Már új helyén működik a Központi Kárrendezési Iroda

Június végén a Kecskeméti utcából a XI. kerület Hauszmann Alajos utca 3. szám alá költözött a Központi Kárrendezési Iroda. Szerkesztőségünk azzal a kéréssel fordult vezetőjéhez - dr. Nagy Ferenc főigazgatóhoz -, adjon átfogó tájékoztatást arról, hol tartanak az 1997. évi XXIX. törvény végrehajtásában. Ez - mint közismert - az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról intézkedett az Alkotmánybíróság döntése alapján. A főigazgató az alábbi tájékoztatást adta:
    - Elöljáróban szeretnék emlékeztetni arra, hogy a korábban működött Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal (OKKH) helyett április 1-jétől létrejött annak jogutódjaként a Központi Kárrendezési Iroda (KKI). A központnak és a megyei irodáknak most együttesen mintegy 300 munkatársa van. Korábban a létszám meghaladta az ezerötszázat.
Az új iroda - néhány hetes visszaesés után - folyamatosan működött, ha nem is akkora teljesítménnyel, mint a létszámcsökkentések előtt. A tavaly benyújtott igények elbírálásánál - itt 200 ezernél több ügyről van szó - június végéig több mint 30 ezer határozat született. Sok a hiánypótlásra szoruló kérelem. Eddig 50 ezer hiánypótlási felhívást küldtünk ki.
Az előbbiekhez kapcsolódóan szeretném megjegyezni, hogy a hiánypótló lapokat (felhívást) illetően igyekszünk munkatársainknak további segítséget nyújtani házon belül, oly módon, hogy nem a korábban rendszeresített, előregyártott adatlapokat küldjük az ügyfeleknek, hanem a számítástechnikai rendszerre vittük rá az adatoknak egy bővített változatát, több helyen kiegészítve a hiánypótlási kéréseket, némileg leegyszerűsítve. Ezzel is lehetőséget kívánunk adni arra, hogy a nagyon sokszínű tragikus múlt valamilyen formában kérdezhető legyen az igazságos elbírálás érdekében, természetesen a törvényekkel összhangban. Tudjuk, hogy ez a jogosultaknak, illetve hozzátartozóiknak igen nehéz, hiszen rendkívül fájdalmas sebeket tép fel. Ugyanakkor az irodának sem könnyű, mert a törvényességi előírásokat mindenképpen közös erővel be kell tartanunk. Olyan segítséget kell egymásnak adnunk az ügyintézéshez, hogy a döntéshozatal a közigazgatási jogszabályoknak és a kárpótlási törvényekben foglaltaknak megfelelően történjék.
Ami az új igényeket illeti - folytatta tájékoztatóját Nagy Ferenc -, életvesztésre vonatkozóan közel 180 ezer kérelem érkezett. A munkaszolgálattal összefüggő új igények száma meghaladja a 12 ezret ezeket tudjuk azonosítani -, s még a hiánypótlások adnak majd választ arra csaknem 17 ezer ügyben, hogy valójában melyik problémakörhöz lehet sorolni a hozzátartozók által benyújtott, hiánypótlásra szoruló ügyiratokat. Így áll össze a 200 ezret meghaladó beadott ügyiratszám.
Másik témakör az úgynevezett hivatalon belüli eljárással kapcsolatos ügyintézés. Ennek döntő többségét a hivatal dolgozói tavaly november végéig, amikor még többen voltunk, elvégezték. Akkor két ügycsoport maradt hátra. Az ilyen ügyek száma azóta szerencsére csökkent. Az egyik terület azoknak a tízszázalékos pótlással kapcsolatos ügyeknek a függőben maradása, ahol sajnálatos módon az eredeti jogosultak közül nagyon sokan már nem érhették meg, hogy a tíz százalék többletet ők maguk kapják meg. Ez tehát az örökösöket illeti. Ehhez hozzátenném: magyarországi viszonylatban sem volt könnyű az örökösök felkutatása, külföldön pedig sokkal nehezebb, gyakran lehetetlen. Ebben a polgármesteri hivataloktól nemegyszer a közjegyzőktől - kaptunk értékes segítséget.
