Hetiszakasz/Vajislach/

Vajislach
„És küldött Jákob  követeket maga előtt Ézsauhoz, a testvéréhez, Széir országába, Edom földjére” Jákob több mint két évtizedes távollét után az Örökkévaló bátorításával indult haza, Kánaán irányába, két feleséggel, két ágyassal, tizenegy fiával, hatalmas nyájaival.
Követeket küldött kikémlelni Ézsau érzéseit, a malachim – küldöttek, Rási szerint igazi angyalok voltak, mert egy élő ember sem merészkedett oda, úgy rettegtek tőle. Nem véletlenül, bölcseink tanítják, hogy Ézsau lankadatlan táplálta a haragot testvére ellen, még a helyeket is, ahol lakott, úgy nevezte el, hogy emlékeztessék őt sérelmére, Széir, szőröset jelent, a kecskebőrre utalva, míg Edom vörös, az étel színét idézi. Egyes kommentátorok szerint még a fiát is Achi-nak, Testvéremnek szólította, nehogy egy pillanatra is megenyhüljön.
A követek visszatértek, jelentették Jákobnak, Ézsau négyszáz katonával indult elé. Miért éppen négyszáz? Miért ez Ézsau ereje? A négyszáz, kuf és sin, röviden KAS számértéke éppen négyszáz. A kuf, a kiná – irigység, féltékenység, és a sin, sziná – a gyűlölet, ez volt Ézsau, majd Edom ereje. Gyakran emlegetik Izrael gyűlölőit és ellenségeit. Mi a különbség ellenség és gyűlölő között? Az ellenség meg akar szerezni valamit, területet, befolyást, bármit, ami létező dolog, tehát van célja, a gyűlölet viszont kiszámíthatatlan, irracionális, nehéz védekezni ellene.  Ellenség volt a szír-görög Antiokhus Epiphanes, aki idegen istenek kultuszára akarta kényszeríteni a zsidókat, vagy a babilóniai uralkodók, akik fogságba hurcolták népünket, de legyilkolni nem akarták. A gyűlölő, Hámán vagy Hitler, el akarta törölni az egész zsidóságot a föld színéről.
Felmerül a kérdés, akkor hogyan is merészelt útnak indulni Jákob egész családjával, ha meg is romlott a viszonya apósával, Lábánnal?  A Midrás szerint remélte, hogy Izsák még él, és bízott bátyja szülőtiszteletében, hogy nem öli meg őt apja életében. Másik reménye József volt, Ráhel elsőszülött fia, aki hozzá hasonlóan tovább vitte az elsőszülöttség jogát, annak ellenére, hogy Jákobnak már voltak fiai. József áldássá változtatta az átkot, megmentette családját, népét, az Örökkévaló kedveltje, aki felveszi a harcot a KAS ellen, és győzni is tud. Jákob ezért vette a bátorságot, hogy hazatérjen.
Amikor meghallotta, hogy ilyen népes sereg indult ellene, mégis megrémült. Nem magát, családját, asszonyait, gyerekeit féltette a féktelen haragtól. Vészhelyzet alakult ki, ám Jákob nagyon is tudta kezelni a válságot. Ajándékok, ima, és gondosan előkészített terv jellemezte ősapánk felkészülését a történelmi találkozóra. A földhözragadt, nyers erőszak, az anyag és a kifinomult bölcsesség – a szellem összecsapásából nem kérdéses, ki kerül ki győztesen.
Először is tetemes mennyiségű nyájat, juhot, kecskét, tevét, marhát, szamarakat indított útnak, különválasztva azokat fajtánként, jelentős hatásszünetekkel. A pásztorokat megbízta, szólítsák alázatosan Uramnak, Ézsaut, az ajándék átadásakor, bölcseink szerin t Jákob megalázkodott Ézsau előtt, nyolcszor! szólította testvérét Adoni-nak, Uramnak.
Az ima is Jákob szerénységét mutatta, amikor Ézsau haragja elől menekült, akkor is csak annyit kért, legyen mit ennie, és legyen ruha a testén, és amikor emberi lépték szerint igen nagy vagyonra tett szert a semmiből, nem szállt a fejébe a vagyon. „Kicsi vagyok a szeretetre és a hűségre, ahogy szolgáddal cselekedtél, hiszen egy bottal keltem át a Jordánon…”
Jákob természetesen felkészült a legrosszabbra is, családját és vagyonát két táborra osztotta, ha az egyiket baj érné, a másik megmeneküljön.
Áthozta őket a Jabbók patakon, majd egyedül maradt a túloldalon. Ekkor támadta meg a titokzatos ellenfél, az angyal, akivel hajnalig küzdött. Kibírta, sőt áldását is kikövetelte. Ekkor lett Jákob neve Izrael, aki harcolt Istennel és emberrel, az áldás pedig végleg szentesítette a csellel szerzett apai áldást.
Reggel meglátta, Ézsau közeledik az embereivel, családját szétosztotta, elől mentek az ágyasok, utána Lea a gyermekekkel, majd leghátul Ráhel Józseffel. Jákob előre ment, hajlongva haladt felé.
Ézsau elébe futott, megölelte, a nyakába borult, megcsókolta és sírtak. A misztikus hagyomány szerint Ézsau nem csókolta meg, hanem belemart. Miért borult a nyakába? A nyak az oszlop, a Szentély jelképe, amelyet Ézsau már ekkor le akart rombolni. Ám Jákob nyaka keményebb lett a márványnál, így az első Szentély megmenekült, a másodikat viszont sikerült Edom fiainak elpusztítani.    
A megható találkozás a Szentírás szerint sem oszlatta el Jákob gyanúját, bátyja kíséretét kétszer is elhárította, mégis érdekes a kommentátorok ellenszenve Ézsau iránt.
Általában az atyák vétke árt a fiaknak, itt azonban fordított a helyzet. Edom birodalma, amely annyi szenvedést okozott a zsidó népnek, egyes szerzők szerint nem omlott össze, más és más néven él, és még évszázadokig fennmarad. Itt az utódok tettei sározták be még jobban ősatyjuk képét.
A hetiszakasz szomorú története Ráhel halála, aki Benjámin születésekor vesztette életét az úton. Rási szerint Jákob átka okozta halálát. Ráhel elhozta apja házából a házi isteneket, férje tudtán kívül. Amikor Lábán dühösen kereste azokat, Jákob kijelentette, ne éljen az, aki elhozta. Bölcseink nagyon tiltják az átkozódást, „ne átkozd a süketet sem!” mivel az átoknak gonosz ereje van, és gyakran visszaszáll arra, aki mondja.

 
WEBSHOP
Kabbala