Jomim Najroim — A sófár
Írta: Fixler Herman, az ortodox hitközség néhai elnöke

Újra egy röpke esztendőnek határköve mellett állva, létünk mulandóságának tudata bánatos gondolatokat és az érzelmek egész seregét riasztja fel bennünk. “Kejom eszmol ki jáávor” - mondja az Írás, “mint tegnapi nap, olyanok a mi eltűnt éveink”. Mint egy hang, egy árnyalatokban tobzódó szimfóniának halkan elhaló végakkordjai hatnak ezek ránk. A Sófár hangja visszavonhatatlanul hirdeti; oda az esztendő, fájdalmas és felemelő jelenségeivel, szomorú és örvendetes tapasztalataival, kellemes és kellemet len élményeivel. Jom törüo előtt állva, már Elul hónap első napjaitól felharsan a Sófár emlékeztető hangja. Minden reggel halljuk ezt a szívbe markoló hangot, mely hol elnyújtva, könyörögve, lágyan szól, hol pedig félelmet gerjesztve. "Ürü josenim misnaszchem".

Ébredjetek fel, ó alvók, letargikus álmotokból - mondja az Írás. Ez a hang figyelmeztet: itt az ideje felkészülni lelkileg a félelmetes napokra, amikor az igazságos bíró ítélkezik majd felettünk, és egész évi cselekedeteink meg mérettetnek.

Mit jelent a Sófár? - kérdezte ősapánk, amikor fiat, Jichakot Akédora vitte, hogy feláldozza legdrágább kincsét, egyetlen fiát az Isten iránti feltétlen engedelmesség oltárán. A Jomim Najroim-ra rendelt imánkat átszövi az Akédo-ra való emlékezés. Az ünnep másnapján szent Tóránkból olvasunk fel az Akédo-ról, amely a tanítás szerint a zsidó áldozatkészséget és a Mindenhatóhoz való feltétlen hűséget példázza.

A Tanítás szerint a Teremtő, látva, ezt a nagy és feltétlen hűséget, áldozatvállalást Ábrahám és Jichák ősapánktól, így szólt: “Fiaitok vétkezni fognak, fújják meg a Sófárt, és én megbocsátok nekik, az "Ákédora emlékezve".

Ősapánk kérdezi: Ó, mi a Sófár? A Mindenható azt feleli neki: fordulj visszafelé! Ősapánk visszafordult, és látta a kost, amely a szarvánál be volt akadva a növényzetbe. Az Örökkévaló így szól ősapánkhoz: Egy kosnak a szarvából készült kürtbe fújjanak a félelmetes napokon, és térjenek meg, és én megbocsátom népem bűneit. Mi is kérdezzük: nekünk mit jelent a Sófár.

A kürt harsogása ma mire hív, mire szólít fel ez a szívbe markoló hang: A felelet: fordult visszafelé. tekints hátra, tekintsünk vissza a múltra és vizsgáljuk meg, eleget tettünk e ennek a felhívásnak. Ha netán nem, pótolni kell. A hang minden zsidó emberhez szól, kihez harsányan. erélyesen, kihez lágyabban. Vessünk vizsgáló pillantást belső életünkre. Vizsgáljuk meg a Teremtőhöz való viszonyunkat az elmúlt esztendőben. Példát vettünk-e az Akédo páratlan eseményéről, amely feltétlen hűségünket jelenti ősi vallásunkhoz: eleget tettünk-e annak az alapvető törvénynek, amelynek alapja az egy más iránti szeretet, a Tóra, a hit, a békesség, a Sólajm.

Nekünk, akik átéltük a szörnyű eseményeket és akik a Teremtő kegyelméből megmaradtunk. szent kötelességünk gondoskodni arról, hogy ne hagyjuk kialudni ezt az örökmécsest, amely szimbolizálja a Tóra tüzét, amit elődeink meggyújtottak annak idején templomainkban. Ezt a munkát csak együtt, összefogással tudjuk elvégezni.

E munkában szem előtt kell tartani a közösség érdekeit, a felebaráti szeretetet, amely segítőkészségben kell hogy megnyilvánuljon.

