A zsidóság eszméi

Bevezető

Nem könnyû egybegyûjteni, és módszeresen összeállítani a zsidó hitelveket, a vallásos közgondolkodás filozófiai alapeszméit. Elvégre — mint látni fogjuk — a zsidóságnak nincsenek dogmái, nincs katekizmusa, nincsenek tehát olyan kötelezõ alapelvek, amelyeket minden zsidónak el kéne fogadnia. Mégis, vannak olyan eszmék (és nem is kevés), amelyeket minden hívõ zsidó magáénak vall, mondhatni természetesnek, magától értetõdõnek vél, holott azok csak zsidó körökben természetesek. Ezek, persze, valóban nem dogmák, nevezzük õket inkább evidenciáknak. (Az alábbiakban tárgyalt hitelvek, természetesen, a kereszténység és az iszlám révén, az elmúlt évszázadok során részint már világszerte elterjedtek.) Sõt, számos, a zsidó vallásra jellemzõ, alább részletesen tárgyalt eszmét még a nem vallásos zsidók is elfogadnak, magukénak vallanak. Könyvünkben sajátos zsidó vallási eszméket tárgyalunk. Nem szólunk külön címszóban azokról az alapelvekrõl, amelyek más világvallásokban is elfogadottak vagy jórészt hasonlóak, például a lélekhitrõl, a feltámadásról, a túlvilági jutalomról és büntetésrõl vagy a világ teremtett voltáról. Fontosnak véltük viszont alaposan megbeszélni a kereszténységtõl eltérõen vallott messiási elképzeléseket, valamint a zsidóság eredeti és szigorú, a képi ábrázolásokat tiltó egyistenhitét.

1. Az egyistenhit

A zsidó vallás minden bizonnyal legfontosabb és legeredetibb eszméje a ma már világszerte ismert és többnyire elfogadott egyistenhit, tudományos névvel a monoteizmus. A zsidóság volt az elsõ a világon, amely az egyetlen Örökkévaló Istent hirdette, s az egyistenhívõ világvallások (a kereszténység és az iszlám) mind a zsidóság közvetlen hatására jöttek létre. Amikor idõszámításunk elõtt 2000 körül, a Biblia szerint Ábrahám felfedezte és magáévá tette az egyetlen, láthatatlan és megfoghatatlan Isten gondolatát, a környezõ népek mind politeisták, többistenhívõk, keresztény szóhasználattal bálványimádó pogányok voltak. Ebben a világban Ábrahám forradalminak mondható felfedezését a késõbbi zsidó legenda, a midrás érthetõen kiszínezi. A történet azonban jól tükrözi azt a gondolatvilágot, amely az egyistenhithez vezetett.

Ábrahám apja, Teráh — meséli a régi legenda — szobrász volt, aki a király számára készített bálványokat. A fiúnak feltûnt, és érthetetlennek találta, hogy a felnõttek az élettelen szobrokat imádják. Egyszer, amikor apja éppen távol volt, a gyermek Ábrahám egy almát tett a legnagyobb szobor szájába: Egy alma van a szádban, egyél! — kiáltotta gúnyosan, ám a szobor meg sem mozdult. — Nem tudsz enni, hiszen kõbõl és fából készített apám, s nem is vagy isten! Ezután összetörte a kisebb bálványokat, és egy kalapácsot nyomott a fõisten kezébe. Apja este felháborodva tapasztalta, mit is tett a fia. — A nagy szobornak adtam egy almát, mire a többiek el akarták venni tõle, erre úgy összekaptak, — mentegetõzött Ábrahám —, hogy végül a fõisten agyoncsapta a kisebbeket. — Ugyan már, fiam, — válaszolt Teráh —, ezek a szobrok nem tudnak enni, nem tudnak beszélni, még csak mozdulni sem tudnak! Akkor hogyan lennének ezek istenek? — vágta vissza a fiú. A legenda szerint Ábrahámot késõbb, mivel a király isteni voltát is tagadta, Nimród tüzes kemencébe vetette, de Isten megmentette a tûzbõl. Menekülni kényszerült, s egy barlangban rejtõzött sokáig. Itt azon gondolkodott, hogy ki lehet az Isten, a világ ura és irányítója? Amikor egyik reggel kilépett rejtekhelyérõl, meglátta a Napot, s úgy gondolta, a Nap melege ad életet a Földön, õ uralkodik a világ felett. Ám este a Nap leáldozott, feljött a Hold, felragyogtak a csillagok. Azt hitte Ábrahám, a Hold vezérli a csillagokat, õ az isten. Hajnalban eltûntek az éjszaka világítótestei, és ismét a Nap ragyogta be a tájat. Ekkor eltûnõdött az ifjú, s így szólt: — Most már tudom, hogy mindezek mögött ott az egyetlen Isten, aki irányítja az egész világ rendjét, aki lát minket, ám Õ maga láthatatlan, aki életünk minden pillanatában jelen van, noha Õ maga számunkra érinthetetlen. Csak tettein, alkotásain keresztül ismerhetjük meg Õt. Így jutott el Ábrahám, a régi zsidó legenda tolmácsolásában, a tiszta egyistenhithez.

A monoteizmus alapvetõen különbözik a mítoszoktól, ahol az isteneknek történetük van, születnek, élnek, viszályt szítanak vagy kiegyeznek egymással, esetleg meg is halnak, vagy feltámadnak. Persze, a zsidó vallás sem nélkülözheti a mitikus elemeket felvillantó költészetet. Így a 19. zsoltárban a költõ himnuszt zeng a Napról, amely akárcsak az ókori keleti költészet más klasszikusainál, például Ehnaton híres Naphimnuszában, remek metaforákat sorol fel, ám a bibliai zsoltár voltaképpen Isten dicsõségét hirdeti, miközben a Napról énekel: „Olyan õ, mint a võlegény, mikor menyegzõi sátrából kilép, örvend, mint a hõs, ha pályáját befutotta. Az égbolt szélén van kiindulópontja, a másik szélén a körpálya vége, és senki sem rejtõzhet el melegétõl” (Zsoltárok könyve, 19. fejezet 6-7. vers). A zsoltárvers és a Naphimnusz között végsõ soron csak ez a hasonlítást kifejezõ „mint” szócska, a héberben egyetlen „k” betû (káf hadimjon) a különbség, ám ez meghatározza a jelentõs gondolkodásbeli eltérést is. A zsidóság szigorú egyistenhite nem engedi meg a képi ábrázolást. „Ne készíts magadnak faragott képet” — olvassuk a Tízparancsolatban. Ezért hiába keresünk a zsinagógában bármiféle képet, sõt a vallástörvény még azt is megszabja, hogy minden olyan helyen tilos imádkozni, ahol szobrok láthatók. Nem véletlenül háborodtak fel a zsidók és a korai keresztények, amikor a lerombolt Szentély helyén a rómaiak felállították Hadrianus lovas szobrát — egyesek szerint ez váltotta ki a Bar Kochba vezette szabadságharc kitörését. A képi ábrázolás tilalma erõsen befolyásolta az ókori zsidó mûvészetet, ám szó szerint vették a rendelkezést: csupán a „faragott képet”, a dombormûveket tiltották, s a zsidó mûvészek így inkább a kõ- és üvegmozaik alkotásokat részesítették elõnyben. Az 5. századi Bét Alfa-i zsinagóga épen maradt kõpadlója sokak szerint az ókori mozaikmûvészet csúcsát jelenti. Ugyanezt mondhatjuk a késõ középkori héber kódexillusztrációkról. A képi ábrázolásban tehát a zsidó gyakorlat nem volt olyan szigorú, mint a bizánci képrombolók hírhedt tevékenysége, vagy mint az iszlám díszítõmûvészet, ahol kerülték az emberábrázolást, s ha mégis elõfordult, az alakokra állatfejet illesztettek. Az egyistenhit mûvészeti hatásánál is jelentõsebb annak szellemi befolyása. A kereszténységen belül az Ószövetség (a héber Biblia) hatása alatt indultak meg a — többek között — a katolikus szentképek ellen indított reformációs mozgalmak. Sõt, a Biblia szigorú zsidó egyistenhitére hivatkozva jelentkeztek — ugyancsak a kereszténység köreiben — az antitrinitárius (szentháromság-tagadó) eszmék és mozgalmak. Erdélyben az unitárius egyház mellett még a zsidó vallásgyakorlatot követõ szombatosok is felléptek, Péchi Simon vezetésével. Az egyistenhitbõl fakad az egy-ember hit, az emberiség egységébe és egyenjogúságába vetett hit, hiszen ha az egész világnak egyetlen Istene van, s a bibliai történetben minden ember végsõ soron egyetlen családra, Ádámra-Évára vezethetõ vissza, s így mindenki a másik testvérének tekinthetõ. Amikor a Talmud mesterei komoly vitát folytattak, melyik a Tóra legfontosabb törvénye, az egyik legnagyobb és legelismertebb tudós, Rabbi Akiba meglepõ kijelentést tett. Véleménye szerint ugyanis a Szentírás legkiemelkedõbb mondata a következõ: „Ez az ember leszármazásának könyve” (Mózes I. könyve, 5. fejezet 1. vers). Ebbõl ugyanis az következik, hogy minden ember testvére a másiknak, hiszen közös õssel rendelkeznek… Nem így vélekedtek az ókori keleti népek, akik szerint Isten (az istenek) csupán a „miénk” (a „mieink”), s nem az egész emberiségé. Így aztán az ókori ember — éppen a többistenhit alapján — úgy érezte, hogy egyedül a hozzá hasonlók, az egyazon istent (isteneket) imádók, a vele azonos nyelven beszélõk csoportja érdemli ki az „emberi” címet, a többi — ahogyan azt még a mûvelt görögök is mondták — csupán barbárok gyülekezete. Érdekes, hogy ezt a többistenhívõ gondolkodást az európai nyelvek is megõrizték: oroszul a német „nyemeckij”, vagyis néma, mivel nem tud oroszul, míg németül a szlávok „Sklaven”, azaz szolganép. Ezzel szemben a német nyelv „deutsch”, vagyis „deutlich”, világos beszéd. S még nálunk is, „magyarán szólva” voltaképpen annyit tesz, hogy nem idegen, nem kívülálló beszéd módjára szólalunk meg… A zsidó próféták viszont, sok évszázaddal a modern európai gondolkodást megelõzve, hirdették az emberiség egységét. A „nemde egy Atyánk van valamennyiünknek” eszméjébõl következik, hogy minden ember testvére, felebarátja a másiknak, s ez a gondolkodásmód a zsidó vallás egyik alapvetõ és lényeges eleme mindmáig. A tiszta egyistenhit talaján vetõdött fel a kérdés: miért kell istennek házat építeni, szükség volt-e egyáltalán a Szentélyre, arra a Templomra, amely pedig Jeruzsálem és az ókori Izrael egyik dísze, látványossága volt? A Tízparancsolat elhangzása után ugyanis az Örökkévaló egyenesen megtiltja, hogy faragott kõbõl épült Szentélyt emeljenek számára: „Földbõl való oltárt készítsetek Nekem, s azon mutasd be áldozataidat” (Mózes II. könyve, 20. fejezet 24. vers). A választ a régi írásmagyarázók bibliai idézetben találták meg, ahol Isten mégis a templomra vonatkozó parancsolatot ír elõ: „Készítsetek Nekem Szentélyt, hogy köztük lakozzam” (Mózes II. könyve, 25. fejezet 8. vers): Az idézetben ugyanis Isten — néhány pontatlan fordítással ellentétben — nem azt mondja, hogy „benne”, hanem „köztük” kíván lakozni, mármint az emberek között. Tehát nem istennek van szüksége a Szentélyre, hanem éppen a hívõknek, akik ott a Mindenható dicséretére egybegyûlnek. (Nem véletlen, hogy a budapesti Dohány utcai zsinagóga homlokzatára is ezt a bibliai mondatot vésték, hiszen ott a hagyományos istentiszteletein felül hangversenyeket is rendeznek, s a mûvészet iránti tisztelet egészíti ki a vallásos hódolatot. A templom orgonáján nem egyszer Liszt Ferenc és a nagy francia zeneszerzõ, Saint-Säens is játszott.) Egy hászid mestert egyszer megkérdezett a tanítványa: Rabbi, hol lakik Isten, hol találom Õt? A társai ráförmedtek: Hogy kérdezhetsz ilyet? Hiszen az egész világ tele van az Õ dicsõségével! Egyesek a zsoltárverset idézték: „A mennyek elsorolják az Õ dicséretét, és keze munkáját hirdeti az égbolt”. A mester azonban csak így szólt csendesen: — Fiam, Isten ott van, ahol beengedik… A hívõ embernek, hogy Istenre találjon, meg kell nyitnia szívének-lelkének ajtaját, s ehhez nyitottságra, s egyedül a saját jóakaratára van szüksége.

2. A dogmanélküliség

 

Noha a zsidóságot az úgynevezett tételes vallások közé sorolják, közismert, hogy — mint a bevezetõben már említettük — nincsenek kötelezõ hitelvei, dogmái. Így a gondolkodás, a hit alapján nem lehet senkit sem a zsidó valláshoz tartozónak vagy éppen abból kivethetõnek tekinteni. Sõt, nincs jogunk és módunk senkit a hite, meggyõzõdése alapján megítélni. Elvégre úgysem láthatunk a lelkébe, így amit gondol, amit hisz, az kizárólag õrá és persze, Istenre tartozik. Egyedül Õ az, aki „a szívbe és a vesébe lát”, vagyis csak Õ fogja megvizsgálni tudatos és ösztönös érzelmeinket, meggyõzõdéseinket. Ez a fajta nyitottság jellemzi a zsidó közgondolkodást, szinte mindmáig. Nem kell csodálkoznunk, ha olykor egyes (nem feltétlenül vallásos) zsidók így nyilatkoznak meg: „Nekem nincsenek elõítéleteim, nincsenek dogmáim, legfeljebb egy, hogy nem fogadok el semmilyen dogmát!” Az elõítélet-mentes, nyitott gondolkodás egyébként a modern európai lét egyik fontos eleme, amely nélkül a folyamatosan változó világot nehéz elfogadnunk. Mivel a zsidóságnak nincsenek dogmái, nem lehet beszélni zsidó teológiáról sem. Teodíceára, istenbizonyító érvelésre, hitvédõ vitákra olykor mégis rákényszerültek a zsidó tudósok, valahányszor a filozófusok, vagy a többi vallás képviselõi támadni kezdték a mózesi tanításokat. Õk minduntalan azt vetették a rabbik szemére, miért nem mondják meg nyíltan, miben is hisznek, milyen eszméket követnek hitükben? Így történt ez a középkor legnagyobb zsidó gondolkodójával, Majmúni Mózessel (tudományos neve Maimonides, 1138–1204) is, aki filozófustársainak és vitapartnereinek unszolására végül összeállította a „Tizenhárom alapelvet” (tévesen hitágazatnak is nevezik), amely magánolvasmányként bekerült a zsidó imakönyvbe is. Komoly vita kerekedett ebbõl, sokan támadták Majmúnit, mivel úgy érezték, a mester minden zsidó számára kötelezõ elveket állított össze, és közel száz évbe telt, amíg a kedélyek lecsillapultak. Holott a nagy tudós csupán a saját hitét, a saját véleményét fogalmazta meg. Ezt azzal is alátámasztotta, hogy a hitelvek mindegyike héberül így kezdõdik: aní maamin (= Hiszem), s ez voltaképpen szójáték. Az arab Majmún név (ez volt a tudós apjának neve) héberül Maamin, így a fenti kifejezés azt is jelentheti: én, Majmúni (azt hiszem), s nem feltétlenül minden zsidónak ezek az alapelvei… Persze, a fentiek ellenére, érdemes megismernünk a mester által összeállított gondolatokat, amelyeknél tömörebben és hitelesebben eddig senkinek sem sikerült a zsidó vallás eszméit tételekbe szedni. Lássuk tehát a 13 hitelvet:

1. Hiszem teljes hittel, hogy a Teremtõ, áldott legyen a neve, teremtette és alkotta az összes élõlényt, és egyedül Õ irányította, irányítja és irányítja majd mind az eseményeket.

2. Hiszem teljes hittel, hogy a Teremtõ, áldott legyen a neve, az egyetlen, és nincs Hozzá hasonló egység semmilyen tekintetben, egyedül Õ a mi Istenünk, aki volt, van és lesz.

3. Hiszem teljes hittel, hogy a Teremtõ, áldott legyen a neve, nem test, nem határozható meg semmilyen fizikai fogalommal, és semmihez sem hasonlítható.

4. Hiszem teljes hittel, hogy a Teremtõ, áldott legyen a neve, Õ az elsõ és Õ az utolsó.

5. Hiszem teljes hittel, hogy egyedül a Teremtõhöz, áldott legyen a neve, illõ az imádság, és Rajta kívül senki sem méltó az imádatra.

6. Hiszem teljes hittel, hogy a próféták szavai mind igazak.

7. Hiszem teljes hittel, hogy Mózes mesterünk, béke poraira, próféciája volt az igazi, s hogy õ az atyja minden prófétának, az elõtte jártaknak és az utána következõknek.

8. Hiszem teljes hittel, hogy a teljes Tóra, amely ma kezünkben van , ugyanaz, ami átadatott Mózes mesterünknek, béke poraira.

9. Hiszem teljes hittel, hogy ez a Tóra nem lesz soha lecserélve, és nem lesz helyette egy másik Tóra a Teremtõtõl, áldott legyen a neve.

10. Hiszem teljes hittel, hogy a Teremtõ, áldott legyen a neve, ismeri az emberek összes tettét és minden gondolatát, ahogy írva van: „Aki mindnyájuk szívét megalkotta, Õ érti meg minden cselekedetüket” (Zsoltárok könyve, 33. fejezet 15. vers).

11. Hiszem teljes hittel, hogy a Teremtõ, áldott legyen a neve, jót tesz parancsolatai megõrzõivel, és megbünteti törvényének megszegõit.

12. Hiszem teljes hittel a Messiás eljövetelét, és noha késlekedik, mégis minden nap várom, hogy eljöjjön.

13. Hiszem teljes hittel, hogy a holtak feltámadnak, abban az idõben, amikor a Teremtõ úgy akarja, áldott legyen a neve és emléke dicsértessék, örökkön örökké.

Noha ezeket az elveket ma egyetlen hívõ zsidó sem vonja kétségbe, meg kell állapítanunk, hogy Majmúni a tizenhárom tételt voltaképpen nem a zsidóság számára, nem annyira a zsidó vallás gyakorlatából kiindulva, hanem elsõsorban vitapartnereivel szemben fogalmazta meg. Ha alaposan megvizsgáljuk, észrevehetjük, hogy minden egyes tétele egyértelmûen valamelyik világvallással (a kereszténységgel vagy az iszlámmal), illetve az arisztotelészi filozófiával száll vitába. Az elsõ, a negyedik, a tizedik, a tizenegyedik és a tizenharmadik alapelv fõként a filozófusokkal szemben íródtak, míg a második, a harmadik, az ötödik, a kilencedik és a tizenkettedik tétel a kereszténységgel, a hatodiktól a nyolcadikig megfogalmazott hitvallomások pedig az iszlámmal vitatkoznak. Arisztotelész követõi ugyanis többnyire nem ismerik el a világ teremtett voltát és az isteni gondviselést, kétségbe vonják a végsõ jutalmat és büntetést, valamint Isten örökkévalóságát. A keresztény vallás a szentháromságot, a földi megváltót és a szentek tiszteletét, a Tóra helyett az Újszövetséget tartja érvényesnek, az iszlám szerint pedig nem Mózes, hanem Mohamed a legnagyobb próféta, s a zsidó próféták szavait hamisaknak próbálják beállítani. A vallásos zsidó egyedül a Bibliát (különösen a Tórát) érzi szentnek, minden egyéb fölött nyugodtan és szabadon lehet vitatkozni, voltaképpen a Szentírás értelmezésérõl is.

A Talmud, az ókori zsidóság nagy enciklopédiája, ezért nem szent könyv, sõt, éppenséggel egymásnak szögesen ellentmondó vélemények találhatók benne. Az ókori Jeruzsálemben ugyanis, hosszú idõn keresztül, párhuzamosan két fõiskola mûködött, amelyek állandóan vitában álltak egymással. S éppen azért szervezték meg így, hogy a vita szabadon szárnyaljon, s hogy ez elõbbre vigye a gondolkodást, a tudományt. A Talmud még csak azt sem fogalmazta meg, hogy a két fõiskola véleményei közül melyiknek van igaza: késõbb állapították azt meg, hogy bizonyos kérdésekben „Hilél háza”, más ügyekben viszont „Samáj háza” szerint kell igazodni. Egyetlen alapszabály korlátozta a mestereket, nevezetesen az, hogy egyazon iskolának, vagy egy rabbinak nem lehet önmagának ellentmondó véleménye. Így aztán, ha valaki azt kérdi, mi a Talmud véleménye valamirõl, meglehetõsen nehéz egyértelmû választ adni, hiszen elõbb választani kell egy hozzánk közelálló mestert, akinek szavait, tanításait magunkévá tesszük. A budapesti Rabbiképzõ hajdani igazgatójához, Blau Lajoshoz egyszer kérdést intéztek valamilyen elméleti kérdésben. Miután õ, a Talmud és a késõbbi mesterek gondolatai alapján megfogalmazta a választ, így szólt a titkárnõnek: — Legyen szíves, most ezt legépelni három példányban! Az egyiket elküldjük, a második megmarad nálunk, a harmadikat pedig szíveskedjék átküldeni Hevesi Simonnak, a Dohány-templom fõrabbijának, hátha megkérdezik õt is, ne írja az ellenkezõjét… Nincsenek ugyan dogmák, sem kötelezõ hitbéli tanítások, mégis vannak olyan filozófiai-teológiai alapelvek, amelyeket a legegyszerûbb vallásos zsidó is természetesnek érez, elfogadottnak tart. Ilyen az egyistenhit, a messiási kor iránti vágyakozás, a világ jobbításának szándéka, a Tóra szentsége, a jótett isteni jutalma és a gonoszok büntetése, az isteni szövetség és a választottság fogalma. Ha ugyanis, mondjuk a Dob utcában, megkérdeznénk egy egyszerû, hívõ zsidót, mit is hisz, valószínûleg zavarba jönne, viszont konkrétan tennénk fel a kérdéseket, azonnal tudná a választ, például: — Ön szerint hány isten van? Minden bizonnyal rávágná: — Hát persze, hogy egy! Miért, talán többnek kellene lenni? Egyszóval, a zsidóságban nincsenek ugyan dogmák, viszont fontos vallási evidenciák léteznek, amelyek alapvetõen meghatározzák a (nem feltétlenül vallásos) zsidó közgondolkodást. Könyvünk éppen ezeket a sokak számára magától értetõdõ eszméket kívánja feltárni, hitelesen bemutatni a nagyközönségnek. A fent említett evidenciákat szinte mind egybefoglalja az a mózesi imádság, amelyet a vallásos zsidók fõimaként naponta kétszer elmondanak, és egyfajta hitvallomásnak éreznek: „Halljad Izrael, az Örökkévaló a mi Istenünk, az Örökkévaló egyetlenegy!” (Mózes V. könyve, 6. fejezet 4. vers). Nem véletlenül, ez a kisgyermek elsõ imája, s ezt mondja a haldokló, betegágyán. Sõt, ez volt a mártírok imádsága is. (Az ima kapcsán a mártírokról késõbb még szólunk.)

