2010. január 30.
A fák újéve

Egyik kevésbé kiemelkedő, ám mégis oly kedves, manapság egyre népszerűbb ünnepünk, héber neve szerint Tu bisvát, svát hónap 15-ike, a fák újéve.

Hajdan, az ősi Izraelben, ilyenkor ültették a fákat, mert a törvény előírta, hogy az első három évben nem volt szabad enni a fa gyümölcséből, a negyedik évben pedig fel kellett vinni a termést Jeruzsálembe, hogy — amint azt a Talmud előírta — "elárasszák friss gyümölccsel az ország fővárosát". A fa gazdája csak az ötödik esztendőtől kezdve fogyaszthatta szabadon termését.

A gyümölcsfák tisztelete igen nagy volt már Mózes korában is, hiszen törvény írta elő: termő gyümölcsfát kivágni tilos, még háború esetén is. Az ostromlók nem építhettek sáncot a gyümölcsfák kivágásával: "Hát ember-e a mező fája, hogy ellene hadat viselj?" - olvassuk Mózes ötödik könyvében.

A Talmud szerint a világon négyféle teremtmény található: az élettelen (szó szerint: domém = hallgatag), a virágzó (poréách), az élő (cháj) és a beszélő (mödabér). Ebből a sorrendből kivételt képeznek a fák, amelyek bizonyos mértékig azonos fokon állnak a beszélővel, az emberrel. Sőt, "ha kivágnak egy élő fát, a Nap és a Hold is elsötétül". Holott őseink - kétezer évvel ezelőtt még nyilván nem hallottak az ózonréteg elvékonyodásáról...

Mi a fák újévén tizenötféle, fán termő (lehetőleg Izraelben is honos) gyümölcsöt fogyasztunk. Izraelben a gyerekek az iskolából kirándulnak a természetbe, és mindegyikük egy fát ültet a nevére.

Az ősi Szentföldön ilyenkor már vége az esős időszaknak, a fák virágozni kezdenek, elsőként a mandulafa - erről szól az egyik, az ünnepen énekelt kedves dal. Lélekben mi is ott vagyunk ezen az ünnepen az ősi-új földön, Izraelben.

Újabban szokássá lett, különösen iskolákban, óvodákban, hogy ezen a napon a fiatalok számára kisebb műsoros összejövetelt, úgynevezett tu bisváti szédert tartsanak, ahol együtt fogyasztják el a különféle, finom gyümölcsöket.

A Tu bisvát ünnepét megelőző szombatot "a dal szombatjának" (sabat sírá nevezzük, mert ekkor olvassuk fel a Tórából Mózes diadalénekét, )

A dal szombatja

          A fák újévét megelőző szombatot nevezik így hagyományosan. (Héberül: sabat sirá.) Ilyenkor olvassák fel a Tórából Mózes diadalénekét, amelyet a Nádas-tengeren való csodálatos átkelés után írt. A felolvasás mindmáig ősi, hagyományos dallammal hangzik el a zsinagógában. Ugyancsak ekkor olvassák a prófétai szakaszok közül Debóra énekét, amely időszámításunk előtt 1200 körül keletkezett az észak-izraeli Hacor városa félelmetes seregének legyőzése alkalmából.

            Ilyenkor nálunk, Európában, ahol még - az izraeli időjárással ellentétben - még jócskán tart a zimankós tél, szokássá lett, hogy a szombatot megelőzően némi élelmet készítsenek ki az énekes madarak számára. A kedves szokást jó lenne, ha ma is sokan gyakorolnák...