetközileg ismert bűnbak fogalma is ered: „Vessen sorsot Áron a két kecskebakra: az egyik sorsolást az Örökkévaló számára, a másikat Azazél részére. Mutassa be Áron azt a bakot, amelyre az Örökkévaló sorsvetése esett, és készítse el vétekáldozatnak. S az a kecskebak, amelyre Azazél sorsolása esett, álljon elevenen az Örökkévaló elé, hogy engesztelést szerezzenek vele, hogy elküldjék Azazélnek, a pusztába” (Mózes III. könyve, 16. fejezet 8-10. vers). A sorshúzás az egykori pusztai, majd a jeruzsálemi Szentély engesztelőnapi (jom kipuri) szertartásának része volt. (A Szentély pusztulása óta nem gyakoroljuk.) Egy ládába két kis, egyforma táblácskát helyeztek. Az egyikre ezt írták: „az Örökkévalónak”, a másikra „Azazélnek”, majd miután az egyik bakot előállították, kihúzták a rá vonatkozó táblát. Amelyik Azazélnek jutott, annak fejére ráolvasták a nép feltételezett bűneit. Ez lett a bűnbak, amelyet azután kiűztek a sivatagba, míg a másikat feláldozták.

Bővebben...

 

Hetiszakasz /Mecorá/

„Így szólt az Örökkévaló Mózeshez: Ez legyen a bélpoklos törvénye, megtisztulása idején. Vezessék el őt a paphoz, és a pap menjen ki vele a táboron kívülre, nézze (vizsgálja) meg őt a pap, hogy meggyógyult-e a bélpoklos a bélpoklosság sebeiből (Mózes III. könyve, 14. fejezet 1-3. vers)”. E szavakkal kezdődik soros heti szakaszunk, amely a Biblia egészségügyi, vagy úgy is mondhatjuk, járványügyi előírásait tartalmazza.

Bővebben...

 

Hetiszakasz /Tazriá/

TAZRIÁ

Míg az előző heti szakasz az étkezési törvényeket tartalmazta, ebben a szakaszban a tórai (Mózes által elrendelt), úgynevezett tisztasági törvények kerülnek sorra, elsőként a családi élet tisztaságára vonatkozó előírások. Ezek közül a legismertebb és a legfontosabb az asszonyok havi tisztulási parancsolata: a havi mensis idején és az azt követő néhány napban tilos a házasélet gyakorlása. A havi időszak lezárta után az asszonyoknak, úgynevezett élő vízben (patak- vagy folyóvíz, illetve gyűjtött esővíz) tetőtől talpig meg kell fürödniük. (Éppen ezért, a történelem során bárhol telepedtek meg zsidók, mindig építettek maguknak rituális fürdőt, amelyet népiesen, jiddis szóval mikvének neveznek. Megjegyzem: a fürdés szokása nem mindig volt általánosan elfogadott gyakorlat. Egy történelmi kutatásom során arra bukkantam, hogy a 18. századi Dunántúlon csak török vagy zsidó fürdő létezett…)

Bővebben...

 

Hetiszakasz /Cáv/

CÁV

„Parancsold meg Áronnak és fiainak a következőket: Ez az égőáldozat előírása. Az áldozat az oltáron, a tűzhelyen legyen egész éjjel, reggelig, s az oltár tüze folyamatosan égjen” (Mózes III. könyve, 6. fejezet 2. vers). Így kezdődik soros heti szakaszunk, amelyben a különféle áldozati szertartásokról olvashatunk, s ez alkalmat kínál arra, hogy általában az ókori, bibliai kori zsidó áldozati szertatásokról szót ejtsünk.

Bővebben...