3. Kötelezõ törvény és szabad gondolat

Mint az elõzõ fejezetben kifejtettük, a hagyományos környezetben élõ zsidók nem a másik hite, meggyõzõdése alapján ítélik meg egymást, hanem kizárólag tetteik alapján. Ebbõl következik a gondolatszabadság eszméje, amely azonban az egymás életét is befolyásoló cselekedeteink szigorú szabályozásával párosul. A Talmud egyik alapelve ezt így fogalmazza meg: „Nem a magyarázgatás a lényeg, hanem a cselekedet”. Európában mindez épp fordítva szokás, „a hit üdvözít” keresztény elve alapján többnyire azt érezzük fontosnak, mit és hogyan gondol, mit hisz a másik. (Vagy legalábbis, mit mutat fel, mit vall be számunkra a hitébõl és a gondolataiból.) Így aztán nem kéne csodálkoznunk a számos képmutatón, a köpönyegforgatókon, akik minduntalan olyan arcukat mutatják, amilyet éppen elvárnak tõlük. A zsidó hagyomány viszont úgy véli, egymás szívébe és lelkébe nem láthatunk bele, nem is kell azzal különösen foglalkoznunk, hacsak nem õ maga kér meg rá minket: intézze el mindenki a saját lelkiismerete és a Mindenható színe elõtt. A lelki és gondolatszabadság — a fizikai szabadságon túl — a zsidó mentalitás egyik fontos pillére lett. A Tízparancsolat elsõ igéje éppen a szabadságot írja elõ az ember (és különösen a zsidó ember) számára: „Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, aki kivezetett téged Egyiptom országából, a szolgaság házából” (Mózes II. könyve, 20. fejezet 2. vers). A teológusok és a bibliatudósok sokat vitatták, mirõl is szól, mit is ír elõ ez a parancsolat? Egyesek úgy vélik, az egyistenhit törvénye ez, csakhogy errõl szól a második ige: „Ne legyenek más isteneid”! Mások azt hangoztatják, ez voltaképpen nem is parancsolat, Isten csupán bemutatkozik általa a népnek. Erre viszont aligha volt szükség abban a világban, ahol közvetlenül a törvény elhangzása elõtt vezette ki az Örökkévaló Izraelt, csodálatos módon Egyiptomból, és a Nádas tenger története is bemutatta számukra Isten hatalmát! Az elsõ parancsolat tehát a szabadságot írja elõ: vegyék tudomásul, hogy többé nem rabszolgák, s egyedül a szabad ember képes betartani a táblákra írt törvényeket. A szabadságot tehát Isten adja, ezért az örök értékû kincsünk, Õ parancsolja meg nekünk, hogy vigyázzunk erre az isteni adományra, és ne érezzük magunkat soha szolgának, senki elõtt. A fizikai szabadság (az egyiptomi kivonulás) ünnepét azonban a zsidó hagyomány egybekapcsolja a Tóra-adás (a mózesi törvény elfogadásának), tehát a lelki szabadság ünnepével. Szabadnak lenni ugyanis nem azt jelenti, a vallásos zsidó közgondolkodás szerint, hogy azt tegyük, amit éppen a kedvünk diktál, amit tenni akarunk, hanem hogy — noha bármit megtehetnénk — Isten parancsolatait válasszuk, és azokat gyakoroljuk. Mindehhez, persze, Isten szeretetére van szükség, ami a hívõ fontos kötelessége, noha az a többi ember számára nem érzékelhetõ. „Szeresd az Örökkévalót, a te Istenedet, egész szíveddel, egész lelkeddel és minden képességeddel” — így szól a már említett zsidó fõima elsõ parancsolata (Mózes V. könyve, 6. fejezet 5. vers). Amikor azonban Mózes kifejti az Isten szeretetérõl szóló elõírást, az elkötelezettség már a törvények megtartásában jelentkezik. Aki szereti Istent, az Õ útját járja és megõrzi tanításait: „Lásd, Izrael, mit kér tõled az Örökkévaló Istened? Nem mást, mint hogy féld az Örökkévaló Istenedet, járd az Õ minden útját, s hogy szeresd Õt, és szolgáld az Örökkévaló Istenedet egész szíveddel és egész lelkeddel. Hogy megõrizd az Örökkévaló törvényeit és parancsolatait, amelyeket ma elõírtam neked, hogy jó legyen számodra” (Ugyanott, 10. fejezet 12-13. vers). Halála elõtt az egyik hászid rabbit megkértek a tanítványai: — Mester, taníts meg minket Isten szeretetére! Mire a rabbi így válaszolt: — Szeressétek az embereket… A felebaráti szeretet minden bizonnyal a legfontosabb gondolata a zsidó Szentírásnak, a bibliai törvényeknek ez a lényege, ez a kiindulópontja. Nem véletlen, hogy a Tóra központi részén, Mózes öt könyve közül a harmadik közepén találjuk azt a sokat idézett parancsolatot, amelyet a hagyomány aranyszabályként tart számon. S az sem véletlen, hangoztatják a régi bölcsek, hogy közvetlenül a parancsolat után, mintegy indoklásként, Isten önmagára hivatkozik: „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat, Én vagyok az Örökkévaló!” (Mózes III. könyve, 19. fejezet 18. vers). Különös, hogy a keresztény Újszövetség pontatlanul idézi ezt a bibliai verset: „Megmondták a régiek, szeresd felebarátodat, és gyûlöld ellenségedet. Én viszont azt mondom neked: szeressétek ellenségeiteket, és áldjátok azokat, akik átkoznak titeket!” (Máté evangéliuma, 5. fejezet 43–44. vers). Nyilvánvaló, hogy a Tóra nem várja el tõlünk az ilyen, már-már abszurdnak tetszõ, csak kivételes emberek által megvalósítható érzést, ám természetesen, a gyûlöletet sem írja elõ. „A Tóra — ahogyan azt a Talmudban olvassuk — emberi nyelven beszél”, tehát csak olyan törvényeket szab az ember számára, amelyeket bárki teljesíteni tud, és mindenkinek meg is kell valósítania. Az idõszámításunk kezdete táján élt jeruzsálemi mestert, Hilélt egyszer felkereste egy pogány, és elmondta neki, hogy fel szeretné venni a zsidó vallást, ám oly sok törvénye-tanítása van, amit õ képtelen felfogni. Ezért arra kérte a tudóst, magyarázza el neki, mi a zsidóság lényege, annyi idõ alatt, amíg õ fél lábon tud állni. A mester így válaszolt: — „Ami neked nem kívánatos, ne tedd a felebarátodnak! Ez a Tóra lényege, a többi csak magyarázat, menj, és tanuld meg!” Ismét egy olyan ponthoz érkeztünk, ahol a keresztény tanítás nagyban hasonlít a zsidó gondolathoz, mégis jelentõs a különbség. Az Újszövetség szerint ugyanis, ami nekünk kellemes, azt tegyük a felebarátainknak is. Csakhogy egyáltalán nem biztos, hogy amit mi történetesen kedvelünk, az ugyanolyan élvezetes lesz embertársaink számára, gondoljunk csak az igencsak eltérõ ízlésekre! Viszont amitõl mi magunk tartunk, amit mi magunk sem szeretnénk, attól jobb társainkat is megkímélnünk. Lehet, hogy a parancs pozitív megfogalmazása szimpatikusabb, de — zsidó felfogás szerint — az emberek érdeke mindig elsõbbrendû. Nagyon fontos, mondhatni alapvetõ zsidó gondolat, hogy a felebaráti szeretetnek nem csupán érzelmekben, hanem egymást segítõ, egymást jobbító tettekben kell megnyilvánulnia. Az sem véletlen, hogy a bibliai héber nyelvben két szót használunk a szeretetre, az egyik az ahavá (= a szívbõl jövõ szeretet), a másik a heszed (= a gyakorló szeretet). Amíg érzelmeinknek viszonylag kevésbé tudunk parancsolni, addig a szeretet gyakorlásával szinte minden cselekedetünket, mondhatni egész életünket irányíthatjuk, s így a Szentírás szellemében rendezhetjük be. S éppen ebben a gondolatvilágban jött létre, fogalmazódott meg hajdan a sajátos zsidó életforma, a mózesi törvények rendszere. A Talmud szerint az erkölcsi világrend egyik kiemelkedõ pillére a gmilut heszed, a gyakorló szeretetnek a viszonzása, annak a szeretetnek, amelyet Isten velünk mûvel, hogy életben tart, segít és táplál bennünket. A Szentírás szellemében ezt az isteni szeretetet nem elsõsorban Õ felé kell viszonoznunk, hanem — mint említettük — embertársaink felé, ami mindannyiunk számára érzékelhetõ. Innen ered a zsidó közgondolkodásnak az a sajátossága, miszerint Isten azért gyakorol velünk szeretetet, hogy jót tehessünk embertársainkkal. A régiek megszámolták (az i.sz. 3. század második felében élt Szimláj rabbi tanításából tudjuk), a mózesi könyvekben, a Tórában összesen 613 törvény található, ebbõl 248 elõírás és 365 tilalom. (A hagyomány szerint épp annyi, mint az emberi csontok, illetve az év napjainak száma.) Ám hozzátehetjük, nincs élõ ember, aki valamennyit teljesíthetné, hiszen vannak olyan parancsolatok, amelyek csak férfiaknak, mások viszont csupán nõknek szólnak, több elõírás kizárólag a Szentföldön érvényes, egyesek pedig csupán Izraelen kívül. Ugyanakkor, persze, nincs olyan ember, aki egyetlen törvényt sem teljesítene, gondoljunk csak a „szaporodjatok és sokasodjatok” bibliai parancsára! Ezért aztán azt kell mondanunk, a tórai törvények nem csupán az egyes emberhez, hanem az egész néphez szólnak. A család tagjainak mind sajátos szerepük van a zsidó hagyomány gyakorlásában. Az ünnepek köszöntésekor például az asszony gyújtja meg a gyertyákat, készíti elõ az ételt-italt, a férfi áldja meg gyermekeit, õ mondja a kiddust (a boráldást) és osztja szét a barheszt, a kenyeret, a gyerekek pedig az asztal terítésében segédkeznek. A férfiakra több törvény vonatkozik, ezért külön hálaadással tartoznak Isten felé. Az asszonyok azok alól a parancsolatok alól vannak felmentve (a macesz fogyasztását kivéve), amelyek idõhöz vannak kötve. A havi ciklus ideje alatt ugyanis (a rituális tisztátalanság okán) nem gyakorolhatnák az elõírásokat (nem mehetnének fel a Tórához stb.), márpedig nem illõ, hogy arról más is tudomást szerezzen… Három olyan törvény van mindössze, amely kizárólag az asszonyokhoz kötõdik: a gyertyagyújtással, a kalácskészítéssel és a havi megtisztulással kapcsolatos elõírások. És mi az, ami ezeknél fontosabb lehet: az ünnepi fény és a kenyér szentsége, vagy a családi élet tisztasága? Talán épp az otthon megrendezett vallási szertartásoknak köszönhetõ, hogy a zsidó férfiakban közismerten erõs a család iránti ragaszkodás, az otthon melege iránti vágyakozás. A Talmud az asszonyt bájit-nak, háznak is nevezi, mivel mindig az asszonyon múlik, hogy a lakásból valóban otthon, családi fészek lesz-e, a férjet pedig amud-nak, oszlopnak titulálja, ugyanis az õ munkáján, kitartásán áll vagy bukik a család fennmaradása, biztonsága. A házastársak és a nemzedékek harmóniáját a Szentírás kiemelkedõen fontosnak tartja, s a mózesi törvényeknek éppen ezeket a célokat segítik. Egy talmudi mester, a már említett Szimláj rabbi megkísérelte — a Biblia alapján — összefoglalni és tömöríteni a 613 mózesi törvényt. Tanítása szerint Dávid király, az egyik zsoltárban tizenegy elvárásra szûkítette a parancsolatokat: „Örökkévaló, ki lakhat sátradban, ki pihenhet meg szent hegyeden? Aki gáncstalanságban jár, igazságot cselekszik, és igazat mond a szívében (is). Nyelve nem rágalmazott, és nem tett rosszat felebarátjával, gyalázatot sem követett el társa ellen. A megvetni való az õ szemében becstelen, ám az istenfélõket tiszteli, s ha elõnytelenül esküdött, akkor sem változtatta meg. Pénzét nem kamatra kölcsönözte, és megvesztegetést (még) az ártatlantól sem fogadott el: aki ezt teszi, nem tántorodik meg soha” (Zsoltárok könyve, 15. fejezet 1–5. vers). Jesája (Ézsaiás) próféta, késõbb — Szimláj rabbi tanítása szerint — tovább szûkítette a kört, mindössze hat erkölcsi törvényre korlátozva számukat: „Aki igazságban jár, egyenes beszédû, megveti a kizsarolt nyereséget, elrántja kezét, hogy ne nyúljon vesztegetésért, befogja fülét, hogy ne hallja a vérbûnt, és becsukja szemét, hogy ne lássa a rosszat” (Jesája könyve, 33. fejezet 15. vers). Mikha (Mikeás) próféta ezután összesen három törvényben fogta össze valamennyit: „(Isten) elmondta neked, ember, mi a jó, és mit vár el tõled az Örökkévaló. Nem mást, mint hogy a jog szerint cselekedj, szeretetet gyakorolj, és szerényen járj Isteneddel!” (Mikha könyve, 6. fejezet 8. vers). A babilóniai fogság idején élt „Nagy vigasztaló” két igével is beérte: „Így szólt az Örökkévaló: õrizzétek meg a jogot, és igazságosan cselekedjetek!” (Jesája könyve, 56. fejezet 1. vers), s végül Habakuk prófétának sikerült egyetlen tanításban összefoglalnia a tórai törvények lényegét: „Az igaz ember hûsége által él” (Habakuk könyve, 2. fejezet 4. vers). A fentiekbõl látjuk, hogy a hagyományos irodalom, a próféták tanítása és a talmudi mesterek véleménye szerint a mózesi törvények lényege nem elsõsorban a rituális elõírások betartása, sem a vallási kötelmek gyakorlása, hanem az erkölcsi elvárások, az igazság és az igazságosság, a szeretet és a hûség jegyében kialakított életmód. 4. Az akaratszabadság A gondolatszabadságnak, amelyrõl az imént szóltunk, elõfeltétele az ember szabad akarata. A zsidó vallásnak ezért egyik alapeszméje az akaratszabadság elve. Már az ember teremtésérõl szóló bibliai történet is ezt sugallja. Az elsõ embernek szabadon kell döntenie, megtartja-e Isten szavát, vagy sem, felesége és a kígyó csak befolyásolhatják ebben az önálló döntésében. Sõt, a hagyomány szerint az egész Szentírás azért kezdõdik a második héber betûvel, a béttel, s nem az aleffal, mint a Tízparancsolat, mert a világ sorsa nem egyértelmû: fennmaradása attól függ, hogy az ember betartja-e a Tízparancsolat erkölcsi törvényét, vagy sem. Mielõtt a Biblia szerint Isten megteremtette az embert, egy felszólító kijelentést tesz, többes számban: „alkossunk embert”. Ám kihez szól ez a felhívás? Ha azt gondolnánk, az angyalok seregéhez, tévednénk, hiszen az egész teremtéstörténetben nem szerepelnek égi lények. Van, aki úgy véli, Isten itt „királyi többest” használ. Csakhogy ezt az irodalmi formát csak jóval késõbb használták. Ezért azt kell mondanunk: Isten az emberhez szól, vegyen részt a teremtés mûvében azáltal, hogy önmagából és társaiból, a szó nemes értelmében, Embert alkosson. És van-e csodálatosabb ezen a világon, mint társul szegõdni a Teremtõ mûvéhez? Ne gondoljuk, hogy a teremtés annak idején befejezõdött, a Biblia szerint Isten a hetedik napon csupán „megpihent mûvébõl”, amely „teljessé lett”, de nem zárult le. Nem véletlen, hogy a mindennapi reggeli imában ezt mondjuk: „Áldott az Örökkévaló, aki jóságában megújítja, nap mint nap a teremtés mûvét”. Amelyben, persze, nekünk is meghagyta a magunk szerepét. A Talmud ezt így fejezi ki: „Mindenütt, ahol emberi lábnyomra bukkansz, ott vagyok Én, az Örökkévaló”. Ugyancsak a Talmudban olvassuk: „Minden Isten kezében van, kivéve az istenfélelmet” (Nidá 16/b). Márpedig, ha az istenfélelem irányít bennünket, bizonyára a jó utat követjük, ha viszont elvetjük azt, bármi rosszra képesek lehetünk. Még arra is, hogy — mint fentebb láttuk — egymást, vagy akár az egész világot elpusztítsuk. Az ember szabad akaratáról Martin Buber, a nagy zsidó gondolkodó még élesebben fogalmaz: „Az Isten sorsa a Földön az emberen áll”. Nem véletlen, hogy a héber Bibliában többször is felszólítja Isten az embert, hogy õ maga döntsön jóról vagy rosszról, életrõl vagy halálról. „Lásd, Én elétek adom a mai napon az áldást és az átkot. Az áldást, ha meghallgatjátok az Örökkévaló Istenetek parancsait, amelyeket ma elõírok számotokra. És az átkot, ha nem hallgatjátok meg az Örökkévaló Istenetek törvényeit, s ha letértek az útról, amelyet elõírok ma számotokra, ha idegen isteneket fogtok követni, akiket nem is ismertek” (Mózes V. könyve, 11. fejezet 26–28. vers). Sõt, maga az Örökkévaló bíztat bennünket, hogy az élet útját válasszuk. „Tanúként hívom számotokra az eget és a Földet, hogy az életet és a halált adtam eléd, az áldást és az átkot, de te válaszd az életet azért, hogy életben maradj, te és utódaid” (ugyanott, 30. fejezet 19. vers). A választás szabadsága így az ember legfontosabb és legértékesebb tulajdonsága, döntésétõl függhet a saját és a mások sorsa is. Buber, aki nagy hatással volt az egzisztencialista filozófusokra, úgy vélte, az embernek az élet minden pillanatában döntenie, választania kell. A körülmények azonban ezt nem mindig teszik lehetõvé. Jean Paul Sartre, a nagy francia filozófus — továbbgondolva Martin Buber szavait — az ellenállás egyik harcosát idézte példaként, akit a fasiszták oly nagyon megkínoztak, hogy már nem tudott tovább hallgatni. Mit tehet ilyenkor az ember? — vetette föl Sartre. Lehet, hogy beszélnie kell, de akkor sem mindegy. hogy mit mond… A Tízparancsolat elsõ igéje — mint említettük — a szabadságról szól, mert csak a szabad ember tud választani, hogy teljesíti-e Isten akaratát. A rabszolgának nincs választása, nem tudja megülni a szombatot, nem tagadhatja meg, hogy leboruljon ura elõtt, holott csak az Egyisten elõtt szabadna fejet hajtanunk. A Talmud szerint az egész Tízparancsolat a szabadság jegyében született, kõtábláira Isten a szabadságot írta. A Tórában ugyanis azt olvassuk, az Örökkévaló keze írása lett „bevésve a táblákra” (Mózes II. könyve, 32. fejezet 16. vers). A Talmud azonban egy — a zsidókra egyébként is jellemzõ — szójátékot alkalmaz, és a héber harut (= bevésve) szó helyett a hérut (= „szabadság”) szó olvasását javasolja. Egyszóval, — úgymond — a szabadságot véste Isten a kõtáblákra. A zsidó közgondolkodás ezért nem ismeri a predesztináció, az eleve elrendelés fogalmát. Mint ahogy az eredeti, úgymond velünk született bûn fogalma is távol áll a zsidó vallásosságtól. Hitünk szerint az ember eleve nem rossz és nem is jó, hanem mind a kettõ együtt, jóakarat és rosszakarat is, megtalálható benne. A népi hagyomány megszemélyesíti a Jóakaratot és a Rosszakaratot, amelyek minden ember szívében ott munkálnak, és befolyásolni szeretnék tettei gyakorlásában. A kabbala szerint az Éden-kerti történetben szereplõ kígyó nem más, mint az õsi rosszakarat megszemélyesítése. „A jó és rossz tudás fájában benne lakik a halál, s amikor Ádám megkóstolta a tiltott gyümölcsöt, a halált is megízlelte.” Az erkölcsi jó és rossz ismerete ugyanis egyrészt felelõsségtudatunkat növeli, másrészt halandó voltunkra is figyelmeztet. Egy népi legenda szerint, amikor péntek este a vallásos zsidó hazatér a templomból, két angyal kíséri el az útján, a jó és a rossz angyal. Ha otthonában terített asztal várja, ha égnek az ünnepi lángok, ha a család békében ünnepli a szombatot, a jó angyal örül, s áldó szavaira a rossznak is áment kell mondani. Ahol viszont nem készültek a szombatra, ahol viszály és békétlenség uralkodik, a rossz angyal ünnepel, s a jó kénytelen áment mondani. A zsidó népi gondolkodás szerint minden embernek „három szülõje van”: vérét apjától, testét anyjától, a lelkét pedig Istentõl kapja. Nem véletlenül mondja el a vallásos zsidó, nap mint nap, a reggeli ima elején: „Istenem, a lélek, amelyet belém leheltél, tiszta az”. Életünk során azonban a körülmények és saját döntéseink befolyásolják tetteinket. Az emberi lélek — a zsidó néphit szerint — természeténél fogva tiszta, a földi körülmények és életviszonyok azonban beszennyezhetik, lehúzhatják a sárba, a megsemmisülés felé. Az ember feladata, hogy becsületes, felelõsségteljes életével megõrizze a lélek tisztaságát. Minden ember, lényegében véve, maga dönt a jóról, vagy a rosszról, választása alapvetõen befolyásolhatja akár egész életét is. Egy talmudi mester egyszer, a nagyünnepet megelõzõ reggel, amikor a legtöbben