Séták országszerte

1. Zsidó látnivalók Észak- és Kelet-Magyarországon

Debrecen

Az egykori szabad királyi városba 1840-ben, Hajdúsámsonból települtek be az első zsidó családok. 1846-ban már fallal körülkerített temetőjük volt, 1848-ban nemzetőrök is kikerültek soraikból, 1852-ben alakult meg a hitközség. Az első templomot 1875-ben, az iskolát 1888-ban építették. A századfordulón új templomot, iskolát, hitközségi székházat, rituális fürdőt, pászkagyárat, 1909-ben polgári leányiskolát és a Kápolnás utcában ortodox templomot építettek. 1921-ben létrejött az első vidéki zsidó gimnázium Kardos Albert vezetésével. Schlesinger Sámuel főrabbi szellemi irányítása alatt a debreceni lett az ország legerősebb statusquo hitközsége. Ezen kívül ortodox és egy kisebb haszid közösség is működött itt.

Ebben a városban él ma a legnagyobb létszámú vidéki hitközség, amely központja a környék kisebb közösségeinek és a szórványban élőknek. Évente megrendezik itt a határontúli magyar nyelvű zsidó hitközségek és a magyarországi hitközségek vezetőinek, képviselőinek találkozóját, amely a Kárpát-medence zsidó közösségi életének egyik fontos eseményévé vált.

Egymás mellett áll a templom (a volt iskolai zsinagóga) és a székház. Az 1909-ben épült, eklektikus stílusu, arányos tömbje már messziről látható. (A város egykori, látványos nagyzsinagógáját a háború után lebontották.) Jellemzője a hármas ablak és kapukiképzés. Példamutatóan felújították a templom szép belső terét, díszítését, berendezését. A hitközségi székházban a diszterem, a klub, a Talmud Tóra-helyiség, az irodák mellett remekül főző neológ kóser étterem is működik. A hitközség vágodát és sütődét is üzemeltet.

A templomhoz közel, a Pásti utca 6. alatti nagy telken található az 1913-ban, eklektikus stílusban épült, felújítás alatt álló egykori ortodox zsinagóga, az ortodox imaház és a rituális fürdő (mikve).

(A látogatók előzetes bejelentés alapján a zsinagóga melletti panzióban kedvezményes szálláslehetőséget kaphatnak. Ugyancsak előzetes bejelentés után látogatást tehetnek az erdőbényei kóser borpincészetben.)

A nagyméretű temetőt a Monostorpályi úton találjuk.

A "zarándokút"

A zarándokútvonal felkeresi az egykori haszid rabbik sírjait, működésük színtereit. Felidézzük a nevükhöz fűződő, néprajzilag élő legendákat, hagyományokat. A Magyarországon szinte egyedülálló vallási és folklorisztikus jellegű érdekességeken túl az igen szép táj, az útvonal, a történelmi levegőjű környezet is felejthetetlen élményt nyújt. A zarándokútvonal, Budapestről kiindulva több közúton is elérhető: a legrövidebb a Miskolcra vezető M3-as út, melyről Miskolctól a 37-es út vezet Sátoraljaújhelyig, kiindulópontunkig.

A másik ajánlott lehetőség: ha Nyíregyházáról indulva, Nagykállói kitérővel, a 38-as, majd a 37-es úton megyünk Sátoraljaújhelyre, amely így a túra végállomása lesz. Könyvünkben Sátoraljaújhelyről indulva ismertetjük az útvonalat.

A II. világháború előtt az ország északi-északkeleti tájain, a Zempléni-hegység, a Bodrogköz és a Tisza mentén sokezres ortodox hászid zsidóság élt. Ezek a jellegzetes öltözetet viselő, kaftános, prémkalapos, pajeszos, nagyszakállú, erősen vallásos zsidók, bor- és mezőgazdasági kereskedelemből, fuvarozásból, földmővelésből, kisiparból élő egyszerű emberek voltak. A hászid élet középpontjában a rabbi (vagy ahogy ők mondták, a rebe, vagy a cádik, közkeletű szóval a csodarabbi) állt, akihez ezrével zarándokoltak a hívek, hogy lelki és anyagi gondjaikra vigasztalást és tanácsot kapjanak. Elképzelésük szerint a „rebe” tisztaságánál fogva a leghívatottabb arra, hogy Isten előtt a szenvedő emberiség szószólója legyen. A rebék döntőbíróként is felléptek a hívők mindennapi vitáiban, gondjaiban. (A cádik szó igazságost jelent.) Sírjaikhoz még mai is sokan zarándokolnak, hogy kéréseiket kis cédulákra (úgynevezett kvitlikre) írva bedugják a síremlékek réseibe. Meggyőződésük, hogy kívánságaik így teljesülnek.

A II. világháború, a holocaust következtében ez a sokszínű, érdekes közösség szinte teljesen elpusztult, emléküket néhány festői falusi temető őrzi. A temetők díszhelyén találjuk a hajdani híres rabbik sírjait.

Utunk során az ipar által alig érintett tájon, festői kis falvak sorát érintjük, ahol majdnem mindenütt, jelentős számban éltek zsidók. Ma már sehol nincs élő hitközség.

Debrecenből a 4-es úton folytatjuk utunkat, melyről kitérővel érhetjük el következő állomásunkat.

Nagykálló

Zarándokútunk egyik leghíresebb állomása az egykori szabolcsi megyeszékhely. A zsidó hitközség keletkezésének ideje nem állapítható meg pontosan, de bizonyos, hogy már évszázadokkal ezelőtt történt az első betelepülés. Háromszor pusztult el a község, és a zsidók a katasztrófa nyomán megcsappant életlehetőségek miatt másfelé költöztek, de mindig visszatértek. 18. század közepén, már egészen bizonyosan szervezett hitközség működött itt.

1781-ben választották rabbinak Taub Izsákot (jiddisül Reb Eizik Taub), a magyarországi hászidizmus megalapítóját, a leghíresebb hazai cádikot. Különleges ember volt, és különleges volt az élete is. Ősei a 17. században menekültek el a spanyol inkvizíció elől, és Szerencsen telepedtek le. A csehországi Nikolsburg rabbija mellett tanult, majd hazajött Magyarországra, és Nagykállóban házitanító lett. Kinn élt a mezőn, pásztorok, juhászok között. Itt szerette meg a természetet, itt nem volt más szórakozása, csak a Biblia, meg a pásztorfurulya. Itt született meg a híres nótája:

Szól a kakas már,

majd megvirrad már.

Zöld erdőben, sík mezőben

sétál egy madár.

Micsoda madár, de micsoda madár?

Zöld a lába, kék a szárnya, engem oda vár.

Várj, madár várj,

Te csak mindig várj!

Ha az Isten néked rendelt,

tiéd leszek már.

A dalt egy ismeretlen juhásztól tanulta, aki a legenda szerint eladta neki, és azonnal elfelejtette a nótát. A dalhoz utóbb a rabbi kiegészítő héber szöveget írt.

Mikor lesz az már,

de mikor lesz az már?

Jibóne hamikdos, ír Cijajn temálé,

akkor lesz az már!

És miért nincs az már,

de miért nincs az már?

Umipné chatoénu golinu méarcénu,

azért nincs az már!

(A bibliai héber citátumok jelentése: „Ha felépül a Szentély, Cion városa benépesül”, illetve „De bűneink miatt száműztek országunkból”.)

Később a hívei is eltanulták, és ezzel a bús dallal fejezték ki a maguk örömét-bánatát, reménységüket a messiási kor eljövetelében. Elvégre, ha a rabbi énekli, akkor nincs abban semmi elvetendő. Nem is volt hajdan enélkül zsidó mulatság, lakodalom a környéken.

A rabbi híre gyorsan terjedt, ezrével özönlöttek hozzá a hívek. Már életében legendák keletkeztek róla, különös élete megihlette az írókat, költőket. Késői hívei ma is erős közösséget alkotnak az USA-ban és Izraelben (Bné-Brakban), ahol egyik leszármazottja még mindig büszkén viseli a „kállói rebe" címet. A mintegy ezerfős zsidóságból már csak egy-két család maradt, intézményeik, templomaik eltűntek, átalakultak. Emléküket a legendákon kívül csak két temető őrzi.

Taub rabbi óhelben (sátortetős sírboltban) őrzött sírja a Nagybalkányi úti, körülkerített, óvott, eredeti formáját őrző régi temetőben van (a vasútállomás mellett). Az óhel sárga-piros téglából készült, hagyományos formájú kis épület. Az egyszerű sírkő feliratát a nagy rabbi előre megírta. Így hangzik: „Itt nyugszik rebbe Eizik, Nagykálló szent községének rabbija. Becsületes zsidó volt. Meghalt 70 éves korában, ádár hó 7-én, 5589-ben (vagyis 1829-ben)”. A nagy cádik halálozási évfordulóján még ma is sokan látogatják a sírt. (Gondnok: Braun Gábor, tel: 36-30-248-6379.)

Az új, betonkerítéssel körülvett, rendezett temetőben (Akácos utca) is találunk nevezetességet: itt nyugszik Bródy Emánuel (Menachem Bródy) rabbi, aki híres jesivát tartott fenn a 20. század első felében. Hagyományos kialakítású óhelét több száz sír veszi körül. Nagykállón született, és több alkotásában a helyi legendákra épített Ámos Imre festőművész, a „magyar Chagall”. A holocaust áldozata lett.

Nagykálló után Kállósemjénen keresztül jutunk el Nyírbátorba

Nyírbátor

1816–ban Simon Mendel és öt fia alapította a hitközséget, amelynek vezetésében a továbbiakban is meghatározó szerepe volt a Mendel családnak. A II. világháború előtti 160 fős közösségből ma már nem él itt senki, csak a temető őrzi emléküket.

A városból a 471-es úton megyünk tovább Mátészalkára.

Mátészalka

Az egykori Szatmár vármegye székhelyére a 18. század közepén települtek az első zsidó családok. A hitközség megerősödésével az intézményrendszer is kiteljesedett. 1828-ban már állt az első zsinagóga. Ezenkívül szefárd imaház, iskola, rabbilakások, mikve és egyéb hitközségi helyiségek épültek a városban. Neves zsidó szülöttei és polgárai között meg kell említeni dr. Szalkai Gyulát, aki a vidéki városok közül elsőnek, itt Mátészalkán vezette be az elektromos közvilágítást, továbbá a híres amerikai filmszínész, Tony Curtis családját, és Strasnoff Ignácot, a szélhámoskirályt, aki többek között „eladta” a budapesti Váci utcát.

A II. világháború előtt kb. 1600 zsidó élt itt, ma már csak néhány családot találunk a városban.

Az 1857-ben épült zsinagóga az utcára merőlegesen áll egy nagy, hosszú telken. (Kossuth L. u. 37.) Homlokzata az utca felé néz. Az utcai kapu kőkeretére héber zsoltárszöveget véstek, és itt olvasható a templom alapításának évét jelző 1857-es évszám is. A kapu felett timpanon, a homlokzaton három félköríves záródású ablak, a főpárkány felett hármas tagolású attika található. A középső félköríves kialakítású mező közepén Dávid-csillag, körülötte héber felirat. (Szövege Mózes II. könyvéből való: „Készítsetek nekem Szentélyt, hogy lakjam közöttük".) A templom udvarra néző oldalán szegmensíves ablakokat láthatunk, itt találjuk a női karzatra vezető lépcsőházat és a földszinti tér ajtaját.

