Hetiszakasz /Vajace/

Öt hetiszakasz foglalkozik Jákob ősapánk cselekedeteivel, ez közülük az első. Jákob egy szál ruhában, egyedül menekült Ézsau haragja elől Beér Sevából Paddán Arámba, anyja szülőhelyére. Mikor besötétedett, egy puszta követ vett a feje alá, hogy az párnaként szolgáljon. A Midrás szerint vetekedtek a kövek, mindegyik a feje alá akart sietni, egyesek szerint négy, mint a négy ősanya, mások szerint tizenkettő, a törzsek száma alapján.  A kövek egyesültek, Jákob ezen látta híres álmát, melyen az angyalok égig érő létrán jártak fel és alá. Az Örökkévaló álmában szólt hozzá, megerősítette atyái ígéretét, hogy megsokasítja utódait és nem hagyja el az útján.


Mihelyst felébredt, Jákobnak szerény kérése volt, a Teremtő lássa el étellel-itallal és ruhával – nem kért többet! Nem kért hatalmat, gazdagságot, szerencsét, beérte ilyen kevéssel, hiszen az életét mentette meg. A követ, amelyen álmodott – ekkor már oszlop lett, olajjal öntözte – a hagyomány szerint ez is az égből hullott, hiszen aligha vitt magával az útra éppen olajt.
A hely nevét Bét El-nek, Isten házának nevezte, ahol  később a Szentély épült fel, a kő pedig a Templom alapköve lett.
Mikor Jákob Cháránba ért látta, hogy három nyáj pásztorai egy kútnál várakoztak, nem értette őket, miért nem itatják meg a jószágot és mennek tovább legeltetni, hiszen a nyájnak több élelemre van szüksége. Ekkor jött Ráhel a saját állataival, neki is várni kellett, hogy sokan legyenek, mert a kút vizét hatalmas kő zárta el. A hagyomány szerint olyan tolvaj nép lakott ott, hogyha kisebb követ tettek a kútra, azonnal ellopták. Így viszont várni kellett, ami lustaságuk miatt belefért az idejükbe.
Jákob meglátta Ráhelt, megszerette abban a pillanatban, és olyan erő szállt a karjába, hogy könnyű mozdulattal eltolta a követ és szóba elegyedett vele.  Megtudta, hogy ő az, akit keres, és elsírta magát. Jákob sírt – miért? Megszerezte az elsőszülöttséget, az apai áldást, Isten ígéretet tett neki, és most mégis itt áll, egy szál ruhában, ugyan milyen esélyekkel?
Ráhel azonnal meghívta a szülői házba. Rási szerint Lábán kiszaladt Jákob elé, megnézni vajon hány tevét hozott, megölelte, hogy lássa,  mi van a zsebében, végül megcsókolta, hátha gyöngyöket rejteget a szájában. Mikor látta, hogy semmije sincs, egy hónap után megkérdezte, mi legyen a bére, hogy nála dolgozik. Jákob Ráhelt kérte hét év szolgálatot ígért érte. Bölcseink kérdezik, miért ajánlott ő hét évet, miért nem próbált kevesebbet? Egyes válaszok szerint Ráhel még gyerek volt, kellett az idő, hogy nővé érjen.
Amikor letelt a hét év, ősapánk elkérte bérét, Ráhelt. A Midrás sokat ír Jákob rászedéséről. A tórai szöveg alapján Lábán összegyűjtötte a hely embereit és lakomát készített. Hogyan is történt? A leendő após összehívta az embereket, elmondta nekik, hogy az egész országra jó hatással van Jákob jelenléte, több a víz és minden érezhető áldás jelen van, ezért meg kell hosszabbítani jelenlétét, Ráhel helyett a nagyobbik lányt, a rossz szemű Leát kell hozzáadni, hadd dolgozzon még hét évet a szerelméért. A hazug, csaló nép nagyon is vevő volt a tervre.
Milyen volt Jákob esküvője! Bölcseink szerint teljes esti sötétben zajlott a szertartás – nem lehetett látni semmit – Jákobnak azt mondták, ez a helyi szokás. Teljes sötétben az esküvő, elég furcsa lehetett. A násznép egész éjjel hangosan énekelt: Hileahi, hileahi. Lábán felbérelte őket, énekeljék Hi Lea, Ő Lea, nehogy a vőlegény azt mondja, neki senki sem szólt egy szót sem. Nemhogy senki, az egész násznép azt énekelte, egész éjjel, ő Lea…
Az első reggel elképzelhetetlen lehetett. Jákob, félve leendő apósától -  jeleket mutatott Ráhelnak, hogyan érintse meg a kezét, lábát, orrát, fülét a hüpe alatt, hogy biztosan ő az és nem más, és ő átadta testvérének a jeleket!
Jákob kifakadt, hogyan mondhatta, ő Ráhel,  mikor nem az volt. Lea válaszolt, -Te voltál a mesterem Tőled tanultam, nem Te mondtad Izsáknak, igen, Ézsau vagyok, nem szerezted meg az áldást? Én is megszereztem az esküvői áldást, ahogy Te az elsőszülöttét. Nem is csaptalak be, szüleink megegyeztek, nálatok két fiú volt, nálunk két lány, az első az elsőé, a második a másodiké. Te megszerezted az elsőnek járó jogot, ezzel engem is.
Jákob csapdába esett. Mivel szerelme erős volt, újabb hét évet dolgozott Ráhelért.
A hagyomány szerint Ráhel, mivel átadta a jeleket testvérének, megóvta őt a megszégyenítéstől, ezzel többet tett, mint az ősapák valamennyien. Amikor a zsidó népet a babiloni fogságba vitték, mindenki könyörgött Istennek. Ábrahám arra hivatkozott, elvetette az idegen isteneket, mindenkit az egyistenhitre szólított. Izsák az áldozatra hivatkozott, majdnem levágták őt az áldozati bárány helyett. Jákob, Mózes és Dávid könyörgését sem fogadta el az Örökkévaló. Amikor Ráhel elmondta Istenem, elárultam a jeleket, hogy a testvérem ne szégyenüljön meg, ne küldjék azonnal vissza apám házába, mekkora fájdalmat vettem magamra! A Teremtő Ráhel könyörgését hallgatta meg, miatta szűnt meg az első száműzetés, a sírja mellett elhaladók nem hiába könyörögtek, visszatértek, és a Szentély újra épült Ráhel jóvoltából.

 

 
WEBSHOP
Kabbala