A zsinagógai naptárról

A zsidó naptár (a luáh) nem csupán a napévhez, hanem a holdhoz is igazodik, hónapjai valódi holdhónapok: újholdtól újholdig tartanak. (A Julius Caesar által bevezetett és Gergely pápa által korrigált európai naptár ezzel szemben csupán mesterséges hónapokkal számol.) A zsidó esztendő tehát valódi napév, hónapjai természetes holdhónapok. (Ezt nevezik tudományos szóval lunaszoláris rendszernek.)

Amikor e sorokat közreadjuk, a zsidó naptár 5766-ik évében járunk, ám ez a számítás éppoly fiktív és utólagos, mint a keresztény időszámítás: a bibliai történet visszaszámlálásán alapul. A zsinagógai újév az első őszi hónap elsején kezdődik, annak ellenére, hogy Mózes törvénye (II. könyv, 12. fejezet 1. vers) tavaszi évkezdést írja elő: „Ez a hónap legyen számotokra a hónapok elseje, első legyen az számotokra az év hónapjai között”. Mózes úgy rendelkezett, hogy az első tavaszi hónap első napja legyen az újesztendő, mert ebben a hónapban szabadította meg Izrael népét az Örökkévaló Egyiptom fogságából.

Ez a törvényben előírt gyakorlat csak a bibliai királyok idején volt általános. A nép ugyanis — úgy tetszik — ragaszkodott a már korábban is létezett őszi újévhez, így — az izraeli királyság hivatalos időszámítását kivéve — mindmáig az első őszi hónap első két napján tartjuk az újév ünnepét. S mivel a zsidó újév kora ősszel kezdődik, az 5766. zsinagógai esztendő a 2005/2006. polgári évnek felel meg. Mózes szavait mégis megszívleltük: a tavaszi lett „a hónapok elseje”: ha felsoroljuk őket vagy az ünnepeket, mindig a tavasz kezdetével indítjuk a sort…

A természetes tizenkét holdhónap 10 nappal megrövidítené az évet (így számlálnak a mohamedán országokban), ezért a zsidók, már az ókor végétől, szökőévenként (19 évenként hétszer) egy tizenharmadik hónapot is beiktatnak a naptárba. Eleinte, a bibliai korban ezt a szökőhónapot akkor hirdették ki, ha látták, hogy a tavaszi árpa nem nőtt még elég magasra.

Hajdan akkor kezdődött a hónap, amikor Jeruzsálem fölött meglátták az újholdat, s ezt két hiteles tanú jelentette a rabbinikus bíróságon. Erről a tényről azonnal értesítették a diaszpórában (elsősorban a Babilóniában) élő zsidóságot. (A hegyek tetején őrség állomásozott, és éjszaka tűz-, nappal füstjelekkel adták tovább a hírt. Így a jeruzsálemi újholdról még azon az éjszakán értesültek Babilóniában.) Később (a 4. században) véglegesítették az időszámítást, és mindmáig ez a gyakorlat: minden páratlan hónap 30 napos, míg a páros hónapok 29 napig tartanak.

Mivel bizonyos ünnepek a hét bizonyos napjaira nem eshetnek, két őszi hónap (hesván és kiszlév) 29, illetve 30 napos is lehet. Ha ezt a tényt, valamint a szökőhónapot is figyelembe vesszük, a zsidó esztendő 353, 354, 355, illetve 383, 384, vagy 385 napból állhat. A hónapok első napját, valamint a 30 napos hónapok utolsó napját, újhold (héberül ros hódes) névvel, kisebb ünnepként tartják meg. Hajdan az újhold jelentős ünnep volt, de a nők ma sem végeznek külön házi munkát, s a templomban is több imádságot mondanak.

A bibliai héberben két szót ismerünk a hónap meghatározására:

1.    jerah — ez a szó a hold ősi héber szavából (jaréah) ered. (A hónap jelentése a magyarban is eredetileg hold-nap.)