A belső térben az U-alakú karzatot hat szépen faragott fejezetű oszlop tartja, magas rácsozata egyszerű, szépen formált. A bejárat két oldalán vannak a II. világháborúban (a holocaustban) elpusztult mártírok emléktáblái. A tér első felében, középen találjuk az egyszerű Tóra-olvasó emelvényt. A mértéktartóan díszített frigyszekrény felett kerek ablak, a teret festett deszkamennyezet fedi. Berendezése egyszerű.

A hosszú udvarban a zsinagóga mögött sorban több épület, helyiség volt: tanácsterem, régi rabbilakás, kántorlakás, vágoda. A templom erősen pusztul, a többi rész már összeomlott. Egyedül a telek hátsó részén levő nagyméretű villához hasonló volt rabbiház állapota elfogadható. Itt gyűltek össze imára hajdan a hászid hívők, ennek földszintjén volt a pászkasütő műhely, majd 1944 után a mikve.

Mátészalkán, mint a legtöbb vidéki városban, a zsidók egy körzetbe települtek, így a Kossuth, Rákóczi, Zöldfa utcákban sétálva egymás után találjuk az egykori zsidó élet emlékeit. A Kossuth Lajos utcából nyíló Rákóczi utcában volt a rituális fürdő, amelyet a háború után zsinagógává alakítottak, majd eladták. Most lakóház. A Rákóczi u. 19-21. sz. alatt látható a volt zsidó iskola és óvoda épülete. Továbbmenve megtaláljuk a hászid rabbi egykori házát, majd bekanyarodva a Zö1dfa utcába a szefárd zsinagóga (Bész Hamidras) ma már lakóházként szolgáló épületét.

A Fellegvár utcai, mintegy 200 éves, ápolt, körülkerített temetőben, a bejárattal szemben egy fából készült óhelt találunk (ez érdekesség, hiszen eddig csak kőből, téglából épült „sátrakat" kerestünk fel). Itt nyugszik Haim Fajs rabbi. Jobboldalt két szép, nagy sírkő, Grünbaun Menasse és felesége síremléke.

Ezeken kívül is igen sok szép sírkövet találunk itt. A legrégibb, több száz éves köveket a jobb oldalon találjuk. Érdekességként említhetünk néhány, a középtájon álló sírkövet, amelyeket az időjárás elleni védelmül fémlemez védőszekrénnyel vettek körül. (A gondnok a temető melletti házban lakik.)

Mátészalkáról a 41-es úton folytatjuk utunkat Nyíregyházára.

Nyíregyháza

A 19. század második felében telepedtek le itt az első zsidó családok. A város és polgársága gyorsan fejlődött, s ezt jelezte az is, hogy 1875-ben Nagykállóból ide helyezték át Szabolcs megye székhelyét. A kereskedelem és az ipar fejlesztéséből a létszámban egyre növekvő, gazdaságilag erősödő zsidóság is kivette a részét. Ettől kezdve a holocaustig erős, nagylétszámú zsidó polgárság élt a szabolcsi megyeszékhelyen. A II. világháború előtt mintegy 5000 zsidó lakosa volt a városnak, több templomuk, iskolájuk, vágodájuk stb. volt. Ma egy viszonylag kicsi, de vallási és közösségi életét, intézményeit fenntartó, épületeit szépen újjáépítő hitközség működik itt.

Nagyméretű, reprezentatív zsinagógája (Mártírok tere 6.) Baumhorn Lipót tervei alapján, 1924 és 1932 között épült. Egyszerű, szinte puritán falsíkjaival, nagy üvegfelületeivel, mértéktartó díszítésével méltán tart igényt az érdeklődésre. A Síp utcára néző keleti homlokzatából kiemelkedik a félkörives Tóra-fülke fala. Kétoldalt láthatjuk a kórusra vezető rizalitos kialakítású lépcsőházakat. A ma használt bejárat az udvar felé néző hosszanti falon nyílik. A templom nyugati oldalán találjuk a szép kialakítású bejáratot, mely felett nagy dekoratív ablakokat látunk.

A templom tágas belső terének közepén van a Tóra-olvasó asztal. Igen szép díszes kialakítású a keleti fal (mizrah). Közepén kettős korinthoszi oszlopokkal körülvett, pártázatos frigyszekrény, fölötte díszes körablak. Mindkettőt építészeti egységbe foglalja az oszlopokra támaszkodó, félkörös, csipkézett díszítésű árkádív. Igen szép az előző elemeket körbefogó falfestmény, amely két hatalmas, ágaskodó oroszlánt és félköríves héber feliratos zsoltárt idéző szalagmintát ábrázol.

Régebben az U-alakú karzaton foglaltak helyet a nők, ma az egyik földszinti padsort kerítették körül számukra.

A zsinagóga mellett a hitközség mintaszerűen felújított székházában téli imaház, kultúrterem, iroda, vendéglakás, és egy kis múzeum található.

A Kótaji úton, a Debrecenbe vezető 4-es út mellett találjuk a nagy kiterjedésű, két részből álló, körülkerített, gondozott temetőt. Az 1840 körül alapított sírkert egyik részébe a statusquo, a másikba az ortodox hívek temetkeztek. Központi terén nagyméretű szép mártíremlékmű áll a holocaustban elpusztított nyíregyházi zsidók neveivel. (Gondnoklakás a temetőben. Tel: 36-42-473-290.)

Nyíregyházáról a 4-es úton jutunk el Kisvárdára.

Kisvárda

A fontos útvonalak kereszteződésében fekvő városban, az Esterházyak segítségével a 18. század második felében telepedhettek meg az első zsidó családok. 1796-ban megalakult a hitközség, amely 1801-ben már zsinagógát építhetett. Híres rabbi volt itt Ábrahám Jichak Weinberger.

1941-ben 3770 zsidó élt a városban, több templomuk, imaházuk, iskolájuk, fürdőjük, vágodájuk és egyéb létesítményük volt. Ma már nincs itt hitközség.

A Dimitrov utcában (egykori Csillag utca) álló nagyméretű, szépen renovált zsinagóga ma kiállító terem. Külseje nagyjából őrzi az eredeti formákat, belső terét azonban az új funkciónak megfelelően átalakították.

Az 1901-ben épült, romantizáló stílusú épület vöröstéglás falait a kőből készült fehér ablak- és ajtónyílások, rizalitok, homlokzati díszítések teszik esztétikussá. Szépek a változatos kialakítású, nagy, színes ablakok. Figyelmet érdemel a nagyméretű, íves fémlemez tető. Itt találjuk a mártíremléktáblát is.

A kisméretű egykori téli imaterem a templom nyugati oldala melletti földszintes szürke épületben található. Berendezése hagyományos, felhasználták az egykori templomból áthozott tárgyakat is.

A temetőben találjuk a helybeli, neves rabbi sírját.

Kisvárdától Záhony, az országhatár irányában, kis kerülővel továbbhaladva találjuk következő állomásunkat.

Mándok

Az ukrán országhatárhoz közeli község temetője őrzi az egykor jelentős zsidó lakosság emlékét.

Mándokról visszatérünk Nyíregyházára. A városból a 38-as úton folytatjuk a kirándulást.

Tokaj

Az első zsidó borkereskedők a 17. században települtek le a festői szépségű városban. Iratokkal bizonyítható, hogy 1750-ben már temetkezési egyletet alapítottak. A gazdag zsidó polgárok a Fő utca szép nagy kereskedőházaiban laktak. (A környék még ma is jó néhányat „zsidóház" néven emleget.) A templom és a hitközség épületei a Kispiac, az Alsó utca környékén voltak. A hitközség rabbijai közül az 1899-ben meghalt Schück Dávid a legnevesebb: 1864-tól haláláig működött Tokajon. A II. világháború előtt mintegy 1000 fős zsidó közösség élt a városban és környékén, ma már csak néhány családot találunk.

A volt Alsó utca elején volt az egykori zsidó közösség központja: itt állt a templom, a tanház, a hitközségi épületek, a hússzék, a vágoda, a sütöde, a fürdő. Itt lakott a közösség szellemi vezetője, a rabbi, és itt laktak a hitközségi alkalmazottak is. Ma itt találjuk Tokaj egyik nevezetességét, a nagy zsinagógát.

A kupolával, kerek tetőablakokkal ellátott tetejű zsinagógaépület a városkép dísze. Ezt a nagyméretű, arányos, díszes portikuszú reprezentatív épületet az 1890-es tűzvészben leégett régi, 18. századi kis templom helyett, még 1890-ben emelték, romantikus (mór) stílusban. A szép, arányos épület főhomlokzatát félkörívben záródó kőzéprizalit, bejáratát a portikusz előreugró díszes építménye hangsúlyozza. Az épület átvészelte a II. világháborút, amikor a német csapatok istállónak használták, de a felszabadulás utáni években, évtizedekben állapota folyamatosan romlott, a töredékére fogyott zsidóság nem tudta fenntartani. A központi hitközség által eladott épületről a végén még a tetőt is lebontották. Az 1980-as évek végén egy helybéli hívő kezdeményezésére a műemlékvédelem, az önkormányzat és más szervek segítségével megkezdődött a műemlék megmentése. Szépen rendbehozták az állagmegóvást szolgáló tetőt. Az őrizetlen épületben azonban gyerekek gondatlanul tüzet gyújtottak, így leégett az egész tetőszerkezet, amelyet másodszor is fel kellett azt építeni. A korszerű betonfödémmel és rendkívül szép, korhű vörösréz tetővel ujjáépített épület már szerkezetkész, az önkormányzat kulturális célra kívánja felhasználni. A felső szinten (a kupolateremben) Holocaust emlékhelyet szándékoznak berendezni. Az elpusztított tokaj-hegyaljai és zempléni zsidó közösségek emlékére 67 táblán 16–19000 mártír nevét jegyeznék fel.

A templom körzetében, amely jelenleg a történelmi belváros egyik legelhanyagoltabb területe, kulturális központot és parkot kívánnak létrehozni. Rendbe kívánják tenni a szükséglakásokra aprózott, egykori hitközségi épületet, amelyben a kulturális központ helyiségein kívül helyet kapna egy zsidó oktatási, turista és zarándok központ is. E nagy cél érdekében sokan fogtak össze, többek között a várost dinamikusan fejlesztő önkormányzat és a könyv megírása idején megalakult Tokaj-Hegyaljai Zsidó Hagyományőrző Egyesület.

A nagytemplom oldalánál találjuk Tokaj-Hegyalja egyetlen működő zsinagógáját, a kisméretű, Dávid-csillaggal díszített, szépen felújított, berendezett, egykori kis bét hamidrast (tanházat). Ez a háború előtt a haszid hívek imaháza volt.

A régi temetőhöz komppal juthatunk el. A Bodrogzugban, a tokaji várrom falainál van ez a „régi" temető, melyet 1750 körül alapítottak. Ez árterület, ezért többször elöntötte a víz, így amióta a 19. század végén engedélyezték, hogy a zsidók a város közelében, magasabb területen temetkezhetnek, már csak a hegyoldalban levő temetőt használták. A festői régi temetőben mintegy 15 igen régi, 18-19. századi sírkövet találunk.

Az Újtemetőt a Bodrogkeresztúri úton, a város szélén találjuk. A 19-20. század fordulóján alapították. A folyóparttal szemben, a tokaji Kopaszhegy oldalába felkúszó, nagy, gondozott, körülkerített sírkert szépen illeszkedik a tájba. Itt mintegy 2-300 különböző korú sírt találunk. A legrégebbiek a régi temetőből áthozott 19. századi sírkövek. Az itt nyugvók közül ismert Schück Dávid és Strasser Akiba rabbik neve. Az óhelban álló sírkövek előtt csak hantokat találunk, a kvitliket a sírkő hasadékaiba teszik. A másik két sírt a régi temetőből hozták, igen régiek, ezért csak az egyikről sejtik a helybéliek, hogy az egy Fanféder nevű rabbi sírja, a negyedikre nem emlékeznek.

