Hetiszakasz /Vaethanán/

VAETHANÁN

Említettük, hogy a Tóra sorban utolsó kötetét a törvény ismétlésének nevezik, mivel ez a könyv Mózes tanításait és dalait gyűjti egybe. Tudnunk kell azonban, hogy beszédeit Mózes a sivatagi vándorlás végén, röviddel halála előtt, az újonnan felnőtt nemzedék tanulságára mondta el. Az úgynevezett „ismétlések” közé tartozik a soros heti szakaszunkban is megtalálható Tízparancsolat, amelynek szövegében néhány apróbb eltérés fedezhető fel a Szináj hegyénél elhangzott kinyilatkoztatáshoz képest. A legfeltűnőbb eltérést a szombat törvénye mutatja. Heti szakaszunkban ezt olvassuk: „Őrizd meg a szombat napját, hogy megszenteld azt, ahogyan azt az Örökkévaló Istened megparancsolta. Hat napon át dolgozz, és végezd el minden munkádat, ám a hetedik nap szombat (legyen) az Örökkévaló Istened számára.

 

Ne végezz semmiféle munkát se te, se fiad-lányod, se szolgád-szolgálólányod, se ökröd-szamarad, semmiféle barmod, még az idegen se, aki kapuid közt (lakik), hogy megpihenjen szolgád és szolgálólányod éppúgy, mint te. S emlékezz arra, hogy (magad is) szolga voltál Egyiptom országában, ám kivezetett onnan az Örökkévaló Istened erős kézzel és kinyújtott karral, ezért parancsolta meg neked az Örökkévaló Istened, hogy tartsd meg a szombat napját” (Mózes V. könyve, 5. fejezet 12-15 vers).
Az eredeti szövegben viszont pontosan ez áll: „Emlékezz meg a szombat napjáról, hogy megszenteld azt. Hat napon át dolgozz, és végezd el minden munkádat, ám a hetedik nap szombat (legyen) az Örökkévaló Istened számára. Ne végezz semmiféle munkát se te, se fiad-lányod, se szolgád-szolgálólányod, se állataid, még az idegen se, aki kapuid közt (lakik), mert hat napon át készítette az Örökkévaló az eget és a földet, a tengert és mindent, ami benne (van), s megpihent a hetedik napon. Ezért áldotta meg az Örökkévaló a szombat napját, és megszentelte azt” (Mózes II. könyve, 20. fejezet 8-11 vers).
Alapos megfigyelés után két jogos kérdés is megfogalmazódik bennünk:
1.    Miért változtatta meg beszédében Mózes a parancsolat indoklását a teremtéstörténet helyett az egyiptomi fogságból való szabadulásra?
2.    Miért használ Mózes más igét („emlékezz” helyett „őrizd meg”) a szombati törvény első szavában?
A válasz éppen abban a különbségben keresendő, hogy az egyiptomi szabadulást követő negyvenedik esztendőben Mózes immár a fiatalabb, a pusztában felnőtt nemzedék számára szerette volna érthetővé tenni a szombat szentségének jelentőségét.
1.    Az Egyiptomból frissen szabadult népet még kellett emlékeztetni a szolgaság fájdalmas élményére, a szolgák keserű helyzetére, sem a szabadulás csodálatos eseményére, hiszen mindannak ők maguk voltak közvetlen részesei és szemtanúi. Ezzel szemben a fiataloknak lelkükre kellett kötni, ha majd megállapodnak az ősi-új hazában, s ha ott alkalmazottaik és szolgáik lesznek, hogy vegyék emberszámba őket, hiszen nekik éppúgy joguk van a pihenésre, mint gazdáiknak.
2.    A szombatot minden bizonnyal már az ősapák is megtartották. Ám az Egyiptomban, rabszolgává lett zsidók viszont nem őrizhették a szombati pihenőnapot, ezért a szabadulás után emlékeztetni kellett őket erre az ősi, már-már elfeledett gyakorlatra. A fiatalok életéhez azonban szervesen hozzátartozott a szombati ünnepnap, ők ebben az életritmusban nőttek fel, így nem emlékeztetésre volt szükség, hanem a gyakorlat megőrzésére, az elkövetkező nemzedékek életében.

 
WEBSHOP
Kabbala