Hetiszakasz /Noach/

„És elromlott a föld Isten színe előtt, megtelt a föld erőszakkal. Ránézett Isten a földre, bizony elromlott, mert minden élőlény rossz szokásokat vett a földön”

Bölcseink sokat kutatták, hogyan fordulhatott elő, hogy alig hatszáz évvel a teremtés után, néhány emberöltő múltán miért utálta meg annyira az Örökkévaló a világot, amelyet létrehozott, hogy megbánta annak teremtését.

 

A hagyomány szerint ez a nemzedék olyan bőségben élt, amit nehéz elképzelni. Az időjárás kellemes volt, se nem hideg, se nem meleg, minden növény gazdagon termett, a gabona és a gyümölcs valósággal elárasztotta a világot. Az emberek erősek és egészségesek voltak, úgy ütötték le a tigrist és az oroszlánt, mint más a legyet. Mi volt a feladatuk ebben az idilli állapotban? Mit kellett tenniük? A válasz-szinte semmit. Ez rontotta meg a lelküket. De nem csak az ember, hanem az egész élővilág megromlott, miért?

 

A tanítás szerint az ember hat az élővilágra. Talmudi fogalom az igaz ember jószága, gazdáik hatására az állatok is magas szintre kerültek, mint például rabbi Chanína ben Dósza szamara, amelyet elraboltak, s az nem ette meg a finom árpát a tolvajok udvarában, hogy hazakerüljön gazdájához. A tolvajok szélnek is eresztették, nehogy ott pusztuljon náluk, a csacsi pedig boldogan robogott vissza a rabbihoz. Másik híresség Pinchász ben Jáir szamara, amely adománygyűjtő úton volt a foglyok kiszabadítására, s mihelyt egy fogadóba értek árpával etették. A szamár visszautasította az eledelt, hiába szitálták át, hiába tisztították meg. A rabbi kiderítette, a fogadós nem fizette meg a tizedet. Mihelyt megfizették, a csacsi enni kezdett. Az igaz rabbi állata megérezte az emberek vétkét, és nem cselekedett a Teremtő akarata ellen

Az alantas emberek állatai pedig szintúgy megromlanak, mint akár nálunk is a mai világban, a lelketlen gazdák kutyái megtámadják a gyerekeket, a lovak kegyetlen rúgásokkal fizetik vissza a durva bánásmódot.

Noé korában annyira elromlott a helyzet, hogy a kutyák megölték a farkast, a kakas megölte a pávát, a szamár a lovat. Rási szerint különböző fajtájú állatok közösültek egymással.

Még a növényekre sem lehetett számítani, ha búzát vetettek, árpa termett, ha retket, répa nőtt ki.

Isten elhatározta, elpusztítja a földet.

Egyedül Noét találta igaznak az ő nemzedékében, aki Istennel együtt járt. A hagyomány felteszi a kérdést, vajon mennyire volt igaz ember abban a nemzedékben, Rási szerint egyáltalán nem volt az, egy későbbi korban akár bűnösnek is tekintették volna. Ezen aligha kell csodálkoznunk, hiszen Noé nevéhez fűződik az egész emberiségre vonatkozó hét törvény, amely egyebek közt az emberölést, a vérfertőzést és az élő állat szervének fogyasztását tiltja.

Más kérdés, hogy mikor is nehezebb igaz embernek lenni, vajon a gonoszok között, vagy amikor jobbnál jobb emberek mutatnak példát a világnak. Ezt fogalmazta meg Rav Zira és Rabban Zimuna: Ha az első mesterek angyalok voltak, mi emberek vagyunk, ha ők ember fiai, akkor mi csak szamarak lehetünk, nem is Chanína ben Dószáé vagy Pinchász ben Jáiré, hanem közönséges szamarak.

Noé nemzedékéből tehát hiányoztak a , kiváló emberek, így csak feleségével, három fiával és három menyével és minden állatból egy-egy párral léphetett az isteni utasítás szerint épített bárkára. Az özönvíz elpusztított minden élőlényt, rajtuk kívül nem maradt senki, semmi. Hosszú ideig zuhogott az eső, áradtak a vizek, és még hosszú hónapokig apadtak a gyilkos hullámok. Noé hollót és galambot engedett ki az ablakon, hogy kikémlelje, mikor szárad ki a föld. Bölcseink vitatkoztak, miért is a hollót engedte ki, hiszen az a hagyomány szerint a kegyetlenség jelképe, nem eteti rendesen fiait, ahogy a zsoltár is említi: az Örökkévaló táplálja a kiáltozó holló fiakat. Ez a varjúnál is nagyobb fekete madár valóban kevés népszerűségre tett szert a régi korok kivégzésekhez szokott embereinek szemében, ahogy itt is mondták átokként, a holló vájja ki a szemét! Lakhelye gyakran romos omladék, ezért kapcsolják a hurbánhoz, pusztuláshoz. Nevének betűi (ajin, rés, vét) megegyeznek az este betűivel, ezért az egyik kommentátor azt állítja, Noé valójában a sötétséget engedte ki.

Más szerzők szerint a holló lehet, hogy gonosz állat, amely olykor a fiát is kidobja a fészekből, de volt egy késői utódja, Élijáhu hollója, amely kenyérrel és hússal etette a barlangban rejtőzködő prófétát, s ez előjogokat szerzett neki.

Erre az előjogra hivatkozik egy talmudi mester, aki az éhínség idején Rebinél keresett menedéket. –Kérlek láss el engem! –Mivel járulsz hozzá? –Semmim sincs, a kutyák és hollók jogán kérlek.

A kutyák – az apák jogán, hiszen amikor a zsidó nép Egyiptomból éjszaka távozott, az ebek csöndben maradtak, ezért előjogot szereztek maguknak, ahogy a Talmud is elrendeli: ha a meződön (vad által) széttépett barmot találsz, add a kutyának. A holló viszont a fiak érdeme jogán, ahogy több ezer év után éppen egy holló lesz az, amely Izrael egyik legnagyobb prófétáját megmenti.

Más vélemény szerint, ahogy a későbbi korok gazdag emberei, kedvtelésből tartottak hollót is, galambot is, ezek Noé saját állatai voltak, azért küldte ki azokat, különben nem kockáztatta volna fennmaradásukat.

A vízözön pusztítása után Noé Ádámhoz hasonlóan magára maradt a világon. Az első emberhez hasonlóan neki is három fia volt, közülük az egyik szintén átkozott. Tőlük származnak a föld népei.

 
WEBSHOP
Kabbala