Lag Baomer

Az idén április 28-ánn,csütörtökön lesz a fenti névvel jelzett kisebb zsidó ünnep, az ómerszámlálás 33. napja. Hajdan, az ókori Izraelben az aratás peszah 2. napján kezdődött, és hétszer hét napon át, egészen az ötvenedik napig, savuot (a hetek) ünnepéig tartott. Előbb az árpát, utoljára a búzát aratták le. Az aratás idejét kéve (héber szóval ómer) segítségével jelezték. Minden nap félretettek egy kalászt, s ha letelt a hét, kévébe kötötték. Innen tudták, hány nap, hány hét telt el az aratás kezdete óta. Ezt nevezzük ómerszámlálásnak.


Hajdan, mint bármely más népnél, bármely más kultúrában az aratás ideje örömteli időszak volt, ám sajnos, a történelem közbeszólt, és az ómerszámlálás a gyász ideje lett. Ezekben a hetekben verték le és torolták meg a rómaiak a Bar-Kochba vezette zsidó szabadságharcot, időszámításunk szerint 135-ben. Ezt a szomorú tényt azonban a korabeli zsidóság nyilvánosan még csak nem is említhette meg a szigorú római elnyomás miatt, ezért csak azt olvashatjuk a Talmudban: ebben az időszakban Rabbi Akiba (ő volt a szabadságharc szellemi vezére) 24.000 tanítványa halt meg, úgymond, egy járvány következtében. Egyetlen napon, így szól a leírás, az ómerszámlálás 33. napján azonban szünetelt a járvány. (Ez a nap nyilván egy győztes csata emlékét őrzi.) 
Sajnos, ezek a hetek a későbbiekben is szomorú eseményektől lettek terhesek. Erre az időszakra esnek az 1095/96-i első keresztes-hadjárat rablólovagjainak pusztításai a Rajna-melléki zsidó hitközségekben (Köln, Speyer, Worms, Mainz stb.), sőt, ebben az időszakban kezdődtek a Kárpátalján, 1944 tavaszán a magyarországi deportálások. A Talmud azonban azt tanítja, hogy egyszer majd a legnagyobb gyásznapok újra a legnagyobb örömünnepekké változnak át. És valóban, ma már ebben az időszakban ünnepeljük Izrael Állam függetlenségi napját és Jeruzsálem egyesülésének emléknapját is.
A vallási szokás (nem törvény) szerint az ómerszámlálás idején a zsinagógában sajátos gyászmelódiával éneklik el a szombatköszöntő dalt, a vallásos férfiak nem borotválkoznak, nem vágatnak hajat, nem szokás esküvőt (lakodalmat) vagy más nagyobb szabású rendezvényt tartani. Lág baómer napja azonban mindig is kivételnek számított. Sőt, ilyenkor szokás volt kivonulni a szabadba, az iskolásokat, a gyerekeket kirándulni viszik, számháborút és más játékokat játszanak. Izraelben, az ország északi részén, a hegyek közt fekvő Méron városkában a kabbalisták ezen a napon ünneplik a Zóhár szerzőjének, Simon bar Johájnak az évfordulóját, vagy ahogy ők mondják, a "menyegzőjét". Simon rabbi sírjánál nagy tüzeket gyújtanak, és itt szokás ünnepélyesen először levágni a 3 éves kisfiúk haját.

 

Raj Tamás

 

 
WEBSHOP
Kabbala