Pártos Erzsi köszöntése

A MAZSIHISZ Amerikai úti Szeretetkórházában pályatársai, tisztelõi köszöntötték a 90. születésnapját betöltött Pártos Erzsi kiváló mûvészt. A virágerdõvel díszített helyszínen elsõként Lengyel Erzsi színmûvésznõ üdvözölte a megjelenteket, köztük Zoltai Gusztáv üv. igazgatót, akit felkért, hogy szóljon az ünnepelthez.

Zoltai Gusztáv elmondta, hogy Pártos Erzsi nemcsak a magyar színjátszás egyik kiválósága, de emlékeztette az egybegyûlteket, hogy a vészkorszak idején, amikor másokkal együtt õt is letiltották a színpadról, az OMIKE egyik leglelkiismeretesebb tagja volt. Sajnos szinte már csak õ maradt egyedül az akkori nagy mûvészek közül.

A Szeretetkórház nevében dr. Galambos Sándor. az osztály fõorvosa, pályatársai közül pedig az ünnepelttel azonos korú Turay Ida szólt meleg szavakkal az ünnepelthez. Döme Sándor, a Mûvészeti Dolgozók Szakszervezetének fõtitkára a szakma üdvözletét tolmácsolta. Lukács Margit, Moldován Stefánia, Gyurkovics Zsuzsa, Balázsovits Lajos a színészkollégák képviseletében fejezték ki jókívánságaikat. A Színmûvészeti Fõiskola hallgatói az új színészgeneráció nevében gratuláltak.

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége ezúton is szívélyesen köszönti a népszerû mûvésznõt.

Aki nem tanult meg gyûlölni

- Mondd, miért ne szeressem az életet most, mikor már csak öt percem van hátra, ha szerettem akkor, mikor még több volt? - kérdi a 90 éves Pártos Erzsi egy 5 évvel ezelõtt készült interjúban.

Mondd, miért ne szeressük az életet, kedves Olvasó, ha olyan csodákat ad nekünk, mint Pártos Erzsi? Aki 85 évesen még szerepet tanult, bár memóriája már nem a régi ("Elmegyógyintézetbe való példány vagyok, még ha egy ilyen beszélgetésnél nem is veszed észre" - vallja utolérhetetlen bájjal), akin éppen ezért minden elõadás elõtt ugyanaz az izgalom futott végig, mint egykor, s aki 85 éves korában, kilépve a színpadra, elfeledtette velünk, hogy egy idõs, törékeny asszony, s azzá változott, amivé teremtetett, varázslatos SZÍNÉSZNÕVÉ.

Mondd, miért ne szeressük az életet, kedves Olvasó, ha olyan csodákat ad nekünk, mint Pártos Erzsi? Aki két huncut félmosoly közt egy tûnõ pillanatra elkomolyodik, és azt mondja nekünk: "Az én szívemben mindig csak a Szeretet volt az úr, én sohasem tanultam meg gyûlölni."

Hallgatjuk õt, s arra gondolunk, ha ilyen emberek taníthatnának bennünket szeretni, talán senki sem tanulna többé gyûlölni.

Kívánjuk, hogy a szeretet és tisztelet, amelyet iránta érzünk, jusson el hozzá, a Szeretetkórház falai közé és segítse õt.

K. A.