Hetiszakasz /Bo/

Az egyiptomi szolgaságbólé való szabadulásról szól soros heti szakaszunk. „bocsásd el népemet!” — így hangzik a kérés, amelynek azonban a fáraó, érthető módon nem tesz eleget, ezért tíz csapás sújtja országát. Az utolsó csapás kivételével mindannyiszor azt olvassuk a Szentírásban, hogy Isten előre tudja, a fáraó nem fogja elbocsátani Izrael népét, sőt maga az Örökkévaló „keményíti meg” a király szívét. Úgy tetszik a történetből, mintha az isteni terv része volna az, hogy Egyiptom királya sorra elutasítsa Isten parancsát, Mózes és népe kéréseit, ezzel mintegy kikényszerítve a jogos büntetést. „Jól tudom, hogy nem fogja megengedni Egyiptom királya, hogy elmenjetek, hacsak nem erős kar hatalma által. S Én kinyújtom karomat, és sújtani fogom Egyiptomot minden csodatettemmel, amelyeket végrehajtok majd benne, azután elbocsát majd benneteket” (Mózes II. könyve, 3. fejezet 19-20. vers).

 


A nyolcadik csapás előtt, heti szakaszunk elején maga a szent szöveg adja meg ennek a különös eljárásnak a magyarázatát. „Így szólt az Örökkévaló Mózeshez: Menj el a fáraóhoz, noha én megkeményítettem az ő szívét és szolgáinak szívét, hogy megvalósítsam ezeket a csodajeleimet közöttük. S azért, hogy elmeséld fiaidnak és fiaid fiainak fülébe mindazt, amit cselekedtem Egyiptomban, és csodajeleimet, amelyeket köztük megvalósítottam, s azért is, hogy megtudjátok, Én vagyok az Örökkévaló” (ugyanott, 10. fejezet 1-2. vers). A tíz csapással Isten célja tehát háromirányú volt:
1.    hogy beteljesüljenek ezek a csapások az elnyomókon (a fáraó és tiszttartói felett), valamint a rabszolgatartó országon, a „szolgaság házán”.
2.    Az isteni tervbe a történelmi tanulság is szervesen beletartozik: az egyiptomi csodás szabadulás példaként szolgál majd az elkövetkező nemzedékek, sőt minden nép számára.
3.    S végül, de nem utolsósorban, a nem mindennapi történelmi esemény az egyetlen Isten létezésének, az emberi sorsot és a népek történelmét irányító szerepét bizonyítja.
Noha most már értjük Isten szándékát, továbbra is kérdéses lehet számunkra, hogyan teheti meg a Mindenható, hogy emberi lények pusztulását okozó döntést kényszerítsen ki az elnyomó fáraóból? Hiszen a vallásos zsidónak, széder este, a tíz csapás felsorolásakor egy-egy cseppet ki kell öntenie poharából: ne legyen tele a serlegünk, emberi szenvedések hallatán, még ha azok ellenségeink is voltak. A Talmud elbeszélése szerint az egyiptomi sereg megsemmisülésekor az angyalok örömódát akartak zengeni, ám Isten ezért megszidta őket: „Kezem alkotásai a tengerbe vesztek, ti pedig dalt merészeltek énekelni?...
Kérdésünkre maga a Biblia ad választ: a fáraó szívének „megkeményítése” fordulat mindössze kilencszer fordul elő benne. Egyedül a tizedik csapásnál, az elsőszülöttek halála előtt nem szerepel a héber Szentírásban ez a kifejezés. Ennek oka magától értetődik: a többi csapás súlyos veszteséget jelentett az országnak és a rabszolgatartó társadalomnak, ám emberéletet nem követelt. A legsúlyosabb, a tizedik csapás esetében azonban Egyiptom királya maga döntött…
A tíz csapásra és különösen a kilencedikre (az egyiptomi sötétségre) a tudósok megkíséreltek természettudományos magyarázatot találni. A legtöbben egy teljes napfogyatkozással értelmezték azt, csakhogy ez a jelenség legfeljebb néhány percig tart, míg a Bibliában ezt olvassuk: „Mózes kinyújtotta kezét az ég felé, és sűrű sötétség lett egész Egyiptom földjén, három napon át” (ugyanott, 10. fejezet 22. vers).
Az előbbinél valamivel tarthatóbb álláspont, amely a Szantorin vulkán kitörésével hozza összefüggésbe a bibliai eseménysort. Tudvalevőleg, az ókori görög Théra szigetén, időszámításunk előtt 1450 körül zajlott le az emberiség történetének legnagyobb vulkánkitörése. A vulkáni felhő mintegy száz kilométer magas volt, Egyiptomból is látni lehetett. Az állandó északnyugati szél hónapokon át sodorta magával a hamut, s Kréta szigetén az úgynevezett lineáris-A kultúrát teljesen elpusztította: 40 cm vulkáni hamut találtak ott a régészek, ahol egyáltalán nincs tűzhányó. A hamu Egyiptomba is elérkezhetett, ha pedig ez a vízbe hullik, vérvörössé és ihatatlanná teszi azt, ami azután más bajokat is előidézhet (például a békáknak a szárazföldre özönlését). Sőt, egy erősebb szélvihar többnapos sötétséget is okozhatott…

 

 
WEBSHOP
Kabbala