Vallás — Ünnepeinkről — Peszah
Az ünnep Izraelben 7 napig, Izraelen kívül 8 napid tart.

A negyedik nemzedék

A széder-esti elbeszélés, a Haggáda négy fiúról tesz említést. A Tórában ugyanis négyszer fordul elő a jól ismert parancs („meséld el gyermekednek”),  amely az ünnepi vacsora alapját képezi, s mind a négyszer kissé másként. Ebből a Haggáda azt következteti, hogy a Tóra voltaképpen négy fiúról, négyféle embertípusról szól. Gyermekeink ugyanis - akárcsak a felnőttek - mind másként kérdeznek, más-más képességekkel rendelkeznek, más-más hozzáállást tanúsítanak szüleikkel, múltjukkal, hagyományaikkal szemben. Így számukra is más-más módon kell közvetíteni a zsidó történelmet, az egyiptomi szolgaság és szabadulás jelentőségét.

A négy embertípus (a bölcs, a gonosz, a naiv és aki kérdezni sem tud) kiválasztása már önmagában is jól jellemzi a zsidó gondolkodást. Legfőbb értéknek a tudást tartja, a bölcsességet, amelyben a szakmai felkészültség megértő emberszeretettel, segítőkészséggel párosul. Kellő érdeklődés és tudás nélkül vajmi nehéz gyakorolni a zsidó vallást. A bölcs fiú számára - így írja elő a Haggáda - töviről-hegyire el kell magyarázni a széder-este minden előírását.

Ne higgyük, hogy a „gonosz” gyermek kevésbé felkészült, mint az előbbi: önmagában a tudás - ezt nap mint nap tapasztaljuk - nem teszi jobbá az embert, a technikai fejlődés sem vitte feltétlenül előbbre az emberiséget. A gonosz fiú tehát ismeri a törvényt, a hagyományokat, csak éppen nem tartja magáénak, szellemében elidegenedett tőle. „Mi ez a szolgálat számotokra?” - hangzik az általa felvetett bibliai kérdés. Szolgálatnak, terhes feladatnak érzi az ünnepi emlékezést, s ami ennél is jellemzőbb, önmagát kivonja a közösségből. Nem saját magáról beszél, hanem így fogalmaz: „számotokra”. A Haggáda szerint a bibliai válasz is erre utal: „ezért tette velem az Örökkévaló, hogy kivezetett Egyiptomból” - velem és nem vele: ha ott lett volna Egyiptomban, őt bizony nem váltotta volna meg az Örökkévaló. Ha így szólunk hozzá, - véli a Haggáda magyarázata -,  talán megérti,  miért is fontos mindannyiunk szánára a zsidó közösség, a múlt öröksége.  

A harmadik fiút naivnak mondja a Haggáda. Kérdése ugyanis - az egyszerű ember szokásos megnyilatkozásával - mindössze így hangzik: „mi ez?” A széder-esti elbeszéléskönyv szerint erre - bibliai mondattal - így kell válaszolnunk: „erős kézzel vezetett ki bennünket az Örökkévaló Egyiptomból, a szolgaság házából”. A primitív gondolkodású ember ugyanis - sajnos - csupán az „erős kéz” politikáját tudja megérteni, csak a tekintélyt képes tisztelni, lelke szolgálatra szegődött. Nem véletlen, hogy a Tóra egyedül itt beszél „a szolgaság házáról”...

A negyedik fiú nem kérdez semmit: a Tórában itt ugyanis csupán a választ találjuk meg, a kérdés hiányzik. Az ilyen gyermek esetében - a Haggáda előírása szerint - „te nyisd meg őt”: kérdve kifejtő módszer segítségével vagyunk kötelesek fölkeltenünk érdeklődését. Ahogyan a Bibliában olvassuk: „beszéld el fiadnak azon a napon mondván, ezért tette velem az Örökkévaló, hogy kivezetett Egyiptomból”. Hiszen a  csodálatos szabadulástörténet lényege éppen az, hogy okuljanak belőle az elkövetkező nemzedékek...

