ujelet_pici.JPG (4997 bytes)

A tejeskannák titka

Két rozsdás tejeskannának köszönhető, hogy a negyvenes évek Varsójáról, a megszállásról, a gettó életéről, a lázadást megelőző körülményekről hiteles dokumentumokkal rendelkezünk. Az 1900-ban született Emmánuel Ringelblum történész páratlan értékű archívumot rejtett el a kannákban, bízva, hogy megtalálják, és tanulságul szolgál a jövő nemzedékének. A gyűjteményt, Oneg Sábbát archívumnak nevezték el. Azért kapta a "szombat örömen, elnevezést, mert Sábbátkor találkoztak, és az ünnep kimenetelekor végezték a munkatársak nagy feladatukat. 1939-ben E. Ringelblum, aki mint írtuk, történész volt, de foglalkozására nézve egy zsidó jótékonysági intézet igazgatója, elkezdett gyűjteni minden hozzákerült iratot, levelet, újságcikket, hivatalos papírokat, melyeket a korra jellemzőnek talált. Naplót is vezetett, amely krónikává bővült, így nagyon fontos részleteket ismerhettünk meg a megszállt városról és lakóiról.

1940 májusában asszisztens is társult hozzá, rabbi Simon Huberband személyében. Kapcsolatot tartottak a legkülönbözőbb szervezetekkel és illegális csoportokkal, valamint az antifasiszta blokkba tömörült cionistákkal és szocialistákkal. A munkatársak száma állandóan nőtt, csatlakoztak hozzájuk fiatal történészek, írók, diákok, tudatosabbá tették a munkát, megszerezték az amerikai Joint pénzügyi támogatását, kincstárost választottak Menachem Kahn személyében, titkárnak Hirsch Wassert nyerték meg. Nagyon világosan határozták meg feladataik célját. 1. Folyamatosan dokumentálni, hogy mi történik Lengyelországban. 2. Összegyűjteni a történelmi értékű tárgyakat, közérdekű közleményeket. 3. Megörökíteni a zsidó menekültek tanúvallomásait, akiknek sikerült valamelyik koncentrációs táborból, például Chelmnóból meglépnie, és élményeiről beszámolnia, hiteles képet adva az ottani körülményekről. Témafelelősöket neveztek ki, feltérképezték a varsói gettó iskolahelyzetét, hogy hol és mit tanultak a gyerekek, dokumentumokat gyűjtöttek az egészségügyi problémákról, gyógyszerellátásról, kórházi állapotokról. Vizsgálták a nők helyzetét, valamint helytállásukat a pokoli időkben.

De gyűjtöttek humort és folklórt is. A pengeélű vicceket, amelyek a legdrámaibb szituációkban is megteremtek. Vizsgálták a lengyelek és a zsidók viszonyát. Az étel és a gyógyszer becsempészését, a segítséget, amelyet a lakosok nyújtottak a gettóban élőknek. De leírták a könyörtelen feketekereskedelmet is... Figyelték a németek és a zsidók viszonyát.

A zsidók egymás közti magatartása is téma volt, mint pl. a zsidó tanács munkája, a gettórendőrség tevékenysége. Őrizte az archívum a der Rufn a Kiáltás 12 oldalas illegális újság példányait, valamint a gettó pénzjegyét és bélyegét. Az utóbbin M. Chaim Runkovszki, a zsidó tanács elnöke képe volt látható. A bélyeg postai forgalomba nem került. Pontos adataik voltak a tömeggyilkosságokról. Az egyre drámaibb helyzet rendszeres újságot igényelt, tettek is erre előkészületet, de 1943 áprilisában kitört a felkelés, amely új helyzetet teremtett. Minden erejükkel részt vettek a megmozdulásokon, de látták, hogy a leghelyesebb, ha elrejtik biztos helyre az Oneg Sábbát páratlan értékű archívumát. Három kannába helyezték az anyagot (most már mondhatjuk, szellemi kincseket), és kedvezőnek látszó romos épületekbe helyezték azokat. Emmánuel Ringelblum arcán nem látszottak “zsidó jelek”, így elvegyülhetett feleségével és 13 éves fiával a lengyelek között.

Pontosan nem tudjuk, miért, Peszach körül önként visszatért a gettóba. A történész minden lépése tudatos volt, bujkálásának és visszatérésének is lehettek okai. 1943 júliusában a trawinéki munkatáborban látták. A tábor lakói mindent elkövettek, hogy megszöktessék, ez a lengyelek segítségével sikerült is, vasutasnak öltözve Varsóba juttatták. Valószínű, hogy csatlakozni akart valamelyik lengyel ellenállási csoporthoz, bár voltak kételyei. Mielőtt még a csatlakozás sikerült volna, letartóztatták, és börtönbe került. 1944. márciusában valószínűleg golyó oltotta ki életét. Az első kannát 1209 fontos információval 1946-ban, a Novilipki utcában, egy romos épületben találták meg.

A második kanna 484 információval 1950-ben került elő. A harmadik kannának sajnos nyoma veszett.

Mivel minden áprilisban, a tavasz köszöntésekor egy pár percet a varsói lázadás emlékének illik szentelni, talán nem helytelen, hogy a rozsdás kannák őrizte Oneg Sábbát archívumról beszélünk, melyek nélkül az egyetemes történelem fontos dokumentumokkal és hiteles tanúvallomásokkal lett volna szegényebb.

Deutsch Gábor