Savuot

Közeledik a hetek ünnepe, héber szóval a Savuot, a kinyilatkoztatás napja. Mint minden más ünnepre, erre is elõkészít bennünket a vallásunk

A Savuot naptári idõpontját, a többi ünneptõl eltérõen, nem állapítja meg a Tóra, csak azzal, hogy a Peszach utáni 50. napra kell esnie. Tehát mindig ugyanarra a naptári napra esik az ünnep, de mindig más hétköznapra.

 

A keresztény egyházakban a Savuotnak megfelelõ Pünkösd (az ötvenedik nap Húsvét után) az évnek mindig másik naptári napjára, de állandóan vasárnapra esik.

Mai zsidóságunkban az ünnepre a két nap minden imája, szertartása és hangulata, valamint az a szokás emlékeztet, hogy templomainkat növényekkel díszítjük fel. Ma egyetlen emlék, élmény tölti meg a kétnapos ünnepet, az az emlék, hogy a mi õseink, a zsidók álltak a Hegy tövében, hogy átvegyék a két kõtáblát, hogy aztán az azon lefektetett tanítást terjesszék a Földön. Savuot az az ünnepünk tehát, amelyben kifejezésre jut, hogy az isteni tan hordozói mi lettünk és mi vagyunk.

Az ünnep elsõ éjszakáját virrasztással töltik, aminek külön elõírt rituáléja van: Szentírás magyarázó elõadásokat tartanak és irodalmi szemelvényeket olvasnak fel. A Savuot délelõtti istentisztelet központja a Tíz Ige.

A második nap prófétai olvasmánya - “fügefa nem virágzik, szõlõtõ termést nem hoz, kipusztult a virág a mezõrõl, a nyáj az akolból: de én ujjongok, Istenemben bízom, a segítség urában” - a minden csapáson túl élõ és fennmaradó zsidó reménykedésnek, istenhitnek apotheózisa ez és valóban méltó az ünnep jelentõségéhez.

 
WEBSHOP
Kabbala