Savuot
2009. május 29-30.

A savuot ünnepe

A Szináj hegyi kinyilatkoztatás évfordulóját mindmáig megünnepeljük, ez a három zsidó zarándokünnep közül a második. Ennek a napnak a hagyományos irodalomban négyféle héber nevével találkozunk — ezek fejezik ki ünnepünk jelentőségét:

1. savuot (a hetek ünnepe) — a legismertebb elnevezés arra utal, hogy peszach másnapjától (amikor az ősi Izraelben az aratás kezdődött) számoljuk a napokat és a heteket. Ez az ómer-számlálás. Mihelyt 7 hét (negyvenkilenc nap) eltelik, az ötvenedik napon tartjuk a "hetek" ünnepét. A savuot Izraelben egy napig, nálunk viszont — mint a fenti időpontból is látjuk — két napig tart;

2. jom habikurim (az új termés napja) — ünnepünk alkalmával mutatták be a hajdanvolt jeruzsálemi Szentélyben az új kenyeret. Ekkor ettek először az új kenyérből. Az ország minden részéből a fővárosba zarándokolt a nép, hogy hálájukat kifejezzék a Templomban a bő termésért, s még a szekeret húzó állatokat is virágokkal díszítették;

3. zmán matán toraténu (a Tóra-adás időpontja) a Tízparancsolat elhangzásának évfordulója ez az ünnep, ezért ilyenkor a zsinagógában felolvassuk az erkölcs alaptörvényét, amelyet a Tórán belül is a legszentebbnek tartunk;

4. aceret (záróünnep) hagyományaink szerint a peszach ünnepével kezdődő sorozat csak a mostani évfordulóval zárul le. Az egyiptomi szolgaságból történt csodálatos szabadulás is csak az isteni törvény elfogadásával vált teljessé. Vallásunk tanítása szerint ezért nincs igazi szabadság a lélek szabadsága nélkül...

            Nem lehet véletlen, hogy a peszachot, a fizikai szabadulás ünnepét a bibliai hagyomány összekötötte ezzel a mostani savuot ünnepével, a Tóra-adás, vagy — úgy is mondhatjuk — a lelki szabadság emléknapjával. A Tízparancsolat, az egész emberiségnek szánt örök isteni törvény, amely a zsidóság révén terjedt el világszerte, még ma is tartalmaz új, máig szóló tanítást és példamutató üzenetet.

Savuot ünnepéhez szinte semmilyen különös vallási szertartás sem kötődik, csupán két általánosan elterjedt népszokást említhetünk meg, amelyek az ünnep sajátos hangulatát alakítják. Otthonainkat és templomainkat sok szép virággal, friss lombbal díszítjük és tejes ételeket (túrós süteményeket) fogyasztunk. Ezzel azt jelezzük: a Tóra számunkra ma is friss, éltető ereje akárcsak a tej a kisgyermeket — táplálja Izrael népét.

És még valami: magyar zsidó szokás szerint a leanyavatást, a bat-micvá szép szertartását is csoportosan ilyenkor tartják. Jómagam arra szoktam bíztatni a lányokat, hogy válasszanak a Bibliából, vagy imádságaink közül egy-egy jelmondatot, amelyet magukénak éreznek, s az ünnepség keretében azt mondják el héberül és magyarul, mielőtt a fejükön levő virágkoszorút a Tórára helyeznék.A Lauder Javne Iskolában az idén több kislányt fogunk felavatni.

Raj Tamás