2.    hódes — jelentése: megújulás. Eredetileg az újhold ünnepére vonatkozott, s a Bibliában, ha a szó önmagában áll, többnyire ezt is értik alatta. Általában akkor jelent hónapot, ha sorszámmal szerepel, vagy ha ott áll mellette a hónap neve.

A ma használatos zsinagógai hónapneveket a zsidóság a babilóniai fogság idején (az időszámításunk előtti 6. században) vette át, így azok idegen eredetűek. Ezek természetesen a Szentírásnak csak kései keletkezésű könyveiben fordulnak elő, például Eszter könyvében. A bibliai zsidóságnak — a fogság előtt használt — ősi héber hónapnevei viszont nem mind maradtak fenn, közülük mindössze ötöt ismerünk. Ezek a következők:

1.    aviv (= hajtás, tavasz) — az első tavaszi hónap, amelyben Izrael népe megszabadult Egyiptom jármából (Mózes II. könyve, 13. fejezet 4. vers, Mózes V. könyve, 16. fejezet 1. vers). Mai neve niszán.

2.    ziv (= ragyogás) — a második, hónap, a kiteljesedett tavasz és az aratás ideje Izraelben. Ebben a hónapban, „Salamon uralkodásának negyedik évében épült fel a Szentély” (Királyok I. könyve, 6. fejezet 1. vers). Mai neve ijár.

3.    cáh (= fénylő)— a legmelegebb és legfényesebb nyári hónap, a hónapok sorában a negyedik. Neve csak az aradi leletekben (az időszámításunk előtti 8. század elejéről) szerepel, de ennek segítségével érthetjük meg Jesája próféta egyik hasonlatát: „Mint a cáh-havi forróság a füvön” (18. fejezet 4. vers). Mai neve tamuz.

4.    étanim (= bő termés) — a hetedik hónap, amelyben hajdan, szukot ünnepére, „egybegyűlt egész Izrael Salamon királyhoz” a Szentély felavatására (Királyok I. könyve, 8. fejezet 2. vers). Mai neve tisri.

5.    bul (= esőzés) — a nyolcadik hónap bibliai neve, amikor az esős időszak elkezdődik. Egyetlen egyszer fordul elő a Szentírásban (Királyok I. könyve, 6. fejezet 38. vers). Mai neve hesván.

 

A mai zsinagógai esztendő hónapjai (az első tavaszi hónaptól számítva) a következők:

1.    niszán (kb. március-április) — 15–22. napjáig tart a peszah ünnepe, amelynek első két és utolsó két napja főünnep, a többi félünnep, amikor dolgozni lehet. (Az egyes ünnepekről honlapunk „vallás” rovatában részletesen olvashatnak.) Jelképe a kos (héberül ).

2.    ijár (kb. április-május) — 5-én van az izraeli függetlenségi nap, 18-án kisebb örömünnep (lág baómer). Jelképe a bika (héberül sor).

3.    sziván (kb. május-június) — 6–7-én ünneplik a pünkösdnek megfelelő zarándokünnepet, savuotot. Jelképe az ikrek (héberül teomim).

4.    tamuz (kb. június-július) — Izraelben a legmelegebb hónap. 17-én kisebb böjt van. Ekkor kezdődik a három gyászhét. Állatzövi jegye a rák (héberül ).

5.    áv (kb. július-augusztus) — első napjai az úgynevezett „tejes hét”. 9-én a legnagyobb gyásznap, Jeruzsálem és a Szentély pusztulásának emlékére teljes böjt és gyásznap. Utána vigasztaló hetek következnek. Jelképe az oroszlán (héberül arjé).

6.    elul (kb. augusztus-szeptember) — az őszi nagyünnepekre való felkészülés jegyében telik, minden reggelén (szombat kivételével) a zsinagógában felhangzik a sófár kürt. Állatövi jegye: szűz (héberül btulá).