 

Hetiszakasz /Vajikrá/

Vajikrá el Mose vajdabér éláv (= Szólította /Isten/ Mózest, és ezt mondta) — e szavakkal kezdődik soros heti szakaszunk és a Mózes harmadik könyvének eleje (Mózes III. könyve, 1. fejezet 1. vers). A Tóra eredeti, pergamenre írt kéziratában azonban az első szó végén az alef betű különleges, egészen kis betűvel van írva. (Az ilyet a hagyomány így jelöli: alef zeirá = apró alef.) A különleges írásjel megértéséhez tudnunk kell, hogy ennek a meglehetősen gyakori bibliai igének a gyöke KOF-RÉS-ALEF, amelyek jelentése: hívni, szólítani, olvasni, elnevezni. Míg ha hiányzik az alef, a szó így olvasható: VAJIKER, és ennek a gyöke KOF-RÉS-HÉ, jlentése: történni, véletlenül odakerülni. Ebből a gyökből származik a véletlent jelentő modern héber szó, a MIKRE is.

Bővebben...

 

Hetiszakasz /Pekudé/

PEKUDÉ

„Az Örökkévaló felhőoszlopa volt a hajlék felett nappal, és tűz volt fölötte éjszaka, Izrael egész háza szeme láttára, minden vándorútjukon” (Mózes II. könyve, 40. fejezet 38. vers). E szavakkal fejeződik be soros heti szakaszunk és egyúttal a Tóra második könyve is. A szidra (a heti szakasz) részletesen szól a pusztai templomépítés munkálatairól, a különféle nemes fémek és értékes textíliák felhasználásáról, a frigyláda és más szent berendezési tárgyak művészi elkészítéséről, valamint az isteni hajlék (a sátorszentély) végleges felállításáról.

Bővebben...

 

Hetiszakasz /T'cavé/

T’CAVE

„Te pedig parancsold meg Izrael fiainak, hozzanak neked tiszta faolajat, hogy összetörve világítson, hogy meggyújtsák vele az örökmécsest” (Mózes II. könyve, 27. fejezet 20. vers). Ezzel a felszólítással kezdődik soros heti szakaszunk, s ebben az a meglepő, hogy ebben a mondatban, sőt az egész heti szakaszban Mózes neve elő sem fordul, ami az első és legnagyobb zsidó próféta születéstörténetétől számítva teljesen egyedülálló a Tórában. Erre a különös jelenségre a hagyományos zsidó kommentárirodalom egy igen érdekes, legendás magyarázattal szolgál.

 

Bővebben...

 

Hetiszakasz /Terumá/

„Készítsetek nekem szentélyt, hogy köztük lakozzam” (Mózes II. könyve, 25. fejezet 8.vers). Ezt a heti szakaszunkban található bibliai verset gyakran célzatos fordításban („hogy benne lakozzam”) ültetik át, ami alapvető különbséget jelent a Szentírás eredeti gondolata és a hétköznapi ember felfogása, vagyis a közgondolkodás között. A legtöbben ugyanis úgy vélik, Isten „lakhelye” a templom épületében van. Holott a szent szöveg helyes fordítása: Isten „köztük”, tehát az emberek között, vagy „bennük”, a hívők lelkében kíván jelen lenni. (Ezt támasztja alá az eredeti héber szócska: betokhám, melynek fordítása „köztük”, vagy „bennük”, és nem betokhó = közte, benne.) Nem Istennek van szüksége a Szentélyre, a templomokra, hanem éppen az embereknek, akik ott a Mindenható dicséretére egybegyűlnek. Nem „benne”, nem az épületben, hanem „köztük”, az emberekben, a hívők lelkében lakik az Örökkévaló! Még akkor sem igazolható a közfelfogás, ha a templomépületet az ember valóban különleges, mondhatni szakrális helynek érzi, vagy ha a történelem azt valóban azzá emelte is. (Mellesleg, a fenti bibliai idézet a budapesti Dohány utcai zsinagóga homlokzati falán is olvasható.) A Mindenható Isten tehát az emberek között, az ember lelkében lakozik. Nem véletlen, hogy a Talmud egyik mondása éppen ezt a gondolatot rögzíti. Eszerint Isten így szól hozzánk: „Mindenütt, ahol emberi lábnyomra bukkansz, ott vagyok Én”.

Bővebben...

