Hetiszakasz /Bo/

 

Hetiszakaszunk betűinek számértéke három, ami arra figyelmeztet, még három csapás maradt a tízből: a sáska, a sötétség és az elsőszülöttek halála. Az előző hetiszakasznál említettük, többféle elosztásban szerepel a tíz büntetés, legismertebb a széderestén használatos hármas rövidítés, ám a prágai Lőw rabbi kétszer ötre bontotta. Véleménye szerint az első öt csapás alatt az Örökkévaló még nem keményítette meg a fáraó lelkét elégé, ezért ezek a bajok az alsó világból fakadtak, míg a következő öt már kétszeresen erős, és a felső világból érkezik.

 

Az első csapás, a vér megfelel a hatodiknak, mivel a fekély valójában még több vér, az különbözteti meg az elsőtől, hogy az a vizeket érte, ez pedig az embert, és az ember az, akinek a lelke a felső világ kezdete.

A második, a békák a hetedikhez kötődik, hiszen a varangyok és társaik az alsó vizekhez köthetők, míg a jégeső a Talmud szerint a felső vízből áradó zápor fagyott változata.

Hasonló a helyzet a férgekkel, míg ezek a föld szülöttei, addig a sáska szárnyas élőlény, a levegőből érkezett a földre.

Érdekes párhuzamot vont a vadállat és a sötétség között, a vadak „arov” az estére „erev” emlékeztetnek, hiszen a ragadozók többsége éjjel jön elő. Az állatok a földi erőt képviselik, míg a sötétség természetfeletti jelenség. Lőw rabbi arra figyelmeztetett, hogy a sötétség csak az egyiptomiak számára létezett, hasonlóan a víz vérré válásához, ugyanazon a területen élők közül a zsidók látták a fényt, míg az egyiptomiak ki sem tudtak jönni házaikból.

Az ötödik, a dögvész megfelel az elsőszülöttek halálának, mert az előbbi a földhöz kötődő állatokat érintette, míg az elsőszülöttek csapása – a Tórában csak ezt az egyet nevezik makha-nak csapásnak – elsősorban emberéleteket követelt, a lelkek pedig a felső világhoz köthetők.

Más felosztás is létezik, az alapján, hogy ki hozta létre közvetlenül a csapásokat: Áron, Mózes vagy Isten, egyet, mégpedig a fekélyeket közösen. Az első háromnál Áron tartotta a botot, hogy ne Mózesnak kelljen ártani a Nílusnak, amely egykor hullámaiban ringatta, hasonlóan a békáknál esetében is, a föld pora ugyancsak segített a fiatal Mózesnek, elrejtette a kegyetlen egyiptomi rabszolgahajcsár testét, ezért hálátlanság lett volna részéről megtölteni férgekkel.

Bölcseink nagyon sokat foglalkoztak a bottal, amely végigkísérte a kivonulást, kígyóvá változott, mintegy katalizátor, megjelenítette a csapásokat és később is sok csodát tett.

A Talmud szerint ez a bot a teremtés hetében péntek alkonyatkor keletkezett, tíz csodához köthető társával egyetemben, mint például Bálám beszélő szamara, a manna, a föld szája, amely később elnyelte Kórach lázadó csapatát. Azért jöttek létre ekkor, mert a pénteki alkony idején még jelen van az anyagi világot jelképező hat munkanap, és már közeledik a spirituális erővel bíró Szombat, ahogy ezek a dolgok is mind magukban hordozták az anyagi és a szellemi lényeget egyaránt.

A botot az első ember, Ádám kapta meg az Édenkertben, majd atyáról fiúra szállt, Noéhoz is eljutott, majd Ábrahámhoz, Izsákhoz, Jákobhoz, aki átadta Józsefnek. Itt szakadt meg a lánc, a hagyomány szerint József halála után a fáraó palotájába került, ahol az egyik varázsló, Jitró, aki később Midján papja, majd Mózes apósa lett, magához vette, és elvitte a pusztába.

A Midrás elbeszéli, a bot zafírból készült, tetemes súlyú, az ősapák nevét és a tíz csapás rövidítését vésték bele. Amikor Mózes meglátta apósa házában, azonnal tudta, honnan származik mi az üzenete, és meg is kapta ajándékba.

A csipkebokor látomás óta a tíz csapáson keresztül a kivonuláson át a honfoglalásig a bot a csodák forrása volt. Az egyiptomi kivonulás – jeciát micrájim – éppen ötven alkalommal van megemlítve a Tórában. Nem véletlenül, ez a zsidó nép születése, ahogy Lőw rabbi írja, miképp a vajúdó anyaállatból a pásztor keze kihúzza az újszülöttet, úgy szabadult meg Izrael népe Egyiptomból. Ez a legfontosabb esemény a zsidóság történetében, nem véletlen, hogy ez a kivonulás szerepel a legjelentősebb imákban, például a péntek esti kiddusban is.

Összesen hatszázezer férfi vonult ki családostól, állatokkal és minden vagyonukkal, a misztikus magyarázat szerint ez a szám jelezte Izrael népének kiteljesedését. Többen csatlakoztak hozzájuk, egyes magyarázók szerint magukkal vittek több árván maradt egyiptomi gyereket is.

Éjfélkor indultak útnak, már nem maradt idő a kenyérsütésre, ezért keletlenül vitték tésztájukat, ennek emlékére eszünk Peszachkor kovásztalan kenyeret.

 
WEBSHOP
Kabbala