Érdeklődés Lőwy Lajosnál, 3910 Rákóczi út 41. Tel.(36-47) 352-737 vagy 353-730, illetve (06-30) 327-1161.

A 37-es út vezet további úticéljainkhoz.

Bodrogkeresztúr

A Bodrog partján fekvő község területére 1726-ban települtek az első zsidó családok. Létszámuk nőtt, közösségük erősödött. A hazai hászidizmus egyik igen számottevő gyülekezete alakult itt ki. Ez fejlődött tovább Steiner Jesája rabbi, a híres „reb Sájele” cádik (1851-1925) irányítása alatt. Az olaszliszkai Friedländer rabbinál tanult, annak halála után költözött Bodrogkeresztúrra. Híre egyre terjedt, őt tartották az olaszliszkai caddik utódjának. Tanácsaiért messzi földről felkeresték zsidók és keresztények egyaránt. Nevéhez számos legenda fűződik. Úgy mesélték, hogy s oha nem aludt, soha nem feküdt le, éjszakákon át a karosszékben szundikált, és állandóan gondolkodott, imádkozott.

Egy keresztény férfi – mondják – éveken át külön élt a feleségétől. Egyszer felkereste a rabbit tanácsért. Ő azt mondta neki, maradjon ott, érzi, hogy még aznap a felesége is oda fog jönni. A vendég azt gondolta magában:

— Bolond zsidó! Évek óta nem láttam a feleségem, pont ma találkoznánk!

Délután azonban eljött a felesége a rabbihoz. Már megbánta, hogy nem állt szóba a férjével. Akkor előkeresték a férfit, és a rabbi megfogadtatta velük, hogy kibékülnek. A rabbi halálakor ők voltak az elsők, akik elmentek a temetésre.

Úgy tartják, hogy ekkor kigyulladt a zsidótemplom, és elégett az az asztal, ahol a rabbi szokott imádkozni, de a könyve megmaradt.

Egy vihar alkalmából – mesélik – villám csapott egy gazda házába, és az kigyulladt. A rabbi egy kést vágott a gerendába, erre elaludt a tűz.

A zarándokok napjainkban is látogatják „reb Sájele” sírját, különösen halálának évfordulóján, ijár hó 3-án.

A kőtábla alakú betonelemekből épült, kerítéssel védett, szépen rendbehozott temető a szőlőhegyen található. A legmagasabb ponton áll a nagy rabbi sírja, és mintegy körülveszik azt elhunyt híveinek sírhantjai. A kőből épült, jó karban levő, vaskapus ajtajú, hagyományos kialakítású óhelben három sírt találunk. A szépen faragott, festett nagy sírkövek alatt nyugszik középen Reb Sájele Steiner, mellette a felesége, oldalt egy, a helybeliek által nem ismert rabbi. Itt is megtaláljuk a kvitlik bedobására szolgáló nyílást, valamint az elégett emlékmécsesek aradványait.

Az óhel ajtaján kilépve körbepillanthatunk az egész tájon. A szép, dombos-völgyes zempléni táj szinte kitárulkozik a szemlélő előtt. Körben szőlőhegyeket, falvakat látunk, oldalt a tokaji Kopaszhegy magasodik. A temetőben sok szép, régi és új sírkő sorakozik egymás mellett. (Gondnok: Kádas Józsefné, 3916 Dózsa köz 9. tel: (36-47) 396-514.

Az egykori zsinagóga a Kossuth Lajos utca 57-ben található. A hajdani neológ négyzsinagóga mellett több hitközségi épület volt a községben, ma már csak ez. Az 1909-ben épült, sárga emeletes nagy épület az utca vonalánál beljebb, a Bodrog feletti domb tetején áll. Az öt-öt nagyméretű, lóhereívben végződő ablak és a törtvonalú manzárdtető különbözteti meg a sima vonalú épületet a többi háztól. Ma igen rossz állapotban, üresen áll. A templom Bodrog felé eső homlokzata előtt, a megmaradt, szép kovácsoltvas kerítés mellől igen szép kilátás nyílik a kanyargó folyóra.

A volt rabbiblakás, Sájele Steiner háza (Kossuth Lajos utca 65.) szinte változatlan formában áll. A felújított, földszintes, sárgára festett, nagy négyoszlopos épület ablakai az utcára néznek. A korabeli kisvárosi-falusi építészet mintapéldája. Ma emlékház és zarándok pihenő, gondnoka Bozsó László, Kossuth utca Tel: (36-47) 396-030.

Olaszliszka

Ez az álmos kis falu a 19. század végén a hazai hászidizmus nyüzsgő központja volt. Friedmann Hersele rabbi (1808-1874) hire messze földről vonzotta a híveket. A patakparti domboldalon elterülő festői temető legmagasabb pontján álló, szépen megóvott óhelben levő sírja ma is a külföldi zarándoksereg célpontja. Az Amerikában élő hívek által felújíttatott temető magas, erős kerítése és a menórát formáló rácsos kapu mögötti kocsibeálló már messziről szembetűnik. A vaskapun keresztül a patakparti domboldal legmagasabb pontjára jutunk. Alattunk a hosszan elnyúló, ódon sírkövekkel zsúfolt temető. A kapu mellett, mintha hívei felett őrködne, ott áll a rebe sírja. A szépen megóvott, hagyományos formájú óhelben három sírt találunk. Középütt Friedmann rabbi, mellette a felesége, kicsit távolabb a vejük, Friedländer Hajim rabbi nyugszik, aki a korábban említett „reb Sájele” mestere volt.

Az igen szépen faragott sírkövek előtt, a sírt körítő fa keret tetején, a rézlemez borításon megtaláljuk a kvitlik számára készült nyílást, és körben a zarándokok mécseseinek maradványait. Nyár derekán, Áv hónap 14-én még most is sokan keresik fel a szent sírját. A temetőben mintegy 400 sírt találunk, a többszáz évestől az 1978–ban, utolsóként felállitott sírkőig. A hagyományosan egyszerű, csak jelképekkel díszített, lekopott régi kövek őrzik az egykori közösség emlékét.

Az egykori zsinagóga romjai (Kossuth Lajos utca 15.) egy elhagyott, gazos telken állnak. A nagyméretű zsinagóga valószínűleg a19. sz. második felében épült. Ma már csak a keleti főfal látható a tórafülkével és a falfestés maradványaival. Mivel a faluban nem maradt zsidó, a szomszédok széthordták a berendezést és a köveket. Jancsó Miklós filmrendező itt és a bodrogkeresztúri zsidó temetőben forgatta Jelenlét című, háromrészes folmjét.

A temető címe: Belsőkocsord utca 31. (Gondnok: Krajnyák Ödönné, 3339 Belsőkocsord utca 25. Tel.: 36-47-358-042.)

Olaszliszka után a 37-es utat keresztezve jutunk el Erdőbényére

Erdőbénye

A Hegyalja bortermelő községeinek egyike. Bortermeléssel, kereskedelemmel foglalkozó zsidók éltek itt egykor. Hosszú időn át kóser zsidó panzió is működött a népszerű nyaralóhelyen. Jelenleg itt kóser borpincészet működik.

Tolcsva felé folytatjuk útunkat.

Tolcsva

A Hegyalja leghíresebb bortermelő községeinek egyike a Bodrog folyó partján fekszik. Egykor bortermeléssel, kereskedelemmel foglalkoztak itt a zsidók. Napjainkban már csak a temető őrzi emléküket.

Visszatérünk a 37-es útra, és folytatjuk utunkat

Sátoraljaújhely

Az itteni hitközség eredete a 18. századba nyúlik vissza. Az első hiteles adat 1771-ből való, ekkor alakulhatott meg a hitközség. 1808–1840-ig a híres Teitelbaum Mózes volt a rabbi. Teitelbaum Mózes (főművének címe alapján Jiszmach Majse névvel emlegetik), a magyarországi hászidizmus egyik megalapítója 1759-ben született Premiszlánban. (A Teitelbaum név a német Dattelbaum, datolyafa szóból ered.) Neves, régi rabbicsaládból származott. 1808-ban választották sátoraljaújhelyi rabbivá. Itt híres jesivát (vallási iskolát) alapított, ahol mintegy 33 évig tanított. Tudásának és aszketikus vallásosságának híre messze vidékre kiterjedt, és a hászid zarándokok tömege kereste fel. Hívei „Öreg szent"-nek hívták. Nemzsidó körökben is elterjedt a híre, és a legenda szerint Kossuth Lajos is járt a nagy rabbinál.

A legenda egyik változata úgy tartja, hogy a gyermek Kossuthot betegsége idején édesanyja vitte el a rabbihoz, aki meggyógyította és egy bibliai mondattal megáldotta. A másik változat szerint Kossuth sátoraljaújhelyi gimnazista korában kereste fel a papot. Egy elbeszélés a kővetkezőképpen írja le az esetet: „Az újhelyi rabbihoz beállított egy monoki fiatalember, aki az újhelyi gimnáziumban tanult. Az ajtóban levette a kalapját. A rabbi hozzá sietett, és a fejére tette a kezét. Megáldotta. Azt mondta: Olyan leszel, mint aki meglátta az égő csipkebokrot. A szavad kiáltani fog, a seregek Ura naggyá tesz, és hosszú életet ad neked Bábel vizei mellett”.

A nagy rabbi ágya mellett éjszakánként mindig ott volt a botja, és az ünneplő ruhája: ha jön a Messiás, késedelem nélkül, illően fogadhassa. Péntek délutánonként a rabbi mindig, még idős korában is, felment gyalog a Sátor-hegy tetejére, ahonnan jó messzire látni, mert úgy vélte, a Messiás közvetlenül a szombat bejövetele előtt fog megjelenni. Azután csalódottan visszatért a templomba, abban a reményben, hogy a csoda majd az elkövetkező héten valósul meg. A mester halála után, tiszteletből egy szegény fiút fogadtak fel, akinek az lett a kötelessége, hogy minden péntek sélután másszon fel a Sátor-hegyre, a Messiásra várakozni…

Halála után sokan felkeresték amester sírját. Évfordulóján hajdan tömegével ontották a vonatok a sírhoz érkező zarándokokat, az 1920-as években még a csehszlovák határt is megnyitották, és határátlépő nélkül lehetett ezen a napon idejönni. Ma is érkeznek látogatók, különösen a halálozási évforduló, a Jahrzeit (tamuz 28.) napján.

A hitközség fejlődésének csúcspontját az 1880-as évektől az első világháborúig terjedő időben érte el. 1886 után a hitközség három részre szakadt, egy statusquo, egy ortodox, majd az innen kivált hászid hívek csoportjára. Mindhárom árnyalatnak voltak templomai, imaházai, iskolái és egyéb létesítményei. A statusquo közösség iskolája 106 évig állt fenn. Ezt alapítványozójáról Kaesztenbaum iskolának nevezték. Ugyancsak ez a hitközség tartotta fenn a zsidó kórházat is. A városban született Engel József szobrászművész és Mezei Mór, a századforduló neves zsidó politikusa. A II. világháború előtt mintegy 4000 zsidó lakosa volt a városnak, ma már csak néhány főből áll a közösség. Létesítményeikből a két temető és egy kis imaház maradt.