 

Hetiszakasz /Mispatim/

MISPATIM

Veéle hamispatim, aser taszim lifnéhem (= ’S ezek azok a törvények, amelyeket elébük helyezz” (Mózes II. könyve, 21. fejezet 1. vers) — e szavakkal kezdődik soros heti szakaszunk, amely közvetlenül a Tízparancsolat után kerül felolvasásra a Tórából. Mózes tehát, a Biblia szerint parancsot kap Istentől, hogy részletesen fejtse ki, mutassa be a gyakorlatban és magyarázza el a nép számára („elébük helyezd”) mindazokat a törvényeket, amelyek (rendkívül tömören és kategorikusan) a Tízparancsolatban már elhangzottak. Ezt a szoros összefüggést támasztja alá a régi zsidó hagyomány is, mely szerint valahányszor a Tórában az „Éle” (= ezek) utalószó előfordul, mindig valami új téma kerül elő, mint például Mózes II. és V. könyveinek elején. Ám valahányszor a „Veéle” (= s ezek) kifejezéssel kezdődik a Szentírás egy-egy szakasza (mint például itt), az mindig az előző szövegrész bővebb kifejtését jelenti.

 

Bővebben...

 

Hetiszakasz /Jitro/

JITRÓ

„Mert Én, az Örökkévaló, a te Istened buzgó Isten vagyok, aki számon kéri az atyák vétkét gyermekeiken, harmad- és negyedíziglen, azoktól, akik engem gyűlölnek. Ám szeretetet gyakorlok ezred íziglen azokon, akik szeretnek engem, és megőrzik parancsolataimat” (Mózes II. könyve, 20. fejezet 5-6. vers). Soros tórai szakaszunk és abban a Tízparancsolat legtöbbet vitatott igéje az imént idézett mondat. Az úgymond „bosszúálló Isten” ( a héber eredetiben Él kaná, valójában buzgó Isten) kifejezésé helyes értelmezésével könyvtárnyi irodalom foglalkozik. A bosszúállás héber gyöke ugyanis  az N-Q-M, míg az itt előforduló kaná (= buzgó, féltékeny, szigorú) szó a QOF-NUN-ALEF gyökre vezethető vissza. Az ebből képzett főnév (kin’á) sem bosszúállást, hanem szigort, vagy féltékenységet jelent, ahogyan az Énekek éneke híres mondatában is: „Erős, mint a halál a szerelem, kemény, mint a sír, a féltékenység, lángjai tűznek lángjai, isteni láng” (Énekek éneke 9. fejezet 6. vers).

Bővebben...

 

Hetiszakasz /B'haalotkhá/

B’HAALOTKHÁ

„Amikor fölhelyezed a mécseseket, a lámpás előrésze felé világítson mind a hét láng” (Mózes IV, könyve, 8. fejezet 2. vers). Soros bibliai szakaszunk ezzel az Áron főpaphoz szóló parancsolattal kezdődik. A Talmud elbeszélése szerint miután Mózes bátyja, Áron meglátta a törzsfők (az előző heti szakasz végén található) ünnepélyes felvonulását, fájlalta, hogy kimaradt a díszes menetből. Isten azonban megvigasztalta őt: „Ne bánkódj, a te feladatod még fontosabb lesz, mint az övék, mert te fogod meggyújtani és elrendezni a menóra lángjait”.

 

Bővebben...

 

Hetiszakasz /Bo/

Az egyiptomi szolgaságbólé való szabadulásról szól soros heti szakaszunk. „bocsásd el népemet!” — így hangzik a kérés, amelynek azonban a fáraó, érthető módon nem tesz eleget, ezért tíz csapás sújtja országát. Az utolsó csapás kivételével mindannyiszor azt olvassuk a Szentírásban, hogy Isten előre tudja, a fáraó nem fogja elbocsátani Izrael népét, sőt maga az Örökkévaló „keményíti meg” a király szívét. Úgy tetszik a történetből, mintha az isteni terv része volna az, hogy Egyiptom királya sorra elutasítsa Isten parancsát, Mózes és népe kéréseit, ezzel mintegy kikényszerítve a jogos büntetést. „Jól tudom, hogy nem fogja megengedni Egyiptom királya, hogy elmenjetek, hacsak nem erős kar hatalma által. S Én kinyújtom karomat, és sújtani fogom Egyiptomot minden csodatettemmel, amelyeket végrehajtok majd benne, azután elbocsát majd benneteket” (Mózes II. könyve, 3. fejezet 19-20. vers).

