Hetiszakasz /Kórah/

Kórah

„Fellázadt Kórah… Lévi törzséből, valamint Dátán és Avirám… Rubén fiai közül, …kétszázötven személy Izrael fiaiból, a közösség vezetői, a gyülekezet előkelői, neves emberek, egybegyűltek Mózes és Áron ellen, és azt mondták nekik: Elég volt belőletek! Hiszen az egész gyülekezet szent, és közöttük van az Örökkévaló! Miért emelkedtek akkor a gyülekezet fölé?” (Mózes IV. könyve, 16. fejezet 1-3. vers).

Soros heti szakaszunk elején olvassuk ezeket a szavakat, amelyekkel a negyven éves pusztai vándorút legjelentősebb belső zavarának leírása kezdődik. A lázadás jelentőségét emelte, hogy a község vezetői voltak az elégedetlenkedők. Kórah Mózes rokona volt, míg a Rubén törzsbeliek nyilván azért zúgolódtak, mert szerették volna visszanyerni hajdani ősük (Jákob elsőszülött fia) előjogait.
Érdekes megfigyelni a felkelők szavainak sajátos érvelését! A demokrácia jelszavait hangoztatják (a közösség minden tagja szent, tehát egyenlő jogú, Isten is egyaránt támogat mindenkit), valójában azonban a teljes hatalmat szeretnék a maguk számára biztosítani. Mózes természetesen azonnal átlát rejtett szándékukon, ezért aztán így válaszol nekik: „Hát kevés az számotokra, hogy Izrael Istene kiválasztott benneteket Izrael gyülekezetéből, hogy magához emeljen, hogy az Örökkévaló hajlékának szolgálatát végezzétek, hogy ott álljatok a gyülekezet élén, őrizve azt? Közel engedett magához téged, és veled együtt minden testvéredet Lévi fiai közül, hát még a papságot is meg akarjátok szerezni?” (ugyanott, 9-10. vers).
A történet folytatását jól ismerjük: Kórah és csoportját végül az általuk serpenyőben hozott áldozati tűz pusztította el, míg Dátánt és Avirámot a föld nyelte el. Ez utóbbi jelenetet egyesek egy földrengéssel, illetve a földrengés következtében meghasadt talajrepedéssel igyekeznek ésszerűen megmagyarázni. (Kétségtelen, hogy a Jordán-völgy folytatásában található Arava völgy, amely a Holt-tengertől délre, a mai Élátig húzódik, az úgynevezett szíriai árokban fekszik, és az kifejezetten földrengésveszélyes terület.) A szent szövegből még az is kitetszik, hogy a földrengést követően egy szörnyű és rendkívül gyors lefolyású járvány is kitörhetett. Akárhogy is történt, a lázongásnak szörnyű következményei voltak: Kórah és csapata mellett összesen 14 ezer ötszáz ember vesztette életét a tragédia során.
Végül a csapás olyan kegyetlen volt, hogy Mózesnek és Áronnak kellett fellépniük, hogy feltartóztassák annak terjedését. „Felemelte Áron (az oltár füstölőjét), ahogyan azt Mózes mondta, és elfutott vele a nép közé, amikor már megkezdődött a vész a nép körében. Feltette a füstölőszert, és engesztelést kért a nép számára. Megállt holtak és élők között, és megszűnt a csapás” (ugyanott, 17. fejezet 12-13. vers). Mózes és Áron gyors fellépése megakadályozta a járvány terjedését: élők és holtak között állva látjuk ekkor Izrael első főpapját, ami számunkra szimbolikus jelentőséggel is bír.
Ezekben a hetekben emlékezik meg a magyar zsidóság a holokauszt szörnyű tragédiájáról, mert 1944 nyarán, ekkor tájt indultak el országszerte a deportáló vonatok, és vitték a több százezer ártatlan áldozatot Auschwitz és más megsemmisítő táborok felé. Amikor mi erre a tragédiára emlékezünk, nekünk is „holtak és élők közé” kell állnunk, hogy végre megszűnjön, s hogy soha vissza ne térjen a kegyetlen csapás. Elvégre a jól ismert héber mázkir szónak kettős jelentése van: emlékezés és emlékeztetés. Emlékeznünk kell, hogy őseink, az ártatlan vértanúk emléke feledésbe ne merüljön, de kötelességünk emlékeztetni is, hogy az új nemzedékek tanuljanak a múlt tragédiájából, hogy ismerjük el és tiszteljük egymás értékeit és sajátosságait, s hogy a magyar zsidóság végre lelje meg „honját a hazában”…

 

 
WEBSHOP
Kabbala