A régi temető a városba vezető 37-es út mentén, a Dohánygyárral szemközt található, a zarándokút egyik célpontja. Már messziről látható a domboldalra felkúszó, modern betonkerítéssel körülvett, több száz éves temető. A menóra formájú vasalással díszített kapun keresztül egy köralakú, kisméretű oszlopcsarnokba jutunk, amelyet dekoratív rézkupola fed.

Ez az oldalt nyitott helyiség várakozóhelyül szolgál: körben kő padokat, középen kézmosó medencét találunk. (A zsidó vallás szabályai szerint a temető látogatása után, a hagyományok által előírt módon, egy edényből többször a kezünkre csurgatva a vizet, kezet kell mosni.) Az előtérből néhány lépcső vezet az „Öreg szent", Teitelbaum Mózes sírját rejtő óhelhez.

A nemrég elkészült, modern, terméskőből, betonból, üvegből készült dekoratív épület vasalt, sötétbarna fa ajtaját kinyitva három sírt pillantunk meg. A két egymás mellett álló sírban nyugszik a híres rabbi és felesége, a különállóban Alexander komáromi rabbi. A sírok fejrészénél szépen faragott, festett sírkövek állnak. A festés a díszítésen túl praktikus célt is szolgál, így a kőbe vésett, már megkopott héber felirat könnyen olvashatóvá válik. A sírhalmot vörösréz fedőlappal ellátott faláda fedi. A tetején nyílást találunk – a zarándokok ebbe a hasadékba dobják be a kvitliket. Az óhel falán az emlékmécsesek elhelyezésére szolgáló falikarokat és az elmondandó imák szövegét tartalmazó falitáblákat találunk. A falba három különböző korú, héber feliratú kőlapot építettek. Érdekessége az épületnek az oldalfalakba épített két kőkeretű, kovácsoltvas rácsos, vastáblákkal védett ablak, amelyet a lebontott régi épületekből mentettek meg. Kívülről az ablakok alá kis ösvények vezetnek az ott kialakított, padokkal ellátott térségekhez. A kohaniták (a bibliai Áron főpap családjából származók) a hagyomány szerint nem mehetnek be a sírokhoz, ezért kintről, a nyitott ablak előtt imádkoznak.

Az óhel mellett egy szép kis fa alatt álló kovácsoltvas kerítéssel körülvett festői rabbisírt látunk. A nagy kavicsokkal borított temetőben szabályos sorokban állnak a szinte teljesen egyforma, fehér kőből készült, lekopott, csonka sírkövek. Ezek a kövek az idők során sok megpróbáltatáson mentek keresztül. A sírköveket régebben átvitték az új temetőbe, majd ennek a temetőnek a renbehozatala után ide visszahelyezték. (Itt már száz éve nem temettek.)

A temető a nagy rebe halálozási évfordulóján – a zsidó időszámítás szerint tamuz hó 28-án – szinte elénk varázsolja a múltat. Ilyenkor hagyományos ortodox zsidó öltözetű zarándokok nagy csoportja látogatja meg a sírt. A temető mellett találjuk a korszerű rituális fürdő új, modern épületét. Itt az ehhez ragaszkodó zarándokok eleget tehetnek rituális tisztálkodási kötelességüknek. Az épületben zarándokpihenőt is berendeztek. (A kulcs: Varga Elek gondnoknál található, telefonszáma: 36-30-995-8562.)

A városban „Új temetőként” ismert, másik zsidó sírkert a Kazinczy utcában található.

A 37-es úton indulunk vissza, a tarcali elágazásig, itt balra letérve találjuk következő úticélunkat.

Tarcal

A 18. századtól éltek itt zsidók, de a hitközség csak a 19. század közepén alakult meg. Templom, iskola, öregotthon is volt a faluban. Híres rabbija volt a közösségnek, Paneth Ezékiel (1813 és 1822 között), aki később Erdély főrabbija lett. A II. világháború előtt 300 zsidó lakott itt, most már egy sincs. A barokk stílusú kis zsinagóga igen romos állapotban van. Véghomlokzatán található a női karzatra vezető külső, fedett lépcsőház, felette az oromzat íves kialakítású. A kőkeretes kapu félfáján virágdísz és bibliai héber felírat: „Ez a kapu az Örökkévalóé, az igazak térjenek be rajta". A belső tér közepén a Tóra-olvasó emelvény. A keleti falon hagyományos oroszlán motívumos falfestés maradványai. A Tóra-fülke emelvénye szintén magasított, Szép a mennyezet festése. A nyugati oldalon levő karzat dísze a kovácsoltvas magasított mellvéd.

Tarcalról visszatérve a 37-es útra, néhány száz méter után jobbra letérve, Mád felé haladunk tovább.

Mád

A hegyaljai bortermelő községbe 1726-ban költöztek be az első zsidó családok. 1771-ben már zsinagógája és rabbija is volt a hitközségnek. Később elemi iskola és jóhírű jesiva is működött itt. A II. világháború (a holocaust) alatt a közösséget elpusztították. Ma már nincs itt zsidó közösség. Itt történt az az eset is, melyből a magyar közkeletű szólás ered: „Ott tart, ahol a mádi zsidó”. A legenda szerint ugyanis az egykori zsidó kereskedő lovaskocsijával elindult üzleti útjára, közben elszundikált a bakon. A lova visszafordult, és mire felébredt, a saját háza előtt találta magát.

Hazai műemlékeink között egyedülálló az 1795-ben épült barokk (copf) zsinagóga. A főutcával párhuzamos utcában található. (Megközelítés a főutcáról.) A kívülről szépen renovált, téglalap alaprajzú templom déli oldalán van a bejárat. A keleti és a nyugati homlokzat attikafala magasan a templom fölé emelkedik. Barokkos lendületű körvonala legfelül íves oromzatot képez. A homlokzat két szélén és közepén copf stílusú vázadíszek állnak. A keleti falon három nagy, félköríves ablakot, nyugaton a karzatra vezető lépcsőházat találunk. A díszesen faragott kőkeretes vaskapun belépve a csehsüvegboltozatos előcsarnokon keresztül jutunk a néhány lépcsővel mélyebben elhelyezkedő belső zsinagógai térbe. Az arányos, szép művészi részletekből kialakított, renoválás alatt álló templombelső bizonyítja egykori építtetőinek ízlését. A kilencmezős csehsüvegboltozatú mennyezet középső boltmezejét négy oszlop tartja. Ez alatt áll a padlószintnél magasabb Tóra-olvasó emelvény, a bima, melyet szép vasrácsos korlátja is elkülönít a belső tértől. A keleti fal közepén áll az igen szép frigyszekrény, amelyhez művesen faragott kőkorlátos lépcsőn léphetünk fel. Nagyon szép a színes falfestés. A bejárat feletti, két oszlopon nyugvó, áttört rácsú karzaton foglaltak helyet a nők.

A zsinagógával szemben helyezkedik el az egykori rabbilakás és jesiva (vallási főiskola). A zsinagóga irányából földszintes, a város felől emeletes épület a barokk építészet szép példája. A városkép egyik kiemelkedő értéke a kétszintes, szegmensívű árkádsort magában foglaló épület, amely a katolikus templom felől nyújtja a legszebb látványt. Az épület nagyságát az egykor itt működő híres jesiva látogatottsága indokolta.

A falu szélén, domboldalon helyezkedik el a temető, melyben szép formájú, régi sírkövek találhatók.

Mád után Tállya irányába megyünk tovább

Tállya

A községben három zsinagóga is volt, a legfiatalabb is 1890-ben épült. A hitközség egykori épületeit már lebontották, átalakították. A körülkerített, gondozott temetőben találjuk a híres sátoraljaújhelyi rabbi unokájának, Teitelbaum rabbinak a sírját. Az 1947-ben állított mártíremlékmű őrzi a holocaustban elpusztult 150 helyi áldozat emlékét.

Tállyáról Szerencs felé folytatjuk utunkat

Szerencs

Az egykori járási székhelyen már a 19. század elején létrejött a szigorúan vallásos, ortodox elveket valló hitközség. A kis városban, 1929-ben mintegy 1400 zsidó polgár élt, de a holocaust következtében 90 %-uk nem tért vissza a megsemmisítő táborok és a munkaszolgálat poklából.

A Széchenyi utcában álló templomot lebontották, csak a használaton kívüli imaház maradt meg a Széchenyi utca 50. sz. alatt. Az egykori nagy zsidó közösségre csak egy emléktábla és a bekerített temető emlékeztet.

A 37-es útra visszatérve folytatjuk utunkat.

Miskolc

A hitközség története a 19. század első felébe nyúlik vissza. Az első zsidók a városban lakó nemesek portáin húzódtak meg, így tudunk zsidókról, akik 1717-ben Szepessy Pál házában „pályinka korcsmát" nyitottak, amit azonban a városi tanács betiltott. Mint a diósgyőri uradalmi kamara korcsma- és boltbérlői telepednek meg Miskolcon. 1759-ben már temetőjük van, 1765-ben imaházat létesítenek, rabbit választanak, megyei hitközséggé tömörülnek. A miskolci zsidók kezdettől fogva leginkább kereskedelemmel foglalkoztak. Ők léptek a görögök helyébe, akik a 17. században Makedóniából vándoroltak be ide.

A hitközség legrégibb intézménye a Chevra Kadisa, mely a fennmaradt jegyzőkönyvek tanúsága szerint 1767-ben alakult, és 1802-ben kórházat rendezett be. A zsidók a város iparosodásában nagy részt vállaltak, sorra alakították az üzemeket, gyárakat. A város első kereskedelmi iskoláját egy Strausz Móricz nevű zsidó tanító alapította meg 1848-ban. Igen nagy figyelmet fordítottak az iskoláztatásra. Már 1784-ben II. József rendelete következtében megnyílt a zsidó „Nemzeti" iskola, melyet Kazinczy Ferenc, mint tanfelügyelő többször meglátogatott, és hivatalos jelentéseiben megdicsért. 1900-ban építették fel az ún. Erzsébet elemi iskolát. Az 1919-ben alapított felső leány és polgári iskolának 1926-ban új épületet emeltek. Volt fiú polgári iskola, három jesiva és három Talmud-Tóra. 1928-ban tanítónőképző intézetet létesítettek. Három nagy zsinagóga volt a városban: statusquo, ortodox és szefárd irányzatú.

A II. világháború előtt mintegy 15 000 fős közösség lakott a városban. A Miskolci Ortodox Izraelita Hitközség ma is fenntartja templomát, székházát és egyéb létesítményeit. Ez az egyik olyan vidéki város, ahol rituális fürdő működik, így az ehhez ragaszkodó turisták, a városban megszállva közelíthetik meg az ország északi és keleti részeit.

Az ortodox irányzatú nagyzsinagógát (Kazinczy utca 7.) 1863-ban építették fel, a bécsi Ludwig Förster tervei szerint (Ő tervezte a budapesti Dohány utcai zsinagógát is). A Kazinczy utca felől már mesziről látszik az utca vonalában épült nagy épület. A homlokzatok jellemzői a keskeny, magas ikerablakok, amelyeket félköríves mélyített falmező foglal egységbe. Felettük ívsoros párkány. A főhomlokzat az udvar felé néz, itt van a dekoratív vasalású, ívelt végződésű, hármas kapuzat. A főhomlokzatot díszes kőtábla koronázza. Itt találjuk az ország egyik legszebb zsinagógai belső terét. A Tóra-olvasó emelvény középen helyezkedik el. A díszes keleti falban levő Tóra-szekrényhez hét lépcső vezet, így az erősen kiemelkedik az alapszintből. A mizrah (a keleti) fal főlőtt nagy körablak. Az U-alakú, magasított korlátú karzatot karcsú öntöttvas oszlopok tartják. A termet három nagyméretű, díszes festésű, csegelyes kupola zárja.