 

Bővebben...

 

Hetiszakasz /Váéra/

VAÉRÁ

„Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Mindenható Istenként jelentem meg, ám JHVH nevemmel nem váltam ismertté számukra” — így nyilatkozik meg soros heti szakaszunk elején Isten Mózes előtt, amikor az egyiptomi szolgaságból való kiszabadítás történelmi feladatával bízza meg őt. Ahhoz azonban, hogy ennek a híres mondatnak a jelentését feltárjuk, a négy héber betű magyarázatát is meg kell lelnünk. Az itt szereplő négybetűs istennév (görög eredetű tudományos szóval a tetragrammaton) értelmezése, noha szinte könyvtárnyi irodalma van, a kabbalában és a bibliatudományban egyaránt számos eltérő véleményt váltott ki, és azt mindmáig a legnagyobb titok övezi. Nem véletlen, hogy a korai görög fordítás, a Septuaginta megtartotta eredeti alakját, csupán betűit írta át, ahogyan azt az imént mi is tettük.

Bővebben...

 

Hetiszakasz /Smot/

SMOT

 

Mózes második könyvét kezdjük olvasni ezen a szombaton. Itt találkozunk először Mózes nevével és történetével. A zsidóság nagy tanítója igen súlyos körülmények között született. A zsidó nép ez idő tájt rabszolgasorban élt Egyiptomban, ahogyan azt a Bibliában olvassuk: „Megkeserítették életüket súlyos szolgálattal, agyaggal, téglavetéssel és mindenféle rabszolgamunkával a mezőn, minden szolgálattal, amelyre keményen rákényszerítették őket” (Mózes II. könyve, 1. fejezet 14. vers). Sőt, miután a bábaasszonyok meghiúsították a fáraó gyilkos tervét, egy rendelet értelmében az újszülött fiúgyermekeket a Nílusba kellett volna fojtani. „Minden születendő fiút a folyamba dobjatok, és minden lányt hagyjatok életben” (ugyanott, 22. vers).

Bővebben...

 

Hetiszakasz /Mikéc/

MIKÉC

 

„Történt két év múltán, a fáraó álmot látott” (Mózes I. könyve, 41. fejezet 1. vers). Két esztendő telt el — a Biblia elbeszélése szerint — azután, hogy József a börtönben megfejtette a fősütő mester és a főpohárnok álmát, s hogy ígéretét vette ez utóbbinak, nem engedi tovább igaztalanul a tömlöcben tartani az álomfejtő héber rabszolgát, hanem szót emel érdekében a fáraó előtt. József kérése így hangzott: „Hanem emlékezz meg rólam, ha jó (sorod) lesz, kérlek, gyakorolj velem szeretetet, említs meg engem a fáraónál, hogy ki vezessen ebből a házból. Hiszen úgy raboltak el engem a héberek országából, és itt sem tettem semmit, hogy börtönbe vessenek engem” (uo., 40. fejezet 14-15. vers). Csakhogy amint a főpohárnok megszabadult fogságából, s mihelyt ismét a fáraó tisztje lehetett, — ahogy az lenni szokott — már nem törődött a héber rabszolga sorsával és a neki tett ígérettel. „A főpohárnok nem emlékezett meg Józsefről, és elfelejtette őt” (uo., 23. vers).

 

Bővebben...

