Hetiszakasz /Vajigas/

Mózes első könyvének négy utolsó hetiszakasza összefüggő történetben beszéli el József életútját, benne az egyiptomi szolgaság előzményeit. Az előző hetiszakasz során József próbára tette testvéreit, kémeknek nevezte őket, elérte, hogy magukkal hozták öccsét, Benjámint, akinek zsákjába becsempészte serlegét, így lopással vádolva magánál akarta tartani apja reménységét, fényt derítve a testvérek reakciójára.

 

Nem kellett csalódnia: „Akkor odalépett hozzá Jehuda, és mondta, hadd szóljon szolgád egy szót uram füle előtt, és ne lobbanjon fel haragod szolgád ellen, mert olyan vagy mint Fáraó”.

A testvér József jóindulatára igyekezett hatni, beszélt idős apjáról, mekkora csapás lenne elveszteni fiát, akinek lelke hozzá van kötve lelkéhez, bele is pusztulna ekkora csapásba.

Mennyire megváltozott Jehuda, aki könnyű szívvel javasolta egykor, adják el Józsefet az izmaelita kereskedőknek, ezúttal felelősséggel gondolt Jákobra, saját magát ajánlotta öccse helyett, a kínzó bűntudat teljesen átalakította. Bölcseink kettejük találkozását királyi összejövetelnek írták le. Noha Jehuda nem volt király, csak egy törzsfő, József is csupán alkirály volt Egyiptomban, habitusuk fejedelmi jelleget hordozott. A hagyomány szerint a MeLeKh, király szó az alábbiakat foglalja magában: moach – agy, lév szív, kavéd – a tisztelet szóra ráhangzó máj. Ez a három a legfontosabb az uralkodás szempontjából, az ész, ami bölcsen irányítja az ország életét, a szív, amely megfelelő jóakarattal kormányozza a népet, és a spontán fakadó tisztelet. A misztikus magyarázat, Jalkut Rubeni József és Jehuda találkozását a bika és az oroszlán találkozásának tartja: „A szolgálattevő angyalok azt mondták, menjünk le, nézzük meg a bika és az oroszlán beszélgetését” Az oroszlán Jehuda attribútuma, a bika Józsefé, ezek az állatok szerepelnek Ezékiel trónszekér látomásában is, amely a kabbala szempontjából kiemelt jelentőségű. Rási azonban egészen más nézőpontból kommentálta Jehuda szavait, nála az uralkodó, ez esetben a fáraó korántsem tiszteletre méltó személyiség, a midrások, amelyeket idéz, inkább fenyegető üzenetet hordoznak: „Úgy jársz, mint a fáraó, aki elragadta Sárát, egy nap alatt leprás lett”, vagy: „Olyan vagy, mint a fáraó, rendeletet hoz, és nem hajtja végre, ígér, és nem tartja be”.

József, ezúttal már nem bírt uralkodni magán, elküldte szolgáit, sírva fakadt és felfedte magát testvérei előtt: Én vagyok József, él e még atyám?

Érdekes József kérdése, él e még atyám? Jehuda egészen idáig hosszasan idézte Jákob szavait, kiemelve azt a mondatot, hogy két fiút szült a feleségem, ezt mondta az ősapa, akinek tizenkét fia és négy asszonya volt, ezt értette meg Jehuda is, és magyarázta Józsefnek, apja Ráhelt tartotta igazi feleségének, és a két fiát igazi fiainak…

Az elérzékenyült alkirály elküldte szolgáit, ezt az eseményt többféleképpen magyarázzák a kommentátorok. Többen állítják, nem akarta, hogy megszégyenüljenek a testvérei, azért nem volt szükség fültanukra. Ramban szerint inkább attól tartott, ha az egyiptomiak megtudják, testvérei eladták őt rabszolgának, megbízhatatlan, gonosz embereknek fogják tartani őket, akik nem méltóak arra, hogy Egyiptom földjére jöjjenek, és ott letelepedjenek.

József emberi nagyságát mi sem jellemzi jobban, hogy még ő vigasztalta megrémült testvéreit, ne féljenek, a rossz jóra fordult, eladták őt Egyiptomba, így kerülhetett olyan pozícióba, hogy segíthessen rajtuk, megmentse a családot az éhhaláltól. Szekereket, teherhordó szamarakat küldött Kánaán földjére, hogy kimenekítse apját és egész háza népét a nélkülözésből. Amikor útnak indultak, figyelmeztette őket, ne indulatoskodjatok az úton. Rási kétféleképpen is magyarázza az intő szavakat, az egyik gyakorlati tanács, vigyázzatok a nagy melegben, korán induljatok, ne menjetek az erős napon a gyerekekkel, állatokkal. A másik, inkább a régi sérelmek mellőzéséről szól, ne hánytorgassátok, ki áskálódott többet testvére ellen, a lényeg, a rossz, amit ellenem terveztetek, jóra fordult. A fáraó és környezete is tudomást szerzett József családjáról, jóindulattal fogadták őket, a pátriárka meg is áldotta az uralkodót. Gósen termékeny földjén telepítették le őket Jákob háza népe összesen 66 fő telepedett le Egyiptom földjén, hogy majd négyszáz év múltán, a galut végén hatszázezren vonuljanak ki onnan.

A fáraó hatalma viszont igencsak megszilárdult József uralma idején, a nép nem akart éhezni, kérlelték az alkirályt, ne hagyja őket elveszni, először földjüket adták oda az élelemért, később állataikat, vagyonukat. József méltányos feltételekkel adta vissza bérbe a földeket, a termés ötödét kellett adó formájában visszafizetniük, a papoknak viszont továbbra sem kellett akkor sem ott sem fizetniük.

 
WEBSHOP
Kabbala