A templomudvart körülvevő eklektizáló stílusú földszintes házban találjuk a hitközség irodáit, húsboltját, téli imatermét, éttermét és egyéb helyiségeit. A templommal szemben a hátsó utcára vezető kapualjban helyezték el a mártírok emléktábláit. Az udvarban állították fel az egykori Tanítóképző emléktábláját. Az udvar közepén az első világháború zsidó halottjaira emlékeztető obeliszk áll, melynek versét Kiss Arnold egykori budai főrabbi írta. A zsinagóga közelében panzió várja az ide látogatókat.

A mikve (rituális fürdő) 1896-ben épült a Király-híd mellett.

A igen szép régi temető festői helyen, az Avas hegyen, a Mendikás út végében van, ahol 19. századi sírokat is találunk. Itt van a létrástetői, a gadótanyai, az ózdi és a mezőkövesdi mártírok emlékműve is.

2. Zsidó látnivalók Nyugat-Magyarországon és a Balaton körül

Nyugat-Magyarország

Budapestről az M1-es autópályán indulunk első vidéki utunkra.

Győr

A győri városkép (mintegy 120 km-re a fővárostól) egyik jellegzetessége az 1869-ben, romantikus stílusban épült monumentális egykori nagyzsinagóga (Kossuth Lajos utca 5.). Már messziről látszik az épület nagy központi kupolája. Az állami tulajdonban levő templom, és a hozzá U-alakban csatlakozó iskolaépületek funkcióra és felújításra várnak.

A 85-ös úton folytatjuk utunkat

Sopron

A nyugati, osztrák határszélen található város Magyarország egyik legérdekesebb idegenfogalmi célvárosa. A zsidó jellegű műemlékek iránt érdeklődőknek is rendkívüli látványosságot kínál: két épen maradt, tudományos alapossággal feltárt középkori zsinagógát és egy középkori volt zsidó negyedet.

Egyesek szerint a rfómai korban költözött ide először a zsidóság, és mivel a népvándorlások hullámai elkerülték a várost, a zsidó lakosság folyamatos megmaradt. Mindenesetre, a 14. század elején már több zsidó lakott Sopronban. Az 1379-i soproni telekkönyv ugyanisx pontos adatokat közöl róluk. A 16. század elején mintegy 400 zsidó élt a városban, házaik, temetőjük, templomaik voltak.

A német polgárság szemében azonban már régen szálka volt a konkurenciát jelentő, királyi kamaraszolgaként védelmet élvező zsidóság. 1526-ban, a mohácsi vész és II. Lajos király halála után, a zavaros időket kihasználva úgy akartak megszabadulni a városban lakó zsidóktól, hogy egyben az adósságaiktól is szabadulhassanak. Ha a zsidók más városba költöznek, úgy, hogy az adósságlevelek náluk vannak, azokat ki kell fizetni. A pogromtól félve a zsidók egy része Kismartonba menekült, akiket visszaparancsoltak, és hazafiatlansággal vádoltak, mert elmentek a városból. Szeptember elején közölték velük, hogy egy óra alatt el kell hagyniuk a várost, különben életüket vesztik. Vagyonukból semmit nem vihettek el, házaik kulcsát is be kellett szolgáltatniuk. A zsidók kiűzése után kifosztották házaikat, feldúlták zsinagógájukat, és széthurcolták az adósságleveleket. (Az egyik soproni hagyomány szerint a Szt. Mihály kaputól nem messze volt egy beszegzett kapu, az úgynevezett Vakkapu (Blindes Tor). Ezt a kaput állítólag a zsidók elűzése után szegezték be, mintegy jelképéül annak, hogy akik ezen kimentek, soha többé ne térhessenek vissza.)

Az elűzöttek évszázadokig perelték sikertelenül a várost, amíg 1840-ben az országgyűlés megnyitotta a zsidók számára a szabad királyi városokat, és ekkor vette kezdetét újra a zsidók letelepedése Sopronban. (Érdekes jelenség, hogy legtöbben az úgynevezett „hét községből”, Lakompakról, Kis-Martonból, Kaboldról, Köpcsényből, Német-Keresztúrról, Nagy-Martonból és Boldogasszonyból jöttek, ahova őseik Sopronból menekültek az 1526-i száműzetés alkalmával). Ma már nem működik itt hitközség.

A zsidók a 14. században külön zsidó utcában (Judengasse) laktak, ez a mai Új utca, ahol szinte egy középkori zsidónegyed tárul a látogató elé. Ilyen Európa-szerte alig néhány helyen őrződött meg. A soproni szépségében, értékében vetekedik a híres prágai zsidóvárossal.

Az Új utca majdnem mindegyik háza középkori eredetű, s legtöbbjükön láthatók a megmaradt gótikus részletek.

Az Új utca 11. alatti középkori zsinagóga 1370 körül épült, egy Izrael nevű bankár magánzsinagógájaként. Amikor a zsidókat kiűzték Sopronból, az imaházat lakóházzá alakították át, eredeti rendeltetése feledésbe merült, 1957-ben fedezték fel az Országos Műemlék Felügyelőség kutatói, helyreállítása 1960-ban fejeződött be.

A kapualjba belépve, baloldalt egy ajtó gótikus kőkerete látható. Ez volt az egykori zsidó kórház bejárata. A jobb oldali fal mellett van a rituális fürdő hajdani kútjának vörös márvány kávája. Mellette kőkeretezésű gótikus kapu visz az utcára nyíló, boltozatos kiállítási terembe, majd innen egy előtéren át jutunk az egykori zsinagógába. A bejárattól balra nyílik az az ablak, amelyen keresztül a nők (számukra külön berendezett teremből) a szertartást figyelhették. A kétemelet magas zsinagógabelső falain két-két gótikus kőrácsú elfalazott ablak látható, s a keleti falba mélyül a Tóra-szekrény.

Az utca másik oldalán találjuk a középkori ózsinagógát. (Új utca 22-24.) 1967-ben találták meg a középkori Sopron zsidó közösségének első imaházát, amely 1300-1320 között épülhetett. A középkori előírások szerint a zsinagóga nem állhatott az utca vonalában: kerítéssel lezárt előudvarában történt a törvénykezés és a keresztényekkel való üzletkötés. A zsidók kiűzése után az egész együttest barokk lakóházzá alakították, de még a múlt század végén is tudták, hogy az épület valamikor zsidó imaház volt. Az 1967-ben kezdődő feltárás és az 1974-1975 évi rekonstruálás rendkívül értékes és érdekes középkori emlékkel gazdagította Sopron városát.

Az együttes utcai homlokzatát ma két, különálló kapuval összekapcsolt épület alkotja. A 18. század elején készült, kosáríves kapun át lépünk a zsinagóga udvarára. Bal oldalt áll "József zsidó háza", amelyet barokk formájában állítottak helyre. Előttünk a zsinagóga gótikus falai, emeletén két köríves, keskeny ablak között egyszerű kőrácsú rózsaablak. Jobboldalt van az egykori ispotály (kórház) kapuja, szemben pedig a zsinagóga középkori folyosójára vezető ajtó. Innen nyílik a nagy imaterem, az asszonyok helye és a rituális fürdő.

Bélletes gótikus kapu vezet a kétemelet magas nagyterembe. A keresztboltozatából csak a gyámkövek és a bordák indításai maradtak meg, a mai lefedés csak jelzi az egykorit. A terem közepén feltárták a Tóra-olvasó asztal (almemor vagy bima) hatszögű alapozását, ezen most fából készített modern felépítmény emelkedik. Figyelemre méltó a keleti falba mélyesztett frigyszekrény gazdag faragású növényi és geometrikus díszű keretezése, amelyen még az eredeti festés nyomai is felfedezhetők. A fülke előterében a hozzá vezető lépcső és az eredeti padló maradványai láthatók.

A nyugati fal emeletén nyílnak az asszonyok termének ablakai. Erre a zárt karzatra is felmehetünk a folyosóról; a helyiségben érdekes kiállítás ismertet meg a középkori soproni zsidóság életével.

Gótikus – bélletes – kapu vezet a folyosóról a zsinagóga északi udvarába, ahol a rituális fürdő volt. A négyszögletes, 1,50 x 1,50 m alapterületű, 4,20 m mély kútban megtalálták a vízhez vezető létrát is (ma a másolata látható a helyszínen). Felette kupolás védőépület emelkedik, ahol az itt előkerült leletek egy részét is megtekinthetjük.

Nem messze innen, a Fegyvertár utca 5-ben, az egykori zsidó iskola első emeletén levő rabbilakásban élt a híres soproni rabbi, Pollák Miksa (a soproni zsidóság történetírója), és itt töltötte gyermekkorát fia, a mártírhalált halt Pap Károly író és költő.

A Tómalom utcában, a város szélén találjuk a körülkerített temetőt. Itt vannak a soproni mártírok emlékművén kívül a balfi, a kópházai és a lichtenwörthi áldozatok emlékművei is. (Információ: 9401 Sopron pf. 345 Keszthelyi Péter, mb. hitközségi elnök.)

Kőszeg

Az ugyancsak a nyugati, osztrák határszélen található városban Zsigmond király 1393-ban engedélyezte a Gara főnemesi családnak a zsidók befogadását. A történelem változásai során többször megszűnt, majd ujból megalakult a hitközség. 1526-ban, a mohácsi vész után, a soproniakhoz hasonlóan, a kőszegi zsidókat is kiűzték a városból. A zsidó lakosság a Batthyány grófok birtokán levő Rohoncra (ma Rechnitz, Ausztria) menekült. Ennek ellenére a zsidók szállításaikkal segítettek Jurisich Miklósnak 1532-ben, a kőszegi vár sikeres védelmében a törökök ellen. A kőszegi zsidók végül csak 1840-ben térhetett vissza. Ma már szinte nem élnek itt zsidók.

Érdekes látnivaló viszont a középkori városrész belső részén, a Várkör 41. alatt látható, 1880-ban épült, romantikus stílusú, kettős bástyatoronyszerű előépítményű, kör alaprajzú, felülvilágító kupolás, romos zsinagóga. Ma ez az egyedülállóan érdekes épület műemlék, de renoválásra szorul.

Szombathely.

Szombathelyre csak a 19. század első felében költözhettek be a zsidók, a város és a zsidóság ezután gyors fejlődésnek indult. 1941-ben 3113 zsidó élt a városban, volt neológ és ortodox hitközség, több templom, iskola, volt aggok háza, székház és több egyéb létesítmény.

A városban ma is működik hitközség, intenzív vallási és közösségi életet élnek. A romkertben levő Isis-szentély közelében már messziről látható az egykori zsinagóga romantikus épülete, amely ma zeneiskola. (Rákóczi Ferenc utca 3.) Jellegzetessége a két erőteljes, felül áttört gömbsisakos torony. Kisebb méretű gömbsisakok koronázzák a falpilléreket és a Tóra-szekrény fölötti magasított részt. Különböző színű tégla alkalmazása, hangsúlyos ablaknyílások és párkányzat díszítik az épületet. Bejárati részét stílustalanul átépítették, és ugyanilyen toldaléképületet csatoltak északi oldalához. Déli oldalán van a II. világháború (a holocaust) zsidó áldozatainak nagyméretű emlékműve Az egykori templom mögött álló egyemeletes ház (Batthyány tér 9.) a hitközség székháza. Itt találjuk az imaházat, a kultúrtermet és az irodát.