 

Hetiszakasz /Mikéc/

"József álmot látott, és elmondta testvéreinek, akik még jobban meggyűlölték őt. Halljátok csak az álmot, amit láttam! — szólította meg őket. Éppen kévéket kötöztünk a mezőn, s íme, fölkelt a kévém, és állva maradt, majd körülvették a kévéitek, és leborultak az én kévém előtt” (Mózes I. könyve, 37. fejezet 5-7. vers). A soros heti szakasz elején olvasható történet szerint József rövidesen egy újabb, hasonló álmot is látott, amelyben a Nap, a Hold és tizenegy csillag, vagyis szülei és testvérei leborulnak előtte. (Az ókori keleti néphit szerint a kettős álom a bizonyos bekövetkezés előjele volt. Így látjuk ezt később, József történetében a főpohárnok és a fősütő mester párhuzamos álmai, vagy a fáraó ugyancsak kettős álma esetén is.) József újabb álmát azonban már nem csupán a testvérek, de az édesapa, Jákob sem veszi jó néven. „Egy másik álmot (is) látott, és elmesélte azt testvéreinek. Így szólt: A Nap, a Hold és tizenegy csillag leborult előttem. Elmesélte ezt édesapjának és testvéreinek. Megharagudott rá az apja, és azt mondta neki: Mi ez az álom, amit láttál? Hát jöjjünk el mind, én, anyád és testvéreid, hogy földre boruljunk előtted?” (uo., 9-10. vers).

Bővebben...

 

Hetiszakasz /Vajislach/

VAJISLÁCH

 

Soros heti szakaszunk Jákob és Ézsau találkozásával kezdődik. A harmadik zsidó ősapa, aki üres kézzel, mondhatni száműzöttként hagyta el ősei földjét, most — sikeresen helytállva az idegenben — jómódúan, népes családjával térhet vissza otthonába. Csakhogy — mint egyhamar kiderül —  a testvéri bosszú nem csillapodott, és újabb életveszély vár reá, ami különösen azért iszonyatos, mert immár nem csupán saját magát, de szeretteit is féltenie kell. A töretlen istenhit és bizalom legszebb példája, hogy ebben a fenyegető helyzetben Jákob nem panasszal, hanem hálával gondol Istenre, akinek köszönhetően övéiből immár két csoportnyi embert is ki tud állítani. „Te mindenben megsegítettél, ahogyan szolgáddal cselekedtél; mert egyetlen vándorbottal keltem át itt a Jordánon, most pedig két táborrá lettem” (Mózes I. könyve, 32. fejezet 10. vers).

Bővebben...

 

Hetiszakasz /Vajace/

VAJÉCÉ

 

Jól ismert történettel kezdődik soros heti szakaszunk. A fivére bosszúja elől menekülő Jákob fáradtan érkezik meg egy helyre (a zsidó hagyomány szerint Jeruzsálem sziklájához, amelyre később a Szentély épült), és a puszta kövekre hajtva fejét álmában létra szövődik, azon angyalokat lát, s a létra csúcsáról maga Isten szól hozzá, biztatva a bizonytalan sorsú, kitaszított fiatalembert.
Jákob történetében, pontosabban az álmában szőtt létrán („Jákob lajtorjáján”) felbukkanó lények, Isten angyalai sokat foglalkoztatták a bibliamagyarázókat. Álmában Jákob égig érő létrát lát, azon „angyalok járnak fel és alá” (Mózes I. könyve, 28 fejezet 12. vers). A hagyományos zsidó magyarázat joggal veti fel a kérdést, miért éppen ebben a sorrendben („fel és alá”) vonulnak az angyalok, hiszen ha az égből jönnének, mint sokan hinnénk, a sorrend fordított volna a Szentírásban?

Bővebben...

 

Hetiszakasz /Toldot/

TOLDOT

 

Heti szakaszunk Jákob és Ézsau születésével kezdődik. Az ellentétes természetű testvérpár már anyjuk méhében is civakodott egymással. Rebeka (héberül Rivka) kérdésére Isten szava ad választ: „Két nép van a méhedben, belsődből két nemzet válik szét, egyik nép erősebb lesz a másiknál, s az idősebb szolgálja majd a fiatalabbat” (Mózes I. könyve, 25. fejezet 23. vers).

Bővebben...