Igyekezzünk tehát közös erővel, odaadással dolgozni a közösség érdekében, szem előtt tartva mártírjaink emlékét és kegyeletét, elődeink példamutatását. Fel kell vetnünk magunkban; eleget tettünk-e mártírjaink emlékének és kegyeletének, akikről soha sem szabad elfelejtkeznünk. Úgy kell éreznünk, mintha most is itt lennének velünk, köztünk. Mint azt imánkban a megemlékezésekkor szoktuk mondani. Haneehovim Hanimim Bechajéhem lvmayszom laj nifrodi. Akiket életükben szerettünk és kedvesek voltak nekünk, holtukban is szeretnünk és emlékeznünk kell reájuk, nem tudunk meg válni tőlük és elfelejteni őket.

El kell mesélnünk utódainknak azokat a szörnyűségeket, amelyeket mártírjainknak kellett elszenvedniük csak azért, mert zsidók voltak. De azt is el kell mesélni, hogy kik voltak azok, akik ezt okozták, és harcolni kell, összefogva minden józanul gondolkodó emberrel, hogy soha többé ne forduljon elő.

Iskoláink alapvető kötelessége, hogy erősítsék a vallástanítást az óvodától egészen az érettségi vizsgáig. A következő korosztálynak fenntartunk egy Kolelt a Dob utca 35.-ben, ahol szép számban vesznek részt olyanok, akiknek eddig erre nem volt módjuk. Ezt azért tesszük, mert a magyar ortodoxia és a magyar zsidóság jövője és fennmaradása függ ettől. Hisszük, sikerülni fog az ifjúságot a Tóra szellemében felnevelni.

Eleget tettünk e közösséggel szembeni kötelezettségünknek, ahogyan azt Jesajahu próféta írja: “Dirsü Hásém Böhimoco”. Keressétek az Örökkévalót, és megtaláljátok. A Dirsü szónak jelentése az is, hogy törődjetek a közösséggel. A próféta arra szólít mindenkit; törődjön Isten házával, az intézményekkel, a közösség dolgaival. Törődjünk a magyar zsidó élet jövőjével, dolgozzunk az egész magyar zsidóság javára. Keressétek és megtaláljátok a jóistent, mondja a próféta. Erre szólít fel a Sófár hangja is.

A Midrás a következő szép példán keresztül érzékelteti a zsidóság viszonyát a Tórához. A tengeren úszó hajóról vízbe esett egy matróz. A kapitány mentőkötelet dobott neki, és azt mondotta: ragadd meg erősen a kötelet, és ne ereszd el, mert mihelyst elengeded, vízbe fulladsz. Ugyanilyen a zsidóság és a Tóra viszonya. Mindaddig, amíg ragaszkodunk a Tórához, biztosítva lesz a zsidóság fennmaradása.

Ha így cselekszünk, akkor meg fognak valósulni az Írás szavai: "Jechajéni mijajmajim bajajm haslisi jökijméni vönechje löfonov". "Ó, hogy új életet adjon kegyelemben mindenkinek a félelmes napokon és a harmadikon, ha eljő az ítélet napja, egyenesítsen fel minket, hogy álljunk előtte boldogan, egészségben, jólétben”.

Templomainkban e nagy napokon, de az év hétköznapjain is, arra fogjuk kérni a Mindenhatót, hogy az Írás e szavai valósuljanak meg a magyar zsidósággal. Valósuljon meg továbbá a Tóra 3. könyvének záró szakaszában fellelhető (111. 26.6.), költői színekkel festett álmunk, amely minden nemzedék és nemzet álmát képezte, és amely így szól: "Ha betartjátok törvényeimet, békét szerzek a földön, jólétben fogtok élni, álmotokat senki sem fogja háborítani. Kiirtom a gonoszságot a földről és kard sem vonul át országotokon".

Adjon a Teremtő békét a földön, békét Izrael Államának és népének, hogy senki se riassza álmaikat. Adjon a Mindenható jólétet e magyar haza minden emberének, és ne engedje, hogy a gonoszság ismét erőre kapjon, és mindenki folytathassa saját és közössége javára alkotó munkáját. Minden hittestvéremnek szívből, szeretettel kívánok az új esztendőben erőt, egészséget, félelem nélküli életet, boldogságot!

LÖSONO TAJVU TIKOSZÉVÜ!