Ami a hiánypótlási témakört illeti, az 1997. évi XXIX. törvény esetében, erről szeretném elmondani a következőket: Mindannyiunknak - jogosultaknak, jogi képviselőknek, családtagoknak, s másoknak -, ha már a nagyon súlyos sebeket ki-ki feltépte azzal, hogy beküldte kárpótlási igényét, közösen kell megkeresnünk az ügyintézésnek azt a törvényes formáját, aminek alapján mindenki megnyugtató módon teheti a dolgát, vagy veheti kézbe a döntés eredményét. Néhány esetben a nem kellő gondosság vitatható határozathoz vezet. Ennek többek között - szeretnénk úgy is elébe menni, hogy például számítógépre kerültek a kiküldendő hiánypótlási kérések. Ezzel is igyekeztünk kikerülni azokat a csapdákat, amikor lehetséges, hogy több esetben is - feleslegesen keressük meg a jogi képviselőt, vagy azt, aki az igényt a kárpótlásra benyújtotta.
Arra azonban szükség van, hogy ha az adatlapba beírtak között és az igazolásban közölt tények között nincs összhang, akkor az ügyintéző kérdezzen. Neki ugyanis ahhoz nincs semmiféle joga, hogy a jogosult vagy képviselője által leírt vagy dokumentált adatokon bármit változtasson. És amíg szükségesnek tartja, kérdezzen, lehet, hogy az előírt kérdéseken túl is, azért, hogy az elutasító határozatok számát ily módon is a minimumra csökkenthessük. Közös érdek, hogy a tisztázott adatok ismeretében - a törvényeknek megfelelő - minél több pozitív határozat szülessék.
A továbbiakban a főigazgató aláhúzta a közigazgatási ügyintézésben előírt határidő betartásának fontosságát mind az ügyfél, mind a hivatal részéről. Hozzátette: a rendelkezésre álló időt igyekezni kell minél jobban kihasználni, hogy az összegről szóló döntésben (itt az egy összegű kárpótlásról van szó) a törvényhozók a lehető legpontosabb ismeretekkel, a mérlegelési körülményekre vonatkozó adatokkal rendelkezzenek. Ez azért is nagyon lényeges, hogy az összeg eldöntésekor a jogalkotó ne kerüljön abba a helyzetbe, amikor egy bizonytalansági tényezővel terhelt folyamatban nem tud érdemben állást foglalni.
Ezt követően Nagy Ferenc utalt arra, hogy a közel hárommillió ügy, amit a hivatal jogelődeivel együtt az időközben nehezedő körülmények, a nagyarányú létszámcsökkentés ellenére eddig intézett, érvül szolgál amellett, s bizonyítja, hogy a munkatársak becsülettel helyt álltak, arra törekedvén, hogy eredményesen oldják meg könnyűnek egyáltalán nem minősíthető feladatukat. Ezért köszönet és elismerés illeti őket.
A holttányilvánítási végzések tekintetében - folytatta tájékoztatóját a főigazgató - ahhoz az elvhez ragaszkodik az intézmény, hogy ott nem kezdeményez holttá nyilvánítást, ahol történeti és más hiteles dokumentumok egyértelműen igazolják a tragédiát. Tartjuk azt a véleményt, hogy nem azzal kívánjuk nehezíteni a családtagok sorsát és lelkivilágát, hogy az ügyintézésnél ragaszkodunk olyan dolgokhoz, amelyek a regen megtörtént tragédia sebeinek felidézéséhez vezetnek. Bár sokat segít, ha holttányilvánítási végzések vannak.
Meg kell viszont mondanom azt is, hogyha ezek az eljárások most tízezrével indulnának meg, nagyon megnehezítenék a folyamatos munkát.
