Hetiszakasz /Lech lecha/

„ Menj el országodból, szülőföldedről, atyád házából abba az országba, amelyet mutatok neked. Nagy néppé teszlek, megáldalak, naggyá teszem nevedet, áldássá leszel. Megáldom, akik téged áldanak, átkozóidat megátkozom, benned nyer áldást a Föld minden családja.

 

A zsidó hagyomány szerint Ábrahámnak tíz próbatételnek kellett megfelelni, Rámbám szerint az első és az utolsó a lech lecha volt, az első elhagyni korábbi otthonát, a mezopotámiai Cháránt, és letelepedni Kánaán földjére, a második lech lecha pedig elmenni a Moria hegyre, megkötözni Izsákot.

 

A tíz megpróbáltatás a következő:

1. Elhagyni Cháránt, és új országba menni.

2. Éhínség Kánaán földjén.

3. Az egyiptomiak elvették Sárát.

4. A királyok elleni harc.

5. Hágár anyává lesz.

6. A körülmetélés parancsa.

7. Abimelech, Gerár királya elvette Sárát.

8. Hágár elűzése.

9. Ismael elküldése.

10. Izsák megkötözése.

Felmerül a kérdés, miért próbatétel elhagyni egy országot, amely a hagyomány szerint nagyon romlott volt, egy olyan ígéretért, amely magában foglalja az utódokat (nagy néppé teszlek), a jó megélhetést (megáldalak) és a dicsőséget (naggyá teszem nevedet)?

A prágai Lőw rabbi, Maharal azt is megemlíti, hogyan lehet az, hogy Ábrahámnak a szülőtisztelet legfontosabb parancsolatát el kellett vetnie, hiszen öreg apját, anyját magukra hagyta.

Az egyik magyarázat szerint Isten egyes egyedül felmentette őt e törvény alól, mások szerint a nagyon vétkes ember már élőként halottnak számít, márpedig Terach nemhogy bálványimádó volt, de maga készítette a bálványokat is. Kérdés, hogy akkor hogyan is ígérhette az Örökkévaló, hogy szép öregség után térsz meg őseidhez? Kikhez? A bálványimádókhoz?

Maharal magyarázata szerint Terach halála előtt közvetlenül megtért, és még ha ez a megtérés nem is lett volna elég, Isten elfogadta Ábrahám érdemei miatt.

Ábrahám tehát kivonult feleségével és unokaöccsével Lóttal, a vagyonával, és minden lélekkel, amelyet alkottak Cháránban, hogy elmenjenek Kánaán országába.

Kik azok a lelkek, akiket alkottak? Hogyan? A midrás szerint Ábrahámnak volt egy fogadója Cháránban, ahol jó ételt, italt adtak. A vendégek hálálkodtak a tulajdonosnak, de Ábrahám elmondta, a hála az Örökkévalóé, aki ételt-italt ad a világnak, és az ember kötelessége adni, hogy az egyetlen Isten kedvére tegyen. Sokaknak tetszett a tanítás, ők lettek a monoteizmus első követői, akik Ábrahámmal indultak az Ígéret Földjére.

Az új ország azonban nem sokáig tartotta el a jövevényeket, a következő csapás az éhínség volt, amely lassan-lassan a gazdag Egyiptomba sodorta le ősapánkat.

Itt újabb próbatétel elé álltak: Sára – noha a Tóra elbeszélése szerint már egyáltalán nem volt fiatal – szép asszony volt, kísértést jelentett a környezetének, ezért Ábrahám testvérének nyilvánította. Igaza lett, az egyiptomiak észrevették, és elvitték a fáraóhoz. Az igazság azonban hamar kiderült, s még nagyobb vagyonnal szálltak ki a történetből.

Ábrahám és Lót tehetős pásztornéppé lettek, külön kellett válniuk, mert a föld nem bírta el a hatalmas nyájakat.

Ekkor keveredett Ábrahám a királyok háborújába, amely hátsó célként a vagyon ellen irányult, hiszen a könnyebb ellenfelet, Lótot elfogták és magukkal vitték. Ábrahám amikor értesült unokaöccse fogságba eséséről, összefogott a környék uraival és legyőzték a királyokat, visszaszerezték Lótot és az elrabolt vagyont.

Ábrahám emberi fogalmak szerint megöregedett, és saját gyermeke az ígéret ellenére sem született. Sára kérte őt, vegye magához az egyiptomi Hágárt, hogy szülessen fia általa.

A hagyomány szerint Hágár nem egyszerű szolgáló volt, hanem a fáraó egyik lánya, mert az egyiptomiak tudták, hogy Ábrahám jelentős vagyonnal rendelkezik és nagy néppé lesz, továbbá azt is, hogy nincs utódja.

Hágár állapotos lett, s új megpróbáltatásként – feldúlta a ház békéjét – tiszteletlenül bánt Sárával, aki panaszkodott férjének.

Ábrahám a férfiak szokása szerint feleségére bízta a megoldást, és a sértett asszony el is üldözte szolgálóját. Ám az Örökkévaló másképp döntött, visszaküldte angyalával. Hágárt úrnőjéhez azzal az ígérettel, hogy fia nagy nép lesz.

Ősapánk közel száz évesen még gyermektelen volt, a hagyomány szerint jól ismerte a csillagokat, és látta, hogy Ábrám és Száraj – ahogy akkor hívták őket, nem részesül áldásban.

Ekkor az Örökkévaló szövetséget kötött vele, a körülmetélés szövetségét, s nevüket is megváltoztatta, Ábrahámra és Sárára, hogy ezúttal új mazalt, kapjanak, ezáltal csillagaik is hirdessék a közös utód érkezését.

Rámbám szerint ezt a hat próbatételt tartalmazza hetiszakaszunk, mások viszont nem ezzel kezdik. A midrás szerint Nimród megharagudott Ábrahámra új hite miatt, és tüzes kemencébe vetette, ahonnan csodálatos módon kiszabadult, a hagyomány szerint a tűz elaludt és a kemencébe vetett fák kivirágoztak. Bölcseink közül többen ezt tartják az első megkísértésnek, míg Hágár és Ismael elűzését egynek tekintik.

Van egy kedves történet a tüzes kemencéről, amely nekünk itt Kelet-Európában jobban megvilágítja a történetet:

Megkérdezi a tanítvány a mesterétől, amikor a csodákról tanultak – Rabbi, hogy nem égett meg Ábrahám a tüzes kemencében? - Fiam, tudjuk, hogy Nimród meg akarta ölni őt, ezért hívatta a minisztert, vegyen egy mázsa fát, és égesse meg Ábrahámot. A miniszter természetesen nem személyesen intézte az ügyet, hanem hívta a hivatalnokot. Odaadta a fa felét, hogy öljék meg. A hivatalnok hazavitette a tüzelő jó részét, majd a többit odaadta a főhóhérnak. Így az igazi hóhérnak már alig jutott egy vékonyka hasáb. – Rabbi, akkor mi a csoda? Az, fiam, hogy nem fagyott meg Ábrahám apánk abban a hidegben a jeges kemencében!

 
WEBSHOP
Kabbala