7.    tisri (kb. szeptember-október) — 1–2-án ros hasana (újév), 10-én jom kipur (az engesztelés napja), közte a „megtérés napjai”, 15–21. szukot (a sátrak ünnepe), első két napja főünnep, a hetedik hosana raba, amikor az ünnepi csokorral hétszer járják körbe a zsinagógát. 22-én smini aceret (záróünnep), 23-án szimhat Tóra (a Tóra örömünnepe), mindkettő főünnep. Jelképe a mérleg (héberül moznájim).

8.    hesván (kb. október-november), Jelképe a skorpió (héberül ).

9.    kiszlév (kb. november-december) — 25-én kezdődik a nyolcnapos hanuka, amely ezért a következő hónapra is átnyúlik. A munkavégzési tilalom csak addig tart, ameddig esténként a gyertyák égnek. Jelképe az íj (héberül héc), amelyet nyilasnak is mondanak.

10.                      tévét (kb. december-január) — 10-én kisebb böjt van. Jelképe a bak (héberül ).

11.                      svát (kb. január-február) — 15-ére esik a „fák újéve” (héberül tu bisvát), amikor 15-féle fán termő gyümölcsöt fogyasztunk. Izraelben ilyenkor ültetik a fákat, ekkor kezdődik a tavasz. Állatövi jegye a vödör (héberül dlí), amelyet vízöntőnek is mondanak.

12.                      ádár (kb. február-március) — 7-én tartjuk Mózes születésének és halálának évfordulóját (héberül zájin ádár). 13-án Eszter böjtje, 14-én purim, a legnagyobb zsidó örömünnep, 15-én susán purim. Jelképe a halak (héberül dagim).

13.                      ádár séni (csak szökőévenként!) — Ha beiktatják a naptárba, az ádár hónapjára eső összes ünnepet és évfordulót ebben a hónapban tartják.

Még egy fontos régészeti leletről kell szólnunk, az úgynevezett „gezeri naptárról”. 1908-ban angol régészek (Stewart Macalister és munkatársai) ásatásokat folytattak Gezerben, a völgy kijáratánál (Délnyugat-Izraelben), ahol az időszámításunk előtti 9. század közepéről egy óhéber írásos cseréptáblát (tudományos szóval osztrakont) találtak. Ezen a táblán nyolc, addig ismeretlen héber hónapnév szerepelt. A Bibliában elő sem forduló hónapnevek mind a mezőgazdasági munkákkal kapcsolatosak:

A begyűjtés hónapja,

A korai vetés hónapja,

A kései vetés hónapja,

A lenaratás hónapja,

Az árpaaratás hónapja,

Minden más aratásának hónapja,

A szőlőmetszés hónapja,

A gyümölcsszüret hónapja.

Itt, mint látjuk, mindössze nyolc hónapból áll az esztendő, ezért egyesek úgy vélték, hogy a „gezeri naptár” voltaképpen töredék, mivel az alsó része valóban hiányzik, de olyan képtelen vélemény is elhangzott, hogy másfél hónapos ciklusokat használtak abban az időben. Csakhogy 1970-ben izraeli tudósok — Jigál Jadin vezetésével — újra felásták a terepet, s egy csomó, hasonló cseréptáblára bukkantak. Egyiken-másikon csupán néhány szó, egy-egy héber név szerepelt. Sőt, olyan is akadt, amelyiken egyszerű betűk sorjáztak egymás után, először gyengébb kivitelben, majd egyre szebben, egyre pontosabban…

Mindebből sejthetjük: Gezerben parasztiskola működött az időszámításunk előtti 9. században! A táblán azért szerepel csupán nyolc hónap, mert télen a mezőgazdasági munka szünetel. Valójában tehát ezek nem is igazi hónapnevek, hanem a földművesek hónapokra bontott feladatai, az őszi újévtől (a négy téli hónap kihagyásával) a következő újesztendőig. A parasztgyerekek ezeket gyakorolták az iskolában, akárcsak — mintegy száz esztendővel ezelőtt — a magyar parasztfiatalok a népi rigmusokat.

Raj Tamás