Hetiszakasz /Ki Tiszá/

Az Örökkévaló megparancsolta, Mózes vegyen fél-fél sékelt Izrael minden fiától, hogy megszámlálja őket, mindenkitől ugyanannyit vegyen, aki betöltötte huszadik évét, gazdag és szegény egyformán fizessen, engesztelésül.

A pénzgyűjtés első célja a népszámlálás, hiszen magát a számlálást rossz ómennek tartották, így mind a mai napig még a minján tagjait is zsoltárvers szavaival olvassák meg.


A Midrás a fél sékel parancsánál inkább az engesztelést hangsúlyozza, három vélemény van, mely bűnökért kellett ezúttal engesztelést szerezni. Az egyik szerint az aranyborjú imádata, amely ugyan sorrendben később következett be. A második a kőtáblák összetörése, ez is később történt, ám a magyarázók szerint a fél sékel megegyezik tíz gerával, amely a Tízparancsolat számára utal. Hasonlóan a tízes számmal érvel a harmadik magyarázat, mely szerint az aranyborjúval együtt örökös bűnnek számító József eladása miatt kellett ezúttal vezekelni, hiszen a tíz törzs minden egyes tagja pénzt kapott testvéréért.

 

A hetiszakasz központi témája az aranyborjú története, a nép türelme és hite megrendült, Mózes negyven napja eltűnt, magukra maradtak, kilátástalan helyzetükben kézzelfogható istent követeltek. Áron összeszedte az arany fülbevalókat, a hagyomány szerint nem csak az asszonyok, hanem egyiptomi szokás szerint férfiak is viselték azokat, és ebből öntötte a szobrot.

Amikor Mózes átvette a kőtáblákat, amelyek a Talmud szerint a teremtés hetében, pénteken naplementekor keletkeztek, áttetsző zafírból, az igéket maga az Örökkévaló írta rájuk.

Miért törte össze a táblákat Mózes, kérdezik bölcseink, hiszen tudta jól, akaratos népe bajt csinált, maga a Teremtő figyelmeztette. A Midrás azt írja, nem is akarta átadni a táblákat, a próféta erővel vonta magához. Mégis, amikor a tábor közelébe ért, összetörte azokat. A legenda szerint amikor meglátta messziről, hogy a nép ott táncol és énekel a bálvány körül, mélységesen elkeseredett. Nem csak azért, mert bálványt készítettek, hiszen Egyiptomból jöttek, ahol látható „istenek”vették körül őket, és a hozzájuk csatlakozott egyiptomiak is ezt sugallták. A hangos örömünnep azonban elszomorította, azt remélte, ha tényleg halottnak hitték őt, legalábbis meggyászolják. A kommentátorok vitatkoznak, eldobta a kőtáblákat, leejtette, vagy egyszerűen csak kicsúszott a kezéből, ám a betűk felszálltak.

Az aranyborjú más tragikus következménnyel is járt, a prágai Lőw rabbi azt tanítja, a Szináj hegyi kinyilatkoztatásnál az Örökkévaló elhatározta, megszűnteti a halált, Izrael fiainak örök életet adományoz. Amikor azonban meglátta, hogy a Tóraadás eufóriája után milyen gyorsan megváltoztak, nemhogy letett róla, de meg is akarta büntetni őket. Mózes azonban kegyelmet kért számukra.

A misztikus magyarázat elbeszéli, Mózes személyében Noé született újra, aki a vízözön idején még csak saját családját tudta megmenteni, az isteni haragtól, az egyiptomi kivonulás után már a bálványimádásra vetemedett népét is.

 
WEBSHOP
Kabbala