Sopron

A nyugati, osztrák határszélen található város Magyarország egyik legérdekesebb idegenfogalmi célvárosa. A zsidó jellegű műemlékek iránt érdeklődőknek is rendkívüli látványosságot kínál: két épen maradt, tudományos alapossággal feltárt középkori zsinagógát és egy középkori volt zsidó negyedet.

A soproni, úgynevezett polgárvárosban volt az 1800-as évek végén épült nagyzsinagóga, amelyet azonban a II. világháborúban a német megszállók lóistállónak használtak, majd a kommunista időszakban, az 1960-as években lebontottak. Ennek szomszédságában, a Fegyvertár utca 5-ben, az egykori zsidó iskola első emeletén levő rabbilakásban élt a híres soproni rabbi, Pollák Miksa (a soproni zsidóság történetírója), és itt töltötte gyermekkorát fia, a mártírhalált halt Pap Károly író és költő.

Az Új utca 11. alatti középkori zsinagóga 1370 körül épült, egy Izrael nevű bankár magánzsinagógájaként. Amikor 1526-ban a zsidókat kiűzték Sopronból, az imaházat lakóházzá alakították át, eredeti rendeltetése feledésbe merült, 1957-ben fedezték fel az Országos Műemlék Felügyelőség kutatói, helyreállítása 1960-ban fejeződött be.

A kapualjba belépve, baloldalt egy ajtó gótikus kőkerete látható. Ez volt az egykori zsidó kórház bejárata. A jobb oldali fal mellett van a rituális fürdő hajdani kútjának vörös márvány kávája. Mellette kőkeretezésű gótikus kapu visz az utcára nyíló, boltozatos kiállítási terembe, majd innen egy előtéren át jutunk az egykori zsinagógába. A bejárattól balra nyílik az az ablak, amelyen keresztül a nők (számukra külön berendezett teremből) a szertartást figyelhették. A kétemelet magas zsinagógabelső falain két-két gótikus kőrácsú elfalazott ablak látható, s a keleti falba mélyül a Tóra-szekrény.

Az utca másik oldalán találjuk a középkori ózsinagógát. (Új utca 22-24.) 1967-ben találták meg a középkori Sopron zsidó közösségének első imaházát, amely 1300-1320 között épülhetett. A középkori előírások szerint a zsinagóga nem állhatott az utca vonalában: kerítéssel lezárt előudvarában történt a törvénykezés és a keresztényekkel való üzletkötés. A zsidók kiűzése (1526) után az egész együttest barokk lakóházzá alakították, de még a múlt század végén is tudták, hogy az épület valamikor zsidó imaház volt. Az 1967-ben kezdődő feltárás és az 1974-1975 évi rekonstruálás rendkívül értékes és érdekes középkori emlékkel gazdagította Sopron városát.

Az együttes utcai homlokzatát ma két, különálló kapuval összekapcsolt épület alkotja. A 18. század elején készült, kosáríves kapun át lépünk a zsinagóga udvarára. Bal oldalt áll "József zsidó háza", amelyet barokk formájában állítottak helyre. Előttünk a zsinagóga gótikus falai, emeletén két köríves, keskeny ablak között egyszerű kőrácsú rózsaablak. Jobboldalt van az egykori ispotály (kórház) kapuja, szemben pedig a zsinagóga középkori folyosójára vezető ajtó. Innen nyílik a nagy imaterem, az asszonyok helye és a rituális fürdő.

Bélletes gótikus kapu vezet a kétemelet magas nagyterembe. A keresztboltozatából csak a gyámkövek és a bordák indításai maradtak meg, a mai lefedés csak jelzi az egykorit. A terem közepén feltárták a Tóra-olvasó asztal (almemor vagy bima) hatszögű alapozását, ezen most fából készített modern felépítmény emelkedik. Figyelemre méltó a keleti falba mélyesztett frigyszekrény gazdag faragású növényi és geometrikus díszű keretezése, amelyen még az eredeti festés nyomai is felfedezhetők. A fülke előterében a hozzá vezető lépcső és az eredeti padló maradványai láthatók.

A nyugati fal emeletén nyílnak az asszonyok termének ablakai. Erre a zárt karzatra is felmehetünk a folyosóról; a helyiségben érdekes kiállítás ismertet meg a középkori soproni zsidóság életével.

Gótikus – bélletes – kapu vezet a folyosóról a zsinagóga északi udvarába, ahol a rituális fürdő volt. A négyszögletes, 1,50 x 1,50 m alapterületű, 4,20 m mély kútban megtalálták a vízhez vezető létrát is (ma a másolata látható a helyszínen). Felette kupolás védőépület emelkedik, ahol az itt előkerült leletek egy részét is megtekinthetjük.