A török hódoltság idején már éltek zsidók a városban, de a török kiűzése után csak hosszú idővel és nehéz kűzdelmek után tudtak újból letelepedni. 1692 húsvét hétfőjén Radonay püspök vezetésével a pécsi polgárok esküt tettek, hogy a városban nem katolikus vallású embert nem engednek letelepedni. Ezt a fogadalmat évente megújították. II. József türelmi rendelete sem lágyította meg a városatyák szívét, pedig Széchenyi Ferenc gróf, királyi biztos mindent megtett a rendelet betartása érdekében. A nehézségek ellenére nőtt a zsidóság létszáma, 1827-ben temetőt vettek, 1843-ban imaházat rendeztek be a Zrínyi utca 10. szám alatt lévő Engel házban. 1843-ban a Citrom utcában épült zsinagóga. 1848-ban Haynau 5000 forint hadisarcot rótt ki a zsidókra, mert a magyar szabadságharcot támogatták. A XIX. század második felében a hitközség gyors fejlődésnek indult, 1868-ban felépítették a ma is álló zsinagógát, később folyamatosan kiépítették intézményrendszerüket, melyből a híres pécsi zsidó iskola külön említést érdemel. Híres rabbik voltak többek között Kohut Sándor, Perls Ármin és Wallenstein Zoltán. Olyan neves személyek kerültek ki a hitközség tagjai közül, mint Fejér Lipót világhírű matematikus, Ernster Dezső operaénekes. A II. világháború előtt mintegy 3000 zsidó lakosa volt a városnak, melynek csaknem 90%-a elpusztult a II. világháború alatt.

Nagyzsinagóga (Kossuth tér). 1865-ben, Gerstner és Frey módosított terve alapján épült a 23,36*32,35 méteres alapterületű romantikus zsinagóga. A főhomlokzat három részre tagozódik, a földszinten három lépcső vezet a bejáratig. A középrész félköríves záródása a tetőgerinc fölé nyúlik, nagy felületének közepére órát helyeztek, körülötte félkörívben héber szöveggel: "Mert házam, az imádság házának neveztessék minden nép számára." A jelzett betűkből kiolvasható az építés évszáma: 628=1868. Az oldalrizalitok sarkain 3-3 hagymakupola formájú dísz, a homlokzati ív tetején kettős, az oldalhomlokzaton 5-5 nagyméretű ablak látható. A templom falán az I. világháborús hősök emléktáblája.