Hetiszakasz /Besalach/

Mikor végre elengedte a fáraó Izrael népét, kerülő úton, a Nádas tenger felé terelte őket, nehogy megfutamodjanak a filiszteusok országában és visszameneküljenek Egyiptomba.

Mózes József csontjait is magával vitte, mert Izrael népe megesküdött, magukkal viszik atyáik országába. A Midrás szerint nehéz volt megtalálni, mert az egyiptomiak tudták, a zsidó nép csak József csontjaival együtt tud megszabadulni a rabszolgaság alól, ezért fogták a koporsót, nehezéket tettek bele és bedobták a Nílusba. Mózes csak úgy lelt rá, hogy az isteni nevet bedobta a folyóba, és az elvezetett a maradványokhoz.

 

Az Örökkévaló nappal felhőoszlopként, éjjel tűzoszlopként vonult előttük, hogy egész nap haladjanak a szabadulás felé.

A fáraó viszont gyorsan elfeledte a csapásokat, megbánta, hogy elengedte rabszolgáit, nem is habozott, hatszáz válogatott harci szekeret és egész szekérhadát vitte utánuk, lovasaival, katonáival vette üldözőbe a zsidó népet.

A menekülők, amikor meglátták az egyiptomiakat, mindjárt kétségbe estek, már megbánták, hogy rászánták magukat a veszélyes útra. Ibn Ezra megjegyzi, a kivonulók hatszázezren voltak, míg az üldözők talán ezren, hogy is lehet, hogy létszámuknál fogva ennyire megrettenjenek. Hiszen ha botot ragadnak és azzal kergetik a lovakat két oldalról, akkor hamar megszabadulhattak volna ellenségüktől. A válasz, a szolgaságban élő embernek nincs bátorsága, önbizalma, nem hisz abban, hogy képes szembeszállni, felülkerekedni támadóival.

Ezért kellett a negyven éves vándorlás, hogy felnőjön egy szabadságban született nemzedék, aki képes megvédeni életét, kiállni igazáért.

A két tábor estére érkezett a tenger közelébe, köd és sötétség volt közöttük, hogy ne is lássák egymást. Isten megparancsolta Mózesnek, álljon a víz partjára és botjával üssön a habokra. Erős keleti szél támadt, kiszárította a tenger medrét, a víz pedig magas falként állt két oldalon.

Izrael népe száraz lábbal kelt át, a Midrás Aggada szerint nem győzték szedegetni a földről az elsüllyedt egyiptomi hajókból származó aranyat, ezüstöt, igazgyöngyöket. Amikor átértek, Mózes ismét felemelte botját, mire a vízfalak leomlottak, maguk alá temetve az egyiptomi sereget. A hagyomány szerint éppen annyian voltak, ahány zsidó kisfiút kellett a Nílus hullámsírjába fektetni.

Bölcseink tanítják, az egész világ megrettent Izrael fiaitól. Felmerül a kérdés, honnan tudhatták filiszteus földön, Edomban, Moábban, hogy mi történt Egyiptom közelében?

A csoda a csodában, hogy nem csak a Nádas tenger vált ketté, hanem minden víz, amely közel-távol létezett, pohárban, tálban, vödörben egyaránt. Ezért rettentek meg a népek, mert látták az Örökkévaló erejét.

Hetiszakaszunkban jelenik meg a manna, ez is a teremtés hetében péntek alkonyatkor keletkezett, magában hordozva az anyagi és szellemi világ értékeit.

A megszokott kevéshez ragaszkodó zsidó nép zúgolódott az élelem miatt, ekkor küldte az Örökkévaló ezt a különleges csemegét. Anyagi létét jelzi, hogy össze kellett szedni, a felesleges mennyiség megférgesedett. Transzcendens lényegéből adódott a hagyomány szerint, hogy mindenki kedvenc ételének ízét érezte, amikor ette, és annak ellenére, hogy táplálta az embereket, nem okozott anyagcsere folyamatokat.

Izrael népének első harca az örök ellenség, Ámálek és népe ellen zajlott. Ki is volt ez a legendás gyűlölő, aki évszázadokon át okozott szenvedést a zsidó népnek?

Az Írás szerint Ézsau fiának, Elifáznak az ágyasa, Timna, aki a hagyomány szerint saját lánya is volt, be akart térni a zsidóságba, de elutasították a vérfertőzés miatt. Bosszút akart állni, de tudott a jóslatról, amelyet Ábrahám kapott, négyszáz évig lesznek szolgák Egyiptomban. Ezért óvta családját, ne öljék meg Jákobot, azzal együtt, hogy megígérték Ézsaunak, mert akkor az ő utódai lesznek a rabszolgák, hiszen mindketten Ábrahám utódai, hanem várjanak amíg kivonulnak onnan. Így lett a legenda szerint Amálek és leszármazottai a zsidó nép esküdt ellensége, akivel első ütközetüket vívták meg.

A csata közben hárman segítették átadni a bot segítségével az isteni energiát: Mózes, Áron és Húr. Bölcseink tanítják, Mózes jelképezi a Tóra erejét, Áron a szolgálatét, Mirjám pedig a gyakorló szeretetét, őt fia, Húr képviselte, mert a zsidóság léte a Tórán, a szolgálaton és a szeretet gyakorlásán múlik.

 
WEBSHOP
Kabbala