voltak, kiment a város piacára, és a zsoltár szavával többször is elkiáltotta magát: „Ki az az ember, aki életet akar, aki hosszú idõn át jót szeretne látni?” Hamarosan sok ember vette körül a rabbit, mert azt hitték, hogy valami csodaszert, valami életelixírt árul. Amikor már mindenki együtt volt, a mester a Szentírás szavával így folytatta: „Õrizd meg nyelvedet a rossztól, és ajkadat, hogy ne szóljon hamisat. Távozz a rossztól, és tedd a jót, keresd a békét, és járj utána!” (Zsoltárok könyve, 34. fejezet 13–15. vers) A Talmud egyik kötete, az Atyák bölcs mondásai (héberül Avot) — többek között — az ókor egyik legnagyobb tudósának, Akibának paradoxonjait közli. Ezek közül az elsõ így hangzik: „(Istentõl) minden elõre látott, ám az (emberi) akarat szabad” (Avot, 3. fejezet 19. tétel). Vagyis noha önként, szabadon döntünk tetteinkrõl (s ezért azokat Isten számon is kérheti tõlünk), Isten mégis jó elõre tudja (elvégre ismeri lelkünket), mit is fogunk tenni, hogyan döntünk majd, saját meggyõzõdésünk alapján. Ahogyan azt maga a Szentírás is megfogalmazta (Majmúni is idézte ezt a mondatot): „Aki mindnyájuk szívét megalkotta, Õ érti meg minden cselekedetüket” (Zsoltárok könyve, 33. fejezet 15. vers). Isten mindentudása, elõrelátása valóban némi ellentmondásban áll szabad akaratunkkal, legalábbis elsõ látszatra. Amikor a budapesti Rabbiképzõben folytatott tanulmányaim során Akiba paradoxonját tanultuk, bennünk is felötlött ez az ellentmondás. Megkérdeztük mesterünket, a néhai Richtmann Mózes professzort, hogyan lehetséges ez? Õ válasz helyett felállt a katedrán, a nyitott ablakhoz lépett, és kifelé tekintve így szólt: — XY, üljön az elsõ sorba! Az illetõ diák, akinek a nevét szándékosan nem említem, akkor a leghátsó padban ült, és közismerten nem tartozott a legrendesebb, legszorgalmasabb hallgatók közé. A mester felszólítására valóban felállt, de nem az elsõ, hanem a második padsor szélére ült. Richtmann professzor ekkor, még továbbra is a nyitott ablakon kitekintve, így folytatta: — XY, miért ült maga a második sorba? Mindannyian döbbenten néztünk magunk elé. A mester pedig megfordult, és így szólt: — Na látják, én nagyon jól tudtam, hogy ha azt mondom XY-nak, üljön az elsõ sorba, õ — amilyen azeszpónem (szemtelen) — egészen biztosan a második padsorba ül majd. Hát akkor, a Jóisten mennyivel inkább tudja, mit fogunk cselekedni. Ettõl azonban még szabad az akaratunk, és szabadon döntünk a saját sorsunkról… 5. A tanulás és a törvény ismerete A zsidó hagyomány szerint maga a Tóra írja elõ, a sorban utolsó, a 613-ik törvénnyel, hogy minden nap, mindenkinek tanulnia kell. Mózes ugyanis, közvetlenül halála elõtt, felszólította népét, hogy tanításait meghallgassák és megtanulják, sõt, hogy azok ismeretét továbbadják gyermekeiknek és még a környezetükben élõ nem zsidóknak is: „Gyûjtsd össze a népet, a férfiakat és a nõket, a gyermekeket, s még az idegent is, aki kapuidban lakik, hogy meghallgassák, s hogy megtanulják, és féljék az Örökkévaló Isteneteket, hogy megõrizve megcselekedjék ennek a Tórának minden szavát. És gyermekeitek, akik még nem ismerik, hallgassák és tanulják azt meg, hogy féljék az Örökkévaló Isteneteket minden idõben” (Mózes V. könyve, 31. fejezet 12–13. vers). Mózes arra törekedett, hogy a Tóra szavai emlékeztessék a népet a törvények megtartására, illetve az Örökkévaló Isten és a nép közti örök szövetségére. Márpedig ehhez az írás-olvasás tömeges elsajátítása, jól szervezett közös tanulás és iskolák voltak szükségesek. Minden bizonnyal nem véletlen, hogy a Szináj-félszigeten, a kinyilatkoztatás hegyének közelében, éppen Mózes korából (az idõszámításunk elõtti 15. századból) találták meg a régészek az emberiség történelmének legrégibb betûírását, az úgynevezett protosémi betûtábla kõbe vésett emlékét. A világhírû író, Thomas Mann (A törvény címû, Mózesrõl szóló kisregényében) ebbõl arra következtet, hogy a zsidóság „nagy tanítómestere” volt a betûírás feltalálója, s ebben valószínûleg igaza van. Elvégre az írás-olvasás követelménye az egyiptomi képírás vagy a mezopotámiai szótagírás segítségével nem lett volna elvárható az egyszerû emberek tömegétõl. Nem véletlen, hogy amíg az ókori Izraelben mindenütt mûködtek népiskolák (az i.e. 9. századból fennmaradt leletek bizonyítják), addig a magas mûveltségû Egyiptomban csak írnokiskolák, Babilóniában pedig csupán tolmácsiskolák léteztek, s a nép írástudatlan maradt. Tanulni mindig és mindenkitõl lehet. A zsidó közgondolkodás ezért nem tesz oly nagy különbséget mester és tanítvány között. A jiddis népnyelvben például a germán nyelvek hatására a lernen a tanulás igéje, de a lehren (= tanítani) igét nem vette át a jiddis, helyette a mitlernen (= együtt tanulni) szót használja, hiszen tanítás közben a mester is tanul diákjától. Sõt, a Talmud egyik ismert tudósa így fogalmazott: „Sokat tanultam mestereimtõl, de tanulótársaimtól még többet. A legtöbbet azonban a tanítványaimtól tanultan”. A Talmud egyik reprezentáns mestere, Hilél, elõkelõ családból származott, de igen szegény körülmények között élt. Napszámosként dolgozott, keresetének egyik felét élelemre költötte, a másikat odaadta a jeruzsálemi fõiskola gondnokának, a samesznak, hogy esténként engedje be a tanházba, hadd hallja az elõadásokat és a vitát. Az egyik téli napon azonban nem keresett semmit, ezért nem jutott be a tanházba, felmászott hát az üvegtetõre, hogy az oda kiszivárgó hangfoszlányokat hallgassa. Hilél azonban olyan fáradt volt, hogy rövidesen elaludt. Hûvös éjszaka következett, és csak másnap, szombaton reggel, az imára érkezõk vették észre, hogy valami van a tetõn. Megtalálták az összefagyott fiút, és a samesz elmondta, miért kerülhetett a tetõre. A diákok megkérdezték a mesterüket, Smáját, szabad-e vizet forralni a szombati tilalom ellenére, hogy felélesszék. Smája így szólt: — Az életmentés érdekében mindig meg lehet szegni a szombatot, de egy ilyen ifjú érdekében kötelességünk is. Hilél, ettõl kezdve már rendes hallgatóként vett részt az elõadásokon. Egyszer egy olyan kérdés vetõdött fel, amelyre a mester sem tudta a választ. Hosszas vita után Hilél jelentkezett szólásra, a leghátsó sorból. Olyan megoldást javasolt, amely mindenkinek elnyerte a tetszését, és a fiú nagy tárgyi tudásáról adott tanúbizonyságot. S ekkor olyasmi történt, ami a modern egyetemeken is példamutató lehetne. Smája felállt, és azt mondta: — Látom, fiam, hogy te többet tudsz, mint én. Ezért most jöjj ide, ülj a helyemre, én pedig odamegyek a hátsó sorba, hogy elõadásaidat meghallgassam… A mózesi tanítások ismerete érdekében alakult ki (a hagyomány szerint a fenti törvénnyel maga Mózes rendelte el) az a gyakorlat, hogy az öt könyv egy-egy szakaszát idõrõl-idõre (heti szakaszokban) fel kell olvasni a gyülekezet elõtt. A Tóra-olvasás azóta is, mindmáig a zsinagógai szertartások legfontosabb eleme. Ez a gyakorlat annyira õsi, hogy ha arra volnánk kíváncsiak, milyen is volt az ókori könyv, s hogyan olvasták azt fel a közönség elõtt, nem kell mást tennünk, mint elmenni egy zsinagógába, és részt venni a Tóra olvasásán. A mózesi tanításokat ugyanis kézzel írt pergamentekercsbõl, dallamjegyek segítségével, félig énekelve recitálják, miközben az egyik templomi elöljáró (hogy ne kelljen kézzel illetnie a szent szöveget, s hogy az olvasó ne tévessze el) díszes Tóra-mutatóval jelzi a sorokat. A törvény ismerete, a rendszeres felolvasás és a tanulás kötelezettsége révén, olyannyira általános lett, hogy a régi, hagyományos környezetben élt zsidók szinte kívülrõl tudták a teljes mózesi életmûvet. A hívõ zsidónak a Szentírás szövege nyújt eligazítást az élet szinte minden napján, minden fontos eseményénél. Ahogyan a próféta hangoztatja: „Kutassátok át az Örökkévaló könyvét, semmi sem hiányzik belõle” (Jesája könyve, 34. fejezet 16. vers). A Talmud is hasonlóan vélekedik: „Forgasd csak, forgasd, és mindent megtalálsz benne”. Sõt, a héber Biblia ismerete — a fentiek miatt is — világszerte elterjedt. Ha valakit megállítanánk az utcán, s arra kérnénk, idézzen valamit a Szentírásból, bizonyára tudna néhány citátumot mondani, mint például „tiszteld apádat és anyádat” stb. Viszont ha a jóval fiatalabb Code Napoleon-ból szeretnénk hallani valamit, még jó, ha az illetõ tudja, mit is kértünk tõle. S ennek — túl a vallási szempontokon — végül is egyetlen oka van: Napoleon nem kötelezte országa polgárait, mint Mózes tette, hogy folyamatosan olvassák mûvét. S attól tartok, közel hasonló eredményre jutnánk, ha valamelyik magyar városban az utca emberét a Magyar Köztársaság Alkotmányáról faggatnánk… Nem véletlen tehát, hogy a világon elõször az ókori Izraelben vezették be az általános, kötelezõ (és ingyenes) népoktatást. Még a jeruzsálemi Szentély fennállása idején, az idõszámításunk szerinti 64-ben Jósua ben Gamala fõpap adta ki azt a rendeletet, miszerint minden olyan községben, ahol legalább tíz felnõtt férfi él, iskolát és zsinagógát kell építeni. Ha a községnek nincs elég pénze — így szól a rendelkezés — zsinagógát nem kell építeniük, de iskolát mindenképpen építsenek. Az sem véletlen, hogy mivel — ezt említettük már — nincsen zsidó dogma és nincs a szó szoros értelmében vett teológia, ezért voltaképpen zsidó hitoktatásról sem beszélhetünk. Izrael országában, ahol pedig az állam és az egyház sincs különválasztva egymástól, a népiskolákban nem is létezik hittan. Szerény véleményem szerint a hitet nem is lehet oktatni, a hit érzelmi kérdés, amelyre legfeljebb példamutatással, lelki ráhatással, és fõként családi környezetben lehet nevelni a fiatalokat, de oktatni, tanítani nem lehet. Izraelben mit taníthatnának a diákok „hittan” címén? A héber nyelv a diákok anyanyelve, a zsidó történelem a történelemoktatás része, a Bibliát az általános iskolában, a Talmudot a gimnáziumban egyébként is oktatják. A vallás a mindennapi élet része, az ünnepek egyúttal állami ünnepek, hitelvek pedig nincsenek, vagy legalábbis nem taníthatók. Ezért a diaszpórában (így nálunk is) a „hitoktatást” Talmud Tórának (a Tóra megtanulásának, elsajátításának) nevezzük, ahogyan azt utolsó törvényében Mózes elõírta. A szent szövegek ismerete és a rendszeres tanulás igénye immár régóta a zsidó közgondolkodás egyik fontos eleme, mondhatni alapeszméje lett. Mondhatni, minden zsidóban ösztönösen munkál a tanulás, a továbbtanulás igénye, gyermekeit mindenesetre taníttatni szeretné. Hagyományos zsidó környezetben azt az édesapát tartják ideálisnak, aki arra törekszik, hogy tudását továbbadja gyermekeinek, hogy õk szellemi értelemben legalább annyira legyenek felvértezettek, mint õ maga volt. A törvény ismerete így a zsidó vallási gyakorlat és a népi gondolkodás szerves része lett, és arra vezetett, hogy minden ember nap mint nap tanulni, elõre haladni kívánjon. A mózesi törvény, a mindennapi tanulás teljesítése érdekében alakult ki az a szokás a hagyományos zsidó közösségekben, hogy a hétköznapi templomi istentisztelet elõtt vagy után egy-egy órát közösen tanulnak a zsinagógában. Ilyenkor általában a Talmud egy-egy részletét vagy valamelyik régi, törvénymagyarázó rabbi könyvének egy-egy szakaszát szokták megvitatni. A hosszabb, nyári szombat délutánonként pedig az Atyák bölcs mondásait tanulmányozzák. A világhírû orientalista, Goldziher Ignác, mellesleg a budapesti Rabbiképzõ professzora, minden délután sétálni szokott a pesti utcákon. Olykor bement valamelyik kis zsinagógába, hogy ott részt vegyen az esti istentiszteleten. Így jutott el a nemrég megszûnt Jókai utcai templomba, amely annak idején a zsidó fuvarosok zsinagógája volt. Még az istentisztelet elõtt érkezett, s azt látta, hogy a hívek Maimonides (az általunk már idézett legnagyobb középkori zsidó filozófus) törvénymagyarázatát olvassák. Feltekintett az égre, és így szólt: — Uram, Isten, hol találsz még egy népet, amelynek kocsisai filozófusokat olvasnak? A Tóra olvasása és megismerése, a templom és a tanház szoros összekapcsolása révén fogalmazódott meg a mindennapi tanulás törvénye. Eszerint mindenkinek, tehát a felnõtteknek is, tanulniuk kell. Ez azért meglepõ, mert noha Mózes, a törvény megalkotója, mintegy három és félezer évvel ezelõtt élt, csak az utóbbi idõben kezd ez a felnõttek folyamatos tanulásának gyakorlata világszerte elterjedni. Sõt, a gondolat annyira újszerû, ha az utcán bárkit megkérdeznénk, kinek kell nap mint nap tanulni, a legtöbb járókelõ minden bizonnyal azt válaszolná: a gyerekeknek, vagyis a diákoknak. Holott lassan egyetlen szakmát sem lehet tisztességesen úgy ellátni, ahogyan azt valamikor, fiatalon megtanultuk, így minden embernek folyvást fejlõdnie, haladnia kell. 6. A messiáshit A zsidóság hitvilágának egyik fontos, ha nem legfontosabb eleme a világ végsõ céljáról, az emberiség boldog jövõjérõl, a jeruzsálemi Szentély újjáépítésérõl és a nép egybegyûjtésérõl szóló elképzelés, a messiáshit. Messiás, ez a héber eredetû szó elõször csak a törvényesen „felkent” királyt jelentette, aki Dávid házából („Jisáj törzsökébõl”) származhat. Az ókori Izraelben ugyanis a királyokat nem koronázták, nem babérkoszorúval díszítették fejüket, mint a rómaiak, hanem szentelt olajjal kenték fel hajukat és szakállukat. Ezért a Szentírásban a törvényesen felkent, jog szerinti uralkodó a messiás („az Örökkévaló felkentje”), s mivel a fõpapot is így szentelték fel, õt is „messiás-papnak” mondják. Sõt, a babilóniai „Nagy vigasztaló”, mivel a perzsa Küroszban a jogos uralkodót látja, aki majd megszabadítja Izraelt fogságából, az idegen királyt is „Isten pásztorának” és „messiásának” mondja. (Vesd össze: Jesája könyve, 44. fejezet 28. vers és 45. fejezet 1. vers.) Késõbb, a próféták tanításai és a kétségbeesett nép elvárásai alakították ki a Megváltó fogalmát, amely a messiás eljöveteléhez kötõdik. Ezért szokás tréfásan mondani: „várják, mint zsidók a messiást”. A messiási elvárásokat ugyanis elsõsorban a zsidó próféták jövendölései határozzák meg mindmáig. Az átlag zsidó ezért a messiási kort „az idõk végén” úgy képzeli, mint az örök béke korszakát, amelyben a világ és az ember megváltásán (megjavulásán) túl a saját népi reményei is megvalósulnak. Érdekes azonban, hogy ezek a jóslatok és reménységek egyáltalán nem azonosak azokkal a keresztény teológusok által meghatározott, úgynevezett krisztológiai helyekkel, amelyek szerint a zsidó Biblia (az Ószövetség) állítólag Jézus eljövetelét igazolja. A messiási kor iránti vágy azonban azt is jelenti, hogy hitünk szerint a világnak és az emberi életnek célja, értelme van, s hogy a Mindenható ad célt és értelmet az embernek és az egész világnak. Az embernek küzdenie kell egész életében, hogy a világ jobb legyen, hogy Isten célja, a megváltás mielõbb megvalósuljon. „Az élet küzdelem, s az élet célja e küzdés maga” — olvashatjuk Az ember tragédiájában. A zsidó vallás szerint azonban a küzdés még nem cél, csupán eszköze a megváltás, a messiási kor eljövetelének. A zsidó Biblián alapuló vallásokban az életnek és különösen az emberi életnek éppen ezért értéke van, ellentétben a keleti vallásokkal. A keleti vallások (a hinduizmus és a buddhizmus) úgy szembesülnek az élet problémáival, hogy beletörõdnek, vagy megpróbálják magukat kivonni alóluk, míg a zsidóság azt tanítja, hogy küzdeni kell a jóért, szembeszegülni a rosszal, megváltoztatni, megjavítani mindazt, ami az isteni igazságnak és jóságnak nem felel meg. A bibliai gondolkodásban az élet Isten ajándéka, az ember pedig a teremtés koronája, ezért megõrzése és megmentése fontos feladatunk. „Nincs olyan ember, — tanítja a Talmud —, akinek ne lenne egyetlen órája”, tehát a legrosszabb ember is legalább egy órányi hasznos cselekedetre képes, ezért élete már nem haszontalan. Figyeljük meg a lényegi különbséget Buddha és a bibliai Mózes történetében, a világhoz való viszonyulásában! A fiatal Buddha királyfiként él, ám egyszer csak körültekint a való életben, találkozik egy vak emberrel, egy nyomorult leprással és egy halottas menettel. Úgy látja, nem lehet segíteni rajtuk, visszavonul, és a nirvánát, a megsemmisülést, a belsõ megtisztulást hirdeti. Az ifjú Mózes is királyi környezetben nevelkedik, ám kíváncsi lesz arra, hogyan élnek a testvérei. Meglátja, amint a felügyelõ indokolatlanul veri a rabszolgát. Nem vonul vissza, hanem meg akarja változtatni a világot: felháborodva megüti a tiszttartót, és elhatározza, hogy kiszabadítja népét a szolgaságból. Noha a megváltás-képzet nem szerepel a Szentírás régebbi keletkezésû köteteiben, a személyes messiásba vetett hit végigvonul szinte az egész Biblián. A legrégebbi és egyúttal a legismertebb messiási kép Jesája (Ézsaiás) prófétától való, aki így jövendöli meg a megváltás és az örök béke nagy korszakát: „Ítélkezni fog (Isten) a népek között, megfenyít sok nemzetet, kardjaikat kapákká, dárdáikat vincellér késekké alakítják, nem emel egyik nemzet a másik ellen kardot, és nem tanulnak többé háborút” (Jesája könyve, 2. fejezet 4. vers). Ugyancsak Jesája fogalmazta meg elõször, milyen is legyen Izrael megváltója, s hogy milyen világ vár a föld lakójára: „Egy vesszõ ered majd Jisáj törzsökébõl, egy hajtás virágzik ki gyökereibõl. Az Örökkévaló szelleme nyugszik rajta, a bölcsesség és az értelem szelleme, jó tanács és erõ szelleme, a megismerés és az istenfélelem szelleme. Döntése istenfélelemmel (valósul meg), nem a látszat szerint ítélkezik, s nem a szóbeszéd vezeti õt. Igazsággal ítél a szegényeknek, becsülettel dönt az ország megalázottainak, Szava erejével sújtja az országot, ajka leheletével öli meg a gonoszt. Igazság lesz deréköve, ágyékát hûség övezi. Együtt lakik a farkas a báránnyal, a párduc a kecskegidával legelészik, borjú, oroszlánkölyök és hízó marha együtt legelnek, és egy kis fiú vezeti õket. A tehén és a medve együtt legelésznek, kölykeik (mellettük) hevernek, az oroszlán pedig, mint az ökör, szalmát eszik. A vipera fészkénél egy kisgyermek játszik, s a baziliszkusz szeme felé egy csecsemõ nyújtja kezét. Nem ártanak, és nem rontanak többé az Én szent hegyemen, mert megtelt a Föld az Örökkévaló megismerésével, ahogyan a víz a tengert ellepi. S azon a napon Jisáj gyökere lesz az, amely a népek zászlajául emelkedik, hozzá nemzetek fordulnak, és nyugalma dicsõséges lesz” (ugyanott, 11. fejezet 1–10. vers). Mintegy száz évvel késõbb, Jeremiás próféta is hasonlóképpen írta le a messiás eljövetelét. Szerinte is Izrael dicsõségét és nyugalmát hozza a megváltó, akinek neve jelzi majd Isten igazságát: „Bizony, napok eljön az idõ, így szól az Örökkévaló, és igaz sarjat támasztok majd Dávidnak, királyként uralkodik majd és boldogul, jogot