Miért ünnepeljük örömmel Ros Hasanát?

A dubnói mágidot megkérdezték tanítványai: Hogy lehet az, hogy egész évi sorsunk ezen a napon dől el, netalán egész életünk is, mi mégis eszünk-iszunk, örülünk újév napján. A mágid egy példázatot mesélt el.

Volt egyszer egy király, aki két szolgáját szerette a legjobban az összes többi közül. Egyik nap magához hívta őket, és fontos feladatot bízott rájuk.

- Benneteket választottalak, hogy arany pecsétemet őrizzétek, és leveleimet lepecsételjétek. Kaptok egy szobát a palotában, ahol naphosszat vigyáztok a pecsétre, és elkülditek a leveleket.

Van egy kikötésem, amíg itt vagytok, alkoholt nem ihattok. A szolgák nagyon örültek a megbízásnak, eleinte pontosan teljesítették. Ám nem telt el száz nap, amikor az egyikük előhúzott egy borospalackot.

- Nézd meg, milyen remek ez a bor, milyen csodás illata van.

- Nem ihatunk bort, az tilos.

- Csak kóstoljuk meg, abból nem lesz baj.

 

Előkerült az első üveg bor, majd a második, majd egy harmadik is.

- Van valami ennivalód –kérdezte az egyik. Néhány szem dió, de hogyan törjük fel? Kerestek valami eszközt, de nem volt sem diótörő, sem kalapács sem bármiféle szerszám a palotában.

Egyszer csak arra jutottak, hogy az arany pecsétnyomóval törik fel a diót.

A király zajt hallott, kopogást, és hangos kiáltásokat. Nem értette mi történik, felkerekedett, és sorra nyitogatta a palota szobáit. Nemsokára benyitott kedvenc szolgáihoz, akik nagy vígan ütögették a diót a pecsétnyomóval. Látta az üres üvegeket, mindent megértett.

- Tudjátok, hogy ez tilos nektek! Most nagyon haragszom, este ítélkezem felettetek.

A szolgákat bilincsbe verve kísérték haza az őrök. Egyikük nagyon elkeseredett. Tudta, szörnyű bűnt követett el, meggyalázta a királyi pecsétnyomót, nem tartotta be a király parancsát, alkoholt ivott. Azt gondolta, ez élete utolsó napja, hazament és elköszönt családjától és végig siránkozott.

Amikor este a király ítéletére vitték őket, látta, hogy a társa egyáltalán nincs kétségbeesve.

Otthon evett-ivott, majd megkérte barátait, akik a király befolyásos emberei, hogy mondják el, nagyon megbánta, amit tett, de az is igaz, hogy ő csak ivott, és a részegség nem halálos bűn. Bízott a király irgalmában és szeretetében, nem öli meg kedves szolgáját egy kisebb vétek miatt.

Igaza lett, a király büntetésből néhány hónapra eltiltotta az arany pecsétnyomótól, de elszállt a haragja, és nemhogy életben hagyta őket, de munkájukat is visszakapták.

 
WEBSHOP
Kabbala