Hetiszakasz /Nicavim/

NICAVIM

 

„Itt álltok ma ti, valamennyien az Örökkévaló Istenetek előtt” (Mózes V. könyve, 29. fejezet 9. vers). Soros heti szakaszunk elején olvashatjuk ezeket a szavakat: Mózes szólt így Izrael népéhez, mielőtt utolsó beszédébe és búcsúénekébe belefogott volna. Sőt, szavait így folytatja: „Nem egyedül veletek kötöm meg ezt a szövetséget…, hanem mindazokkal, akik itt állnak ma velünk, az Örökkévaló Istenünk előtt, és mindazokkal, akik nincsenek ma itt velünk” (uo., 13-14. vers). Egyszóval nem csupán az akkor épp jelenlévő néphez szólt az első és legnagyobb zsidó próféta, hanem minden emberhez, az akkor élt embereken túl a korábbi és főként a későbbi nemzedékekhez, így hozzánk is. A: élők és holtak, múlt, jelen, jövő találkozik e szavak révén, Mózes búcsúdalának elhangzásakor.

 


Ne feledjük: a nagy tanítómester ezáltal is egyfajta történelmi tudatra, a régi és elkövetkező nemzedékek megértésére, az értük való felelősségre kívánta nevelni hallgatói és egész nép figyelmét.
Sokan úgy vélik, a mózesi törvény és tanítás, a Tóra — miután több évezreddel ezelőtt, egészen más társadalmi és történelmi helyzetben hangzott el — voltaképpen nehezen érthető és a mai ember számára szinte követhetetlen. Mások meg azt gondolják, a Tóra törvényei csak annak idején és egyedül Izrael országában lehettek irányadók, nem a mai, modern ember számára. Úgy tetszik azonban, Mózes reájuk is gondolt, amikor fent idézett beszédét így folytatja: „A törvény, amelyet ma megparancsolok neked, nem elérhetetlen számodra, és nem is távol eső. Nem az ég magasában van az, hogy azt kelljen mondanod: ki juthat fel az égbe, hogy lehozná azt nekünk onnan, s elmondaná, hogy mit tegyünk. S nem is a tengeren túl van az, hogy azt mondhasd, ki kelhet át a tenger túlpartjára, hogy elhozza nekünk, és elmondja, mit is tegyünk. Hanem nagyon is közel van hozzád a szó: a szádban és a szívedben, hogy megcselekedd” (uo., 30. fejezet 11–14. vers). És valóban, a Tóra lényege ott rejtőzik a nyelvünk alatt, a szívünk rejtett (sajnos, gyakorta tudatosan elrejtett) zugában. Hogy újra felfedezzük, s hogy megvalósítsuk életünkben!
A Tóra nem életidegen, nem áll távol tőlünk, csak éppen nyitottaknak kell maradnunk, hogy felfedezzük azt önmagunkban. A Tóra tanításainak és törvényeinek lényegét egy talmudi anekdota őrizte meg számunkra. Egyszer egy pogány felkereste az ókori zsidóság egyik ismert mesterét, az időszámításunk kezdetén élt Samájt, és azt mondta neki:
― Szeretném megérteni és felvenni a zsidó vallást, de olyan sok tanítása és törvénye van, hogy képtelen vagyok azt mind felfogni. Mondd hát el nekem, mi a zsidóság lényege, annyi idő alatt, amíg én fél lábon állok!
A rabbi rettentő dühös a szemtelen kérés következtében, hogy felkapta a keze ügyében levő mérőzsinórt, mert annak idején a rabbik még egyéb polgári foglalkozást is űztek, s ő történetesen pallérként tevékenykedett, és azzal kergette el a kérdezőt. Az illető meg sem állt, amíg el nem jutott a rabbi vitapartneréhez, a Hilél nevű mesterhez, és neki is feltette ugyanezt a kérdést.
A meglehetősen agresszív kérés azonban Hilélt nem hozta ki a sodrából, nem bosszantotta fel, sőt, a rabbi egyszerűen csak ezt válaszolta:
― Ami számodra nem kívánatos, azt ne tedd a felebarátodnak! Ez a zsidóság lényege, a többi csak magyarázat. Menj, és tanuld meg!
Lassan közelednek az őszi nagyünnepek, amikor a hívő zsidó úgy érzi, Isten előtt kell számadást tennie az elmúlt évben véghezvitt cselekedeteiről. Ezért mi is úgy érezzük, ― Mózes szavaival élve ―, hogy mi valamennyien az Örökkévaló Isten színe előtt állunk. Ideje tudomásul vennünk, hogy a Tóra tanítása „nem elérhetetlen számodra, és nem is távol eső”, hanem „nagyon is közel van hozzád a szó: a szádban és a szívedben van, hogy megcselekedd”.

 

 
WEBSHOP
Kabbala