és igazságot cselekszik majd az országban. Az õ napjaiban segítséget kap Juda, Izrael pedig biztonságban lakik, és ez az õ neve, amellyel szólítják majd: az Örökkévaló a mi igazságunk” (Jeremiás könyve, 23. fejezet 5–6. vers). Ezékiel próféta, aki fiatalon került a babilóniai fogságba, jövõképében a messiási eszme politikai elképzelésekkel társul, próféciájában a messiás a jövõ ideális államának megvalósítója. (Vö. 34. és 37. fejezetek.) A már fogságban született Nagy Vigasztaló viszont úgy véli, a messiás végcélja az egész emberiség üdvözülése, s ebben Izraelnek különös szerepe van: Isten õt rendelte útmutatóul a népek számára. A próféták egyaránt úgy vélik, hogy a népeknek tanulniuk kell a zsidóktól, mert nekik nagyobb tapasztalatuk van az egyistenhitben: „Íme népek tanújává tettem õt, fejedelemmé, nemzetek irányadójává. Bizony, egy olyan nép (is), amelyet nem ismersz, szólítani fog, és egy olyan nemzet, amely téged nem ismer, hozzád fog sietni, az Örökkévaló, a te Istened kedvéért, Izrael Szentjéhez, aki megtisztelt téged” (Jesája könyve, 55. fejezet 4–5. vers). ”És az idõk végén, szilárdan fog állni az Örökkévaló házának hegye, a többi hegy élén, felülemelkedik a dombokon, és özönleni fognak hozzá mind a népek. Számos nép megy majd oda, és azt mondják: Jöjjetek, menjük fel az Örökkévaló hegyére, Jákob Istenének Szentélyébe, tanítson minket útjaira, hogy ösvényein járjunk, mert Cionból ered a Tan, s az Örökkévaló szava Jeruzsálembõl” (ugyanott, 2. fejezet 2–3. vers). Az utolsó próféta, Maleákhi (Malakiás), utolsó látomásában is a messiás eljövetelét hirdeti. Szerinte — s ezt a zsidó néphagyomány is így véli — Élijáhu (Illés) próféta lesz a messiás hírnöke. „Bizony, én elküldöm nektek Élijáhu prófétát, mielõtt eljön az Örökkévaló nagy és félelmetes napja. S visszatéríti az apák szívét fiaikhoz, s a gyermekek szívét szüleikhez, nehogy el kelljen jönnöm, hogy végleg elpusztítsam a Földet” (Maleákhi könyve, 3. fejezet 23–24. vers): Ez a próféták könyvei végén álló mondat — a messiási reménységen túl is — joggal okozhat számunkra fejtörést. Érdemes elgondolkodnunk azon, miért tekinti a próféta olyan nagy gondnak a nemzedékek meg nem értését, hogy emiatt akár elpusztulhat az egész emberiség, sõt, az egész bioszféra? És miért említi a próféta elõbb az apák szívének odafordulását gyermekeik felé, s nem — mint várható lenne — fordítva? Az elsõ kérdésre szinte magától adódik a válasz: a fiatalok mindig újat szeretnének, olyan meglepõt és „forradalmit”, ami az elõzõ nemzedéket zavarba hozza. Vigyáznunk kell, s különösen manapság, amikor oly könnyen elpusztíthatja az ember a saját világát, hogy a természetes nemzedéki harc ne egymás ellen történjen, hanem a haladás és egymás érdekében alakítsa át világunkat. S ha jól meggondoljuk, a másik kérdésben is világossá válik a próféta szavának igazsága: addig nem várhatunk megértést, együttérzést gyermekeinktõl, amíg mi magunk nem próbáljuk megérteni az õ szívüket, gondjaikat és problémáikat. Az elsõ lépést a szülõnek kell megtennie, hogy azután a gyermekek szíve is felénk forduljon… A messiáshit a zsidóság életében különösen a római elnyomás és az idegen származású Heródes uralkodása idején vált hangsúlyossá, és egészült ki nemzeti reményekkel. A jeruzsálemi Szentély pusztulása (idõszámításunk szerint 70) óta pedig a zsidó közgondolkodás általános eszméje, hogy a Templom csak akkor épül majd fel, ha eljön a messiás. Ugyancsak ehhez a korhoz köti a hagyomány a világszerte szétszóródott zsidó diaszpóra (héber szóval a galut) egybegyûjtését. Jóllehet, ez utóbbi gondolat már Mózes búcsúbeszéde elõtt is szerepel a Szentírásban: „Ha el lennétek taszítva akár az égbolt szélére is, onnan is egybegyûjt téged az Örökkévaló, Istened, és onnan is elhoz téged. És elvezet téged az Örökkévaló Istened abba az országba, amelyet õseid örököltek, hogy birtokba vedd azt, jót tesz veled, és jobban megsokasít téged, mint õseidet. Ám körülmetéli az Örökkévaló Istened a te szívedet és utódod szívét, hogy szeresd az Örökkévaló Istenedet, teljes szívedbõl és teljes lelkedbõl, azért hogy élj” (Mózes V. könyve, 30. fejezet 4-6. vers). A próféták szerint is az Örökkévaló ígéretet tett népének: „Visszatérek Cionba, és ismét Jeruzsálemben fogok lakozni” (Zehárja könyve, 8. fejezet 3. vers). Martin Buber hívja fel a figyelmet arra, hogy a héber nyelvben nem „túlvilágról”, még csak nem is „másvilágról” beszélünk, mint például az európai népek és vallások, hanem „jövendõ világról”. Ami azt jelenti, hogy a zsidó közgondolkodás szerint ez a világ, amelyben élünk, és a másik, az eljövendõ világ nem különálló és nincs élesen elválasztva egymástól, tehát ez a két világ voltaképpen egy, és eggyé kell válnia. Ez minden ember és a bibliai tanítások igazi célja. A zsidóságot a messiáshit köti egybe a kereszténységgel, s egyúttal az választja külön is egymástól. A vita központi, gyakran felmerülõ kérdése: eljött-e már s Messiás? Mindez nem csupán a teológusok, a hittudósok és a rabbik között merül fel, hanem az egyszerû emberek között is. S éppen ezért, a hit különbözõsége egymástól eltérõ közgondolkodást, más-más emberi mentalitást váltott ki az eltelt évszázadok során. Keresztény oldalról ugyanis a jézusi megváltáshit és ennek a már bekövetkezett megváltásnak a tudomásul vétele lelki megújulást hozott, de a világgal szemben egyfajta passzív, beletörõdõ hozzáállást váltott ki. A zsidóság esetében viszont, mivel hívei folyamatosan várják a világ és benne az ember megjavulását, s úgy érzik, a megváltásért maguknak is tenniük kell, ez a viszonyulás aktív, változtatni-javítani akaró mentalitást alakított ki. A vallásos zsidó nem tudja elfogadni a megváltást, amíg a való élet ennek épp ellenkezõjét, a megváltatlan világ és a megváltatlan ember képét mutatja. A jeruzsálemi rabbi története éppen ezt példázza. Egyszer, az Olajfák hegyére felszaladt egy bolond, és megfújta a sófár kürtjét. Meghallotta ezt a mester egyik tanítványa, és mivel a helybeli néphit szerint ez jelzi majd a messiás eljövetelét, lélekszakadva futott mesteréhez: — Rabbi, eljött a messiás! A mester kitekintett szobája ablakán, amely épp a piactérre nézett. Látta és hallotta, hogy az emberek ugyanúgy viselkednek, pletykálkodnak, mint azelõtt, néha még egymást is megpróbálják becsapni. Ezért csendesen válaszolt a fiúnak: — Érdekes, én nem látok semmi változást. Schalom Ben-Chorin, mellesleg Buber egyik követõje, egyszer Németországban, a keresztény teológusokkal folytatott egyik vita végén kijelentette: — Mi, zsidók, végül is ugyanúgy várjuk a messiást, ahogyan ti, keresztények visszavárjátok õt. E kis különbség miatt nem érdemes vitát folytatnunk. Inkább várjuk meg, amíg megérkezik, és akkor majd kérdezzük meg tõle: Jártál-e már itt, ezen a Földön?… Az lenne jó, ha közösen törekednénk arra, hogy ez a korszak mielõbb, ahogy zsidó körben mondani szokás, „még a mi életünkben” bekövetkezzék. 7. Az egyén Istene: gondviselés és istenközelség A zsidóság alapvetõen közösségi vallás, mindenütt, ahol a zsidók megtelepedtek, igyekeztek egymás közelében megtalálni lakóhelyüket, templomuk, a zsinagóga voltaképpen a gyülekezés háza, bizonyos imákat pedig legalább tíz felnõtt férfi jelenlétében szabad csak elmondani. Ugyanakkor azonban az egyénnek, az individuumnak hallatlanul fontos szerepe van. A zsidó vallás volt az elsõ, amely szerint az embernek, személyes tetteiért számot kell adnia Isten elõtt, s a zsidóság hangsúlyozta elõször a lelkiismeret irányító szerepét. A hívõ zsidó úgy érzi, Isten számon tartja és irányítja az õ személyes sorsát, gondoskodik róla és mindazokról-mindarról, akik (ami) fontosak számára. Nem így volt ez a legtöbb ókori keleti kultúrában. Sõt, még az ókori görögök szerint sem az istenek törõdtek az egyes emberek életével, hanem a párkák voltak azok, akik bonyolították, vagy éppen elvágták sorsuk (és még az istenek sorsának a) fonalát. Még a nagy görög filozófusok, köztük Arisztotelész szerint is az isteneket vajmi kevéssé foglalkoztatja az emberek sorsa. Távol állnak tõlük az emberi világ problémái, inkább egymással vannak elfoglalva. A gondviselés fogalma így a Biblia és a zsidó vallás révén jutott az emberiség tudatába. Az átlag európai számára a gondviselõ Isten annyira természetes és elfogadott, hogy az egyébként nem hívõ ember is Istent szólítja, ha bármi baj éri, vagy ha aggódik valamiért. A zsidó közgondolkodásban az Örökkévaló egyszerre a világ Ura és minden egyes ember személyes Istene, a vallás szinte párhuzamosan szól a közösségrõl és az individuumról. Így gondolkodott a középkor legnagyobb héber költõje, Juda Halévi is, aki párbeszédes, regényes vitairatot készített a kazár király zsidó hitre térésérõl. Történelmi tény ugyanis, hogy a Fekete tenger közelében élt kazárok (mellesleg az etelközi magyarok szomszédai és szövetségesei) hivatalosan felvették a zsidó vallást, Bulán király vezetésével. (A kazár birodalom, zsidó országként, több évszázadon át fennmaradt.) Juda Halévi regényében a kazár király álmot lát, álmában egy angyal jelenik meg elõtte, és azt mondja neki: „Gondolataid tetszenek Istennek, de a tetteid nem helyesek!” A visszatérõ álom nem hagyja nyugodni a királyt, ezért elõször meghívja a filozófust, aki a nagy görög tudósokon nevelkedett. Szerinte az Elsõ Mozgató irányítja a világot, de nem érdekli õt az ember sorsa, így a király továbbra is kétségek között maradt. A kazár uralkodó ezután sorra meghívja a nagy világvallások képviselõit, adjanak választ õk, mitévõ legyen. A zsidó tudóst nem tartja szükségesnek meghívni, ez a nép ugyanis annak idején, a középkorban mindenütt elnyomásban és megalázottságban élt, tehát — úgy véli a király — a hitük nem lehet jó, mert nem sikeres. Az iszlám tudós elmondja, õ az egész világ Istenében hisz, aki már megnyilatkozott a zsidó pátriárkáknak és prófétáknak, akiknél csak Mohamed, az igazi próféta jelentõsebb. Õ ismerte fel és hozta létre a tökéletes vallást, ezért menekülnie kellett Mekkából, s az írástudatlan Mohamed alkotta meg a legcsodálatosabb arab könyvet, a Koránt. A keresztény pap is a Teremtõ Istent dicséri, és a zsidó prófétákat idézi, akik szerinte megjövendölték Jézust, a megváltót. Részletesen szól Jézus kereszthaláláról és feltámadásáról, s hogy a megváltásba vetett hit önmagában elegendõ. A király lelkét azonban mindez nem nyugtatja meg, õ nem tud arabul, így számára nem mond semmit a Korán, s az angyal továbbra is visszatér álmában, s nem a hitét, hanem a tetteit kéri számon rajta. Mivel mindketten a zsidókra és a zsidó Bibliára hivatkoztak, a kazár uralkodó végül mégis elhívja a hakhamot, a zsidó bölcset. Hiszek Ábrahám, Izsák és Jákob Istenében, aki kivezette õseinket Egyiptomból, és nekünk adta a Tórát — tett hitvallomást a rabbi. Hiszem az egyetlen, láthatatlan Örökkévalót, aki látja szívünket és lelkünket, figyeli, a Tóra szavaival irányítja, és számon kéri minden cselekedetünket. — Miért nem a világ Teremtõjét, az Elsõ Mozgatót, vagy más hitbéli tételt említettél, miért hivatkozol inkább puszta eseményekre? — kérdezte a király. — A hitbeli, filozófiai kérdéseket bárki kétségbe vonhatja, nincs két ember, aki pontosan ugyanazt és ugyanúgy hinné, a történelmi tények viszont önmagukért beszélnek, az események tanúi továbbadták azt apáról fiúra, és nem vitathatók — felelte a rabbi. — Tudod-e, — vetette föl a király —, hogy nem is akartalak meghívni, mert látom, mennyi megpróbáltatás kíséri sorsotok? Ha a ti hitetek volna a helyes, hogyan engedné Isten, hogy annyit szenvedjetek? — Uram, király, — vetette vissza a kérdést a tudós —, mire a legbüszkébbek a mohamedánok és a keresztények? Nemde, Mohamed futására, vagy Jézus kínhalálára? Azokra, akik elveikért oly sokat szenvedtek, mégis megõrizték a hitüket. A mi esetünkben egy egész nép, nem csupán egyetlen, kivételes ember, tesz tanúbizonyságot a hite mellett. Nem kell tehát szégyenkeznünk, inkább büszkék lehetünk rá. Nem éppen a zsidó vallás igazát bizonyítja mindez? És biztosak vagyunk benne, hogy próbatételünket megálljuk, s hogy Isten egyszer majd megjutalmaz minket hûségünkért. Õ vigyáz a lelkünkre, és cselekedeteink alapján ítél meg bennünket. A gondviselés fogalmából következik, hogy a zsidó vallásosságban és a népi hitvilágban Isten nem a messzi távolban, „az ég trónusán” ül, hanem rendkívül közel áll az emberek szívéhez és lelkéhez. Az Örökkévaló tanítása, a Tóra sem idegen a mindennapi élettõl, nem csupán a tudósokhoz és a szakemberekhez, hanem mindenkihez szól. Ezért mondják a Talmudban (s ezt idéztük már), hogy „a Tóra emberi nyelven beszél”, tele van közérthetõ, a filozófus számára talán profánnak tûnõ kifejezésekkel, úgynevezett antropomorfizmusokkal, hogy az átlagember is megérthesse és megtanulja azt. Maga Mózes is tisztában volt ezzel, s ezért hangsúlyozza: „Mert ez a törvény, amelyet ma megparancsolok neked, nem elérhetetlen számodra, és nincs is tõled távol. Nem az ég magasában van az, hogy azt kelljen mondanod: ki juthat fel az égbe, hogy lehozná azt nekünk onnan, s elmondaná, hogy mit tegyünk. S nem is a tengeren túl van az, hogy azt mondhasd, ki kelhet át a tenger túlpartjára, hogy elhozza nekünk, és elmondja, mit is tegyünk. Hanem nagyon is közel van hozzád a szó: a szádban és a szívedben, hogy megcselekedd (Mózes V. könyve, 30. fejezet 11–14. vers). A sajátosan zsidó istenközelség eszméje a kívülálló számára meglehetõsen furcsa, hiszen az átlag hívõ zsidó Istennel közvetlenül lép kapcsolatba, s úgy szólítja meg, persze kellõ tisztelettel, mint valamely jó barátját. Gondoljunk csak Tevjére, Sólem Aléhem híres tejesemberére. A „Hegedûs a háztetõn” címû musical fõszereplõje, a darab néhány jelenetében éppen azért válik szórakoztatóvá, mert panaszát, fájdalmait, csak úgy baráti szemrehányásként, veti oda az Egek Urának. Vagy úgy kér Istentõl pénzt, megélhetést, gazdagságot, mintha csak egy jómódú rokonát szólítaná meg. S éppen ez a közvetlen hangnem bizonyítja a zsidó istenhit különösen bensõséges, meghitt jellegét, ami egyébként némely imában is elõfordul. A hívõ jól tudja, nincsen más, akihez fordulhatna, s hogy Nála még akkor is meghallgatásra talál, ha panasszal élne Istennel szemben. A 11. században, Spanyolországban élt héber költõ, Slomó Ibn Gabirol ezt így fogalmazta meg: „S én menekülök Hozzád, Elõled”… A már többször idézett Martin Buber szerint a zsidó vallásosság szólította meg elõször Istent „pertu”. Az Örökkévalót idézõ „Te” feltételezi, hogy vele szemben, vagy mellette ott vagyok „én”, az egyszerû, halandó ember, aki azonban állandó, „beszélõ viszonyban” áll a Mindenhatóval. A Bibliában Isten megnyilatkozásai (például a Tízparancsolat) is az „Én” szóval kezdõdnek, s ha megszólít bennünket, mi vagyunk a „te”, aki halandó volta ellenére a Mindenható tervének végrehajtója, megvalósítója itt a Földön. A Biblia Egyistenével ellentétben a mítoszok isteneit nem lehet megszólítani, közvetlen párbeszéd helyett legfeljebb haragjuk kiengesztelése érdekében áldozatokat lehet bemutatni. Miközben azonban ezt a hívõ zsidó átérzi, nem kell megalázkodnia, nem az ember mulandóságát, törpeségét kell elfogadnia, hanem épp ellenkezõleg, feladata révén Isten közelségét és az emberi nagyságot látja maga elõtt. Mindezt, persze, a Mindenhatónak köszönheti. Dávid zsoltárában Istennek ad hálát, amiért az embert — halandó volta ellenére — felmagasztalta, ám az ember nagysága ugyancsak Isten dicsõségét bizonyítja. Így térhet vissza, mintegy refrénként, a zsoltár kezdõ sora. „Örökkévaló Urunk, milyen hatalmas a Te neved az egész földön, aki dicsõségedet az égboltra helyezted! Kisgyermekek és csecsszopók szájából alapoztad meg hatalmadat… Ha látom egedet, ujjaid alkotását, a Holdat és a csillagokat, amelyeket megszilárdítottál. Mi a halandó, hogy megemlékezel róla, az ember fia, hogy számba veszed õt? S mégis, alig tetted õt kisebbé az Istennél, dicsõséggel és dísszel koronáztad. Uralkodóvá tetted õt kezed alkotásain, mindent lábai elé helyeztél, juhokat, ökröket mind, és a mezõ állatait is, az ég madarát és a tenger halállományát, s átszeli a tenger ösvényeit. Örökkévaló Urunk, milyen hatalmas a Te neved az egész földön!” (Zsoltárok könyve, 8. fejezet 2–10. vers.) Jellemzõ, hogy a héber nyelvben nincs alá- és fölérendelõ viszony, a Tóra ugyanazokat a szavakat, ugyanazokat az igéket használja többnyire Istenre, mint az emberre, és persze, ugyanilyen szavak, igék és jelzõk illetik meg az állatokat és olykor még a tárgyakat is. A régi héber nyelvben ez a közgondolkodás eredményeként alakult ki, mert szinte mindent megszemélyesítettek, a felettük álló Istent és egész környezetüket partnerként, bizalmas barátként kezelték. Közvetlen viszony jellemzõ még ma is az izraeli társadalomra. Ezért aztán, ha a Bibliában Isten „kezérõl”, „szájáról” olvasunk, nem kell csodálkoznunk: a szent szöveg mindössze azt kívánja érzékeltetni, hogy maga Isten tette vagy mondta azt, ami ott következik. Vizsgáljuk meg példaként a hit héber szavát! Emuná (ebbõl származik a magyarban is használt ámen) egyúttal hûséget és bizalmat is jelent. A magyar nyelvben azért van több szó ugyanerre, mert mi, Európában alá-fölérendelõ viszonyban gondolkodunk: a kutya hûséges, a gazdi pedig megbízható legyen. Istentõl, a királytól vagy az úrtól bizalmat, megbízhatóságot, a hívõtõl, az alattvalótól és a szolgától viszont hûséget várunk el. Ezzel szemben a héberben csupán egyetlen szó létezik: Mózes „hûséges pásztor (roe neemán) és ugyanazzal a szóval az Örökkévaló „a megbízható Isten” (haél haneemán — pl. Mózes V. könyve, 7. fejezet 9. vers). E mellérendelõ, mondhatni demokratikus viszony mellett a szóhasználatban nincs különbség az egyes szerepek, így Isten és az ember között. A Mindenható szava ugyanis — ahogyan hajdan Mózes fogalmazott — nem az ég magasában lakozik, nem is a tengeren túl, hanem hozzánk nagyon közel, a szívünkben és a szánkban, hogy megcselekedjük. 