 

Hetiszakasz/Chajé Szárá/

CHAJÉ SZÁRÁ

 

Heti szakaszunk az első ősanya, Sára halálával és temetésével kezdődik. Ábrahám ekkor még csupán jövevénynek számított az Ígéret földjén, így annyi birtokrésszel sem rendelkezett, hogy feleségének sírhelyet biztosítson. Ezért aztán alkuba kellett bocsátkoznia az egyik őshonos nép, a történelemből jól ismert hettiták képviselőivel. Végül jelentős összegért (400 ezüst sekelért) vásárolja meg a mai Hebron területén a hettita Efron birtokát, a rajta fekvő Makhpéla sírbarlanggal, ahol Sára (majd később a többi zsidó pátriárka) végső nyughelyet talált. (A Makhpéla-barlang ma is Hebronban látható, fölötte jelenleg mecset áll, mert Ábrahámot az arabok is ősüknek tartják.)

Bővebben...

 

Hetiszakasz /Váéra/

VAJÉRÁ

Ábrahám történetét olvassuk tovább soros heti szakaszunkban. A bibliai rész a három angyal (Isten küldöttei) megérkezésével kezdődik, akik megjövendölik az első ősapának fia születését. Ábrahám egyszerű vándorokat lát, nem tudja, hogy a hozzá érkező idegenek a Mindenható hírnökei, mégis nagy szeretettel, bőséges, mondhatni fejedelmi ebéddel fogadja őket. A heti szakasz elején Ábrahám Istennel beszél, de a vendéglátás, az idegen vándorok befogadása számára oly fontos, hogy kedvükért még a Vele zajló beszédét is megszakítja. Erre hivatkozik a zsidó hagyomány, amikor az idegenek vendéglátását különösen fontos vallási kötelességnek, micvának tartja.

 

Bővebben...

 

Hetiszakasz /Lech lecha/

LEKH-LEKHÁ

Ábrahám történetét kezdjük olvasni ezen a héten. A zsidóság első ősapja a mai Irak északi területén elhelyezkedett kaszdeus Úr városából indult útnak, majd rokonaival egy ideig a mai Irak és Szíria határvidékén levő fontos (de még fel nem tárt) ókori városban, Harránba települt. Itt kapja meg Isten parancsát: „Menj el országodból, szülőföldedről, atyád házából abba az országba, amelyet majd mutatok neked” (Mózes I. könyve, 12. fejezet 1. vers).

 

Bővebben...

 

Hetiszakasz /Noah/

NOAH

 

A Tóra második heti szakasza Noé héber nevét viseli. Elsősorban Noé és a vízözön történetét tartalmazza, de itt találjuk az úgynevezett nemzetségtáblát (Mózes I. könyvének 10. fejezetét, amely az ókorban ismert 70 népet és nyelvet sorolja fel), továbbá Bábel tornyának közismert elbeszélését is.

Bővebben...

 

Hetiszakasz /Beresit/

„Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet” Ezzel a mondattal kezdődik a Tóra (Mózes 5 könyve) első heti szakasza, valamint az egész héber Biblia. Ez voltaképpen a közismert Teremtéstörténet címe, amely nemcsak tartalmában, de formailag is előreutal a később leírtakra. Figyeljük meg, hogy az első mondat az eredetiben 7 szóból áll. Ez megfelel a menóra 7 ágának: a 2 X 3 oldalsó ág a páros és a páratlan napok jelképe, együtt a világ 6 irányát, mai szóval 3 dimenzióját jelzik. A középső ág Istent szimbolizálja, aki felé kell irányulnia az egész világnak, akárcsak a menóra lámpásán is minden fénynek, ahogyan az a tórai parancsolatban áll: „A lámpás előrésze felé világítson mind a hét láng” (Mózes IV, könyve, 8. fejezet 2. vers).

Bővebben...