Ezért teljesen érthető, hogy megpróbálunk a szabad bizonyítás keretében minden más lehetőséget felhasználni, beleértve az igazolásokat is, amelyek e tekintetben lehetővé teszik a minél gyorsabb ügyintézést.
Ami a származással kapcsolatos dokumentumokat illeti, a jogszabály, a vonatkozó törvény és más jogszabályok előírják a sérelmet szenvedett személyazonosságát igazoló okmányok beszerzését. Ez a születési anyakönyvi kivonatok esetében különösen problematikus. Ezeket az okmányokat az anyakönyvvezetéstől kezdődően lehet kérni, tehát az 1890-es évek elejétől kezdve. Van azonban, amikor a jogosult korábban született, ez esetben a születési anyakönyvi kivonatok beszerzése egyszerűen történeti akadályokba ütközik.
Másik része a dolognak, hogy vannak olyan területekről a környező országokból vagy máshonnan érkező igények, ahol ezeknek az okmányoknak a beszerzése különböző történelmi tragédiák: az iratok elvesztése, a hitközségek megszűnése, az iratok megsemmisülése, s más okok miatt egyszerűen lehetetlen. Ez tehát egy igen súlyos probléma abból a szempontból, hogy a törvény kategorikusan előír bizonyos kötelezettségeket.
Remélhetőleg azokban az ügyekben, ahol a döntés csak negatív lehetne, valamilyen módon a bírósági gyakorlat is segítségünkre lesz majd ennek a nehézségnek az áthidalásában.
Én a magam részéről továbbra is arra törekszem, hogy az első fokú döntések minél hamarabb megszülessenek. Ehhez hozzátenném: úgy szülessenek meg, hogy a törvényes utat minden lehetséges módon bejárjuk azért, hogy az ügyek a lehető legjobb, pozitív döntéssel záruljanak.
Ott viszont, ahol közös erőfeszítéssel sem sikerül megtalálni annak módját, hogy a döntés megalapozott legyen - ismételten mondom, ilyen esetekben nagy segítséget várunk a bírósági gyakorlattól, hiszen a korábbi esztendők során is az ítélkezés példái, a döntések, és az idevonatkozó jogértelmezési mintát adó döntések igen nehéz helyzetekben segítségére voltak a kárpótlási folyamatnak, elsősorban a személyi kárpótlás területén. Bízom benne, hogy most is így lesz. Az mindenesetre elgondolkodtató és tanulságos, hogy a megszületett határozatok közül a mostani fellebbezési arány közel hússzorosa annak, ami korábban a személyi kárpótlásban volt.
Végezetül szeretném megemlíteni azt a szomorú tényt, hogy - sajnálatos módon az utóbbi időszakban nagyon sok jogosult, aki még életében be tudta nyújtani igényét, meghalt. Ezért sajnos sok olyan határozat van, ami visszaérkezik. Ez esetben kérdezi a hozzátartozó, hogy mitévő legyen. A válasz: a kárpótlásra jogosító határozat örökség tárgya, s ezekben az ügyekben a polgári eljárási rendszer szerint kell a hagyatékot rendezni. Adott esetben hagyaték tárgya maga az ígérvény is, ami a határozatban benne van. Gyakorlatilag a hivatal meghozza a határozatot az életvesztés miatt, meghozza a pozitív döntéseket, s a közigazgatásnak sajátos velejárója, hogy a jogosult elhalálozása esetén egy ígérvényt kell a hagyaték tárgyává tenni. A polgári eljárás erre megadja a lehetőséget.
                                                                                    V.T.

***
A Központi Kárrendezési Iroda és a Fővárosi Kárrendezési Iroda új telefonszámai a következők:
203-6229, 203-0676, 203-0767, 203-1231, 203-1246, 203-1556, 203-1578, 203-3529, 203-4562, 203-5481, 203-5504.
Az ügyfélfogadás időpontjai: hétfő 8-18 óra, kedd, szerda, csütörtök 8-16 óra, péntek 8-12 óra között.