Hetiszakasz /Noah/

NOAH

 

A Tóra második heti szakasza Noé héber nevét viseli. Elsősorban Noé és a vízözön történetét tartalmazza, de itt találjuk az úgynevezett nemzetségtáblát (Mózes I. könyvének 10. fejezetét, amely az ókorban ismert 70 népet és nyelvet sorolja fel), továbbá Bábel tornyának közismert elbeszélését is.

Hadd jegyezzük meg, hogy a héber Bábel név azonos az ókori Babilónia nevével, amely babilóniai szó magyarul Isten kapuját jelenti, de héber változata így is érthető: „zűrzavar”. Mindez nyilván annak idején a történetre is emlékeztette az olvasókat.
A heti szakasz e szavakkal kezdődik: „Ez Noé története. Noé tökéletes igazember volt a maga nemzedékében, Istennel járt együtt Noé” (Mózes I. könyve, 6. fejezet 9. vers). Ebben az egyetlen mondatban Noé neve háromszor is előfordul, ezen belül kétszer közvetlenül egymás után. Bölcseink azt mondják, ez azért van így, mert Isten különösen szerette Noét, hiszen velünk, az emberrel is így van ez: akit különösképp kedvelünk, annak nevét szívesen emlegetjük. Ábrahámot is gyakorta név szerint szólítja meg Isten, sőt Isten angyala az ősapa nevét kétszer egymás után is kimondja: „Ábrahám, Ábrahám” (ugyanott, 22. fejezet 11. vers).
„Ez Noé története. Noé tökéletes igaz ember volt a maga nemzedékében, Istennel járt együtt Noé” A régi bölcsek felvetették a kérdést: Miképp kell érteni a mondatban ezt a kiegészítést: „a maga nemzedékében”? Egyesek úgy vélik, ezt a Szentírás Noé érdemeként, mások szerint épp ellenkezőleg, hátrányára említi. Az előbbiek szerint Noé még abban a bűnös nemzedékben is megmaradt igaznak, holott igen nagy volt a bűnösök csábító példája. Mások viszont úgy gondolják, abban a nemzedékben ugyan igaznak számított, ám ha Ábrahám vagy Sámuel korában élt volna, értékei jelentéktelenné törpültek volna. Ennek alátámasztására szokták idézni az Írás folytatását: „Istennel járt együtt Noé”. Ez természetesen mindenképp pozitívum! Ábrahámról viszont azt olvassuk, hogy Isten így szól hozzá: „Járj Előttem, és légy tökéletes” (ugyanott, 17. fejezet 1. vers). Amikor — folytatódik a régi példabeszéd — az ember járni tanítja gyermekét, előbb kézen fogva vezeti, ám később, ha már önállóan is járni próbál, maga elé engedi, vigyázva, hogy el ne essék. Így tett — mondják — Isten is: Noét még csak kézen fogva vezette („Istennel járt együtt”), Ábrahámot azonban már maga elé engedte, ezért szól így a Szentírás: „járj Előttem”…
Nekünk is, tanítják bölcseink, Istennel kell járnunk, hogy életünkben megtaláljuk az igaz utat, s ha már biztosak vagyunk benne, az Ő útmutatása szerint Isten előtt kell haladnunk, mert Ő biztosan őrködik felettünk.

 

 
WEBSHOP
Kabbala