A savuot ünnepe
A Szináj hegyi
kinyilatkoztatás évfordulóját mindmáig megünnepeljük, ez a három zsidó
zarándokünnep közül a második. Ennek a napnak a hagyományos irodalomban
négyféle héber nevével találkozunk — ezek fejezik ki ünnepünk
jelentőségét:
1.
savuot (a hetek ünnepe) — a
legismertebb elnevezés arra utal, hogy peszach másnapjától (amikor az
ősi Izraelben az aratás kezdődött) számoljuk a napokat és a heteket. Ez
az ómer-számlálás. Mihelyt 7 hét (negyvenkilenc nap) eltelik, az
ötvenedik napon tartjuk a "hetek" ünnepét. A savuot Izraelben egy napig,
nálunk viszont — mint a fenti időpontból is látjuk — két napig tart;
2. jom
habikurim (az új termés napja)
— ünnepünk alkalmával mutatták be a hajdanvolt jeruzsálemi Szentélyben
az új kenyeret. Ekkor ettek először az új kenyérből. Az ország minden
részéből a fővárosba zarándokolt a nép, hogy hálájukat kifejezzék a
Templomban a bő termésért, s még a szekeret húzó állatokat is virágokkal
díszítették;
3. zmán matán
toraténu (a Tóra-adás időpontja)
—
a Tízparancsolat elhangzásának évfordulója ez az ünnep, ezért
ilyenkor a zsinagógában felolvassuk az erkölcs alaptörvényét, amelyet a
Tórán belül is a legszentebbnek tartunk;
4. aceret
(záróünnep) —
hagyományaink szerint a peszach
ünnepével kezdődő sorozat
csak a mostani évfordulóval zárul le. Az egyiptomi szolgaságból történt
csodálatos szabadulás is csak az isteni törvény elfogadásával vált
teljessé. Vallásunk tanítása szerint ezért nincs igazi szabadság a lélek
szabadsága nélkül...
Nem lehet véletlen, hogy a peszachot, a
fizikai szabadulás ünnepét a bibliai hagyomány összekötötte ezzel a
mostani savuot ünnepével, a Tóra-adás, vagy — úgy is mondhatjuk —
a lelki szabadság emléknapjával. A Tízparancsolat, az egész emberiségnek
szánt örök isteni törvény, amely a zsidóság révén terjedt el
világszerte, még ma is tartalmaz új, máig szóló tanítást és példamutató
üzenetet.
Savuot ünnepéhez
szinte semmilyen különös vallási szertartás sem kötődik, csupán két —
általánosan elterjedt — népszokást említhetünk meg, amelyek az
ünnep sajátos hangulatát alakítják. Otthonainkat és templomainkat sok
szép virággal, friss lombbal díszítjük és tejes ételeket (túrós
süteményeket) fogyasztunk. Ezzel azt jelezzük: a Tóra számunkra ma is
friss, éltető ereje — akárcsak a tej a kisgyermeket — táplálja
Izrael népét.
És még valami:
magyar zsidó szokás szerint a leanyavatást, a bat-micvá szép
szertartását is csoportosan ilyenkor tartják. Jómagam arra szoktam bíztatni a lányokat, hogy válasszanak a Bibliából, vagy imádságaink közül egy-egy jelmondatot, amelyet magukénak éreznek, s az ünnepség keretében azt mondják el héberül és magyarul, mielőtt a fejükön levő virágkoszorút a Tórára helyeznék.A Lauder Javne Iskolában
az idén több kislányt fogunk felavatni.
Raj Tamás