8. Bûn és bûnhõdés „Nemde, ha jót cselekszel, felemelkedsz, ha pedig nem teszed azt, a küszöbön hever a bûn, hozzád kívánkozik, de te uralkodj rajta” (Mózes I. könyv, 4. fejezet 7. vers). A testvérgyilkos Káinhoz szól így az Örökkévaló, mielõtt végzetes tettét végrehajtaná. Érdemes elgondolkodnunk a Szentírás e mondatának pontos jelentésén. Ha ugyanis az ember a jó utat választja, az nem pusztán a jócselekedet vagy annak remélt jutalma miatt fontos, de azért is, mert megakadályozza, hogy a bûn karjaiba essünk. Ahogyan — egy másik bibliai történet szerint — a bárka fáradságos, a külvilág számára nevetségesnek tûnõ építése nem csupán megmentette Noét, de el is különítette a rajta gúnyolódó gonoszoktól, s így õ maga ártatlan tudott maradni. A fenti bibliai idézet azt is érzékelteti, hogy a bûn sokszor kellemes és kényelmes útjával szinte csábítja az embert, mi azonban képesek vagyunk uralkodni ösztöneink felett, sõt, éppen erre szólít fel minket a héber nyelv óhajtó módjában írt „uralkodj rajta” isteni felszólítása. Az ember szabad akarattal rendelkezik, megteheti a bûnt, ám ugyanakkor képes uralkodni is felette, legyõzni annak vonzerejét. Ugyancsak a fenti idézet mutatja, hogy ne a bûntõl való félelem, ne az állandó, olykor indokolatlan bûntudat vezéreljen minket, hiszen nem elég a bûnt elkerülnünk, hanem elsõsorban jót kell tennünk Istennel, embertársainkkal és még önmagunkkal szemben is. Az emberi élet értéke és védelme ugyanis — zsidó felfogás szerint — vallási elõírás. A bûn fogalma voltaképpen a Bibliából, a zsidó vallásosságból ered, és terjedt el világszerte. Az ember minden cselekedetét a gondviselõ Isten kéri tõlünk számon, ahogyan számon kérte és megbélyegezte egykor Káin rettentõ bûnét. S ahogyan Káint sem hagyja nyugodni a lelkiismeret, úgy üldözi a bûnöst — a Szentírás tanítása szerint — a bûntudat. Káin attól tart, hogy maga is gyilkosság áldozata lesz, s a zsidó hagyomány szerint ez be is következett, mivel a bûnhöz társul a bûnhõdés, akárcsak a (nem kizárólag jogi úton történõ) megérdemelt büntetés. A Talmud egy történetet mesél az idõszámításunk kezdetén élt Hilélrõl, aki egyszer, tanítványaival a folyó partján sétált, amikor megláttak egy koponyát úszni a vízen. „Megfojtottak, — mondta a mester —, mert te is vízbe fojtottál valakit, ám a te gyilkosaidat is vízbe fojtják majd”… (Avot, 2. fejezet 7. tétel.) A zsidó közgondolkodás — a keresztény teológiai felfogással ellentétben — nem ismeri az eredeti vagy õsbûn fogalmát: az ember nem eleve rossz, hanem a jó- és rosszakarat egyaránt megtalálható benne. Ádám és Éva bûne meghatározza ugyan mindannyiunk sorsát, hiszen nehéz körülmények között kell élnünk és dolgoznunk, az asszonyoknak gyermekeiket megszülni, környezetünktõl függ, hogyan nevelkedünk, ám mégsem bûnösökként születünk a földre: egyedül rajtunk és embertársainkon áll, mit teszünk életünk során. Nagy vitát váltott ki a teológusok és a bibliatudósok között a Tízparancsolat szövegében található „féltékeny Isten” fogalma. Vannak, akik a héber Él kaná kifejezést inkább „buzgó”, mások „féltve õrködõ”, vagy „kizárólagos Isten”-ként fordítják. Egyesek azonban, támadólag és igaztalanul, „bosszúálló Istenrõl” beszélnek. A kifejezés mindenképp antropomorf, „emberi nyelven”, emberi hasonlattal él, ám a bibliai istenfogalom semmiképpen sem „bosszúálló”, hanem jóságos, ahogyan azt a fõünnepi bûnvallomásban hangoztatjuk: „Te fogadod el irgalommal és jóakarattal imáinkat”. Mózes V. könyvében pedig ezt olvassuk: Az Örökkévaló a te Istened, (egyedül) Õ az Isten, a megbízható Isten, aki megtartja szövetségét és szeretetét azok számára, akik szeretik Õt, és akik megõrzik parancsolatait, ezer nemzedéken át (7. fejezet 9. vers). A hívõ zsidó mondhatni baráti viszonyban áll Istennel. „Atyánk, Királyunk, vétkeztünk Elõtted!” — nem véletlenül, ezzel a mondattal kezdõdik az egyik nagyünnepi fõima. (Az „Atyánk, Királyunk” kifejezés az ima minden egyes mondatában megismétlõdik.) Tudnunk kell, hogy az „atya” és „király” bibliai megszólítása nem távolságtartó, hanem inkább egy bizalmas párbeszéd kezdõszava. A hívõ zsidó egész életében párbeszédet folytat Istenével. Márpedig, hitünk szerint az Örökkévaló olyan, mint egy szigorú, de jóságos édesapa, aki vigyázva figyeli, és ha kell, számon kéri gyermekének tetteit. „Tudd meg a te szívedben, hogy amint az ember fegyelmezi fiát, úgy fenyít meg téged az Örökkévaló, a te Istened” — hangoztatja már maga Mózes is (Mózes V. könyve, 8. fejezet 5. vers). A Tízparancsolat két kõtáblára került, mert két részbõl áll. Az elsõ öt ige Istenhez fûzõdõ kötelességeinkrõl szól. Ezek egyfajta önbecslést adnak az embernek: érezze magát szabadnak, ne boruljon le mások, idegen istenek és az emberek elõtt, munkájának legyen célja és értelme, hetenként pihenjen meg, kapcsolódjék ki a mindennapi robotból, és tisztelje õseit, a saját múltját. A második öt ige embertársainkkal szembeni kötelességeinket fogalmazza meg, s ezen belül elsõsorban az ember méltóságának és vagyonának védelmérõl szól. Ne tegyünk felebarátainkkal olyasmit, amit magunknak sem kívánnánk. „Megbüntetem az atyák vétkét fiaikon, harmad- és negyedíziglen, az Engem gyûlölõkön. Ám szeretetet gyakorlok ezred íziglen, akik Engem szeretnek és megõrzik parancsolataimat”. Figyeljük meg, hogy a „buzgó Isten” kifejezés után található szent szövegben a büntetést és a jutalmat csak akkor „öröklik” az utódok, ha maguk is gyûlölik, vagy szeretik Õt, és ha maguk is megõrzik parancsolatait, tehát ha a gyermek folytatja szülei rossz vagy jó cselekedeteit. A Tízparancsolat ugyanis pedagógiai szándékkal szól a szülõkhöz: vigyázzanak, mert gyermekük, az õ hatásukra, rossz útra térhet, ezért Isten majd megbünteti õket. Az ártatlan nem örökli a büntetést, ahogyan azt Jeremiás próféta gúnyosan megfogalmazta: „Az apák ettek egrest, és a fiak foga vásik bele? Hanem mindenki a maga bûnéért haljon meg, s az az ember, aki egrest eszik, a saját fogával lakoljon „ (Jeremiás könyve, 31. fejezet 28–29. vers). Mi legyen a bûnös ember sorsa? — sokan, érthetõ módon, ezt tartják a legfontosabb, mondhatni kulcskérdésnek. A Talmud, különféle bibliai citátumok alapján, meglepõen liberális álláspontot közöl. Megkérdezték elõször — úgymond — a Bölcsesség-könyveket, mi történjék a vétkezõvel? A Példabeszédekkel így válaszolt: „a bûnöst üldözõbe veszi a gonoszsága”. Ezután a Próféták könyvei szólaltak meg: „a bûnös lélek haljon meg”. A Tóra úgy vélte: „hozzon bûnáldozatot”. Végül maga Isten szólalt meg, eldöntve a kérdést: „a vétkes tartson bûnbánatot, és térjen meg” (Brakhot, 34/a). A megtérés a vétkektõl való szabadulás egyetlen útja, különösen azóta, hogy a jeruzsálemi Szentély pusztulásával megszûnt az áldozatbemutatás. Nem véletlen, hogy a bûnbánatra nincs is szó a héber nyelvben, helyette a megtérés szavát használják. A bibliai Joél próféta is a megtérést javasolja, amikor arra az ókori keleti szokásra utal, hogy a bûnös (akár a gyászoló) hajdan megszaggatta ruháit, böjtölt és sanyargatta magát. A próféta szerint azonban nem külsõleg kell megtérni, hanem szívünkkel és lelkünkkel: „A szíveteket szaggassátok, ne a ruhátokat, s úgy térjetek meg az Örökkévaló Istenetekhez, mert Õ irgalmas és megbocsátó, hosszan tûrõ haragú és nagy szeretetû, és meggondolja a büntetést” (Joél könyve, 2. fejezet 13. vers). Ha Isten sújt bennünket, ha különféle bajok hálójában vergõdünk, az igaz megtérés, a Mindenható jóakaratát elnyerve, enyhítheti sorsunkat. Így vélte Jeremiás próféta is, aki Jeruzsálem pusztulása és a Szentély fölött gyászolva, siralmai végén, megtérésre szólítja fel hallgatóit, olvasóit. „Téríts meg minket Magadhoz, Örökkévaló, és mi megtérünk, újítsd meg napjainkat, mint hajdan volt” (Siralmak könyve, 5. fejezet 21. vers). A megtérést és a megtérõt a zsidó közgondolkodás igen nagyra értékeli. — ”Térj meg egy nappal halálod elõtt” — idézik a régi bibliai szólást a Talmudban. — Ám honnan tudhatjuk, mikor halunk meg? — Éppen errõl van szó, — magyarázzák —, jobb, ha minél elõbb lépünk a megtérés útjára… A bûnbocsánat csak akkor érvényes, — magyarázza tovább a Talmud —, ha elõbb az esetleg felmerülõ kártérítés, a megkövetés, vagy a becsület helyreállítása már megtörtént. A jom kipur (az engesztelõnap) elõtt minden vallásos zsidó igyekszik elfeledtetni bûneit Istennel. Ám megtérésünk révén — így szól a hagyomány — csak azokért a vétkekért nyerhetünk bocsánatot, amelyeket Ellene vagy önmagunk ellen követtünk el. Az embertársaink ellen elkövetett bûnökért akkor számíthatunk bocsánatra, ha elõbb kiengeszteljük felebarátainkat. A jom kipuri ima végén a vallásos zsidó (többes számban, nehogy valaki sértve érezze magát) bûnvallomást tesz. Érdekes azonban, hogy az ebben az imában felsorolt mintegy 40 bûn egyike sem vallási - rituális vonatkozású, hanem egytõl-egyig erkölcsi és társadalmi jelentõségûek. Az egyén bûnei mellett a tórai törvény külön foglalkozik a közösség és annak vezetõinek bûneivel. Ez utóbbiakat természetesen súlyosabban ítélik meg. A Talmud leginkább a bibliai Jerobeámot rója meg, aki halálos bûnt követett el, és másokat is bûnbe vitt, amikor Izrael országát kettészakította, s az általa uralt északi országrészben felújította a pogány bálványkultuszt. A közösség fényre nem derült vétkeiért, a Szentély fennállása idején, az engesztelõnapi bûnbak szertartásával kértek bocsánatot. A kisorsolt bakra ráolvasták a nép bûneit, majd a sivatagba számûzték. Három fõbûnt ismer a zsidó hagyomány: a gyilkosság, a vérfertõzés és a bálványimádás bûnét akkor sem szabad elkövetni, ha életünkkel kéne fizetnünk érte, s a mártírok is ehhez tartották magukat. A hagyomány szerint e három fõbûn elkövetése miatt pusztult el a Salamon király által épített. elsõ Szentély. A második Szentély elvesztése azonban csupán egyetlen bûn miatt következett be, a hiábavaló testvérgyûlölet miatt. S lám, — hangsúlyozza a Talmud —, az elsõ Templom elvesztése után mintegy 70 évvel már újjáépülhetett a második. Míg a testvérgyûlölet okán odaveszett Szentélyt még mindig gyászoljuk… És tegyük hozzá, hogy ez a gyász immár közel 2000 éve tart. A megtérés egyike az ember, szabad akaratból történõ, fontos döntéseinek. Erre figyelmeztet maga a Tóra igéje: „Tanúként hívom számotokra az eget és a földet, hogy elétek adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot, de te válaszd az életet, azért, hogy életben maradj, te és az utódaid!” (Mózes V. könyve, 30. fejezet 19. vers). 9. Az élet vallása „Válaszd az életet” — ez a bibliai felszólítás jól érzékelteti, hogy a zsidóság számára az emberi életnek értéke és értelme van, s hogy Isten azt kívánja, a saját életünket éppúgy becsüljük meg, mint a mások életét, az egész emberiség fennmaradása érdekében. Elvégre, s ezt korábban már említettük, Isten tervének megvalósulása a Földön a mi helyes döntésünkön, az élet és az áldás választásán múlik. A hagyomány szerint a Tóra az életrõl szól, és biztosítja számunkra az életben maradást. „Mert ez a te életed és napjaid hosszúsága” (Mózes V. könyve, 30. fejezet 20. vers), Miután a nagy tanítómester, Mózes összeállította törvénykódexét, köztük az erkölcsi parancsolatokat, valamennyit e szavakkal zárja le: „Õrizzétek meg törvényeimet és rendeleteimet, amelyek szerint cselekedjen az ember, és éljen velük” (Mózes III. könyve, 18. fejezet 5. vers). A legismertebb és legnépszerûbb zsidó bibliamagyarázó, Rási (valódi neve: Rabbi Slomó Jichaki, az észak-franciaországi Troyes-ban élt, 1040–1105 között) ehhez a bibliai mondathoz hozzáfûzi: Figyeljétek meg, a mózesi törvény arra való, „hogy éljetek velük”, és nem arra való, hogy meghaljatok általuk… A zsidó vallás és vallástörvény az élet szolgálatában áll. Említettük már, hogy mindössze három olyan fõbûn létezik, amelyek megszegése még akkor is tilos, ha életünket kell érte feláldoznunk. A többi (a 613-ból 610) azonban „bocsánatos” bûn, amelyek áthágásánál az élet védelme elõbbre való. Sõt, a nagy középkori zsidó filozófus, a „Hitehagyásról szóló levél”-ben leszögezi, hogy a kereszténység és az iszlám éppúgy egyistenhívõ (nem bálványimádó) vallás, mint a zsidó, ezért a kényszerbõl történt áttérés (az élet védelme okán) megbocsátható. Már arról is szóltunk, hogy a 613 zsidó vallástörvényt megkísérelték egyetlen parancsolatba szûkíteni. A Talmud szerint ez Habakuk prófétának sikerült, amikor ezt szögezi le: „Az igaz ember hûsége által él” (Habakuk könyve, 2. fejezet 4. vers). Hasonlóképpen foglalta össze vallásos teendõinket egyetlen fontos kijelentésbe a bibliai Ámosz próféta is: „keressetek Engem, és éljetek!” (Ámosz könyve, 5. fejezet 4. vers). Hasonlítsuk össze a két félmondatot, és figyeljük meg a közös vonásokat ezekben az egyetlen mondatba sûrített “törvényekben”! Mindkét kifejezés az Örökkévalóhoz való hûségrõl és õszinte elkötelezettségrõl szól, s egyikben sem szerepel egyetlen liturgiai vagy rituális elõírás sem. És mind a két bibliai vers az életre szólít fel minket. Nem véletlenül, hiszen a zsidóság az élet vallása, törvényei a helyes életútra, az emberhez méltó, boldog és sikeres életre nevelnek bennünket. A Talmud egy érdekes, bár inkább akadémikus, elméleti kérdésnek mondható vitáról számol be, amely az ókor egyik legnagyobb zsidó tudósa, Rabbi Akiba és Ben Petura (= Péter fia), feltehetõen a korai kereszténységhez közelálló mester között folyt a második század elején. A vita tárgya az volt, hogyan kell érteni a bibliai aranyszabályt, a „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat” törvényét. Meddig mehetünk el embertársunk szeretetének parancsolatával, vajon szabad-e altruista módon önmagunkat feláldoznunk felebarátunkért? Ketten vándorolnak a sivatagban, és már-már elfogyott az ivóvizük. Mindössze annyi víz maradt az egyik korsó alján, amennyi arra elég, hogy ha egyikük azt megissza, eljusson a legközelebbi oázisba. Ha viszont testvériesen megosztják a vizet, egészen biztosan mindketten odavesznek. Mi a teendõ ilyenkor? — hangzik az akadémikus kérdés. Ben Petura úgy véli, inkább haljanak meg mindketten, de ne engedjenek a testvériesség követelményébõl. Szerinte ugyanis a „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat” egyenlõséget tesz önmagunk és embertársaink között, márpedig ezen nem szabad változtatnunk. Akiba viszont ezzel szemben azt mondja, igya meg valamelyikük a vizet, hogy legalább az egyik ember maradjon életben. A hagyományos zsidóság az õ álláspontját fogadta el. A törvény ugyanis nem önfeláldozást követel tõlünk, nem kell életünket adnunk a törvényért, hanem épp ellenkezõleg, a törvény áll az élet szolgálatában. Aki pedig az életet, beleértve a saját életét, nem tudja értékelni, az nem is szeretheti igazán a felebarátját. A Talmud egy másik története szerint Dávid király hetven éves korában, egy szombati napon halt meg. Éppen a jeruzsálemi palota kertjében, egy fa alatt pihent, amikor örökre elszenderedett. Holttestét a szolgák be akarták vinni a palotába, mert attól féltek, hogy bogarak lepik majd el, de mivel történetesen szombat volt, nem tudták, mitévõk legyenek. Megkérdezték hát fiát és utódját, a bölcs Salamont, aki megtiltotta nekik, hogy a szombat „kimeneteléig” hozzá érjenek. A szolgák még el sem távoztak Salamon mellõl, amikor valaki egy újabb kérdést tett föl a királynak: Szabad-e szombaton ételt készíteni éhes kutyája számára? S a bölcs király ezt megengedte. Innen ered a közmondás, — magyarázza a Talmud —, miszerint jobb egy élõ kutya, mint egy döglött oroszlán… Mellesleg, a mai zsidó gyakorlatban az a szokás, hogy ha valaki szombaton meghal, holttestét csak akkor szabad felemelni, ha egy cipónyi kenyeret, vagy egy kisgyermeket helyeznek rá, õket ugyanis minden további nélkül meg lehet és meg kell emelni szombat napján. Ez a különös, elsõ hallásra talán visszatetszõ szokás is jól mutatja, mennyire fontos az élet szolgálata a vallástörvény szellemében. A törvény az élet szolgálatában áll, ezért a rabbik kötelessége megtalálni a modus vivendit, azt a lehetõséget, hogy a törvény megõrzése mellett az élet normális mederben folytatódjék. Korábban említettük Hilél történetét, akit mestere egy súlyos vallásjogi kérdés megoldásáért a saját helyébe ültetett. A Tóra törvénye ugyanis elõírja, hogy a földet minden ötvenedik esztendõben vissza kell juttatni eredeti tulajdonosának. Mózes ezzel a törzsek tulajdonjogát védte, ám Hilél korára a gazdasági élet fejlõdése ezt meghaladta, s a jobél, az ötvenedik év közeledtével már senki sem mert földet vásárolni. A talmudi mester ezt úgy oldotta meg, hogy az eredeti tulajdonos elõre felhatalmazta a bíróságot a jobél idején az „alkalmi” földkezelésre, s így a vevõ megtarthatta birtokát. Ma is az a gyakorlat, hogy amennyiben sürget az idõ vagy a hívõt nagy veszteség fenyegeti, enyhíteni lehet a törvény szigorán. Gabonafélét (kovászosat) például a tavaszi peszah ünnepén nem szabad õrizni, a lakásban egy szemernyi sem maradhat az ünnep idején. Izraelben ilyenkor már aratnak, rövidesen új lisztet õrölnek, de nálunk más a helyzet. Ezért a vallásos zsidó az ünnep elõtt „eladja” megmaradt élelmiszereit, akár egész kamráját vagy raktárát, majd peszah után visszavásárolja… Hasonló eljárással (a törvény megõrzésével, de a való élethez való alkalmazkodással) teszik lehetõvé, hogy a szombatot megelõzõ ünnepen elõre lehessen fõzni, hogy szombat napján az egyik városból a másikba lehessen eljutni, vagy kisebb tárgyakat vinni-mozdítani lehessen. Noha a törvény szerint szombaton sem dolgozni, sem dolgoztatni nem szabad, az élõ vallásgyakorlat megtûri, hogy a hideg éghajlaton valakit szívességbõl tûzgyújtásra, lámpaoltásra megkérhessünk. És sorolhatnánk tovább a számos hasonló példát. Az élet szolgálata és megõrzése nem csupán a vallástörvény célja, hanem a Mindenható Isten tervének is fontos része. A messiáshittel kapcsolatban már idéztük azt az isteni ígéretet, amelyet Mózes mondott, röviddel halála elõtt, s amely szerint a nép lelki megújulásának (a szív „körülmetélésének”) és Isten iránti szeretetének célja éppen az, hogy életben maradjon: „Ha el lennétek taszítva akár az égbolt szélére is, onnan is egybegyûjt téged az Örökkévaló, Istened, és onnan is elhoz téged. És elvezet téged az Örökkévaló Istened abba az országba, amelyet õseid örököltek, hogy birtokba vedd azt, jót tesz veled, és jobban megsokasít téged, mint õseidet. Ám körülmetéli az Örökkévaló Istened a te szívedet és utódod szívét, hogy szeresd az Örökkévaló Istenedet, teljes szívedbõl és teljes lelkedbõl, azért hogy élj” (Mózes V. könyve, 30. fejezet 4-6. vers). Különös, de ez a mondat egy rabbi részérõl hajdan elhangzott az angol parlamentben, és a hallgatóságot meggyõzve, lehetõvé tette, hogy a zsidók visszatelepüljenek a brit birodalomba. Oroszlánszívû Richárd ugyanis még a 12. században kiûzte õket országából, s ez a rendelet hosszú évszázadokon át érvényben maradt. (Így például Shakespeare életében nem is láthatott zsidót, Shylock alakját csak fantázia alapján mintázhatta meg.) Végül egy amszterdami rabbi, Menáse ben Jiszraél (minden bizonnyal Spinoza mestere) kért kihallgatást Oliver Cromwelltõl, aki nemcsak hajlandó volt fogadni õt, de lehetõséget adott neki, hogy 1655-ben, a londoni