Pápa

A hitközség 1749-ben, gróf Esterházy Pál támogatásával jött létre. Eleinte modernebb irányzatot követett, Rappaport E.W. rabbi tartott először magyar nyelvű istentiszteletet az országban. Javaslatára utódja, 1844-től Löw Lipót, kor4ábban nagykanizsai rabbi lett. Löw rabbi, aki az 1848/49-i magyar szabadságharc tábori lelkésze volt, szentelte fel az akkor modern sberendezéssel épült, ma felújításra váró nagy zsinagógát. A magyar forradalom alkalmából Pápán ő tartott hálaadó istentiszteletet. A hitközség jórésze később az ortodox irányzathoz csatlakozott. A II. világháború előtt Pápán több mint 3000 zsidó élt, jelentős részük a holocaust áldozata lett.

A nagy történelmi multú közösség maradékának zöme az USA-ban alkot nagy és erős hászid közösséget. Rabbijuk a „Pápai rabbi” címet viseli, és nagyszámú hívével egyetemben évről-évre ellátogat ősei városába, a halottakra és a mártírokra emlékezni. Az 1846-ban épült, nagyméretű, klasszicista zsinagóga a Petőfi Sándor utcában, a régi és az új temető (ahol a mártíremlékmű áll) a városlődi úton található.

A Balaton és környéke

Budapestről az M7-es autópályán indulunk. Első állomásunk az egyik legkedveltebb magyar fürdőhely.

Siófok

A balatoni vasútvonal 1860-i kiépítése után itt létrejött a hitközség, amely közreműködött a város kereskedelmi központtá fejlődésében. Számos ismert budapesti zsidó polgár és művész létesített nyaralót Siófokon, köztük Karinthy Frigyes író és Salamon Béla színművész. Itt született Kármán Imre, a világhírű operettszerző.

A II. világháború után Magyarországon itt épült először (1985-ben) új zsinagógaépület, az 1869-ben épült régi zsinagóga lebontása után. A modern épület minden nyáron várja látogatóit. (Budai Nagy Antal utca és Széchenyi utca sarok). A Kármán Imre múzeumban több zsidó vonatkozású látnivalót találunk (Kálmán I. sétány 5.).

Útunkat folytatva a 71-es útra rátérve jutunk a környék egyik legrégebbi zsidó központjába.

Keszthely

A Festetics grófok uradalmának szolgálatában álló zsidók 1766-ban alakították meg a hitközséget. Központjuk a Kossuth Lajos utca 22 sz. alatt álló középkori eredetű, de barokk stílusban teljesen átépített – mindkét szintjén árkádíves homlokzatú – Pethő-ház volt. Itt született 1830. május 18-án Goldmark Károly világhírű zeneszerző, a hitközség akkori kántorának fia.

Az udvar végében álló klasszicista zsinagógát 1852-ben építették, és 1894- eklektikus stílusban átalakították. A legrégebbi előírásoknak megfelelően a környező talajszintnél mélyebben épült. Belső terét három oldalról veszi körül az öntöttvas oszlopokkal alátámasztott női karzat. Eredeti, klasszicista építészeti formáit oldalhomlokzata és keleti fala őrzi. Az épületet nemrég felújították. A bejáratnál látjuk a mártíremlékművet, a belső térben pedig az oldalfalakon a mártírok nevei olvashatók. Egykori rabbija, a mártírhalált halt Büchler Sándor történetíró, a budapesti egyetem magántanára volt.

A zsinagóga mellet áll a téli imaterem és az iroda. A hitközség tulajdona a Pető utca 1. alatti házban felújított Dunántúli Talmud Tóra Központ, ahol közös kulturális, és oktatási programokat, kiállításokat tartanak. A gondozott temető a Goldmark Károly utcában található.

A zsinagóga mögötti parkban 2003. nyarán megnyitották a Bibliai kertet, amely a Helikon kastély segítségével különleges izraeli (szentföldi) növények bemutatására szolgál.

A közeli Hévíz üdülőhelyen, a híres gyógyfürdő bejárata mellett, az egykori zsinagóga helyén 2000-ben mártíremlékművet állítottak fel. Itt emlékeznek meg évről-évre az elhurcoltakról, köztük dr. Schulhof Vilmos főorvosról, a gyógyfürdő alapítójáról.

Balatonfüred

A 71-es főút mentén, a zsidók által mindmáig kedvelt fürdővárosban Östreicher-Mannes József (1756-1832), az első magyarországi, egyetemet végzett főorvos alapította a gyógyvizéről híres, ma is működő szanatóriumot. A gyógykúttól nem messze találjuk a MAZSIHISZ felújított nyári üdülőjét, amely korábban, 1930-tól a zsidó tanítók egyesületének nyaralója volt (Liszt Ferenc utca 6.). Előzetes bejelentésre itt kóser étkezés is kapható. Az üdülő zsinagógája a külső látogatók előtt is nyitva áll.

Lovasberény

A vértesacsai úton található az egyik legrégibb és legszebb falusi zsidó temető.

3. Zsidó látnivalók Dél-Magyarországon, a Duna és a Tisza mentén

Harmadik dunántúli kirándulásunkhoz Budapestről a 6-os úton indulunk el.

Szekszárd

A városban a 19. század második felében alakult ki nagyobb zsidó közösség, 1910-ben létszámuk már elérte a 840 főt. Templom, iskola, rabbilakás, vágoda, fúrdő épült. Ma már csak néhány fő él itt, a gondozott, körülkerített temető, a mártír-emléktáblák, a művelődési háznak és kiállító teremnek átalakított egykori zsinagóga, valamint az előtte elhelyezett, a fasizmus áldozatainak emlékműve idézi fel a város hajdan jelentős zsidóságát.

Az egykori zsinagógát, a szépen renovált, reprezentatív épületet a város centrumában a Mártírok terén, a Béri Balogh Ádám Múzeum szomszédságában találjuk. Homlokzat iképzésére jellemző a falszélek magas lábazatra állított sokszögű pilaszterekkel történő tagolása, amely a hármas koronázó párkány magasságában zárul. E felett sisakos tornyocskák állnak: Az épület szépségét emeli a világos és sötét téglák vízszintes sorokban történő váltakozása, az azonos stílusú, de váltakozó méretű küllős kőablak motívum. A főhomlokzat középrizalitjának tetején kettős kőtábla.

A belső teret az új funkciónak megfelelően átalakították, de érzékelhető az eredeti templom szépsége.

Pécs

A török hódoltság korában már éltek zsidók a városban, de a török kiűzése után csak hosszú idővel és nehéz küzdelmek után tudtak újból letelepedni. 1692 húsvét hétfőjén Radonay pűspők vezetésével a pécsi polgárok esküt tettek, hogy a városban nem katolikus vallású embert nem engednek letelepedni. Ezt a fogadalmat évente megújították.

II. József türelmi rendelete sem lágyította meg a városatyák szívét, pedig Széchényi Ferenc gróf, királyi biztos (Széchenyi István édesapja) mindent megtett a rendelet betartása érdekében.

A nehézségek ellenére nőtt a zsidóság létszáma, 1827-ben temetőt vettek, 1843-ban imaházat rendeztek be a Zrínyi utca 10. szám alatti Engel házban. 1843-ban a Citrom utcában épült zsinagóga. 1849-ben Haynau 5000 aranyforint hadisarcot rótt ki a zsidókra, mert a magyar szabadságharcot támogatták.

A 19. század második felében a hitközség gyors fejlődésnek indult, 1868-ban felépítették a ma is álló zsinagógát, később folyamatosan kiépítették intézményrendszerüket, melyből a híres pécsi zsidó iskola külön említést érdemel. Híres rabbik működtek itt, többek között Kohut Sándor, Perls Ármin, Wallenstein Zoltán és Schweitzer József. Olyan neves személyek kerültek ki a hitközség tagjai közül, mint Fejér Lipót világhírű matematikus, vagy Ernster Dezső operaénekes.

A II. világháború előtt mintegy 3000 zsidó lakosa volt a városnak, melynek csaknem 90%-a holocaust idején mártírhalált halt..

A agyzsinagóga (a Kossuth téren) Gerstner és Frey módosított terve alapján épült. A romantikus stílusú zsinagóga 23,36 X 32,35 méteres alapterületű. A főhomlokzat három részre tagozódik, a földszinten három lépcső vezet a bejáratig. A középrész félköríves záródása a tetőgerinc fölé nyúlik, nagy felületének közepére órát helyeztek, körülötte félkörívben bibliai héber szöveg: „Mert házam, az imádság házának neveztessék minden nép számára". A jelzett betűkből – a héber betűszámok segítségével – kiolvasható az építés évszáma. Az oldalrizalitok sarkain 3-3 hagymakupola formájú dísz, a homlokzati ív tetején kettős, az oldalhomlokzaton 5-5 nagyméretű ablak látható. A templom falán az 1. világháborús hősök emléktáblája.

A hármas középső kapuzaton és a mártírtóblákkal ellátott előcsarnokon keresztül jutunk a gazdagon díszített templomtérbe. A Tóra-olaasó asztal a díszes ráccsal elválasztott mizrah (= Kelet) emelvényen, a szószék és a Tóra-fülke között van. A frigyszekrény kettős oszlopát félkörív köti össze, a fülke egyenes záródása felett félköríves kupolával, amely a lenyugvó nap fényében különleges fényhatást kelt. A Tóra-olvasó asztal előtt, a padlóburkolat betűi a betűszámoknak megfelelő olvasatban az építés idejét adják meg.

A kétszintes női karzatot öntöttvas oszlopok tartják. A mizrah emelvény egyik oldalán a kórus, a másikon a pécsi gyártmányú Angster orgona karzata látható. A templom falfestése, belső berendezése emeli a belső tér szépségét. A templom falán látható az I. világháborús hősök emléktáblája. A szépen renovált zsinagóga egyike Pécs idegenforgalmi nevezetességeinek.

A zsinagóga közelében áll a ma is aktív hitközség szépen felújított székháza, (Fürdő utca 1.). A székházban találjuk a rabbi- és a kántorlakást, valamint a hitközség irodáját. A ház udvarán van a téli zsinagóga, ahol a rendszeres istentiszteletek folynak. Berendezése hagyományos, mértéktartó. Mellette a kultúrterem, a közösségi ünnepségek és összejövetelek színhelye.

Az egykori zsidó elemi iskola (Fürdő utca 3.) 1874-ben épült, óvoda és iskola céljaira, erre 1879-ben emeletet húztak a tanácsterem részére. Mai formája 1887-ben alakult ki.

A Szeretetház (Tímár és Goldmark utca sarok) 1939-ben, Forbáth Antal tervei szerint készült. Ma állami öregotthon, ahol a hitközség rászoruló, idős tagjai is ellátást kapnak.

A volt gettó emléktáblája a Mártírok útján levő úgynevezett MÁV-bérház falán látható. Innen vitték a pályaudvarra, a deportáló vonatokhoz a város és a környék összegyűjtött zsidóságát.

A nagy körülkerített zsidó temetőben (Szív utca) sok igényes, szép síremléket látunk. A szertartásterem rendezett, felújított, nagyméretű épület, nem messze tőle a II. világháborús áldozatok mártíremlékműve. Itt találjuk az Auschwitzban, az áldozatok testéből készült szappant tartalmazó sírt. A temetőben van a híres Jánosi-Engel család tagjainak sírjhelye. Ez a nemességet nyert család jelentős szerepet játszott a város és az ország korabeli gazdasági és közéletében.