A négy fiú története - szerény véleményem szerint - nem csupán különféle embertípusok bemutatása, s nem is kizárólag a széder-esti történet pedagógiai módszertanát foglalja magában, hanem egyfajta történelmi tanulsággal is szolgál, ami napjainkban különös jelentőséggel bír. A Haggáda - úgy vélem - négy egymást követő nemzedékről is szól, amelyek közül a negyedik éppen most érik felnőtté...

Nagyszüleink-dédszüleink (akik jobbára még a múlt században születtek) hagyományos neveltetésben részesültek: ismerték a zsidó hagyományokat és gyakorolták is azokat. Gyermekeik azonban már idegen szellemben nevelődtek: noha járatosak voltak a zsidó tudományban is, nem érezték azt magukénak.

A harmadik nemzedék (szüleink nemzedéke) odahaza még látta-átélte a zsidó szokásokat, ám fogalma sem volt azok mélyebb értelméről-jelentéséről, így számára a zsidóság inkább csak hangulati elemként, egyféle nosztalgiaként őrződött meg. Ők a holocaust szörnyű emlékeinek hordozói is, akik szolgálatra nevelődtek, akiket -  kimondani is tragikus - csak az „erős kéz”, az antiszemitizmus pokla lökött vissza az egykönnyen elfelejtett zsidóság területére. 

A negyedik nemzedék már „kérdezni sem tud”: nincsenek emlékei, mint szüleinek, s persze nem gyakorolja, nem érti és nem is ismeri a zsidó történelmet, a hagyományokat. Éppen ezért tartja kötelességünknek a Haggáda („te nyisd meg őt”), hogy megnyissuk,  hogy érdeklődésüket fölkeltve kérdésre bírjuk a fiatalokat.

Hiszen ha körültekintünk a világban, mindenütt ugyanezt tapasztaljuk: mintha az élet, a tudomány, a művészet szinte minden területén a „kérdezni sem tudó nemzedék” jelentkezne, amelyet sem neveltetése, sem emlékei nem tudnak irányítani, amely már sem hitében, sem gyakorlatában nem képes folytatni a múltat. S mégis, éppen ez az elveszettnek hitt „negyedik nemzedék” lesz képes újra felvenni a porba hullott stafétabotot, újraépíteni értékeit. Ám ne feledjük:  a mi kötelességünk melléjük állni, segíteni őket e nem mindennapi újrakezdésben.

Érdekes, miként folytatódik a Haggáda szövege: „úgy gondolod, ráérsz várni, amíg feljön az újhold (míg elérkezik az ideje)? Nem így van, hangzik a válasz, ezért mondja az Írás: „még aznap”! S ha úgy gondolod, nappal is elkezdheted? Tudd meg,  „éppen ezért”, vagyis „ha a kovásztalan kenyér és a keserű fű már ott van előtted.” Az újraépítés folyamatát minél előbb meg kell kezdeni, s a zsidó hagyományok elméletével és gyakorlatával egy időben. Hiszen - ahogyan a Talmud is fogalmaz - „aki csupán egyetlen lelket is megment, mintha az egész világot mentette volna meg”. S „aki valakit akár egyetlen mondatra, egyetlen szóra, vagy akár egyetlen betűre is megtanít, úgy tekintik, mintha ő maga hozta volna a világra”...

Ábrahám ősapánk álmában megjelent a későbbi zsidó történelem. A Mindenható megmutatta neki utódainak sorsát. „Az első héber” - a Biblia szerint - előre látta az egyiptomi szolgaságot és szabadulást, ami egyébként - jól tudjuk - ha kisebb mértékben is, de szinte minden zsidó nemzedék életében megismétlődött. „Hiszen - így olvassuk a Haggádában - nem csupán őseinket váltotta meg egykor az Örökkévaló, hanem valamennyiünket megváltott velük együtt.” Mintha Ábrahám álma rólunk is szólna. A Biblia szerint ugyanis - döbbenetes módon - így szól hozzá a Mindenható: vedor revií jasúvu héná - „és a negyedik nemzedék visszatér ide”...

                                                Raj Tamás