Hetiszakasz /B'chukotaj/

B'CHUKOTÁJ

"Ám semmilyen örökre megszentelt dolog, amelyet valaki örökre felajánlott az Örökkévalónak mindabból, ami az övé, emberből, állatból vagy birtokának mezejéből, ne legyen eladható, és ne legyen kiváltható, minden ilyen tilalom a legszentebb az Örökkévaló számára. Semmilyen tiltott személy, aki az emberek közül lett örökre megszentelve, ne legyen kiváltható, ölessék meg" (Mózes III. könyve 27. fejezet 28-29. vers). Mit is jelentenek, mire is vonatkoznak ezek a régi bibliai előírások, amelyek soros heti szakaszunkban találhatók?


Tudnunk kell, hogy az "örökre megszentelt", tehát "tilalom" (héberül hérem) alá vetett személy, állat vagy dolog teljes mértékben tiltott volt, nem lehetett sem eladni, sem kiváltani. A szó (akár főnévként, akár igeként történő) magyar fordítása azonban mégsem egyszerű: így értendő, ezért a fenti szöveg álültetésekor, kényszerűségből többféleképp is szokás fordítani. A "hérem" ugyanis nem azonos a közkeletű módon fordított átokkal, sem a később (keresztény, majd zsidó körökben is) gyakorolt exkommunkációval, a kiközösítéssel A "hérem" voltaképpen nem is átok, nem kiátkozás, jelentése eredetileg inkább pozitív jellegű. Sőt, ha pontosan szeretnénk fogalmazni, valami megszentelt és ugyanakkor más célra legszigorúbban tiltott dologról kell beszélnünk.
A Biblia korában egyébként négyféle hérem létezett:
a. az isteni utasítás alapján megvalósult hérem (ilyen volt például a Mózes által kimondott "átok" az amaléki néppel szemben, amelyet Izrael első királya, Saul valósított meg, Sámuel próféta felszólítására),
b. a háború során (a vezér, a fejedelem, vagy a király által átokkal sújtott) ellenség vagy ellenséges tulajdon (vesd össze. például Jósua könyve, 6. fejezet 17. vers),
c. a jogi hérem, ez például olyan személyre vonatkozik, akit a bíróság halálra ítélt. Az ilyen egyén, ha nem is hajtják végre rajta a halálos ítéletet, élete végéig hérem alatt áll (vesd össze Talmud Arakhin 6/b) és
d. az úgynevezett magánhérem (ha valaki például felajánlott valamit a Szentély vagy a papok számára). A Szentély számára szóló hérem (birtok vagy személy) több volt, mint holmi felajánlás: mert az egyszer s mindenkorra elidegeníthetetlen tulajdonná vált.
Az általunk idézett bibliai versben ezt olvassuk: "Mindabból, ami az övé", ebből következteti a zsidó hagyomány, - magyarázzák a rabbik -, hogy csak örökölt birtokot lehetett átadni a Szentélynek vagy a papoknak, vásárolt földet nem. A mózesi törvények szerint ugyanis a vásárolt földterületet az ötvenedik esztendőben, a jobél (jubileum) évében vissza kellett juttatni eredeti tulajdonosának. A föld értéke ennek következtében a bibliai korban, a jobél közeledtével egyre csökkent, tudván azt, hogy új tulajdonosa csak rövidebb ideig hasznosíthatta azt. A héber rabszolgát sem lehetett hérem (tiltással járó felajánlás) alá vonni, mert szolgálati ideje a Tóra törvénye szerint hatévi munka után lejárt.
A fent idézett első mondat (az "örökre megszentelt dolog") tehát a birtokra (állatra, idegen rabszolgára), a második (a "tiltott személy") a bíróság által halálraítéltre vonatkozik, aki ezért "ölessék meg". Erről olvashatunk a későbbi mózesi törvények közt is: "Ne fogadjatok el váltságdíjat a gyilkos lelkéért, aki halálra lett ítélve, hanem ölessék meg" (Mózes IV. könyve, 35. fejezet 31. vers). Más kérdés, hogy a későbbi Izrael országában, legalábbis a második Szentély fennállása alatt - a Talmud bizonysága szerint - egyetlen halálos ítéletet sem hajtottak végre.

 
WEBSHOP
Kabbala