Debrecen

Az egykori szabad királyi városba 1840-ben, Hajdúsámsonból települtek be az első zsidó családok. 1846-ban már fallal körülkerített temetőjük volt, 1848-ban nemzetőrök is kikerültek soraikból, 1852-ben alakult meg a hitközség. Az első templomot 1875-ben, az iskolát 1888-ban építették. A századfordulón új templomot, iskolát, hitközségi székházat, rituális fürdőt, pászkagyárat, 1909-ben polgári leányiskolát és a Kápolnás utcában ortodox templomot építettek. 1921-ben létrejött az első vidéki zsidó gimnázium Kardos Albert vezetésével. Schlesinger Sámuel főrabbi szellemi irányítása alatt a debreceni lett az ország legerősebb statusquo hitközsége. Ezen kívül ortodox és egy kisebb haszid közösség is működött itt.

Ebben a városban él ma a legnagyobb létszámú vidéki hitközség, amely központja a környék kisebb közösségeinek és a szórványban élőknek. Évente megrendezik itt a határon túli magyar nyelvű zsidó hitközségek és a magyarországi hitközségek vezetőinek, képviselőinek találkozóját, amely a Kárpát-medence zsidó közösségi életének egyik fontos eseményévé vált.

Egymás mellett áll a templom (a volt iskolai zsinagóga) és a székház. Az 1909-ben épült, eklektikus stílusu, arányos tömbje már messziről látható. (A város egykori, látványos nagyzsinagógáját a háború után lebontották.) Jellemzője a hármas ablak és kapukiképzés. Példamutatóan felújították a templom szép belső terét, díszítését, berendezését. A hitközségi székházban a díszterem, a klub, a Talmud Tóra-helyiség, az irodák mellett remekül főző neológ kóser étterem is működik. A hitközség vágodát és sütődét is üzemeltet.