Parlamentben beszédet mondjon. A rabbi a Szentírásra hivatkozott, miszerint Isten elõbb szétszórja Izrael népét a Föld négy szélére, majd onnan, a messiás eljövetelekor, egybegyûjti õket. „Zászlót emel a népek felé, és egybegyûjti Izrael eltaszítottjait, s visszahozza Juda szétszórtjait a Föld négy szárnya felõl” (Jesája könyve, 11. fejezet 12. vers). Ám ha az angol parlament nem teszi lehetõvé, hogy Angliában, az európai kontinens peremén, „az égbolt szélén” éljenek, hogyan teljesítheti ígéretét a Mindenható Isten? Elutasító magatartásával Cromwell és az angol parlament — így érvelt a rabbi — voltaképpen Isten tervét és a messiás eljövetelét akadályozza… Így tértek vissza a zsidók Anglia földjére. Az emberi élet, testünk és egészségünk — zsidó felfogás szerint — isteni ajándék, ezért arra vigyáznunk kell, lelkünk mellett testünket is ápoljuk, hiszen az élet védelme különösen fontos vallási törvény. A Szentírás többször is hangoztatja, hogy maga Isten a mi orvosunk. A tíz csapás és az Egyiptomból történt szabadulás után például ezt olvassuk: „Mindazokat a betegségeket, amelyeket Egyiptomra vetettem, nem engedem hozzád jutni, mert Én vagyok az Örökkévaló, a te orvosod” (Mózes II. könyve, 15. fejezet 26. vers). A kijelentés azonban elég érthetetlen, miért nem azt írja a szent szöveg, hogy Isten meggyógyít bennünket? Az írásmagyarázók szerint azonban Isten olyan, mint a jó háziorvos, nem akkor kezdi meg a kezelést, amikor a betegség már sújt bennünket, hanem preventív módon, „nem engedi”, hogy utolérjen minket a baj. Elénk helyezi a gyógymódot, a gyógyulás eredménye azonban már tõlünk függ, hogy megfogadjuk-e tanácsát, hogy kezeljük-e önmagunkat. A zsidó közgondolkodásban a halál nem valami távol esõ, idegen és rémisztõ dolog, hanem az élet természetes része. A zsidó Szentírásban ezért nyomát sem találjuk a szorongó halálfélelemnek, vagy a túlvilági büntetéstõl való rettegésnek. „Nem halok meg, hanem élni fogok, hogy elbeszéljem az Örökkévaló tetteit” (Zsoltárok könyve, 118. fejezet 17. vers). A hívõ ember úgy érzi, Isten ott is mellette áll. „Még ha a halálos árnyak völgyében járok is, nem félek a rossztól, mert Te velem vagy” (ugyanott, 23. fejezet 4. vers). Hitünk szerint, amikor az ember, halála után megérkezik Isten színe elé, megkérdezik tõle: Mit cselekedtél életedben? Figyeljük meg, és érezzük át ennek a kérdésnek a mélyebb mondanivalóját! Ugyanis ezt a Talmudban olvasható tanítást szó szerint így kellene fordítanunk: Mit emeltél fel, és mit adtál életedben? Az ember számára, életében, nagyon sok lehetõség és alkalom adódik, mind kapcsolatai, mind tennivalói terén, nem mindegy tehát „mit emel föl” mivel is él e lehetõségek közül. S az sem mindegy, mit ad, mivel járul hozzá életében a maga és a mások életének szebbé-jobbá, emberibbé tételéhez, Isten tervének megvalósulásához. A halál az élet része, és a halottakkal szemben kötelességeink vannak: a szeretett lények életét, személyiségét nem szabad elfelejtenünk, és idõrõl-idõre fel kell idéznünk. A halott iránti kegyelet is fontos része az életnek, a végsõ tisztesség mindenkinek jár. Hajdan, a Szentély fõpapja, nehogy tisztátalanná váljon, még a legközelebbi hozzátartozójának temetését sem végezhette személyesen, holttest közelébe nem léphetett. Ám ha egyedül járt az úton, és — mondjuk — az árok szélén egy holttestre bukkant, kötelessége volt személyesen eltemetnie, kockáztatva ezzel a rituális tisztátalanságot. Az ismeretlen halott (akinek hozzátartozói sincsenek) számára a végsõ tisztesség megadása — tanítja a Talmud — a legnagyobb jótett, mert azt már senki sem tudja meghálálni. A holtak és az élõk világa azonban külön világ, amelyet — éppen az élõk érdekében — szét kell választanunk egymástól. A Talmudban a halottat arámi nyelven bar-minán (= nem közülünk való) elnevezéssel illetik. Ha valakit eltemetünk, a hozzátartozót gyászsorfal kíséri vissza sírtól, hogy elszakadjon a szeretett lény nyughelyétõl, amelyet harminc napig (a gyászidõ alatt) fel sem szabad keresnie. A gyászimát, a kaddist csak közösség (legalább tíz felnõtt férfi) jelenlétében szabad elmondani, hogy a gyászoló visszaszokjon az életbe, az emberek közé. És valahányszor elhagyjuk a temetõt, jobb kezünkkel egy fûcsomót tépünk ki, és azt magunk mögé dobjuk, elválasztva az élõket a holtaktól. Ilyenkor egy bibliai mondatot is szokás elismételni: „Virágozzanak, mint a mezõ füve” (Zsoltárok könyve, 72. fejezet 16. vers). A zsidó vallás nagy tisztelettel emlékezik meg a halottakról, az õsök kultusza is jelentõs helyet foglal el a liturgiában, ám a szertartások és a törvények mind az élõknek, s nem a holtaknak szólnak. Rövidre szabott életünkben kell helytállnunk, a jót és az életet választanunk, mert halálunk után nem kapunk újabb esélyt. Az élet vallásáról és vállalásáról szól a naponta többször is elmondott zsoltárvers: „Nem a holtak dicsérik az Örökkévalót, sem a néma világ lakói, hanem mi dicsérjük az Urat, mostantól fogva mindörökké” (Zsoltárok könyve, 115. fejezet 17–18. vers). 10. Vallás és erkölcs A nagy római történetíró, Tacitus hívja fel a figyelmet arra, hogy a zsidók ünnepeiken „összebújnak templomaikban”, ahelyett, hogy önfeledt mámorban ünnepelnének. Kétségtelen, hogy szinte minden népnél és kultúrában úgy búcsúztatja az óévet, hogy igyekeznek elfelejteni mindazt, ami már elmúlt, a vallásos zsidók viszont felidézik tetteiket, hogy azután megtérve bûneikbõl, megjavítsák életüket a következõ esztendõre. A szilveszteri részeg mámorral szemben mi számot vetünk tetteinkkel Isten elõtt, és a jobb jövõért, értékekben gazdag életért imádkoznak. Ám nem jobb-e a lelkiismeret fénye mellett, tudatosan önvizsgálatot tartani, mint bódult mámorban, másnaposan indulni az újesztendõ elé? A zsidó vallásosság és közgondolkodás egyik legfontosabb eleme a vallás és az erkölcs összekapcsolása, amely egyáltalán nem volt jellemzõ a korábbi, az ókori klasszikus és keleti vallási kultúrákra. Még a mûvelt ókori görögöknél is az erkölcs inkább a politikai (a társadalmi élet) része volt, míg az istenek egyáltalán nem törõdtek az egyszerû halandók sorsával, sõt, õk maguk is, gyakorta, a mai erkölccsel össze nem egyeztethetõ cselekedeteket hajtottak végre. A görög mitológia és a misztériumok legfeljebb bizonyos értékek (becsület, mértéktartás stb.) tiszteletét közvetítették. Ma már világszerte — éppen a zsidó Szentírás hatására — az erkölcs a hitélet és a hitoktatás (a vallásismeret) elengedhetetlen része, mivel annak idején a bibliai próféták, a nemzeti remények hirdetése mellett, elsõsorban egyetemes emberi erkölcsöt hirdettek. Az etikai problémák felismerése és azok megoldása ma már nagy felelõsséget ró az egyházak vezetõire, ha komolyan veszik hivatásukat. Mégis, a ma már általános erkölcs bizonyos vonatkozásai, a zsidó és a keresztény közgondolkodásban, jelentõs mértékben eltérnek egymástól. Úgy is mondhatom, hogy különbözõ filozófiai-etikai rendszerek, álláspontok léteznek egymás mellett. A kulcskérdés — szerény véleményem szerint — az, hogyan és minek alapján ítéljük meg egymás erkölcsiségét? A kereszténység szerint „a hit üdvözít”, a másik embert hite, szándékai alapján ítéli meg, s ennek értelmében szándék-etikát tanít. Egyes filozófiai irányzatok képviselõi (empiristák, marxisták stb.) viszont mit sem törõdnek az ember szándékával (azt magánügynek minõsítik), s csak az eredményt tartják fontosnak, ezért az õ esetükben eredmény-etikáról beszélhetünk. Ezzel szemben a zsidó vallás és a közgondolkodás mind a szándékot, mind az eredményt fontosnak érzi, de szerintük a legfontosabb maga a folyamat, a cselekvés, az emberi tett. A zsidóság ugyanis cselekedet-etikát hirdet. Vegyünk a fentiek jobb megértésére egy egyszerû példát! Tételezzük fel, hogy a pesti utca sarkán egy szerencsétlen koldus ül, ne firtassuk, hogy valóban rászoruló-e. Három ember megy el a koldus mellett egymás után, nevezzük õket A-nak B-nek és C-nek. A elhatározza, hogy egy húszast ad a koldusnak, elõveszi a pénztárcáját, kiveszi az aprópénzt, és bedobja a koldus kalapjába. B úgy dönt magában, hogy száz forintot ad a szegénynek, ám amikor a belsõ zsebe felé nyúl, észreveszi, hogy otthon felejtette a tárcáját, ezért sajnálattal továbbáll. Míg C nem akar ugyan semmit sem adni, de kiesik zsebébõl a pénztárca, a koldus megtalálja, és jól él belõle egy héten át. Melyik ember bizonyult a legjobbnak, melyiket lehet erkölcsi szempontból leginkább értékelni? A keresztény etika alapján a B-vel jelzett személy a legértékesebb, hiszen õ többet akart adni a szegény koldusnak, még ha ez nem is valósult meg. Egyes filozófusok nézete szerint a harmadik eset a legszerencsésebb, hiszen a koldust ez a változat segítette ki leginkább. A zsidóság álláspontját az elsõ eset közvetíti, hiszen egyedül ez nevezhetõ valódi cselekedetnek, amelyben a szándék és az eredmény egyaránt érvényesül. Egymás hitét-szándékát ugyanis nincs módunk és nincs is jogunk megítélni, az eredmény is olykor esetleges, tõlünk független, ezek fölött egyedül Isten bíráskodhat. Viszont a cselekedeteink embertársaink életét is befolyásolják, ezeket látjuk, ezeket tapasztaljuk, s a zsidó közgondolkodás szerint kizárólag ezek alapján minõsíthetjük egymást. A bibliai Tízparancsolat ma már — a zsidóságnak és a kereszténységnek köszönhetõen — az egyetemes emberi erkölcs legalapvetõbb és legtökéletesebb elõírása, s olyan örök értékek gyûjteménye, amelyek mindannyiunk gondolkodását meghatározzák. Jóllehet, ezt a törvényt, Istentõl, eredetileg Izrael népe kapta és fogadta el, az már kezdettõl fogva az egész emberiségnek szólt. Nem véletlen, — hangsúlyozza a zsidó hagyomány—, hogy a tíz ige nem Izrael országában, nem Jeruzsálemben hangzott el elõször, hanem éppen a sivatagban, mivel az mindenki hazája. A régi zsidó legendakincs, a midrás ehhez még hozzáteszi, hogy a törvény egyszerre hetven nyelven szólalt meg, az ókorban ugyanis a világ hetven nyelvérõl tudtak. A Tízparancsolat tehát minden néphez, minden emberhez egyaránt szól. Mózes azt is fontosnak érezte, hogy a törvény az elkövetkezõ nemzedékeket is személy szerint megszólítsa. „S nem egyedül veletek kötöm meg ezt a szövetséget és ezt az esküt, hanem mindazokkal, akik itt vannak, akik itt állnak velünk az Örökkévaló Istenünk elõtt, és mindazokkal, akik ma nincsenek itt velünk” (Mózes V. könyve, 29. fejezet 13–14. vers). A „nagy tanítómester” tisztában volt azzal, hogy törvényét a nép, az emberek sorra meg fogják szegni, ezért írta azt le, ezért parancsolta meg, hogy idõrõl-idõre olvassák fel, hogy emlékeztesse õket az esküre, s hogy térjenek meg az Örökkévaló Istenükhöz. Ám aki megszegi a törvényt, tisztában legyen azzal, hogy bûnt követ el. A világhírû író, Thomas Mann, a hitleri Németországot elhagyva, éppen ezt fogalmazta meg A törvény címû kisregényében. Arra az emberre mondatja ki az író Mózessel az átkot, aki azt hirdeti, hogy a Tízparancsolat nem érvényes, aki letakarva a tiltó szót, azt kiáltja másoknak: Gyilkoljatok, raboljatok, ne Istent, embert imádjatok! Említettük már, hogy a Tízparancsolatot két kõtáblára írták, mert valójában két különálló részbõl áll. Az elsõ öt ige az Isten és az ember közti kapcsolatot (a valláserkölcsöt) szabályozza, és az egész néphez szól. A második öt ige embertársainkkal szembeni (társadalomerkölcsi) kötelességeinket fogalmazza meg, és tiltó parancsolatai az egyes emberhez szólnak. Azt is megbeszéltük már, hogy az elsõ parancsolat a szabadságot írja elõ számunkra, mivelhogy a szabadság az elõfeltétele az elsõ táblán szereplõ többi igének. Hiszen aki nem szabad ember, aki nem érzi magát szabadnak, az nem tud szombatot (heti munkaszüneti napot) tartani, nem tudja megtagadni, hogy leboruljon urai elõtt, holott egyedül az Örökkévaló elõtt szabad tisztelettel adóznunk, és így tovább. Hasonlóképpen fejtörést okozhat a tizedik törvény értelmezése is („Ne kívánd meg felebarátod házát… semmit, ami a felebarátodé!”). Milyen parancsolat az, amely nem cselekedetrõl, hanem kívánságról, érzelemrõl szól? Mintha ez ellenkezne azzal a zsidó etikai rendszerrel, amelyrõl az imént szóltunk, hiszen csupán cselekedeteink alapján ítélhetjük meg egymást! Csakhogy ez nem emberi, hanem isteni törvény, s a Mindenható „a szívünkbe lát”, s akárcsak az elsõ parancsolat elõfeltétele az utána következõknek, éppúgy az utolsó ige megvalósítása megóvja az embert attól, hogy a második táblán szereplõ többi parancsolatot megszegje. Ez a tizedik ige ugyanis a tulajdon tiszteletét írja elõ, hiszen aki tiszteli a másik ember (és persze, a maga) tulajdonát, az minden bizonnyal nem fogja elkövetni a hamis eskü, a lopás, a házasságtörés vagy a gyilkosság szörnyû bûntetteit. A zsidó közgondolkodás egyik fontos eszméje a világ megjavításának, jobbításának szándéka. Az átlag zsidó, a már korábban tárgyalt messiáshit következtében, aktív módon szeretné befolyásolni az emberiség fejlõdését. Nem tud közömbösen viszonyulni az õt körülvevõ világhoz, és szinte ösztönösen megpróbálja megváltoztatni mindazt, amit erkölcsi elvárásaival nem tud összhangba hozni. Ez az elképzelés végsõ soron a zsidó hitvilágból ered, a vallás és az erkölcs összekapcsolásának eredményeként jött létre, és persze, összefügg az általunk már korábban tárgyalt aktív messiáshittel. Ilja Ehrenburg, a kiváló orosz zsidó író fiatalon írt regényében (Julio Jurenito) a mester megkérdezi tanítványait, ha választaniuk kellene, melyik szó maradjon meg, az igen vagy a nem, szinte valamennyien (a német katonatiszt, az orosz széplélek, a francia temetkezési vállalkozó és a többiek) az élet rendjét kifejezõ, igenlõ álláspontot támogatják. Egyedül az író választja a nemet, maga sem tudja miért, de jobban tetszik neki, ha a megszokott renddel szemben az igazság gyõzedelmeskedik. S amíg a szerzõ beszél, a többiek — ha centiméterekkel is — kissé távolabb húzódnak tõle, egyedül marad. A mester ekkor feláll, és így szól: „Meg lehet semmisíteni valamennyi gettót, el lehet törölni minden területi körzetet, megszüntetni minden határt, de semmivel sem lehet kitölteni azt az öthüvelyknyi távolságot, amely benneteket elválaszt tõle”. Ezután, groteszk módon, végigfutja a zsidóság történetét, az igazságért való harcát, sikertelen próbálkozásait és szenvedéseit, majd végül így zárja: „De hát miért ne szeretném én ezt az ásót az ezeréves kézben? Sírokat is ásnak vele, de nem ezzel forgatják meg a termõföldet?… És a mester hozzám lépett, és homlokon csókolt”. A zsidó erkölcsi gondolkodás ugyancsak fontos sajátossága az empátia iránti készség, hogy hajlandók vagyunk és szükségesnek is tartjuk beleérezni magunkat a másik ember helyzetébe és sorsába. Ez az érzés, persze, ma már általános emberi elvárás. Amikor Mózes, többször is, az idegenek befogadására és segítésére hívja fel a figyelmet, arra hivatkozik, hogy az, aki maga is szolga volt Egyiptomban, „ismeri az idegen szívét”, jól tudja, mit érezhet az elnyomott ember. Érdekes, hogy ez a gondolkodásmód jellemzi mindmáig a legtöbb (nem is éppen vallásos érzésû) zsidót. A Talmud egyik jól ismert mondása szerint „Ne ítéld meg a felebarátodat, amíg nem jutottál a helyébe!” (Avot, 2. fejezet 5. tétel). Ez azt jelentené, — kérdezik a régi bölcsek —, hogy például a bírónak nem szabadna elítélnie a rablót, ha maga nem rabolt korábban? Nyilvánvalóan, nem így van! A Talmud inkább arra kívánja felhívni figyelmünket, hogy ne ítéljük meg addig embertársainkat, amíg meg nem próbáljuk beleélni magunkat az õ helyzetébe. A bírónak tehát kötelessége volt az ókori Izraelben elõbb kivizsgálnia az összes körülményt, amelyek esetleg a bûnöst tettének elkövetésére késztették. Így tudta csak megérteni és átérezni a másik sorsát, helyzetét. A zsidó erkölcs sajátos, mondhatni egyedülálló jellemzõje, hogy követõi nem tudnak igazán örülni az ellenség pusztulásának. Azok a jelenetek, amelyeket a televízió „jóvoltából” olykor láthatunk, hogy egy-egy pokolgépes merénylet után hogyan tudnak — úgymond érzõ emberek — örülni ellenfeleik, valójában ártatlan emberi lények halálának, elképzelhetetlen zsidó közegben. Sõt, egy-egy vallási történet vagy szertartás jól példázza ennek ellenkezõjét. Amikor például a Szentírásban azt olvassuk, hogy a Nádas tengeren való átkeléskor az egyiptomi katonák a tengerbe vesztek, a zsidó népi legendakincs, a midrás kiegészíti a történetet. Isten angyalai — meséli a legenda — dalt zengtek ekkor az Örökkévaló dicséretére. A Mindenható Isten azonban elnémította õket: „Kezem alkotásai, emberek merültek el a tengerben, és ti dalt énekeltek?!” Ehhez hasonló gondolkodásmódra utal az a szokás, hogy széder este (az egyiptomi szabadulást idézõ estén), amikor a tíz csapást felsoroljuk, minden csapás említésekor egy-egy cseppet kiöntünk a boros pohárból. Ezzel azt jelezzük, hogy noha az egyiptomiak ellenségeink voltak, rabszolgasorban tartották õseinket, mégse legyen tele a poharunk, ne legyen kárörömünk, miközben az õ (jogos) büntetésüket, emberek szenvedéseit soroljuk fel… 11. A közösség Istene: választottság és szövetség Azt szokták mondani, az egyes vallásokra erõsen hatott az a természeti-földrajzi környezet, amelyben az a bizonyos hitvilág létrejött, sajátos arculatát elnyerve. A római kereszténységre így hatott a mediterrán miliõ színes, látványos, érzékletes képekben megjelenõ formavilága, a lutheránus és a kálvinista irányzatra a dél-német és a svájci hegyek jéghideg, díszítményektõl mentes atmoszférája, az anglikán vallásosságra a ködös Albion puritán egyszerûsége. S ha így vesszük, a zsidó vallás sivatagi környezetben jött létre, olyan tájon, ahol csak csoportosan lehet közlekedni, a magányos utazó könnyen elvész, elpusztul a kietlen világban. Noha a zsidóság — mint láttuk — az egyén szerepét és jelentõségét hangsúlyozza, alapvetõen mégis közösségi vallás. Hívei, ahol csak megtelepedtek, mindig egymás közelében kerestek maguknak otthont. A vallási szertartások is feltételezik a közösség jelenlétét: bizonyos imákat csak tíz felnõtt férfi részvételével lehet elmondani, s a rituális elõírásokat is csupán a többiek segítségével lehet betartani. A közösség legkisebb egysége, a család a vallás megõrzésének biztosítéka, s a család iránti vágy és elkötelezettség még a nem hívõ zsidó számára is meghatározó érzés. A hívõ zsidót egyfajta büszkeséggel tölti el az a tudat, hogy õ a választott néphez, Izrael fiainak közösségéhez tartozik. A választottság (tévesen kiválasztottságnak is mondják) azonban nem elõjogot, hanem kötelezettséget jelent, mivel õseit (és rajtuk keresztül õt is) Isten egykor fontos feladat