 

Hetiszakasz /Vzot Habrakhá/

VZOT HABRAKHÁ

 

„Nem támadt többé Izraelben olyan próféta, mint Mózes, akit ismert volna az Örökkévaló színről színre. Mindazokkal a jelekkel és csodatettekkel, amelyekkel őt az Örökkévaló küldte, hogy véghez vigye azokat Egyiptom országán, a fáraón, minden szolgáján és egész földjén, mindezt hatalmas erővel és nagy félelmetességgel, ahogyan azt Mózes megvalósította egész Izrael szeme láttára” (Mózes V. könyve, 34. fejezet 10-12. vers). Mózes öt könyve utolsó heti szakaszának és az egész Tórának a legvégén olvassuk ezeket a gyakorta idézett szavakat, amelyek az első és legnagyobb zsidó próféta érdemeit fogalmazzák meg.
Ezt az utolsó heti szakaszt valójában nem is a szokásos szombat délelőtti felolvasások közé iktatták a zsidó imarendben, hanem arra egy külön ünnepi alkalommal, az őszi nagyünnepek és a sátrak ünnepének legvégén, szimhát Torá, vagyis a Tóra örömünnepén kerül sor, amikor befejezzük és azonnal újra is kezdjük a szent bibliai könyv olvasását. Így pontosan egy esztendeig tart a heti szakaszokra (héber szóval szidrákra) bontott Tóra-könyv zsinagógai felolvasása, ám ilyenkor mindig újra kezdjük azt, hiszen a komoly hívő mindig talál benne valami újat, ami lelkét felfrissíti, ami isteni üzenetet, hitet és tanítást nyújt számára a mindennapi életben. Ahogy a régiek mondták hajdan: „forgasd csak, forgasd, mert minden benne van”…

Bővebben...

 

Hetiszakasz /Haazinu/

HAAZINU

 

„Emlékezz a régi időkre, értsétek meg minden nemzedék életét! Kérdezd meg apádat, s ő elmondja neked, öregjeidet, s ők beszélnek róla!” (Mózes V. könyve, 32. fejezet 7. vers). Soros heti szakaszunkban, Mózes búcsúénekében hangzanak el ezek a szavak, amelyek a fiatalok figyelmét hívják fel őseik, az előző nemzedékek életének megértésére, a hagyomány következetes folytatására és a történelmi tanulság megszerzésére.

Bővebben...

 

Hetiszakasz /Nicavim/

NICAVIM

 

„Itt álltok ma ti, valamennyien az Örökkévaló Istenetek előtt” (Mózes V. könyve, 29. fejezet 9. vers). Soros heti szakaszunk elején olvashatjuk ezeket a szavakat: Mózes szólt így Izrael népéhez, mielőtt utolsó beszédébe és búcsúénekébe belefogott volna. Sőt, szavait így folytatja: „Nem egyedül veletek kötöm meg ezt a szövetséget…, hanem mindazokkal, akik itt állnak ma velünk, az Örökkévaló Istenünk előtt, és mindazokkal, akik nincsenek ma itt velünk” (uo., 13-14. vers). Egyszóval nem csupán az akkor épp jelenlévő néphez szólt az első és legnagyobb zsidó próféta, hanem minden emberhez, az akkor élt embereken túl a korábbi és főként a későbbi nemzedékekhez, így hozzánk is. A: élők és holtak, múlt, jelen, jövő találkozik e szavak révén, Mózes búcsúdalának elhangzásakor.

 

Bővebben...

 

Hetiszakasz /Ki távo/

Ki távó

„Áldott vagy jöveteledben, és áldott távozásodban” (Mózes V. könyve, 28. fejezet 6. vers). Soros heti szakaszunkból való ez a gyakorta idézett mondat. Halála előtt Mózes egyik beszédében felsorolja mindazokat az áldásokat, amelyekben Isten részesíteni fogja népét, ha törvényeit és tanításait megtartják. S megtaláljuk ebben a beszédben, ugyanebben a heti szakaszban mindazokat az átkokat (pontosabban fenyítéseket) is, amelyekkel sújtani fogja őket Isten, ha eltávolodnak tanításaitól és megszegik parancsolatait.

Bővebben...

