Hetiszakasz /Mikéc/

"József álmot látott, és elmondta testvéreinek, akik még jobban meggyűlölték őt. Halljátok csak az álmot, amit láttam! — szólította meg őket. Éppen kévéket kötöztünk a mezőn, s íme, fölkelt a kévém, és állva maradt, majd körülvették a kévéitek, és leborultak az én kévém előtt” (Mózes I. könyve, 37. fejezet 5-7. vers). A soros heti szakasz elején olvasható történet szerint József rövidesen egy újabb, hasonló álmot is látott, amelyben a Nap, a Hold és tizenegy csillag, vagyis szülei és testvérei leborulnak előtte. (Az ókori keleti néphit szerint a kettős álom a bizonyos bekövetkezés előjele volt. Így látjuk ezt később, József történetében a főpohárnok és a fősütő mester párhuzamos álmai, vagy a fáraó ugyancsak kettős álma esetén is.) József újabb álmát azonban már nem csupán a testvérek, de az édesapa, Jákob sem veszi jó néven. „Egy másik álmot (is) látott, és elmesélte azt testvéreinek. Így szólt: A Nap, a Hold és tizenegy csillag leborult előttem. Elmesélte ezt édesapjának és testvéreinek. Megharagudott rá az apja, és azt mondta neki: Mi ez az álom, amit láttál? Hát jöjjünk el mind, én, anyád és testvéreid, hogy földre boruljunk előtted?” (uo., 9-10. vers).


„Az élet álom” ― gyakran idézik Calderonnak ezt a mondását, ám azt kevésbé szokás figyelembe venni, hogy ez fordítva még sokkal igazabb, mivel maga az álom is az élet része. Sőt, az álom ― mivel alvás közben érzéseink és gátlásaink felszabadulnak ― hű tükörképe lehet életünknek és rejtett gondolatainknak, vágyainknak. Az álmok mindig azt az embert jellemzik, aki álmodja azokat. Különösen érdemes ezért összevetnünk a Bibliából a fiú, József imént idézett álmait az édesapa, Jákob álmával.
Emlékezzünk arra a közismert álomképre, amelyet az édesapa, Jákob látott fiatalkorában, amikor menekülni kényszerült a testvéri bosszú elől idegen földre. Álmában (korábban, két heti szakasszal ezelőtt szóltunk róla) egy létra emelkedett az ég felé, amelyen angyalok jártak fel és alá, s a létra csúcsáról maga Isten szólt hozzá. Bíztatta, hogy megsegíti majd vándorlásai közben. Amikor pedig Jákob álmából felébredt, kéréssel fordult a Mindenhatóhoz, és egyúttal fogadalmat tett. „Fogadalmat tett Jákob, mondván: Ha mellettem lesz Isten, és megőriz ezen az úton, amelyen járok, ad nekem kenyeret enni és ruhát fölvenni, s visszatérhetek békében apám házába, az Örökkévaló lesz az én Istenem” (uo., 28. fejezet20-21. vers).
Figyeljük meg azokat a különbségeket, és mögöttük azokat a merőben eltérő jellemvonásokat, amelyek Jákob és József álmai között húzódnak:
1.    Jákob álmában hazavágyódik („visszatérhetek békében apám házába”), míg József éppenséggel elvágyódik otthonából.
2.    Jákob álmának középpontjában Isten áll, Józsefében viszont ő maga!
3.    Jákob álma a családjáról, tágabb értelemben a népéről szól (a „apám háza” kifejezés a héber Bibliában a családot jelenti), József álma viszont inkább saját magáról, sőt mondhatni, a családjával szemben nyilatkozik meg.
4.    Jákob kérése Istenhez mindössze annyit tartalmaz, hogy adjon neki „kenyeret enni, ruhát fölvenni”, vagyis a legszükségesebbet az élet fenntartásához. Ezzel szöges ellentétben József már uralomra vágyik.
Ha a nyilvánvaló eltérés okát és magyarázatát szeretnénk megtalálni, könnyen felfedezhetjük: Jákob és fia, József esetében két egymást követő, de merőben más körülmények közt felnőtt, más életérzést képviselő nemzedékkel van dolgunk. Jákob csak édesanyjának volt kedvence, apja és bátyja a háttérbe szorították. Neki az eszével kellett megtalálnia a siker útjait, különösen akkor, amikor mindenétől megfosztva idegenbe került. Józsefet viszont édesapja kényeztette, a „csíkos köntös” valójában az egyiptomi elsőszülöttek viselete volt, ami különösen felkelthette testvérei irigységét és féltékenységét, hiszen József csak anyjának, s nem apjának elsőszülöttje volt. Jákob azonban mégis benne látta a család jövendőbeli vezetőjét, mivel József kedvenc feleségének, Ráhelnek gyermeke volt. A fiú — a Biblia leírása szerint — a kényeztetést (dolgoznia nem kellett) és a csíkos köntöst természetes előjogként élte meg, testvérei gyűlölködését eleinte még nem érezte meg. Manapság is gyakori jelenség, hogy a szülők gyermekeikben szeretnék megélni mindazt, amit ők nem élhettek át, de ezt a „kényeztetést” csak körültekintően szabad gyakorolnunk. Vigyáznunk kell azonban, hogy a gyermekeink felé irányuló szeretet és gondoskodás ne váltson át önzésbe, ne akarjuk a mi életünket, vágyainkat rájuk erőltetni, s főként, hogy a testvérek között véletlenül se keltsünk irigységet…

 

 
WEBSHOP
Kabbala