teljesítésére választotta ki. A már idézett fõimában is megtaláljuk ennek az öntudatnak a nyomát: „Halljad Izrael, az Örökkévaló a mi Istenünk, az Örökkévaló egyetlenegy”. Egy talmudi legenda szerint ennek az az oka, hogy Izrael népe volt az egyetlen, amely hajlandó volt elfogadni, és magáévá tenni a két kõtáblára írt Tízparancsolatot. A legenda arról mesél, hogy Isten elõbb az asszíroknak ajánlotta fel a kõtáblákat, annak a népnek, amely gyilkos csatáiról vált híressé. Megkérdezték, mi áll benne? — Ne ölj! — válaszolta Isten. Az asszírok ezért visszautasították a törvényt. Ezután a perzsákat kereste fel, akiket bujáságukról ismertek az ókori keleten. — Ne légy házasságtörõ! — idézte nekik Isten a törvényt, ám õk sem kértek belõle. Majd a szábeusok, egy sivatagi rablónép következett: — Ne lopj! — mondta nekik az Örökkévaló. És így gondolták meg magukat a többi népek is, amíg végül — úgymond — Izrael fiai, egyhangúan így válaszoltak (a Biblia szavával): „megcselekedjük, és meghallgatjuk”. Nem véletlen a bibliai idézetben a két ige látszólag indokolatlan sorrendje. Az írásmagyarázók hívják fel a figyelmet ugyanis arra, hogy a törvény megtartása még a meghallgatásnál (a megértésnél) is elõbbre való, hiszen a gyermeknek is elõbb kell anyatejet adni, mintsem megértené, miért is hasznos a tej. A választott nép (héberül am szgulá) fogalma, talán épp a fentiek alapján, közvetlenül a Tízparancsolat elhangzása elõtt szerepel elõször a Szentírásban, s akkor is az isteni törvény és szövetség megõrzésének feltételével. „Most pedig, ha figyelmesen hallgatjátok az Én hangomat, s ha megõrzitek szövetségemet, legyetek nekem választottak valamennyi nép közül, hiszen enyém az egész Föld. Ti pedig legyetek nekem a papok birodalma, és szent nép” (Mózes II. könyve, 19. fejezet 5–6. vers). A választottság tudata már az ókorban is nagy vitát váltott ki a nép körében. Ámosz próféta, aki egyszerû pásztor és szüreti (alkalmi) munkás volt, az idõszámításunk elõtti 8. században szállt szembe azokkal, akik a nemzeti büszkeség eszméjét hangoztatták. Szerinte a választottságot Isten nem elõjognak szánta, hanem többlet feladatként adta Izrael népének: tagjai ne csupán az általános emberi (erkölcsi) törvényeiknek feleljenek meg, hanem a sajátos zsidó (tórai) törvényeknek is. Úgy véli, Isten éppúgy foglalkozik bármely nép, bármely ember életével (még az akkortájt rabszolgasorban lévõ afrikaiakkal is), mint a választott népével. Sõt, az ókori zsidóság két legnagyobb ellenfelének, a filiszteusoknak és az arámiaknak a sorsát éppúgy szívén viseli, ahogyan Izraelt megszabadította az egyiptomi szolgaságból. „Nemde olyanok vagytok Elõttem ti, Izrael fiai, mint az etiópiaiak gyermekei, így szól az Örökkévaló, nemde Izraelt felhoztam Egyiptom országából, akárcsak a filiszteusokat Krétáról és Arámot Kirbõl” (Ámosz könyve, 9. fejezet 7. vers). A választottságból következik, hogy a zsidóság egy-népi és nem térítõ vallás, soha nem alkalmazta és ma sem ismeri a missziós tevékenységet. A zsidó vallás, persze, felvehetõ, viszont voltaképpen le nem vethetõ, sajátos sors. Éppen ezért alakult ki a gyakorlat, ha valaki zsidó hitre kíván térni, a rabbi kötelessége lebeszélni a jelentkezõt. Legalább kétszer kell elküldenie, s csak harmadik alkalommal beszélhet vele konkrétan az áttérésrõl. A zsidó közösség sohasem törekedett arra, hogy tömegvallássá fejlessze önmagát, inkább vállalta a nem mindig vonzó kisebbségi sorsot. Ezt a Tórában már Mózes is megfogalmazta. „Bizony, szent nép vagy te az Örökkévaló Istened számára, téged választott Örökkévaló Istened, hogy te légy Számára a választott nép minden nemzet közül, amelyek a föld színén vannak. Nem azért kedvelt meg benneteket és választott ki titeket az Örökkévaló, mintha számosabbak lennétek a többi népnél, hanem szeret benneteket az Örökkévaló, és megõrzi az esküt, amelyet õseiteknek tett, hogy kiszabadítson benneteket az Örökkévaló erõs kézzel, és megváltott a szolgaság házából, a fáraó, Egyiptom királyának kezébõl (Mózes V. könyve, 7. fejezet 6-8. vers). Már Mózes hangsúlyozta (az izraeli honfoglalást megelõzõen) azt is, hogy a választottság és Izrael különös sorsa semmiképpen sem érdem, s ezért a népnek semmiképpen sem szabad elbíznia magát. „Tudd meg, hogy nem igaz voltodért adja neked az Örökkévaló, a te Istened ezt a jó országot, hogy elfoglald, hiszen kemény nyakú nép vagy” (ugyanott, 9. fejezet 6. vers). A választottság nem társulhat soha elbizakodottsággal. A zsidó nép sorsát — vallási értelemben — végigkíséri a szövetség gondolata, s a hívõ ember a maga és az egész nép történetét ennek tükrében látja. Valahányszor a nép (vagy akár az egyén) sorsa jóra fordult, úgy érezte, így jutalmazta meg az Örökkévaló (nem is az õ maga, hanem) õseinek érdemei által. Ha viszont balsors érte utol, mindig vizsgálni kezdte saját tetteit, mivel is szegte meg az Istennel kötött szövetséget, mivel vívta ki a Mindenható Isten haragját. A szövetség (héberül brit) elõször Noé történetében jelenik meg, ahol Isten szövetséget ígér az embernek, ha bizonyos törvényeket megtart, nem hoz többé vízözönt a földre. Ennek õsi jelképe a szivárvány. Az elsõ igazi szövetség, amelyre a Szentírás késõbb is hivatkozik, egyetlen ember, az „elsõ héber”, Ábrahám és az Örökkévaló között jött létre, aki megígérte neki, hogy azt az országot, amelyet az õsapa bejárt, Kánaán földjét, neki és utódainak adja. Ábrahám bízott Istenben, hitt az ígéretben, noha õ maga még felesége, Sára sírhelyét is kemény pénzen vásárolta meg. A szövetséget a Mindenható a többi õsapával, Izsákkal és Jákobbal is megerõsítette. Az Ábrahámmal kötött szövetséget Isten az áldással is összekapcsolta, s ez az áldás arra kötelezi a hívõ zsidót, hogy másoknak is közvetítse azt: „Megáldom azokat, akik téged áldanak, és megátkozom, aki téged átkoz, hogy áldottak legyenek általad a Föld összes nemzetségei” (Mózes I. könyve, 12. fejezet 3. vers). A Szináj hegyénél (a Tízparancsolat elhangzása elõtt) már az egész nép köt szövetséget Istennel, s ettõl kezdve sorsát is ehhez méri. A szövetséget Mózes kiterjeszti a nép minden tagjára, s még az elkövetkezõ nemzedékekre is. „Itt álltok ma ti, valamennyien az Örökkévaló Istenetek színe elõtt, vezetõitek, törzsfõitek, véneitek, a tisztségviselõk, Izrael minden embere. Gyermekeitek, asszonyaitok, s még az idegen is, aki táborodban lakozik, a favágótól a vízmerítõig, hogy belépjen az Örökkévaló, a te Istened szövetségébe és abba az eskübe, amelyet az Örökkévaló Istened köt ma veled. Azért, hogy az Õ népévé tegyen, s hogy Õ legyen a te Istened, ahogyan szólt hozzád, s ahogyan megesküdött õseidnek, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak. S nem egyedül veletek kötöm meg ezt a szövetséget és ezt az esküt, hanem mindazokkal, akik itt vannak, akik itt állnak velünk az Örökkévaló Istenünk elõtt, és mindazokkal, akik ma nincsenek itt velünk” (Mózes V. könyve, 29. fejezet 9–14. vers). A kabbala tanítása szerint a szövetség gondolata még ennél is õsibb, s jóval Ábrahám, sõt Noé elõtt, már a Szentírás elsõ szavában benne rejlik. A „kezdetben” eredeti héber szava ugyanis így hangzik: brésit. Márpedig — a kabbala fõmûve, a Zóhár hívja fel erre a figyelmünket — a szó közepén elhelyezett két betû, és tüzet jelent, amelyet a brit (= szövetség) szava zár közre. Amíg az ember megõrzi a szövetséget Istennel, addig a tûz pusztító ereje nem fog kiszabadulni, — állítják a régi bölcsek —, s így voltaképpen a szövetség tartja fenn és menti meg az egész világot. Az átlag hívõ zsidó úgy érzi, hogy a Szináj hegyétõl az Ígéret földjéig tartó 40 éves pusztai vándorlás idején õseit Isten próbára tette, s õk elkötelezték magukat ennek a különös szövetségnek a megõrzésére. S ennek az eszmének az alapja megtalálható a Tórában, ahol Mózes így fogalmaz: „Emlékezz arra az egész útra, amelyen végigvezetett az Örökkévaló, a te Istened, immár negyven esztendõ óta, a sivatagban sanyargatva, azért, hogy próbára tegyen téged, s hogy megtudja, mi van a szívedben, vajon megõrzöd-e parancsolatait, vagy sem” (Mózes V. könyve, 8. fejezet 2. vers). Izrael megállta a próbát, ám ahogyan a néphit szerint a vándorút mintegy elõképe a nép késõbbi, a szétszórt zsidóság sok évszázados késõbbi sorsának, ez a próbatétel voltaképpen még most is tart. Különös, de az egyszerû hívõ zsidó is úgy véli, a szövetség végigkíséri népe történelmét, mind a mai napig. Sikereit egyedül Istennek köszönheti, ám ha elpártol Tõle, súlyos büntetés vár rá. Elvégre, Isten elõre figyelmeztette Izrael népét: „Mindazt a törvényt, amelyet a mai napon megparancsolok, õrizzétek meg, hogy megcselekedjétek, azért, hogy éljetek… és enni fogsz, és jól laksz, és áldd az Örökkévaló Istenedet azért a jó országért, amelyet neked adott. Vigyázz magadra, nehogy elfelejtsd az Örökkévalót, a te Istenedet, meg nem tartva törvényeit, parancsolatait és rendeleteit, amelyeket ma elõírok neked. Nehogy elbízza magát a szíved, és elfelejtsd az Örökkévalót, a te Istenedet, aki kivezetett téged Egyiptom országából, a szolgaság házából. Nehogy azt mondd a magadban: a saját erõm és kezem hatalma szerezte számomra mindezt a bõséges eredményt, hanem emlékezz az Örökkévaló Istenedre, hogy Õ az, aki erõt ad neked, hogy sikert arass, hogy fenntartsa szövetségét, amelyre megesküdött õseidnek, akárcsak a mai napon (ugyanott, 8. fejezet 1., 10-11. és 17-18.. vers). Isten ígéretet tett rá, hogy mindörökké Izrael népe közt fog lakozni (Ezékiel könyve, 43. fejezet 9. vers). Az örök, fel nem bontható és fel nem bontott szövetség jegyében élõ választott nép számára egyenes út vezet a Szináj hegyétõl (a kinyilatkoztatástól) egészen a mai napig, s ez nem más, mint a Tóra (a Szentírás) töretlen hagyománya. Ezért rendkívül fontos számára a hagyomány láncolata, amelyre az egész, mindmáig fennmaradt zsidó tradíció támaszkodik. A Talmud szerint az írott Tan, a Biblia mellett létezik egy szóbeli Tan is, amely ugyancsak a Szináj hegyérõl és magától Istentõl ered. Ezt a szóbeli Tant Mózes tanítványának és utódjának, Jósuának adta át, õ — a honfoglalás után — a Vének tanácsának, majd a próféták és a Nagy Gyülekezet tagjai következtek. Végül a rabbikra vár a feladat, hogy az írott Tant magyarázzák, s hogy a szóbeli Tant közvetítsék az embereknek. Egy középkori héber krónikában olvashatjuk a történetet arról a zsidóról, akit a korabeli Spanyolországban az inkvizíció kegyetlenül megkínzott. Jól tudjuk, hogy az inkvizítorok (akik fõként szerzetesek voltak) anyagi részesedést kaptak a halálra gyötört zsidók és az „eretnekek” vagyonából, ezért aztán nem csupán a lelki megtérésüket szorgalmazták. A krónikában említett szerencsétlen zsidót is elsõsorban vagyonáról, elrejtett kincseirõl faggatták. Végül szegény azt találta mondani, hogy van egy arany lánca. — Hol van az a lánc? Hova rejtetted? — kérdezték az inkvizítor szerzetesek. — Én nem olyan láncra gondoltam, mint ti — felelte a megkínzott. Nekem olyan színarany láncom van, amely Ábrahámtól, Izsáktól és Jákobtól, több ezer éven át, mind a mai napig töretlen megmaradt, s amelyet soha nem fogok elhagyni. 12. A történelem Istene „A zsidóság történelmet imádkozik” — a zsidó származású, nagy német költõ, Heine gunyoros kijelentése voltaképpen a valóságot tükrözi. A héber imádságokban és a szertartásokban a hívõ minduntalan az õsapákra, az egyiptomi szabadulásra, a Szináj hegyi kinyilatkoztatásra, a pusztai vándorlásra és a hajdanvolt jeruzsálemi Szentélyre hivatkozik, megváltáshite egybekapcsolódik a zsidó nép hazatérésének történelmi reményével, s még a Mindenhatót is Ábrahám, Izsák és Jákob Isteneként említi. Csakhogy a történelmi tények — mint már említettük — nem hitbeli vagy filozófiai kérdések, amelyekben hinni, vagy azokat vitatni lehet, hanem szinte önmagukért beszélnek, és hosszú-hosszú generációkon keresztül hagyományozódtak át mind a mai napig. Az írásmagyarázók és a vallásfilozófusok számára már régen feltûnt, hogy a bibliai Tízparancsolat elsõ igéjében az Örökkévaló nem a világ Teremtõjeként, nem az ember Alkotójaként, még csak nem is az egyetlen Istenként mutatkozik be, hanem „aki kivezetett téged Egyiptom földjérõl, a szolgaság házából”. Vagyis filozófiai-vallási érvek helyett itt is történelmi tényeket említ. Ábrahám Ibn Ezra, a 12. században élt spanyol zsidó matematikus, világutazó, költõ és filozófus bibliamagyarázatában épp ezt a kérdést feszegeti, és a már idézett Juda Halévi véleményét közvetíti: A teremtést, a világ vagy az ember alkotását és a többi a filozófiai-teológiai kérdést vitatni lehet, — hangoztatják —, ám a kivonulás tényének 600.000 tanúja volt, s ennek emléke apáról fiúra szállt, s mindezek Isten és törvényeinek legitimációját biztosítják. Mindebbõl, persze, egy nagyon fontos, és elsõsorban, de nem kizárólag a zsidóság gondolkodására ható eszmei különbség következik. A zsidó és a többi bibliai vallás hívei ugyanis — a korabeli összes vallással ellentétben — úgy érzik, a Mindenható nem csupán a természet és a világmindenség Ura, hanem a történelem Istene is. Sõt — a próféták tanításai szerint — Isten igazi hatalmát, tetteinek igazát a történelem bizonyítja. A mit és miért magyarázatát csak történelmi távlatból ismerhetjük meg. Az a hatszázezer ember, aki Egyiptom fogságából szabadulva nem egyenesen az Ígéret földjére jutott, hanem még további negyven esztendõn keresztül a pusztában vándorolt, sõt, arra ítélték, hogy ott is haljon meg a kietlen sivatagban, ahol még sírhely sem marad utána, nem feltétlenül értette meg, miért tette vele mindezt az Örökkévaló. Holott akkor (Mózes személyében) még volt, aki megmagyarázza nekik, hogy csak a sivatagban felnõtt új nemzedék, az õ saját fiai tudják majd birtokba venni az országot… Történelmi távlatból, ma örömünnepként üljük meg az egyiptomi szabadulás évfordulóját, ám a puszta halottairól szinte meg sem emlékezünk. Nem idézzük fel annak az oly sok embernek az emlékét sem (a talmudi legenda, az aggáda szerint ugyancsak hatszázezren voltak), akik raktárvárosokat építve a fáraónak, a kegyetlen rabszolgasors áldozatai lettek. A hajdani túlélõk, a szabadságba indulók nehezen értették volna meg, hogy ennek a szabadulásnak az ára éppen ez az áldozat volt. És ki mondaná meg ma, a holokauszt túlélõjének, aki esetleg egész családját elveszítette, hogy a tragédia nélkül talán soha nem jött volna létre Izrael állama? A halandó ember, természetesen, még történelmi távlatból sem fürkészheti ki Isten tetteinek okát és céljait. Maga a Szentírás ezt így fogalmazza meg: „A rejtett dolgok az Örökkévaló Istenünknek, a nyilvánvalóak pedig nekünk és gyermekeinknek szólnak, mindörökké” (Mózes V. könyve, 29. fejezet 28. vers). A történelemben és az emberi sorsok forgatagában nem feltétlenül észlelhetjük az Örökkévaló jelenlétét. A hívõ zsidó ezt — bibliai szóval — a „rejtõzködõ Isten” (héberül Él misztatér) fogalmával magyarázza. Ez a rejtõzködés a hívõ ember szemében büntetés, amely éppen az egyén vagy a nép életútjának változtatására hívja fel a figyelmet. „Bizony, Én elrejtem magamat azon a napon mindazokért a bûnökért, amelyeket elkövetett, hogy idegen istenekhez fordult” (ugyanott, 31. fejezet 18. vers). Ám, aki õszinte szívvel keresi Õt, mindig megtalálja, mert nem hagyja el az igaz embert, sem választott népét, sem a múltban, sem a jövõben: „Bizony, Te rejtõzködõ Isten vagy, Izrael Istene, a megsegítõ… Izrael, légy megsegítve az Örökkévaló által, örök segítséggel, ne szégyenüljetek meg, és ne piruljatok soha többé” (Jesája könyve, 45. fejezet 15. és 17. vers). A héber nyelvben voltaképpen csak két idõ létezik: a múlt és a jövõ. A jelen csak átmeneti pillanat az örökkévalóság folyamatában, vagy akárcsak az emberiség történelmében. Márpedig a nyelv mindig jól tükrözi egy-egy nép vagy kultúra lelki sajátosságait. A zsidó vallási kultúra és a közgondolkodás jellegzetes eleme az a történelmi tudat, amely át- meg átszövi az egész vallásos életet és a nép gondolkodásmódját. Már a zsidó Egyisten neve, az Örökkévaló is jól érzékelteti azt a történelmi távlatot, amelyben ez a vallás érvényesül. Isten ígéretet tesz az õsapáknak, hogy birtokul kapják az Ígéret földjét, de ez csak sok száz év múltán, Mózes és Jósua korában, a honfoglalással teljesül. Jeremiásnak ígéretet tesz Isten, hogy a fogságba hurcoltak fiai visszatérnek Babilóniából, ám csupán a harmadik-negyedik nemzedék érkezik meg újra Jeruzsálembe. A történelem Istene igazságot gyakorol, ezt azonban olykor csak a kései utód, a „maradék maradéka” érheti és értheti meg. Amikor Isten elküldi Mózest, hogy szabadítsa ki népét, Izraelt Egyiptomból, a Bibliában megkérdi Õt a nagy tanítómester, mire és kire hivatkozzék, mit mondjon az embereknek, ki küldte õt? Isten így válaszol: ehje aser ehje, a hagyományos fordítás szerint „leszek, aki leszek”, és hozzáteszi: Mondd nekik azt, hogy a Leszek küldött engem hozzátok. Csakhogy ez a kijelentés teljes bizonytalanságot takar, amit Isten nem üzenhet az embereknek! Mivel azonban a jövõ idõ a héberben befejezett jelen is lehet, vannak, akik így fordítják: „vagyok, aki vagyok”. Ezt viszont azért nem tudom elfogadni, mert Isten ilyen fölényes kijelentést nem tesz. Ezért aztán az én fordítási javaslatom a következõ: „Vagyok, aki leszek”: Isten ugyanis azt adja e kijelentéssel Mózes tudtára, hogy az ígéret, amelyet az õsapáknak tett, most végre egészen bizonyosan megvalósul. Ezt a történelmi távlatot, ezt a történelmi tudatot, a biztos ígéretet üzeni népének a Mindenható: „a Leszek küldött hozzátok”. Az elõzõ fejezet végén már szóltunk a hagyomány láncolatáról, amely a zsidó tradíció, a szóbeli Tan folyamatos továbbélésérõl ad számot. Ennek a láncolatnak a fenntartása az átlag hívõ zsidó számára is fontos, s igyekszik úgy érezni magát, mintha õ is ennek a folyamatnak egyik láncszeme volna. Jól tudjuk, minden lánc olyan erõs, mint annak a leggyengébb láncszeme. Éppen ezért kötelessége a hívõnek lelkileg erõsítenie-építenie önmagát, hogy ennek az elvárásnak megfeleljen. Immanuel Kant jól ismert mondását alkalmazva, azt kell kérdeznie önmagától: Ha mindenki úgy tenne, ahogyan én, vajon fennmaradhatna-e a zsidóság? Egy talmudi példázat szerint a hajó egyik utasa a tenger közepén elõvett egy csákányt a zsákjából, és lyukat kezdett vágni a hajó testébe. A többiek azonnal rátámadtak, és megkérdezték tõle: — Mit teszel? Megõrültél talán? Hiszen mindannyian megfulladhatunk! Amaz viszont teljes nyugalommal válaszolt: — Semmi közötök hozzá, ez az én helyem a hajón, megvásároltam a jegyemet, s azt teszek itt, amit csak akarok… A Talmud