Hetiszakasz /Vajislach/

VAJISLÁCH

 

Soros heti szakaszunk Jákob és Ézsau találkozásával kezdődik. A harmadik zsidó ősapa, aki üres kézzel, mondhatni száműzöttként hagyta el ősei földjét, most — sikeresen helytállva az idegenben — jómódúan, népes családjával térhet vissza otthonába. Csakhogy — mint egyhamar kiderül —  a testvéri bosszú nem csillapodott, és újabb életveszély vár reá, ami különösen azért iszonyatos, mert immár nem csupán saját magát, de szeretteit is féltenie kell. A töretlen istenhit és bizalom legszebb példája, hogy ebben a fenyegető helyzetben Jákob nem panasszal, hanem hálával gondol Istenre, akinek köszönhetően övéiből immár két csoportnyi embert is ki tud állítani. „Te mindenben megsegítettél, ahogyan szolgáddal cselekedtél; mert egyetlen vándorbottal keltem át itt a Jordánon, most pedig két táborrá lettem” (Mózes I. könyve, 32. fejezet 10. vers).


„Ne mondják többé a neved Jákobnak, hanem Izraelnek, mivel megküzdtél Istennel és emberekkel, és kibírtad” (ugyanott, 29. vers). Ezek Isten szavai, amelyek a harmadik pátriárkához, Jákobhoz szóltak. Jákob ősapánk másik bibliai nevéről kapta Izrael népe és országa legismertebb elnevezését. A bibliai történet szerint Jákob egyedül marad az éjszakában, itt meg kell küzdenie valakivel, és mivel túléli a harcot, mivel szemtől szembe küzdött meg az ismeretlen lénnyel, a neve ettől kezdve Izrael lett. A Szentírás szerint ugyanis az újonnan elnyert név jelentése: „Isten harcosa”.
A fenti bibliai idézetnek ezt az utolsó szavát sokan így fordítják: „győztél”. Holott az itt szereplő héber szónak (vatukhál) gyöke J-K-L, melynek jelentése: „képesnek lenni valamire”, illetve „kibírni”, semmi köze a győzelemhez. És valóban, Jákob élete, fizikai és lelki harcai („Istennel és emberekkel”) nem holmi győzelemről szól, hanem inkább arról, hogy az ősapa „kibírta” az ellenséges, ellene támadó környezetet, hogy túlélte az őt körülvevő súlyos problémákat, hogy úrrá tudott lenni a megpróbáltatásokon, sérelmein és végül önmaga felett is. Elvégre az életben nem győznünk kell, hanem becsülettel helytállunk, végigküzdeni, tisztességgel és szeretetben megélni, túlélni az élet megpróbáltatásait…
A legtöbb bibliamagyarázó szerint az Izrael név gyöke a héber SZ-R-R, amely a küzdéssel, a vezetéssel kapcsolatos, ebben az esetben a népünk és őshazánk nevének jelentése: „Istenért küzdő”, vagy „Isten fejedelme”. Vannak azonban, akik az Izrael nevet másképp értelmezik. Úgy vélik, hogy az öt betűből álló szót így kéne tagolni:
JASAR + ÉL
jelentése: egyenes, Isten (előtt),
ami az eredeti Jákob név (héberül Jaakov = furfangos, görbe) kiigazítása lehet Isten részéről, miután az ősapa végre nem furfangjával, hanem szemtől szembe küzdött meg az ismeretlen lénnyel. Nem véletlen, hogy a Biblia későbbi könyveiben Jákob ősapának egy harmadik, éppen ebből az „egyenes” (jasar) szóból képzett változata is előfordul:
JESURUN (= az Egyenes).
Erre a névváltozásra, Jákob „kiegyenesedésére” utal a babilóniai Vigasztaló próféta jövendölése is, amikor a zsidó nép öntudati fejlődését, a megalázott emberek önmagukra találását és elnyomóik hatalomvesztését hangsúlyozza: Vehajá heakov lemisor (= „És a görbe kiegyenesedik”, Jesája könyve, 40. fejezet 4. vers). Itt, ebben a prófétai versben Jákob eredeti és új nevének a gyöke egyaránt megtalálható. Nem véletlen tehát, hogy a vallásos zsidó, valahányszor Jeruzsálem felé fordulva meghajol Isten előtt, hálát ad Neki (barukh Atá), ám mihelyt kimondja az Örökkévaló nevét (Adonáj), azonnal kiegyenesedik, kihúzza magát, hiszen Ő ad nekünk biztonságot és önérzetet.
Az Izrael név titka tehát azt sugallja, hogy Isten előtt egyenesek maradjunk, hogy a világban és önmagunkban rejtőző görbeséget kiegyenesítsük, hogy legyen kellő mértékben önbizalmunk, hogy becsülettel és szeretettel harcoljuk végig, „bírjuk ki” életünk feladatait.

 

 
WEBSHOP
Kabbala