A Smá Jiszraél (Halljad Izrael) imáról

A zsidó közösség legfőbb imáját, a Smá Jiszraélt Mózes mondta el először, hiszen ott olvasható az a Tórában, közismert első szakasza Mózes ötödik könyve hatodik fejezetében. A hagyomány azonban még régebbinek tartja. Amikor Jákob halála előtt összehívta fiait, megkérdezte tőlük, továbbra is követni fogjátok-e az én hitemet és hagyományaimat. Ők egyöntetűen így válaszoltak:

„Halljad Izrael, apánk (ez volt Jákob második neve), az Örökkévaló a mi istenünk, (nem csak a tied), az Örökkévaló egyetlenegy!”

Az imádság fenti, első mondata 6 szóból áll. A második mondatot csendesen mondjuk, kivéve jom kipurkor, az engesztelőnapon, amikor ezt is hangosan énekeljük. Ez a második mondat szintén hat szó. S ez nem véletlen, hiszen a hatos szám az ókori zsidóságban a világot jelenti. A hat fő irányt (felfelé, lefelé, jobbra, balra, előttem és mögöttem), vagyis a három dimenziót. A Smá Jiszraél első nagy bekezdése összesen hatvan szó, ami az Énekek énekére utal: „Hatvan vitéz van körülötte, az éjszaka félelme miatt.” Ezért mondatják el a kisgyermekkel ezt az imát lefekvés előtt.

Az egész főima 245 szó, s hogy meglegyen a 248, ami a Tórai előírások száma, három szót hozzáteszünk. Ha otthon vagyunk, egyedül, az elején ezt mondjuk: „Él melech neemán” (= „Isten megbízható Király”). Ha zsinagógában vagyunk (minján jelenlétében), akkor a végén a kántor 3 szót mond: „Hásem Elokéhem Emet” (= „Az Örökkévaló a ti istenetek igaz”), összekapcsolva a következő ima első szavával. Jókai Mór, A jövő század regényében ezt írja: „A zsidók még mindig elmondják 248 szavas imájukat”. Tehát ő is ismerte ezt a zsidó hagyományt.

A Smá imát a Talmud szerint lehet ülve mondani, vagy állva, csak éppen nem szabad közben leülni vagy felállni, nehogy elvonjuk figyelmünket a főimától. (Több modern zsinagógában ezt tévesen gyakorolják.) Nem szabad az ima elmondása közben mással foglalkozni, beszélgetni, még köszönni sem, mert akkor a fenti szó-szám már nem lesz ugyanannyi. Ugyancsak szokás az első mondatnál szemünket eltakarni, és az utolsó szót elnyújtani. A hagyomány szerint ez összefügg azzal is, hogy Rabbi Akiba ezzel az imával lehelte ki lelkét. A Bar Kochba-felkelés leverése után Hadrianus császár megtiltotta a Tóra-tanítást. Akiba azonban tovább tanított. Eljött hozzá barátja, aki figyelmeztette őt: életveszélybe hozod magad.

Akiba így válaszolt:

― Hadd mondjak el neked egy mesét. Egyszer a róka a folyó partján sétált, és látta, hogy a halak gyorsan úsznak valahová. Megkérdezte őket:

― Hová siettek ilyen nagy ijedten?

― Az emberek hálói elől menekülünk.

― Miért nem jöttök inkább ki a szárazföldre? Éljünk együtt, békességben.

― Ugyan, róka, azt mondják, te vagy a legravaszabb állat, mégis ennyire ostoba vagy? Hiszen ha itt, a vízben, ami életünk tere, ilyen veszélyben vagyunk, mennyivel inkább bajban lennénk, ha elhagynánk azt?

― Így vagyunk ezzel mi, zsidók is. Ha a Tóra mellett kitartunk, és mégis bajba kerülünk, mennyivel inkább bajba jutnánk, ha eltávolodnánk attól?

Akibát később elfogták a rómaiak, és börtönbe vetették. Rövidesen nyílt a cella ajtaja, és bedobtak mellé egy másik embert. A barátja volt az.

― Hogy kerülsz ide? – kérdezte a rabbi – Hiszen te nem szegted meg a római parancsot!

― Boldog vagy, Akiba, mert te tudod, miért szenvedsz, hiszen teljesítetted a kötelességet. Én azonban értelmetlenül kerültem ide, hamis vádakkal jelentettek föl.

Akibát a rómaiak megkínozták tanítványai szeme láttára, akik megkérdezték tóle: Hogyan tudod mindezt elviselni, mesterünk? Azt válaszolta: Egész életemben azt tanítottam, hogy a Smá imában ez a kifejezés: „egész szíveddel, egész lelkeddel szeresd az Örökkévalót”, azt jelenti, hogy akár életed árán is. Mindig féltem, hogyan tudnám ezt bizonyítani. Akkor most ne teljesíteném?

Akkor halt meg Akiba, amikor hajnalban eljött a Smá elmondásának ideje, s az ima utolsó szavával lehelte ki lelkét.

