Hetiszakasz/Chajé Szárá/

CHAJÉ SZÁRÁ

 

Heti szakaszunk az első ősanya, Sára halálával és temetésével kezdődik. Ábrahám ekkor még csupán jövevénynek számított az Ígéret földjén, így annyi birtokrésszel sem rendelkezett, hogy feleségének sírhelyet biztosítson. Ezért aztán alkuba kellett bocsátkoznia az egyik őshonos nép, a történelemből jól ismert hettiták képviselőivel. Végül jelentős összegért (400 ezüst sekelért) vásárolja meg a mai Hebron területén a hettita Efron birtokát, a rajta fekvő Makhpéla sírbarlanggal, ahol Sára (majd később a többi zsidó pátriárka) végső nyughelyet talált. (A Makhpéla-barlang ma is Hebronban látható, fölötte jelenleg mecset áll, mert Ábrahámot az arabok is ősüknek tartják.)


Ábrahám ezután legfőbb feladatának tartja, hogy fiának, törvényes örökösének, Izsáknak megfelelő feleséget találjon. Ezért megbízza meghitt szolgáját, Eliezert, hogy induljon el rokonaihoz, Harránba (a mai Szíria és Irak határvidékén található, még régészetileg fel nem tárt ősi városba), hogy asszonyt hozzon a házhoz. A szolga gazdagon megrakott tevékkel érkezik oda, s a forrás mellett pihenőt tart. Itt gondolkodóba esik: nem bízik igazán küldetése sikerében, ezért mintegy próbára téve Ábrahám Istenét, arra kéri az Örökkévalót, legyen segítségére a lány kiválasztásában „Így szólt (magában a szolga): Örökkévaló, Ábrahám uram Istene, küldd elém (a lányt) még ma, gyakorolj szeretetet Ábrahám urammal! Íme, itt állok a víz forrásánál, a városlakók leányai idejönnek vizet meríteni. A lány, akinek azt mondom, kérlek, nyújtsd ide korsódat, hogy igyam, azt fogja mondani, igyál, még a tevéidet is megitatom. Őt szántad (Istenem) szolgádnak, Izsáknak, s ezáltal megtudom, hogy szeretetet gyakorolsz az én urammal” (Mózes I. könyve, 24. fejezet 12-14. vers).
Kissé furcsák Eliezer szavai és az a feltétel, amelyet a szolga Istennel szemben támaszt, s amellyel a maga hitét is próbára teszi. S egyáltalán, szinte érthetetlennek tűnik, miért véli olyan fontosnak a tevék megitatását? Voltaképpen mit is vár el attól a lánytól, akit ura jövendőbelijének szeretne látni?
A bibliai történet folytatódik: Rebeka, vállán a korsóval megjelenik, leereszkedik a forráshoz, és vizet merít. A szolga megszólítja a lányt: „Engedj egy kicsit hörpintenem a korsódból” (uo., 17. vers). Miután az idős ember ivott, a lány ismét megszólal: „A tevéidet is megitatom, amíg eleget nem isznak. Sietve kiürítette korsaját az itatóba, majd újra a kúthoz futott, hogy (vizet) merítsen, és az összes tevének (vizet) öntött. A férfi pedig csodálkozva (nézett) rá, hallgatott, hogy az Örökkévaló szerencséssé tette az útját” (uo., 19-21. vers). A jelenet csúcspontja az a pillanat, amikor Eliezer megtudja, hogy a lány valójában épp Ábrahám rokonságához tartozik.
Még mindig nem értjük, miért volt olyan fontos a szolga számára, miért tekintette egyfajta isteni jelnek a tevék megitatását? Holott ez a feltétel minden bizonnyal nagy jelentőséggel bírt számára, hiszen később, amikor Eliezer Rebeka családjánál vendégeskedik, még egyszer elmeséli a tevék históriáját. „Eljöttem ma a forráshoz, és azt mondtam (magamban): Örökkévaló, Ábrahám uram Istene, sikeressé tehetnéd utamat, amelyen járok. Íme, itt állok a forrásnál, s a lányt, aki vizet meríteni jön, megszólítom, adj egy kis vizet innom a korsódból, mondja azt, igyál, és a tevéidnek is merítek, legyen ez a lány az, akit az Örökkévaló szánt uram fiának. Szavaimat be sem fejeztem, mikor megjött Rebeka, vállán korsóval, lement a forráshoz, merített, én pedig mondtam: adj innom, kérlek. Ő gyorsan leeresztette korsaját, és azt mondta: igyál, a tevéidet is megitatom. Ittam, ő pedig a tevéimnek is adott inni” (uo., 42-46. vers).
Látjuk tehát, hogy Eliezer a tevéi megitatását nagy jelentőségűnek érzi, ezt azonban csak akkor érthetjük meg, ha megkíséreljük magunkat belehelyezni abba a miliőbe, amelyben ― a sivatagos közel-keleti térségben ― a víznek különösen fontos szerepe volt. A nomád pásztorok és a vándorkereskedők karavánjaikkal járták a vidéket, s útjukat úgy tervezték meg, hogy időről időre egy-egy forrásnál, kútnál, oázisnál megállhassanak és tevéiket megitathassák.
Amikor Eliezer vizet kér az ismeretlen leánytól, ezzel azt jelzi, hogy kimerültsége, betegsége vagy idős kora miatt önmaga képtelen leereszkedni vízért a forráshoz. Márpedig, ha az idős ember magát sem tudja az éltető vízzel ellátni, hogyan fogja megitatni a tevéit, és akkor hogyan tudna egyáltalán tovább haladni az úton, ha nincs, aki a tevéit ellássa? Ha ugyanis a leány nemcsak jószívű és segítőkész (inni ad az idős embernek), hanem okos és előrelátó is, akkor szükségesnek érzi azt is, hogy az öregember tevéinek megitatásában is segítségére legyen.
A tevék története tehát a megfelelő asszony kiválasztásának feltétele volt, s éppen ezért bírt oly nagy jelentőséggel, hogy a Biblia kétszer is elmeséli a jelenetet. Mindebből persze azt a kétségtelen következtetést vonhatjuk le, hogy a szolga (Eliezer) kérése az ismeretlen lányhoz végső soron arról szólt, hogy olyan feleséget szeretett volna ura mellé választani, aki gondoskodó és előrelátó, aki nemcsak a jelenre, de a jövőre is gondol!

 

 
WEBSHOP
Kabbala