A Duna mentén

A 11-es úton indulunk a fővárosból a Duna jobb partján.

Szentendre

Mintegy 20 kilóméternyi úton érkezünk a műemlékeiről, mediterrán hangulatú kis utcáiról, nagy idegenforgalmáról nevezetes festői kis városkába. Itt egy miniatűr zsidó múzeumot találunk, amely alkalmanként zsinagógaként is szolgál. A magán kezdeményezésre létrejött és magántulajdonban levő emlékhely a holocaust idején elpusztult szentendrei és környékbeli zsidó közösségeknek állít emléket.

Cim: Szentendre, Alkotmány utca 3. Nyitvatartás: naponta 11–17 óráig (hétfőn szünnap, november 1-től március 15-ig zárva).

Esztergom

Az 1929-ben megjelent Magyar Zsidó Lexikon szerint itt volt Magyarország legrégibb zsidó hitközsége. Az első zsidó települők szláv és német területekről, még a honfoglalás előtt származtak ide, a honfoglaláskor a magyarokkal bejött kazár zsidók is csatlakoztak a régiekhez. A történészek feltételezik, hogy 1050-ben már szabályszerűen működő vezetőségük, imaházuk, a betegek és szegények támogatására szolgáló pénztáruk volt. Külön zsidó városnegyed alakult ki. A temetőt 1326-ban említik először az oklevelek.

A közlekedési utak középpontjában élő közösség védelmét a királyi udvartartás, később a káptalan biztosította. A 16. század elején már 800 zsidó élt a városban. A mohácsi vész után az itteni zsidók nagy részét a város elfoglalása után a törökök hajón Törökországba vitték. A maradék zsidóság a hódoltság ideje alatt is fenntartotta hitéletét. A 18. század első felében újból megalakult a hitközség; a temetőben 1775-ból való sírkövet is találtak. Sorra alakultak intézményeik. A fennálló templom helyén 1858-ban, majd ennek szűkké válása miatt 1888-ban építettek templomot. Ez ma is látható. A hitközség legnagyobb létszámát (1000 fő) 1914-ben érte el. Ezután folyamatosan csökkent, majd a II. világháború után szinte teljesen elpusztult.

Az egykori zsinagóga (ma a Technika Háza, Galamb utca), amelyet Baumhorn Lipót tervezett, a Tamás-hegy lábánál áll, külsejében renoválták, belül átépítették. A színes festésű, mór stílusú épület fő homlokzata három részre tagolt. Középen az árkádos, nyitott előcsarnok, felette körablak, kétoldalt pilaszterekkel határolt, toronyszerű hagymasisak díszítésekkel koronázott tömbök. Dekoratív, körbefutó párkányzat, egységes kialakítású ablak- és ajtónyílások hangsúlyozzák az épület összhangját. Az alacsony kupola tetején díszes kis tornyocska áll.

Az Auschwitz-emlékmű a volt zsinagóga előtt áll. Az emberi szenvedést megtestesítő alkotás idézi a város elpusztított zsidó lakosainak emlékét.

Következő utunkra Budapestről indulunk az 51-es úton, a Duna bal partján.

Apostag

A község legnevezetesebb látnivalója az 1768-ban épült zsinagóga (Iskola utca 3.). A klasszicista homlokzatú, késő barokk műemlék épület külseje híven őrzi eredeti alakját. Az épületben kultúrcentrumot, könyvtárat, Nagy Lajos emlékszobát alakítottak ki. Megőrizték az eredeti belső architektúrát, a háromhajós csehsüvegboltozatot, a díszes Tóra-szekrényt, a Tóra-olvasó emelvényt, a karzatot, és a belső díszítés egy részét. A mintaszerű helyreállítás (Wirth Péter tervei alapján) az "Europa Nostra" kitüntetést kapta.

A zsinagógával szemben levő temetőben 1650-ból való sírkövet is találtak, ez bizonyítja, hogy a hitközség már ekkor fennállt.

Baja

A Munkácsy Mihály utca 9 szám alatti egykori nagyzsinagóga egyike Baja legszebb klasszicista épületeinek. Az udvari főhomlokzatot kettős oszlopos előcsarnok és az oszlopsort lezáró timpanon teszi ünnepélyesebbé. Az épület felavatására 1845-ben került sor. A belső teret a kétoldalon húzódó, egykori női karzat három hajóra osztja. A középső nagy belmagasságú tér fölé szépen festett boltozatos mennyezet emelkedik. A keleti fal (a mizrah) középpontjában áll a frigyszekrény, felette a füstfelhőből előtűnő mózesi kőtáblák láthatók. Az épületet a fővárosi központi hitközség (MIOK) az 1970-es években eladta az önkormányzatnak. 1985-ben a felújított, átalakított épületbe költözött a városi könyvtár. Gondos belsőépítészeti munkával sikerült a könyvtári funkciónak megfelelő teret úgy kialakítani, hogy a belső tér hangulata méltó módon megmaradt. A zsinagóga eredeti beépített rituális tárgyait: az előcsarnok kézmosóját, a díszes perselyt, a Tóra-szekrényt és a díszes rácsozatú Tóra-olvasó emelvényt gondosan helyreállították.

Az épület egyik oldalán a volt zsidó iskola épülete, a másik oldalon a II. világháború (a holocaust) áldozatainak nagyméretű árkádos emlékműve található.

A temető a szegedi úton található.

Baján született Telcs Ede, a híres zsidó szobrászművész.

Jánoshalma (Petőfi utca 3.)

1782 - ből való az első adat, amely a zsidók jelenlétét említi a községben. A Petőfi utcát azelőtt Zsidótemplom utcának hívták. Az 1850-ben épült, viszonylag kisméretű, romantizáló épületet nemrég mintaszerűen felújították, így egyike a kevés, épségben fennmaradt, eredeti szépségét őrző kis falusi z

sinagógáinknak. Eredeti belső berendezése, sajnos, elkerült onnan.

Az Alföld

Budapestről az M5-ös autópályán indulunk el újabb kirándulásunkra.

Nagykőrös

A nagymultú hitközség zsinagógája (Rákóczi utca 21.) Molnár Lajos tervei alapján készült eklektikus épület (1925). A főhomlokzat jellegzetessége a hármas tagolás, az erős kiülésű pártázatos főpárkány, a tetődísz, a főbejárat feletti szamárhátíves, mélyített faltükör és kétoldalt az emeleti karzatra vezető lépcsőházak sztalaktit motívumos díszítése. A templom belső kialakítása hagyományos, igényes kivitelezésű. Mellette áll a hitközség háza és az egykori zsidó iskola, melynek utcára néző falán a gettó emlékére állított tábla látható. A városban kis létszámú, de vallásához ragaszkodó, erős zsidó közösség él. Temetőjük a város szélén mintaszerűen rendezett.

Kecskemét

Az oklevelek tanúsága szerint már a török korban éltek a városban zsidók. A hitközség 1744-ben alakult. A városkép egyik jellegzetességét, a Nagyzsinagógát (Kaszap utca 2.) 187l-ben avatták fel. Ez a zsinagóga a hazai romantika egyik legszebb példája. Igen hangsúlyos az épület hármas kapuzatú, három kis és egy nagy díszes körablakkal ellátott középrizalitja. A rizalit pártázatos attikában zárul, ezen áll a híres hagymakupolás torony. Az épület belsejét az 1950-as években átalakították, belső terét szétosztották, és új funkciót kapott (Technika háza, TIT-székház).

Érdekes látnivaló az egykori ortodox zsinagóga (Katona József tér 12.). Az 1913–ban emelt épületet az 1990-es évek elején helyreállították, ma a Magyar Fotográfiai Múzeum otthona. A műemlék jellegű épület értékes mennyezetfreskója a közismert négy állatszimbólumot ábrázolja, a következő héber felirattal: "könnyű, mint a sas, erős, mint a párduc, gyors, mint a szarvas, hős, mint az oroszlán".

A Nagykőrösi utca 5. alatti, újjáépített székház és imaház szolgálja a kis létszámú, de vallásához ragaszkodó zsidó közösség vallási és társadalmi életét. Temetőjük, a szépen átalakított, a mártírokra emlékeztető ravatalozóval a budapesti országút mentén található.

Szolnok

Az első zsidó családok 1830 körül telepedtek le Szolnokon. Előbb csak vásáros kereskedőkként juthattak el a városba, de a fennálló rendeletek értelmében még az éjszaka beállta előtt távozniok kellett. 1850-ben megalakult a hitközség. Anyakönyvét 1851-től kezdve vezetik.

Az első betelepülők kereskedelemmel foglalkoztak, de hamarosan kialakult az értelmiségi és hivatalnokréteg: tisztviselők, ügyvédek, orvosok, vállalkozók. A városközponttól a Tisza partjáig terjedő területen települnek le. Két templomuk, iskoláik, egyéb intézményeik voltak. Ma is működik itt egy kis hitközség.

Az egykori nagyméretű reprezentatív zsinagóga (Templom út 2.) a Tisza-parti ligetben áll, ma kiállítási csarnok. A legnevesebb magyarországi zsinagógaépítész, Baumhorn Lipót építette 1898-ben. Az épület külső alaprajza téglalap alakú (19,83 X 34,19 m), a belső zsinagógai tér négyzetes (17,95 X 17,85 m). A tervezésnél a Lechner Ödön tanítvány Baumhorn alkalmazta mestere motívumrendszerét (a kupola nagyon hasonlít a Budapesti Iparművészeti Múzeum kupolájára), de alkalmazott olasz és német stíluselemeket is. Jellegzetességei a bejárati előcsarnok hármas íve, a hangsúlyos középtengely, a nagy körablakok, a félköríves végződésű, szimmetrikusan elhelyezett ikerablakok. A belső térből az átalakítás során elhagyták a vallási szimbólumokat, a zsinagógák megszokott berendezési tárgyait, így csak a térkialakítás szépsége eredeti. A belső tér kupoláját fejezetes oszlopok támasztják alá, és körben látható az egykori női karzat.

Szeged

III. Károly király Luxemburgban 1719. május hó 21-én, Szeged város részére kiadott nagy szabadalmi levelében világosan kimondja: „Polgárokat és lakósokat kebelében befogadni; zsidókat és cigányokat megtűrni, vagy meg nem tűrni, a tanácsnak tisztében álland". A reánk maradt régi okmányok alapján tényül fogadhatjuk el azt, hogy a zsidók csak II. József császár uralkodása alatt, 1780-85 között kezdtek letelepülni. 1808-ban 357 zsidó lakos volt, egy nagykereskedő (Wodianer Fülöp), 10 kereskedő, 34 házaló, egy árendás és öt mesterember.

A hitközség szervezeti szabályzata 1791-ben készült, a zsidó hitközségekben szokásos szabályok (tekónósz) mintájára. E szabályokba foglalták többek között azt is, hogy a „kisbíró" körüljár a tagoknál, és kopogtatással figyelmezteti őket, hogy a zsinagógába való menetel ideje elérkezett. 1801-ben újabb szabályzatot készít a hitközség, amely szerint az ellenőrhöz beszolgáltatott gabellából kell fizetni hetenként a rabbi és a kisbíró fizetését. Első zsinagógájuk 1803-ban létesült. (Ugyanakkor az első református vallású letelepedési engedélyét csak 1805-ben adták ki.)