A zsidóságnak nincsenek dogmái, kötelező hitelvei, mégis ezt az imát minden zsidó elfogadja, a mártírok ezt kiáltva mentek a halálba. Az ima első mondata 3 részből áll, vagyis 3 kijelentésből:

1.                  „Halljad Izrael” – ez felhívás, és nem hitelv. A zsidónak meg kell hallgatnia a tanításokat, de szabadon választhat, hogy miben hisz. Úgysem látunk egymás lelkébe, ha erőszakosan várnánk el a hitvallomást, akkor képmutatásra adnánk módot, nem pedig őszinte hitre. A cselekedet kötelező a Tóra szerint, de a gondolat szabad.

2.                  „Az Örökkévaló a mi istenünk” – a zsidóság választott nép, az ősapák és a Szináj hegyi kinyilatkoztatás által. Már Ámosz próféta (i.e. 750 körül) megmondta, hogy ez nem előnyöket jelent, nem érdemeket, hanem külön feladatokat. Vagyis helyt kell állnunk, emberként és zsidóként is. A zsidóság olyan, mint egy kihívás a világ számára, amelyre válaszolni kell, ezért szeretik és gyűlölik sokan.

3.                  „Az Örökkévaló egyetlenegy” – a zsidóság az első egyistenhívő, monoteista vallás. A zsidóság még az iszlámhoz és a kereszténységhez képest is tisztább egyistenhívő vallás. Sőt, a zsidóság volt az első, amely Istent nem csupán a természet urának, hanem a történelem és az emberi sors gondviselőjének tartja. Ezért nevezzük Őt Örökkévalónak.

A Smá ima első két héber mondata fonetikus átírásban:

Smá Jiszraél, Adonáj Elohénu, Adonáj echád!

Baruch sém kvod malchutó leolám vaed!

A Smá Jiszraél (Halljad Izrael) ima fordítása

 "Halljad Izrael, az Örökkévaló a mi Istenünk, az Örökkévaló egyetlenegy!

Áldott legyen az Ő dicső uralmának neve mindörökké!

Szeresd az Örökkévalót, Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel és minden erőfeszítéseddel! Legyenek ezek a szavak, melyeket ma megparancsolok Neked, a szíveden. Vésd azokat jól gyermekeidbe, és beszélj róluk, ha otthon ülsz, ha úton jársz, ha lefekszel, és ha fölkelsz. Kösd azokat jelül karodra, és legyenek homlokdíszül szemeid között. Írd fel őket házad és kapuid ajtófélfáira.

Így lesz, ha meghallgatjátok törvényeimet, amelyeket ma megparancsolok nektek, hogy szeressétek az Örökkévalót, Isteneteket, s hogy szolgáljátok Őt egész szívetekkel és egész lelketekkel. Akkor megadom földjeitek esőjét a maga idejében, korai és kései esőt, hogy begyűjtsd a gabonát, a mustot és az olajt. Meződön füvet sarjasztok állataidnak, hogy ehess és jóllakhass. Ám őrizkedjetek, nehogy elcsábuljon a szívetek, s elforduljatok, hogy más isteneket szolgáljatok, leborulva előttük, mert fölgerjedne az Örökkévaló haragja ellenetek, elzárhatja az eget, és nem lenne eső, s a föld nem hozná meg termését, s elvesznétek egyhamar abból a jó országból, amelyet az Örökkévaló nektek ad. Helyezzétek hát ezeket a szavaimat szívetekre és lelketekre. Kössétek azokat jelül karotokra, és legyenek homlokdíszül szemeitek között. Tanítsátok rá gyermekeiteket, hogy szóljatok róluk, ha otthon ülsz, ha úton jársz, ha lefekszel, és ha fölkelsz. S írd fel azokat házad és kapuid ajtófélfáira.

Ezért hosszabbodjon meg életetek és gyermekeitek élete azon a földön, amelyről őseiteknek megesküdött az Örökkévaló, hogy nekik adja, amíg az ég a föld fölé terül.

Így szólt az Örökkévaló Mózeshez: Szólj Izrael fiaihoz, és mondd meg nekik, készítsenek maguknak rojtot köntöseik széleire, s helyezzenek a széleken levő rojtra bíborkék zsinórt. Legyen ez a rojt számotokra emlékeztető az Örökkévaló parancsolataira, valahányszor rátekintetek, hogy megcselekedjétek azokat, s hogy ne tántorodjatok el szívetek és szemetek (vágyai) szerint, melyek alapján bűnbe eshettek. Ezért emlékezzetek, és tegyétek meg valamennyi törvényemet, hogy szentek legyetek Istenetek előtt. Én vagyok az Örökkévaló Istenetek, aki kivezetett benneteket Egyiptom országából, hogy a ti Istenetek legyek. Én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek."

                                                                                                          Raj Tamás

József Attila:

Smá Jiszróel

 

 Szegénység szennylepleiben

én nyughatatlanul bolyongtam

sírt, mint a gyermek, a szivem,

víg nép közt egyedül borongtam.

Hol az ágy, melyben megpihen

e fáradt lélek? – Kiáltottam:

Smá Jiszróel!

 

És leste szolga a szavam,

selyempárnán, hűséges nővel

számláltam marhám, aranyam,

gyarapodtam ésszel, erővel

s amikor adtam, boldogan

mondtam magamban s emelt fővel:

Smá Jiszróel!

 

És most is akármi jöhet,

dicsőség, sok pénz, nagy betegség;

akárki vethet rám követ

és bár halálos ágyam vessék,

a véghetetlen szeretet

szavát kiáltom, bármi essék:

 Smá Jiszróel!