Hetiszakasz /Terumá/

Egy hajón kereskedők utaztak, dugig megrakott árukészletükkel. Dicsérték egymásnak a sok szép portékát, amit szállítanak, milyen jó üzletet fognak nyélbe ütni. Egyikük csendben üldögélt. Kérdezték, mit visz, mutassa meg ő is nekik. Az ember titokzatosan válaszolt: az én árum el van rejtve, majd ha megérkezünk, az idegen országba, meglátjátok. A többieket nem elégítette ki ez a válasz, kinevették, egy szavát sem hitték el többé.

Amikor a hajó révbe ért, rosszakaratú vámszedők jöttek, elkobozták a hajó egész rakományát.

A kereskedők ott álltak étel, ruha nélkül, míg lenézett társuk a tanház felé vette az útját.

 

Tanított, írásmagyarázatot tartott, nagy tisztelet övezte városszerte. Hamarosan hírét vették a bajbajutott kereskedők útitársuk sikerének, közbenjárását kérték, aki természetesen segített nekik, olvassuk a Jalkut Simoni magyarázatában. Miért ezzel a történettel kezdi a Szentély építését , az adománygyűjtést előíró hetiszakaszt? Lekach tov natati lachem, torati al taazuvu, Jó tudást adtam nektek, tanításomat el ne hagyjátok, a hetiszakasz is hasonló szavakkal indul:
Daber el bne Jiszrael, vejikhu li teruma. Szólj Izrael fiaihoz, vegyenek nekem adományt. A lekach szóval rokon jikhu, tikhu - vegyenek, vegyetek szó többször is előfordul a szövegben, ami vitára késztette bölcseinket, miért éppen ez az ige szerepel az Írásban. Vegyetek nekem adományt, aranyat, ezüstöt, rezet, bíbort, karmazsint, kecske és táchásbőrt, sittimfát, köveket, olajat – mindazt ami szükséges a Szentély és eszközei számára. Miért nem hozzatok, vagy éppen adjatok? A Midrás szerint hasonló példa, amikor egy királynak egyetlen leánya van, rajta kívül nincs egy gyermeke sem. Amikor hozzáadja egy királyfihoz, nem akar teljesen elszakadni tőle. Megmondja a vejének, a közeletekben akarok lakni, szeretem a lányomat, nem tudok teljesen megválni tőle. Így van ez az Örökkévalóval, odaadta egyetlen gyermekét, a Tórát Izrael népének, nem is akar elszakadni Tőle: „Készítsenek nekem Szentélyt, hogy körükben lakozzam!”

Az adományozás jó lehetőséget teremtett a közösségépítéshez, hiszen mindenki láthatta saját felajánlását az épülő csodában, a szegényebbek, akik csak keveset tudtak adni, még boldogabbak voltak.

A misztikus magyarázat szerint a Szentély összetevői tartalmaztak ásványi, növényi illetve állati anyagokat is. A fémek közül az arany a Napot, az ezüst a Holdat, a réz a naplementét jelképezte. A növények közül a sittimfa volt a legfontosabb, nevének rövidítése: Sin-salom, béke, Tet – tov, jó, jod – jesua, segítség, mem – mechila, megbocsátás.

Az állati anyagok jobbára a kecskeszőrből készült szőnyegeket jelentették. Bölcseink sokat foglalkoztak a táchásbőr mibenlétében, sokak szerint ez az állat egyszarvú volt, Mózes korában hatalmas termetű. Egyes vélemények szerint ez volt az első ember, Ádám engesztelő áldozata, amiért szakított a tudás fájáról.

A hagyomány szerint a Szentély magában hordozta a Teremtés hat napjának jelképeit. A szőnyeg az eget, a parochet az ég és a föld szétválasztását, a medence a tengereket és vizeket, a menóra az égitesteket, a kerubok az állatokat, míg a kohén az embert szimbolizálta.

A Midrás írja, hasonlóan, ahogy lent, úgy fönn is volt égi Szentély, ahogy fent vannak csillagok, lent is, ahogy fent az ég, lent a szőnyeg, ahogy fent a seregek mondják, Szent, Szent, Szent, lent is felsorakoznak az Örökkévaló seregei, ahogy fent vannak kerubok, úgy lent is, ahogy vannak kerekek, lent is, fent is van kárpit, ahogy a zsoltár írja: kiterjeszti az eget, mint kárpitot.

A Szentély létrehozása a tanítás szerint nem kevesebb, mint az egyiptomi kivonulás, a zsidó nép születésének kiteljesedése, ahogy Széder este olvashatjuk: Ha bevitt minket Izrael országába és nem építi fel nekünk a Szentélyét, az is elég lett volna,

 

 
WEBSHOP
Kabbala