Savuot, a hetek ünnepe
2008. május 29-30.

 Közeledik a hetek ünnepe, héber szóval a Savuot, a kinyilatkoztatás napja. Mint minden más ünnepre, erre is előkészít bennünket a vallásunk

A Savuot naptári időpontját, a többi ünneptől eltérően, nem állapítja meg a Tóra, csak azzal, hogy a Peszach utáni 50. napra kell esnie. Tehát mindig ugyanarra a naptári napra esik az ünnep, de mindig más hétköznapra.

A keresztény egyházakban a Savuotnak megfelelő Pünkösd (az ötvenedik nap Húsvét után) az évnek mindig másik naptári napjára, de állandóan vasárnapra esik.

Mai zsidóságunkban az ünnepre a két nap minden imája, szertartása és hangulata, valamint az a szokás emlékeztet, hogy templomainkat növényekkel  díszítjük fel. Ma egyetlen emlék, élmény tölti meg a kétnapos ünnepet, az az emlék, hogy a mi őseink, a zsidók álltak a Hegy tövében, hogy átvegyék a két kőtáblát, hogy aztán az azon lefektetett tanítást terjesszék a Földön. Savuot az az ünnepünk tehát, amelyben kifejezésre jut, hogy az isteni tan hordozói mi lettünk és mi vagyunk.

Az ünnep első éjszakáját virrasztással töltik, aminek külön előírt rituáléja van: Szentírás magyarázó előadásokat tartanak és irodalmi szemelvényeket olvasnak fel. A Savuot délelőtti istentisztelet központja  a Tíz Ige.

A második nap prófétai olvasmánya - “fügefa nem virágzik, szőlőtő termést nem hoz, kipusztult a virág a mezőről, a nyáj az akolból: de én ujjongok, Istenemben bízom, a segítség urában” -  a minden csapáson túl élő és fennmaradó zsidó reménykedésnek, istenhitnek apotheózisa ez és valóban méltó az ünnep jelentőségéhez.

 (Hahn István: Zsidó ünnepek és népszokások c. könyve nyomán)