Hetiszakasz /T'cavé/

T’CAVE

„Te pedig parancsold meg Izrael fiainak, hozzanak neked tiszta faolajat, hogy összetörve világítson, hogy meggyújtsák vele az örökmécsest” (Mózes II. könyve, 27. fejezet 20. vers). Ezzel a felszólítással kezdődik soros heti szakaszunk, s ebben az a meglepő, hogy ebben a mondatban, sőt az egész heti szakaszban Mózes neve elő sem fordul, ami az első és legnagyobb zsidó próféta születéstörténetétől számítva teljesen egyedülálló a Tórában. Erre a különös jelenségre a hagyományos zsidó kommentárirodalom egy igen érdekes, legendás magyarázattal szolgál.

 


Miután a nép elpártolt Istentől, és ezért Mózes összetörte a Szináj hegyéről hozott (a Tízparancsolatot tartalmazó) két kőtáblát, a Mindenható meg akarta büntetni Izrael népét. Ám Mózes könyörgött Izraelért, imával fordult az egek Urához. Arra kérte Istent, hogy bocsássa meg a bűnösöknek, amiért aranyborjút (valójában pogány bikaistent) készítettek, hogy megmaradjon a nép, „s ha nem, inkább törölj ki engem a könyvedből” (ugyanott, 32. fejezet 32. vers). Tudjuk, Isten végül csak a bűnösök emlékét törölte el, a nagy tanítómester neve viszont mindörökre a Tórához kötődött, mégis „az igaz ember kérése teljesülni szokott”, ezért épp abból a heti szakaszból hiányzik Mózes neve, amely többnyire az ő születésnapját (ádár hónap 7-ét, zájin ádár ünnepét) előzi meg…
„Összetörve világítson” — szól a bibliai parancs. Annak idején úgy sajtoltak világító olajat, hogy az Izraelben őshonos olajfa (héberül zájit) termését óvatosan összetörték. A művelet során megjelenő első cseppek voltak a legértékesebbek és a legfinomabbak, s a Szentírás szövege szerint ezeket kellett felhasználni az öröklámpás céljára. A régi bölcsek azonban ebben a műveletben is vallási jelképet, allegorikus utalást láttak. A zsidó népet — mondják — Isten az öröklámpáshoz hasonlította, hiszen a próféta által ezt üzente nekik: „Én, az Örökkévaló igazsággal szólítottalak (benneteket), megfogom a kezedet és megvédelek, hogy népek szövetségévé, nemzetek világosságává tegyelek” (Jesája könyve, 42. fejezet 6. vers). A zsidó népnek szerintük küldetése az, hogy irányt mutasson mások számára, még ha ez „megtöretéssel”, megpróbáltatásokkal is együtt jár. Nem véletlen, tanítják, hogy a zsidóság legősibb szimbóluma épp a hétágú lámpás, a menóra…
„Összetörve világítson” — tágabb értelemben bízvást elmondható, hogy minden ember, ha önmaga és mások számára „világítani”, valódi segítséget, tudást, tanítást, művészi alkotást vagy szeretetet kíván nyújtani, bizony meg kell töretnie. Mondhatni meg kell szenvednie azért, hogy felszínre kerüljön, és valóban értékessé váljon, „a tiszta olaj”, vagyis mindaz, amivel rendelkezünk, amivel a Mindenható megáldott minket.

 

 
WEBSHOP
Kabbala