Miért eszünk Savuotkor tejes ételeket?

Miképp a fejlődő gyermeknek a tej, annyira fontos a zsidó lélek számára a Tóra, ezért a Szináj hegyi Kinyilatkoztatás ünnepére ezzel is emlékezünk                                                                                                                    A talmudi hagyomány gyönyörű magyarázattal szolgál, a Mózes születését körülölelő midrásokból. Amikor a fáraó megparancsolta, minden fiúgyereket dobjanak a Nilusba, a zsidó férfiak annyira elkeseredtek, hogy elhagyták feleségüket. Maharal, a híres prágai rabbi felhívja a figyelmet, hogy ez a rendelet nemcsak a zsidó gyerekekre, hanem az egyiptomiakra is vonatkozott, mert megjövendölték, hogy megszületik Izrael megváltója. Érdekes gondolat, hogy a fáraó nem kíméli, sőt legyilkolja saját népét is, csak ártson a zsidóságnak! Így aligha véletlen, hogy az emberek elveszítették reményüket. Ekkor a négy esztendős Mirjám, Mózes nővére felelősségre vonta apját:
-Gonoszabb vagy a fáraónál, ő csak a fiúgyerekeket ölné meg, te a lányokat is, ő csak az evilági életet veszi el, te az eljövendő világot is. Ámrám és az összes többi férfi ezután visszavette asszonyát, a kislány pedig megjövendölte, hogy testvére lesz népe megmentője.

 

Amikor Mózes megszületett, fény ragyogta be a házat, látták, hogy beigazolódik a gyerek jóslata. Sokáig azonban nem tudták rejtegetni, a hagyomány szerint három hónapig, ugyanis Mózes hat hónapra született, de ekkorra tökéletesen kifejlett. Édesanyja a születés várható időpontjáig rejtegette, utána viszont már kereshették a gyereket az egyiptomiak, akik látták az állapotát. Így került a szurokkal, gyantával bevont gyékénykosárban a Nílus habjaiba.

A kétségbeesett apa, aki eddig boldogan szeretgette lányát a jóslat miatt, most azt kérdezgette, hogyan teljesülhet ezek után a jövendölés?

Mirjám a vízben ringó kosár mellett állt, figyelemmel kísérte öccse sorsát. Mint tudjuk, jött a fáraó lánya, fürödni készült társnőivel, és rábukkant a kosárban síró gyerekre. Látta, hogy a héberek gyerekei közül való, hiszen a midrás szerint körülmetélve született. Megsajnálta, kiemelte a vízből. Ekkor lépett hozzá Mirjám a rejtekéből, és édesanyjukat ajánlotta szoptatós dajkának, így testvére még két évig maradhatott a szülői házban, nem idegen asszony táplálta.

Ismert tény, hogy Mózes Adar hó hetedikén született, így szerencsés megmenekülése éppen savuot ünnepére esik, így kerül a képbe a tej, mint az Isteni gondviselés megnyilvánulása.

A tej héberül „chalav” szó számértéke 8+30+2=40, ez arra emlékeztet, hogy Mózes éppen negyven napig volt fenn a hegyen, mikor megkapta a kőtáblákat.

Savuot ünnepén szokás virágokkal díszíteni a zsinagógát és az otthonokat, ez a Tóraadás aktusára emlékeztet, a hagyomány szerint ekkor az emberek látták hallották a hangokat, amelyeknek illatuk is volt. Hiszen az Örökkévaló ekkor vissza akarta adni a halhatatlanságot, amit az aranyborjú miatt mégsem tett meg.

 
WEBSHOP
Kabbala