példázata igen találó, hiszen gyakorta egyetlen zsidó tettei alapján ítélik meg az egész zsidóságot, ezért a közösség minden tagjának át kell éreznie azt a sajátos történelmi helyzetet, hogy „egy hajón utazunk”. Ahogyan a Talmud megfogalmazta: „Minden zsidó felelõs egymásért”. Ebbõl — a zsidó vallásra és a gyülekezetre jellemzõ — sorsközösség, egyfajta vallási-népi szolidaritás érzése következik. A zsidó közösség tagjai egymást, éppen ezért, „hittestvérnek”, vagy régiesen ben brit-nek (= a szövetség fiának) szólítják-szólították. Ez utóbbi megszólítás emlékét õrzi egy mindmáig mûködõ zsidó világszervezet, a Bnai Brith (= a Szövetség fiai). A Bar Kochba szabadságharc korából fennmaradt egyik görög nyelvû irat a híveket egyenesen az adelphosz (= testvér) névvel illeti. A világ bármely részén, ahol zsidók letelepedtek, igyekeztek egymás közelében otthonra lelni. Így volt ez már az ókor végén, a római birodalom területén, sõt azon kívül is, így volt ez a középkorban, mielõtt még a keresztény Európában gettókba kényszerítették volna õket, s így van ez ma is, többek között, az amerikai nagyvárosokban. Erre nem csupán a vallás elõírásai, a rituálé és a közös ima, bírták rá õket, hanem az összetartás történelmi hagyományai is. A szolidaritás ma is fontos eleme a zsidó vallási életnek, de kétségtelen, hogy ennek jelentõségét a külvilág messze eltúlozza. Sajnos, s ezt a kívülálló kevéssé ismeri, a történelem során nem kis számmal akadtak olyanok, akik némi vélt elõnyért vagy öngyûlöletbõl hajlandók voltak testvéreik és hitük ellen fellépni, és rágalmakat szórni. A renegátok olykor sokkal többet ártottak a zsidóságnak, mint legkegyetlenebb ellenségeik. Nem véletlen, hogy már a bibliai Jesája próféta hangoztatja: „elpusztítóid és megsemmisítõid belõled erednek” (Jesája könyve, 49. fejezet 17. vers). A kereszténység hatalomra jutásakor oly sok hitehagyott támadt saját gyökereire, hogy a rabbik kénytelenek voltak egy külön imádságot beiktatni ellenük az imakönyvbe. Jellemzõ azonban, hogy ez az imádság nem az õ pusztulásukat kéri, hanem azt, hogy „a rágalmazóknak ne legyen reményük, s minden gonoszság egy pillanat alatt vesszen el”, vagyis egy olyan világot kér, amelyben nincs helye és foganatja a feljelentésnek, s a rágalmazók hiába reménykednek aljas tetteik jutalmában… A történelem Istene azonban — hitünk szerint — mindig gondoskodott arról, hogy a zsidó vallás és a közösség töretlenül fennmaradjon. A szétszóratás (a galut) kétezer éves történetében, mondják a régiek, valahányszor egy-egy közösség, egy-egy szellemi centrum megrendült, azonnal virágzásnak indult egy másik, hogy átvegye a helyét a Tóra és a kultúra ápolásában. „Felsüt a Nap, ha lemegy a Nap” — szokás erre a jelenségre idézni Salamon király szavait (Prédikátor könyve, 1. fejezet 5. vers). És ugyanezt szokták mondani nemzedékváltás esetén is, amikor egy-egy nagy tudós halálának évében született meg az elkövetkezõ kor szellemi vezetõje. Így például, idõszámításunk szerint 219-ben halt meg Juda Hanászi, a Talmud alapmûvének, a Misnának az összeállítója, s ugyanebben az évben alapították az elsõ babilóniai talmudi fõiskolát. 1040-ben szûnt meg Babilóniában a kor legnagyobb zsidó fõiskolája, ugyanebben az évben halt meg a németországi nagy tudós, Gérsom rabbi, ám ugyanekkor született a legjelentõsebb észak-franciaországi biblia- és talmud-magyarázó, Rási. Ez a meg nem szakadt láncolat nem csupán idõben, hanem térben is elképzelhetõ. Elvégre, a vallásos zsidók ugyanazokat az imákat mondják, ugyanazokat a szertartásokat gyakorolják a világ legtávolabbi pontjain, Londontól Új-Zélandig, Hawaiitól a Fokföldig. Sõt, mivel tudjuk, hogy a péntek esti gyertyákat a zsidó asszonyok mindig a Nap lementével egy idõben gyújtják meg, s mivel a Nap Keleten mindig egy kicsit elõbb nyugszik le, Melbourne-tõl, Tokión, Moszkván, Budapesten, Rómán, Párizson, New Yorkon és Kalifornián át, egészen Honoluluig követhetjük a gyertyák fényét, mondhatni egyfajta fényív keletkezik, amely kelettõl nyugatig összefogja az egyistenhit rajongóit szerte a világon. S éppen ezek a hagyományok biztosították a zsidóság fennmaradását a történelem évezredein keresztül, és lényegében véve ezek õrzik meg és tartják fenn ma is. Egy modern zsidó tudós, Áhád Háám jegyezte meg egyszer tréfásan: Talán nem is annyira a zsidók tartották meg a szombatot, mint amennyire a szombat tartotta fenn a zsidóságot. A szombat ugyanis hétrõl-hétre visszaadta a nép lelkét, és az elnyomás, a megaláztatás évszázadaiban nem engedte, hogy a párianépek sorsára süllyedjenek. Sõt, hozzátehetjük, az egyes ember szerepét, jelentõségét is a sajátos tradíciók emelik ki a mindennapok homályából. És halálunk után is ezek biztosítják, hogy akik szerettek minket, megfelelõ formák között emlékezzenek ránk. A Talmud leírja a tudósok lakomáját, ahol — talán a hangulat megõrzése kedvéért — egyszer az egyik mester meglepõ kijelentést tett: Jákob õsapánk nem halt meg! — Hogy mondhatsz ilyet? — hördültek fel a többiek. — Igaz, nem szerepel ez a szó a Bibliában, de azt olvashatjuk, hogy bebalzsamozták, hogy elkísérték a sírhoz, s hogy eltemették! — Ez így van, — felelte õ —, de amíg az utódai élnek, amíg emlékeznek rá, addig õ is életben marad… A Biblia elbeszéli azt is, hogy Jákob õsapa (másik nevén Izrael), halála elõtt, egybehívta fiait, hogy elbúcsúzzon tõlük, s hogy megáldja õket. A bibliamagyarázó zsidó legenda, a midrás azonban hozzáteszi, hogy az õsapa arra is kíváncsi volt, hogy ott Egyiptomban, idegen földön, ahol egyikük, József alkirály lett, s a többiek is eleinte magas tisztséget kaptak, vajon kitartanak-e majd zsidó hitük mellett. Ezért aztán megkérdezte õket: — Követni fogjátok apátok hitét? Megõrzitek majd nyelvünket és hagyományainkat? Továbbra is egyetlen Istent tiszteltek majd, és nem borultok le az idegen bálványok elõtt? S a legenda szerint a fiúk, beleértve Józsefet is, egyöntetûen így válaszoltak (az õsi ima szavaival): — Halljad Izrael (apánk)! Az Örökkévaló a mi Istenünk (nemcsak a tied), az Örökkévaló egyetlenegy! 13. A világ kihívása Különös, de mióta a zsidók — az ókori Jeruzsálem pusztulása óta, kényszerû módon — szétszóródtak a világon, elõítéletek sora vette õket körül, az antiszemitizmus árnya kísérte végig történetüket. A megpróbáltatások és a szenvedések megtizedelték, ám elpusztítani nem tudták õket, s ha nem kevesen váltak ezért csalódottá, akár renegáttá is, a többség hitét meg nem törhették. Az õsi földrõl történt számûzetésüket, a szétszóratást Isten büntetéseként fogták fel, és görögül diaszpórának, héber szóval pedig galutnak nevezték. Ezt — úgy vélik — minden zsidónak el kell fogadnia, mert aki úgy él, hogy nincs tudatában a galuti létnek, vagy elkülönül a közösségtõl, az olyan, mintha a diaszpórán belül egy további diaszpórát vonna maga köré. A sajátos galuti életformát már az i.e. 6. század elején, Jeremiás próféta meghatározta a babilóniai fogságba hurcolt testvéreihez írt levelében: „Építsetek házakat, és lakjatok bennük, ültessetek kerteket, és egyétek gyümölcsét, nõsüljetek meg, és nemzzetek fiakat és lányokat, nõsítsétek meg fiaitokat, és adjátok férjhez lányaitokat, hadd szüljenek fiakat és lányokat, hogy szaporodjatok, és ne kisebbedjetek! Keressétek annak a városnak a békéjét, ahova számûztek benneteket, és imádkozzatok érte az Örökkévalóhoz, mert az õ békéjük által valósul meg a ti nyugalmatok” (Jeremiás könyve, 29. fejezet 5–7. vers). Maga Jeremiás szólaltatta meg a „jövõ reményét” is, amely ugyancsak a zsidó közgondolkodás szerves része: Hívtok Engem, eljöttök, hogy imádkozzatok Hozzám, s Én meghallgatlak benneteket. Kerestek Engem, és megtaláltok, ha teljes szívbõl kerestetek. Akkor majd megjelenek köztetek, így szól az Örökkévaló, és visszahozom foglyaitokat, és egybegyûjtelek benneteket az összes nép közül, mindazokról a helyekrõl, ahova eltaszítottalak titeket, így szól az Örökkévaló, és visszahozlak benneteket arra a helyre, ahonnan számûztelek” (ugyanott, 12–14. vers). Közismert tény, hogy a héber Biblia és a zsidó eszmeiség talaján született meg a kereszténység és az iszlám. S mégis, a Biblia népének leszármazottai, többnyire éppen a keresztények és a moszlimok részérõl, gyakorta kegyetlen üldöztetéseknek, megaláztatásoknak voltak kitéve. Ez olyan képtelenül tragikus, mint amikor a pubertás korú gyermek lázad apja ellen. A kereszténység — úgy tetszik — most kezd kilábalni ebbõl az elhúzódó kamaszkorból, az iszlám azonban, mivel jó ötszáz esztendõvel fiatalabb, még nem tette túl magát a „szülei” (a zsidóság és a kereszténység) elleni lázadás korszakán. A sokat szenvedett zsidó közösség, a történelem során, ártatlanul — mint legutóbb, a holokauszt idején — olykor még tömegmészárlás áldozatává is lett. Holott — mint láttuk — tanításai mindmáig az emberi élet értékét, a másság tiszteletét, a felebaráti szeretetet és nagyfokú empátiát (beleérzést) hirdetnek. Jókai Mór szavaival „a zsidók találták fel a bûnbak fogalmát, s mégis õk lettek a világ bûnbakja”. A tragédiák sora egyfajta küldetéstudatot alakított ki az üldözöttek lelkében. Már a babilóniai fogság végén élt „Nagy vigasztaló” próféta, miután a megváltás reményében csalódnia kellett, fellázad a zsidók önmarcangoló bûntudata ellen, s úgy véli, õk nem a saját vétkeikért, hanem a mások bûnéért szenvednek, mert õk valójában az „Isten szolgája” szerepét töltik be a világban. A zsidóknak mások bûneiért kell szenvedniük, hogy helytállásukkal, emberségükkel, tiszta erkölcsükkel és egyistenhitükkel példát mutassanak a világ népeinek. „Az Örökkévaló õt sújtotta mindannyiunk bûnéért. Szorongatták, és õ megalázta magát, nem nyitotta száját panaszra sem, mint a vágóhídra vitt bárány, mint a juh, elnémult a gyapjúnyíráskor, és nem nyitotta száját panaszra. Elnyomás és ítélet ragadta el társai közül, ki gondolná, miért vágták ki az élet országából, hogy népem bûne miatt épp õt érte baj?” (Jesája könyve, 53. fejezet 5–7. vers). A keresztény hagyomány ezt a bibliai (ószövetségi) szakaszt Jézus szenvedéseire vonatkoztatja, mivel — úgymond — a próféta több mint fél évezreddel elõre megjövendölte az õ kínhalálát. Valójában a Nagy vigasztaló a nép lelkifurdalását akarta feloldani, hogy nem õk maguk az okai szenvedéseiknek, hanem a számûzetés mások hibái miatt következett be. Mindenesetre, egy egész nép sok évszázados megaláztatása és zokszó nélküli helytállása hite és hagyományai mellett éppoly példamutató és felemelõ lehet, mint a keresztény hívõ számára Jézus kereszthalála. Sõt, a zsidóság esetében nem egyetlen kiemelkedõ egyéniség, hanem a nép egyszerû fiainak tömeges áldozatvállalását figyelhetjük meg. Korábban már többször említettük az ókor egyik legnagyobb tudósának, Rabbi Akibának a nevét. Õ volt a Bar Kochba vezette hõsi zsidó szabadságharc szellemi elõkészítõje. Miután a rómaiak a felkelést kegyetlenül vérbe fojtották, és megtiltották a Tóra tanítását, õ mégis, nagy tömeg elõtt tovább tanított. Eljött hozzá barátja, Paposz ben Jehuda, és figyelmeztette õt: — Tudod-e, hogy a rómaiak a legszigorúbban megtiltották a Tóra-tanulást? Ha észreveszik, börtönbe zárnak, és megölhetnek ezért! — Hadd mondjak el neked egy példázatot — válaszolt szelíden Akiba. — Egyszer a róka a folyó mentén sétált, meglátta, amint a halak ijedten ficánkoltak-menekültek a vízben. Megkérdezte hát tõlük: — Mitõl féltek, mi elõl menekültök? — Az emberek hálói és horgai elõl menekülünk — válaszolták azok. — Ha így van, — szólt nagy ravaszul a róka —, jöjjetek ki a szárazföldre, és éljünk itt együtt, békességben, ahogy egykor az õseink tették. A halak azonban nagyon jól tudták, mit tervel a róka, ezért aztán így válaszoltak: — Azt mondják, te vagy a legokosabb az állatok közül? Hiszen ha itt, a vízben, amely az életünk területe, bajban vagyunk, mennyivel inkább veszélybe kerülnénk, ha elhagynánk azt! Így vagyunk mi zsidók is, — magyarázta Akiba —, ha a Tóra területén, amelyrõl pedig meg van írva, hogy „ez a te életed és napjaid hosszúsága”, bajban vagyunk, mennyivel több veszélynek tennénk ki magunkat, ha elhagynánk azt… Akiba tovább tanított, de nemsokára a rómaiak valóban elfogták, és tömlöcbe zárták. Sokáig ült egyedül börtönében, amíg egyszer egy másik rabot löktek be mellé a zárka padlójára. Paposz volt az. — Hát te hogy kerülsz ide? — csodálkozott Akiba. — Hiszen te nem tanítottál, sõt, engem is le akartál beszélni arról. — Boldog lehetsz, Rabbi Akiba, — szólt amaz —, mert te legalább eleget tettél a kötelességednek, te tudod, miért szenvedsz. Engem hamis váddal följelentettek, s ugyanoda kerültem, ahova te magad is… Mielõtt Akiba meghalt volna, a rómaiak kegyetlenül megkínozták, vasvillákkal elevenen megnyúzták a testét. A tanítványait pedig arra kényszerítették, hogy nézzék végig mesterük szenvedéseit. Amikor már maguk sem tudták tovább elviselni, megkérdezték a rabbit: — Meddig bírod még, mester? — Egész életemben tanítottam az igét: „Szeresd az Örökkévaló Istenedet, egész szívedbõl, egész lelkedbõl és minden tehetségeddel!” Miért említi az írás külön a szív és a lélek szeretetét? Az „egész lelkedbõl” kifejezés szerintem több, mint az „egész szívedbõl”., mert ez azt jelenti, hogy akár életed árán is szeresd az Urat. És miközben ezt tanítottam, azon gondolkodtam, vajon meg tudnék-e felelni magam is ennek az elvárásnak? Hát akkor most, amikor rám került a sor, ne tartsak ki a hitem mellett? Amikor végre kilehelte lelkét, éppen hajnalodott, elérkezett a Smá (Halljad Izrael) ima elmondásának ideje. Utolsó szava ezért az ima végsõ szava, az „egyetlenegy” Isten hirdetésének héber szava volt. Azóta a vallásos zsidók, valahányszor ezt a szót ismétlik, szemüket eltakarva elnyújtják a szót, emlékezve a mártír rabbira. Sokan elemezték már (és itt, ebben a könyvben nem érezzük feladatunknak feltárni) az antiszemitizmus gazdasági, politikai, társadalmi és lélektani okait és annak súlyos következményeit, ezúttal azonban egy aligha elhanyagolható eszmei mozzanatra szeretnénk ráirányítani az olvasó figyelmét. Kétségtelen ugyanis, — már a fent leírtak alapján is —, hogy a zsidóság olyan különös szerepet tölt be a világ történetében, ami mellett egyszerûen nem lehet közömbösnek maradni. A zsidó puszta létével, az egyistenhit felbukkanása óta, szinte kihívja, választás elé állítja a világot, pozitív értelemben szinte provokálja a többieket, hogy mellé vagy ellene, a jó vagy a rossz oldalra álljanak, mintha a zsidóság volna az emberiség vízválasztója. A már említett Juda Halévi ezt úgy fogalmazza meg, hogy a zsidó valamiféle isteni szikra (héberül inján elohí) a világtörténelemben, hogy általa valósítsa meg tervét a Mindenható. Az antiszemitizmus — említettük — végigkísérte a zsidók szétszóratásának egész történetét, ám ha a vándorlás irányait megfigyeljük, különös jelenségre lehetünk figyelmesek. Ez a vándorlási folyamat természetesen mindig kényszerû volt, de ahonnan a zsidók akár önként eltávoztak (vagy ahonnan menekülni kényszerültek), az az ország, az a terület mindig lehanyatlott, fejlõdése visszaesett. Ahol viszont letelepedtek, ahova igyekeztek, ott mindig társadalmi és a gazdasági-kulturális felemelkedés következett be. A keleti arab kultúra virágzása idején a legjelentõsebb zsidó fõiskolák a mai Irak területén mûködtek, a 11. század elején jelentõségét átvették a spanyol-zsidó kultúra képviselõi. Rövidesen Bagdad fénye is visszaesett, szerepét Cordova, Granada, Sevilla és Toledo vették át. 1492-ben, Amerika felfedezésének évében Spanyolország kultúrájának csúcspontját érte el, ám ugyanebben az évben kiûzték a spanyol zsidókat, az ország fejlõdése rövidesen visszaesett, és a 20. századra Spanyolhonban írták össze a legtöbb analfabétát Európában. A spanyol zsidók közül sokan Németalföldre menekültek, s egyhamar ott bontakozott ki a polgári fejlõdés és forradalom. Hasonlóan történt 1979-ben, Lengyelországban, amikor a kommunista vezetõk a holokauszt elõtti 3 millió lengyel zsidóból megmaradt mindössze harmincezerre akarták rákenni a rendszer hibáit, és többségüket otthonuk elhagyására, az országból való gyors távozásra bírták. Egy év múlva, a gdanszki hajógyári sztrájk idején mégis összeomlani látszott az egész rendszer. És a Szovjetunió szétrobbanásának elsõ szimptómája nem éppen a távozni kívánó zsidók refuznyik-mozgalma volt? Bármennyire is vonzóan hangzik mindez, nem hiszem, hogy a zsidóknak ekkora szerepük lenne a kultúra és a gazdaság fellendítésében. Inkább fordítva gondolom. Úgy vélem, a zsidók jelenléte egy-egy országban olyan, mint valamely hõmérõ. Ahol jól érzik magukat, ahol megtûrik, sõt, szívesen látják õket, ott fejlõdés várható, ott az ország érdekeit tartják szem elõtt, ahol viszont kiszorítják, megkülönböztetik õket, ez a legelsõ jele annak, hogy az országban nincs rendben valami, hogy veszély fenyegeti az egész ország lakosságát, az egész társadalmat, a kultúrát és a gazdaságot. Ahogyan a Talmudban olvassuk: „Aki az idegenben testvérét nem látja, az elõbb-utóbb a testvérét is idegennek nézi”. A „modern” terrorizmus célkeresztjében is, sajnos, gyakorta a zsidóság, illetve Izrael állama áll. Úgy tetszik, az emberi gonoszság nem változott meg, a világ nem tanult a holokauszt szörnyûségébõl, és nem nyugszik bele a történelem igazságtételébe. A Mindenható ismét próbára teszi az Õ népét, hogy helytállásával tanúbizonyságot tegyen. A „rejtõzködõ Isten” azonban nem felejti el, és továbbra is megsegíti Izraelt. Hitünk szerint, aki tiszta szívvel keresi Õt, mindig megtalálja, a szenvedések által próbára tett igaz segítségre lel Nála. „Az Örökkévaló szeme az igazakon (függ), és füle (meghallja) jajszavukat… Kiáltottatok, és az Örökkévaló meghallgatta, s minden bajuktól megmentette õket. Közel (áll) az Örökkévaló a megtört szívûekhez, és a sanyargatott lelkûeket megsegíti. Az igaz embernek számos baja van, ám az Örökkévaló valamennyibõl kimenti õt” (Zsoltárok könyve, 34. fejezet 16. és 18–19. vers). A visszatetszõ jelenségek ellenére, Izrael reményei szerint elõbb-utóbb az egész Földön az igazságnak kell diadalmaskodnia a gonoszság felett. Így az egész emberiség számára be kell következnie annak a kornak, amikor — a Biblia szavaival élve — „szeretet és igazság találkozzanak, ölelkezzék az igazságosság és a béke, mert az igazság a földbõl sarjad, s az igazságosság az égbõl tekint alá. Az Örökkévaló bizony megadja a jót, országunk is a termését, mert az igazság Elõtte jár, útra emeli lépteit” (Zsoltárok könyve, 85. fejezet 11–14. vers). Raj Tamás („Zsidó eszmék és jelképek” címû könyvébõl)

 
WEBSHOP
Kabbala