 

Hetiszakasz /Kitécé/

KI TÉCÉ

 

„Ne kösd be az ökör száját, amikor nyomtat!” (Mózes V. könyve, 25. fejezet 4. vers). Soros heti szakaszunkban, a mózesi törvények újabb csoportjában olvassuk ezt a bibliai előírást. A régi talmudi bölcsek a Szentírásból azt következtették, hogy az embernek szabad az állatokat dolgoztatnia, ám ugyanakkor szigorú törvény szólt az igavonó állatok védelméről, és általában az állatvédelemről. Ezért volt tilos a nyomtató ökör száját bekötni: ha már munkát végez az állat, hadd egyék is belőle. Más népek és kultúrák körében a nyomtató ló vagy ökör szájának bekötése megszokott, bevett gyakorlat volt, s noha a bibliai előírás teljesen egyértelmű és félreérthetetlen, sajnos, még ma is előfordul ez a régi, kegyetlen szokás.

Bővebben...

 

Hetiszakasz /Softim/

„Bírákat és rendőröket helyezz el minden városkapudba, amelyet az Örökkévaló Istened ad neked, törzseid szerint, s ítéljék meg a népet igazságos törvénykezéssel. El ne ferdítsd az ítéletet, ne légy tekintettel a személyre, és el ne fogadj megvesztegetést, mert a megvesztegetés elvakítja a bölcsek szemét és elferdíti az igazak szavát. Az igazságot, az igazságot kövesd, hogy élj, s hogy birtokold a földet, amelyet az Örökkévaló Istened ad neked” (Mózes V. könyve, 16. fejezet 1-3. vers). Ezzel a mindmáig nagy jelentőségű tanítással kezdődik soros heti szakaszunk.

Bővebben...

 

Hetiszakasz /Reé/

Reé

„Lásd, Én elétek adom a mai napon az áldást és az átkot. Az áldást, ha meghallgatjátok Örökkévaló Istenetek parancsolatait, amelyeket Én előírok számotokra a mai napon, és az átkot, ha nem hallgattok Örökkévaló Istenetek parancsolataira, és letértek arról az útról, amelyet Én írok elő számotokra a mai napon, más istenek után haladva, akiket (korábban) nem ismertetek” (Mózes V. könyve, 11. fejezet 26-29. vers). Ezeket a szavakat olvashatjuk Mózes beszédében, soros heti szakaszunk elején.

 

Bővebben...

 

Hetiszakasz /Ekáv/

Ekáv

„Mert nemcsak kenyéren él az ember, hanem mindazon él az ember, amit az Örökkévaló szava létrehoz” (Mózes V. könyve, 8. fejezet 3. vers). Soros heti szakaszunk elején, Mózes beszédei közt olvassuk ezt a jól ismert tanítást. Bizonyságul a zsidó nép nagy tanítómestere a manna csodájára hivatkozik, ami életben tartotta a nagyszámú gyülekezetet a pusztai vándorlás negyven esztendeje alatt. „Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Örökkévaló Istened e negyven esztendőn keresztül a sivatagban, hogy sanyargasson és ezzel próbára tegyen, hogy megtudja, mi van a szívedben, megőrzöd-e törvényeit, vagy sem?” (ugyanott, 2. vers).

 

Bővebben...

 

Hetiszakasz /Vaethanán/

VAETHANÁN

Említettük, hogy a Tóra sorban utolsó kötetét a törvény ismétlésének nevezik, mivel ez a könyv Mózes tanításait és dalait gyűjti egybe. Tudnunk kell azonban, hogy beszédeit Mózes a sivatagi vándorlás végén, röviddel halála előtt, az újonnan felnőtt nemzedék tanulságára mondta el. Az úgynevezett „ismétlések” közé tartozik a soros heti szakaszunkban is megtalálható Tízparancsolat, amelynek szövegében néhány apróbb eltérés fedezhető fel a Szináj hegyénél elhangzott kinyilatkoztatáshoz képest. A legfeltűnőbb eltérést a szombat törvénye mutatja. Heti szakaszunkban ezt olvassuk: „Őrizd meg a szombat napját, hogy megszenteld azt, ahogyan azt az Örökkévaló Istened megparancsolta. Hat napon át dolgozz, és végezd el minden munkádat, ám a hetedik nap szombat (legyen) az Örökkévaló Istened számára.

Bővebben...

 
WEBSHOP
Kabbala