Elul a megtérés hónapja

Ez a hónap a zsidó polgári évben a hatodik, a zsinagógai év utolsó hava, az ember teremtését megelőző időszak, ekkor keletkezett a világ, amelynek kiteljesedése, az ember születése Ros Hasana, az Újév. Mózes is e hónap elején ment fel a második kőtábláért a Szináj hegyre, az aranyborjú miatt összetörött helyett, amelyet negyven nap után, tisri 10-én hozott le, ez Jom Kippur, az Engesztelés Napja.

Elul neve eredetileg babilóniai eredetű, keresést jelent, amely az időszak természeti jellegére utal, ilyenkor szüretelnek, ekkor takarítják be a termést. Átvitt értelemben a szívünkben is kell keresni, mi rosszat tettünk, kinek ártottunk, mit kellett volna másképp csinálni? A zsidó hagyomány szerint ugyanis Isten nem bocsátja meg az emberek ellen elkövetett vétkeinket, azt nekünk kell jóvátenni, nekünk kell bocsánatot kérni azoktól, akiket megbántottunk. A prágai Lőw rabbi (Maharal) azt tanácsolta, hogy egész Elulban étkezés és alvás előtt nézzünk a szívünkbe, gondoljuk át tetteinket, hogy igaz vallomást tehessünk.

 

A hónap nevének misztikus jelentése mozaikszó: Ani Ledodi Vedodi Li, a kedvesemé vagyok és Ő az enyém – ez az allegorikus idézet az Énekek Énekéből Isten és Izrael mély szeretetét fejezi ki.

Az őszi ünnepek közeledtét a sófár rekedtes hangja jelzi, Elul ugyanis a kürtszó hava. A zsinagógában minden reggel – szombat és az újév előtti nap kivételével – megszólaltatják. A híres középkori tudós Maimonidesz (Rámbám) szerint a sófár hangja felriasztja az embert a közönyéből, és megtérésre készteti.

Adon haszelichot, bonen halevavot, chatanu lefanecha, rachem alenu . Megbocsátás Ura, aki a szívekbe látsz, vétkeztünk előtted, irgalmazz rajtunk, hangzik fel a bűnbánó ima szelichot napjain, amely szefárd közösségekben már elul első napjától kezdődik, askenázi templomokban az újév előtti szombat kimenetelével. Nem véletlenül, hiszen a hagyomány szerint Ros Hasana napján minden lélek elhalad a Teremtő ítélőszéke előtt, mint a szűk szoroson keresztülhaladó birkanyáj, ilyenkor dől el ki kerül életre-halálra, jó megélhetésre, vagy éppen házasságra. Ilyenkor kérhetünk mi gyarló emberek szelídebb ítéletet.

Egy régi történet szerint a chászid éppen a rebbéjéhez igyekezett, de elakadt az úton, így az ünnep előtti sábeszt egy kis faluban kellett töltenie, ahol szeretettel fogadták. Kiment a szombat, majd a jámbor utazó lepihent, és az igazak álmát aludta a fogadó legszebb szobájában. Éjfél után azonban nagy mozgolódás támadt. A faluban lakó zsidók asszonyostól, nagyobb gyerekestől tódultak a templomba.

A házigazda eleinte halkan kopogott a vendég ajtaján, majd kínosan toporogva megzörgette az ajtót. A chászid bosszankodva ébredezett. Mi ez a nagy sietség? Talán ég a ház? A fogadós zavartan magyarázkodott. Már mindenki a templomban van. Nem mertem bezárni az ajtót, nem akartam, hogy lemaradjon az imáról. – Most? Még éjszaka van, nem is pirkad. Bocsásson meg, de nekünk nagyon sokat kell imádkoznunk. Nagyon fontos, hogy a tehén elég tejet adjon, mert még egy gyerek jön a világra. Kérjük az Örökkévalót, legyen jó a termés, mert most még több állatot kell ellátni, esküvőt is tervezünk a legnagyobb lányunknak. Mindenkinek nagyon sok gondja-baja van, nehéz itt az élet, sokat kell könyörögnünk a segítségért. A szent ember méltatlankodott, néhány pohár tejért zaklatjátok a Teremtőt!

Másnap szerencsésen megérkezett a rebbe udvarába, elmesélte kellemetlen élményeit, hogy milyen anyagiasak voltak a kis falu lakói. Nagyon meglepődött, amikor a rebbe megáldotta őket, akik őszintén, tiszta szívvel kérték az Örökkévaló segítségét.

A Zóhár szerint az ember a mécseshez hasonló. Teste kanóc, feje az olaj, míg, a fény, az isteni szikra a lélek, a nesama. A lánghoz szükség van az anyagi tényezőkre is, hiszen olaj, kanóc nélkül nem loboghat a tűz. Ezért imáinkból nem hiányoznak a „földhözragadt kérések” sem, kérünk a bűnbocsánat mellé jó megélhetést is.

 
WEBSHOP
Kabbala