Miért ünnepeljük örömmel Ros Hasanát?
A dubnói mágidot megkérdezték tanítványai: Hogy lehet az, hogy egész évi sorsunk ezen a napon dől el, netalán egész életünk is, mi mégis eszünk-iszunk, örülünk újév napján. A mágid egy példázatot mesélt el.
Volt egyszer egy király, aki két szolgáját szerette a legjobban az összes többi közül. Egyik nap magához hívta őket, és fontos feladatot bízott rájuk.
- Benneteket választottalak, hogy arany pecsétemet őrizzétek, és leveleimet lepecsételjétek. Kaptok egy szobát a palotában, ahol naphosszat vigyáztok a pecsétre, és elkülditek a leveleket.
Van egy kikötésem, amíg itt vagytok, alkoholt nem ihattok. A szolgák nagyon örültek a megbízásnak, eleinte pontosan teljesítették. Ám nem telt el száz nap, amikor az egyikük előhúzott egy borospalackot.
- Nézd meg, milyen remek ez a bor, milyen csodás illata van.
- Nem ihatunk bort, az tilos.
- Csak kóstoljuk meg, abból nem lesz baj.
Előkerült az első üveg bor, majd a második, majd egy harmadik is.
- Van valami ennivalód –kérdezte az egyik. Néhány szem dió, de hogyan törjük fel? Kerestek valami eszközt, de nem volt sem diótörő, sem kalapács sem bármiféle szerszám a palotában.
Egyszer csak arra jutottak, hogy az arany pecsétnyomóval törik fel a diót.
A király zajt hallott, kopogást, és hangos kiáltásokat. Nem értette mi történik, felkerekedett, és sorra nyitogatta a palota szobáit. Nemsokára benyitott kedvenc szolgáihoz, akik nagy vígan ütögették a diót a pecsétnyomóval. Látta az üres üvegeket, mindent megértett.
- Tudjátok, hogy ez tilos nektek! Most nagyon haragszom, este ítélkezem felettetek.
A szolgákat bilincsbe verve kísérték haza az őrök. Egyikük nagyon elkeseredett. Tudta, szörnyű bűnt követett el, meggyalázta a királyi pecsétnyomót, nem tartotta be a király parancsát, alkoholt ivott. Azt gondolta, ez élete utolsó napja, hazament és elköszönt családjától és végig siránkozott.
Amikor este a király ítéletére vitték őket, látta, hogy a társa egyáltalán nincs kétségbeesve.
Otthon evett-ivott, majd megkérte barátait, akik a király befolyásos emberei, hogy mondják el, nagyon megbánta, amit tett, de az is igaz, hogy ő csak ivott, és a részegség nem halálos bűn. Bízott a király irgalmában és szeretetében, nem öli meg kedves szolgáját egy kisebb vétek miatt.
Igaza lett, a király büntetésből néhány hónapra eltiltotta az arany pecsétnyomótól, de elszállt a haragja, és nemhogy életben hagyta őket, de munkájukat is visszakapták.