1813-ban a zsidók részére letelepedési helyet, ún. „házkört"jelöltek ki a Palánk és a Rókus városrész déli területén. A zsidó lakosság részére csak 1839-ben engedélyezték az állandó boltban történő árusítást. Egy év múlva már gyáralapításra is jogot nyernek. A 19. század második felében sorra alakulnak a mezőgazdaság termékeit feldolgozó üzemek: gőzmalmok, szeszgyárak, ecetgyár, gyufagyár, bőrgyárak, téglagyárak. Bankokat, üzletházakat alapítanak. 1840-ben építik fel az első iskolát. Igen nagy súlyt fektetnek a magyar nyelv elterjesztésére, a nemzeti kultúrára.

Szegedhez fűződik egy igen érdekes történelmi tény: 1849. július 28-án itt mondta ki a magyar országgyűlés a zsidók emancipációját. A Pestről előbb Debrecenbe, majd Szegedre menekült országgyűlés Szemere Bertalan miniszterelnök javaslatára törvénybe iktatta többek között a következőket: „A hazának polgárai közt vallásbeli különbség, jog és kötelesség tekintetében különbség nem tévén, ezen elv szerint kijelentik, miként a magyar állam határain belül született, vagy törvényesen megtelepedett mózesvallású lakos, mindazon politikai, polgári jogokkal bír, melyekkel bármely hitű lakosai bírnak".

A szabadságharc leverése után Haynau nagy sarcot vetett ki a szegedi zsidókra, tiltakozó küldötteiket börtönbe vetették. A szegedi zsidóság nemzeti érzéseire jellemző, hogy 1850. dec. 10-én Lőw Lipótot választják rabbijuknak. Azt a Lőw Lipótot, aki a szabadságharc tábori lelkésze volt és ezért három hónapig rabosokodott a pesti Újépületben. A rabbi tüntetően magyar ruhában járt, és ezt a felfogást vallotta: „Honosítsa a zsinagóga a magyart, és reméljük, hogy a magyar honosítattja a zsinagógát". Lőw Lipót negyedszázados működésével új korszakot nyitott a szegedi, de mondhatjuk bátran az egész magyar zsidóság életében. Nagytudású, európai műveltségű, felvilágosodott ember, világhírű tudós volt. Ténykedését fia, Lőw Immánuel folytatta, aki 1878-ban foglalta el a rabbiszéket, és 1944-ben, aggastyán korban lett a fasizmus áldozata. A zsidóság nagy szerepet vállalt a város gazdasági és kulturális életében. Innen indult tőbbek között Kármán Mór, a nagyhírű pedagógus, a magyar középfokú oktatás megújítója; Balázs Béla író és filmesztéta, Kisteleki Ede költő és Wodianer Albert a híres bankárcsalád feje, aki 1886-ban báró és főrendiházi tag lett.

1927-ben mintegy 8000 zsidó lakosa volt a városnak. Ma létszámban nagyon megfogyatkozva, fenntartják hitéletüket és megmaradt intézményeiket.

A szegedi Nagykörút Londoni körúti szakaszán találjuk a Gutenberg utcát, amely egyenesen elvezet a város egyik ékességéhez, az egyik leszebb magyar zsinagógához.

A nagyzsinagógát (Jósika utca 14-16.) a legnevesebb magyarországi zsinagógaépítő, Baumhorn Lipót tervei alapján, 1903-ban építették. Tervezőjének 24 zsinagógája közül ez a legsikerültebb, a szecesszió legmonumentálisabb szegedi megvalósulása. Méreteire jellemző hogy a kupolatartó oszlopok távolsága, azaz hajójának szélessége 20 m. A kupola külső magassága 48,5 m, a belső 32 m. Belső átmérője 10 m, 1340 ülőhelye van. A templom nagyméretű, díszes vaskerítéssel körülvett kert közepén áll. A hatalmas méretű, vöröstéglás, kupolás, soktornyú, csipkefinomságú épület hazai századfordulós építészetünk egyik országos jelentőségű alkotása. Néhány lépcsőfokon jutunk fel a nagyméretű, hármas kapuzathoz, innen a nagyméretű előcsarnokba lépünk. Az eIőcsarnok falán elhelyezett márványtáblán a fasizmus szegedi áldozatainak neveit olvashatjuk. Két fekete kőkoporsó emlékeztet a legvédtelenebb áldozatokra, az öregekre és a csecsemőkre. Ugyanott található a Szegeden át a megsemmisítő táborokba hurcolt délvidéki zsidók 1968-ban felállított emléktáblája is. A zsinagóga harmóniáját a fehér, a kék és az arany díszítések adják. A belső kiképzésben Lőw Immánuel elképzelései érvényesültek. A kupola belső díszítése a világot jelképezi: a kupoladob 24 oszlopa a nap 24 óráját, főlötte a csipkebokor kék alapon festett fehér virágai a hitet, a világegyetem végtelenségét a kék üvegburkolatú csillagok, a kupola csúcsán a hatágú Dávid-csillag körül a napsugarak világítják be az égboltozatot. A festés gazdag szín- és formavilága, a héber és magyar feliratok, a virágmintás festés, a templom egykori építtetőinek magyarságát és zsidóságát hangsúlyozzák. A szószék emelvényének záróköve jeruzsálemi márványból készült: alatta őrzik a templom építéstörténetének leírását. A fémveretekkel díszített frigyszekrény (Vogel Ede alkotása) ajtaja Nílus-menti akácfából, a bibliai sittimfából készült. Kilenc rekeszében 18 Tóra-tekercset őriznek. A Tóra-olvasó asztal fölötti szószékről a rabbi prédikál. A frigyszekrény fölötti baldachin a kupola kicsinyített mása. Ott kapott helyet az orgona (Wegenstein Lipót, 1903). A kétmanuálos hangszernek 24 regisztere, 1276 sípja van. A hétágú bronz menórák a Biblia leírásai és Titus császár római diadalívének domborművei alapján készültek.

A belső ornamentika és az üvegablakok díszítése Róth Miksa alkotása, ugyancsak Löw Immánuel elképzelései szerint, a zsidó ünnepek sorrendjében. A déli oldal öt ablakcsoportján így a mindennapi munka, a vándorlás ünnepe, a jerikói kürtök és a lélek tisztasága meg bűne van ábrázolva; továbbá a pusztában való négyévtizedes vándorlás emlékeit idéző sátrak, majd az örömünnepek jelenetei láthatók. A másik oldalon az ablakok festményei a szombat kegyszereit, Mózes kőtábláit, az égő csipkebokrot, Ráhel sírhalmát, a Tóra-tekercset és a Siratófalat ábrázolják. Külön figyelmet érdemelnek a hatalmas sokágú csillárok és a falakon levő emléktáblák. A művészien faragott padok, mint általában a templom egyéb belső díszítései, szegedi mesterek remekei. A vasmunkákat Fekete Pál készítette.

A templom meghatározott nyitvatartási időben látogatható, de szükség esetén a Gutenberg utca 20. alatti hitközségi székházban is lehet vezetőt kérni.

A Gutenberg utcával párhuzamos Hajnóczy utcában találjuk a régi zsinagógát. (Ózsinagóga, Hajnóczy utca 12.). A városba települt zsidók már 1789-ben templomépítési engedélyt és telekvásárlási lehetőséget kértek a város tanácsától, de csak 1803-ban sikerült az első önálló templomot felépíteniük. Ez a szerény épület egyre szűkebbnek bizonyult, ezért 1843-ban felépítették a ma is látható zsinagógát. A Lipovszky Henrik és József által tervezett zsinagóga méretei: 16,50 X 29,90 m. Párkánymagassága 10,40 m, a belső zsinagógai tér 344 m2. A templomban 400 férfi és 260 nő számára volt ülőhely. Ez az épület az újklasszicizmus építészetének egyik legszebb szegedi emléke. Nemes anyagaival, toszkán pillérrendjével, határozott felületi tagoltságával hat a szemlélőre. Háromhajós belseje őrzi klasszicista egységét. Külső falán egy magyar és egy héber nyelvű tábla mutatja az 1879. március 12-én betört árvíz magasságát. Az udvari falán elhelyezett nagyméretű, fehér márványlap az I. világháború zsidó elesettjeinek nevét tartalmazza.

Az előtérben igen szép vörösmárvány falikút volt, a falakra mártírtáblákat erősítettek. A belső tér keleti falán egyszerű, nemes kialakítású oszlopok és ívek veszik körül a timpanonos záródású Tóra-szekrényt. A frigyszekrény felett kőtábla, a félköríves lezárást a pajzsot tartó két oroszlán motívuma díszíti. Az íves-árkádos kialakítású női karzat U-alakban veszi körül a belső teret. Berendezési tárgyai már hiányoznak, a templom önkormányzati tulajdonban van. Az épület mellett áll a volt zsidó iskola.

A hitközségi székházat (Gutenberg utca 20.) ugyancsak Baumhorn Lipót tervezte, a zsinagógához hasonló stílusban. Az 1903-ban átadott székházban találhatók a szegedi hitközség és a hozzátartozó községkerület irodái, a téli imaház, a tanácsterem, a konyha és az ebédlő. (Előzetes bejelentés alapján kóser étkezésre van itt lehetőség.) Ebben az épületben működik az idős, beteg embereknek otthont biztosító szeretetház, akárcsak a rabbilakás és a kiszolgáló helyiségek.

Az egykori szegedi hitközség erejét mutatja a reprezentatív, nagyméretű tanácsterem. A mozgalmas, részletgazdag architektúrájú, boltíves, fehér, arany és kék festésű terem falain az egykori hitközségi, vallási és világi vezetők aranykeretes nagyméretű portréi láthatók. A falakat embermagasságig faborítás burkolja, felette szép háromágú falikarok, közöttük emléktáblák. A mennyezetről hatalmas, iparművészeti értékű csillár függ alá. Itt szokták tartani a nagyobb ünnepségeket, a kultúreseményeket, közgyűléseket. A szegedi zsidóság még most, megfogyatkozott számban is intenzív közösségi és kultúréletet él.

A templomok és a székház környékén volt a zsidónegyed. Itt szinte minden utca, minden ház egykori lakóiról mesél. A Bolyai János utcát 1880 és 1911 között Zsinagóga utcának, a Jósika utcát 1912 és 1941 között Lőw Lipót utcának nevezték. A Hajnóczy utca 8. számú házon emléktábla jelöli, hogy itt, a régi zsinagóga szomszédságában lakott Lőw Immánuel főrabbi. Az emléktábla szövege arra emlékeztet, hogy főművét (Die Flora der Juden) az ellenforradalmi rendszer házi őrizetében írta, 1920. április 23-tól 1921. június 11-ig. A Mikszáth Ká1mán utca volt a kereskedelmi központ, ahol még ma is sok régi kis üzlet sorakozik egymás mellett. A mai Gutenberg utcában volt a híres szegedi zsidó Pick-családnak az első paprika- és szalámi üzeme.

A nagy, körülkerített zsidó temetőt a dorozsmai úton (Fonógyári út 13.), a belvárosi temető mellett találjuk. Nagyméretű, szép szertartási épülete (az úgynevezett Cin-terem), változatosan szép síremlékei felidézik a nagy múltú közösség emlékét. (Gondnok a temetőben.)

Makó

Az önkormányzat, a MAZSIHISZ, valamint az amerikai közösség segítségével a magyar állam 2002-ben renováltatta az Eötvös utca 15. szám alatti, 1870-ben épült dekorativ, romantikus stilusú, kisméretű ortodox zsinagógát. A nagyméretű neológ zsinagógát (Baumhorn Lipót gyönyörű alkotását) 1964-ben a központi hitközség akkori vazatói eladták, és lebontották.

Összeállította: Orbán Ferenc