5. Identitás

A nyilvánvaló pozitív összefüggés ellenére a zsidó vallás esetében különösen nem értetődik magától a vallásosság és az etnikai-kulturális identitás azonossága. E kutatás további feladata lesz annak elemzése, hogy milyen a viszony a vallásosságnak és az etnikai-kulturális identitás között, és e dimenziók mentén milyen különböző típusok alakultak ki. Az identitás vizsgálata az empirikus kutatások egyik legnehezebb feladata, és a jelen kutatás során is több oldalról vizsgáltuk meg ezt a kérdést.

Az interjúk két olyan kérdést tartalmaztak, amelyek az azonosságtudat legközvetlenebb indikátorának tekinthetők. Először is arra kértük a válaszadókat: öt állítás közül válasszák ki azt, amely a legpontosabban fejezi ki, hogy mekkora súlya van számukra a magyar, zsidó és európai identitásnak. Az első választáson kívül a kérdőív második választást - s ezzel árnyaltabb kép kialakítását - is lehetővé tette.

A másik kérdés négy – egymást skálaszerűen követő – kijelentés közüli választásra szólította fel az interjúalanyokat. A kijelentések a zsidó identitás intenzitási fokának különbségeit mérik. A következő táblázat ezeket a mutatókat összefoglalóan tekinti át, és a teljes népesség válaszain kívül az azonosságtudatra kétségkívül befolyást gyakorló tényező, a vallási-származási homogenitás szerinti eltéréseket is magába foglalja.

13.tábla
A személyes azonosságtudat közvetlen indikátorai a teljes mintában és az egyes vallási-származási csoportokban
(százalékban)

Mind közvetlen jelentésük, mind a más mutatókkal való kapcsolatuk alapján elmondható, hogy az első kérdéssorozatnál szemantikai értelemben az egyik póluson a magyar hovatartozási attribútumát esetlegesnek tekintő "Magyarországon élő zsidó" válasz áll, a másikon pedig a zsidó attribútomot kikerülő "magyar vagyok" típusúönbesorolás. Mindent összevetve elmondható, hogy – mind az első, mind a második választásokat tekintve – a válaszadók többsége a kettős identitáson alapuló választípusokat (így elsősorban a "zsidó vallású/származású magyar", másodsorban a "zsidó is, magyar is" választ) preferálta. E két – kettős identitást tükröző - válasz együttesen a választásoknak több, mint a felét tette ki. További elemzések szükségesek a különféle választípusok tartalmának és szociológiai jelentésének tisztázására. Mindenesetre az máris megállapítható, hogy – nem meglepő módon – a zsidó népességet erősen differenciált identitásváltozatok jellemzik.

Az egyes tételek jelentéséről sokat mindent elárul az identitás másik közvetlen indikátorával – a második kijelentéssorozattal - való kapcsolatuk. Azok, akik a két szélső pólust jelentő kijelentések egyikét választották az első kijelentéssorozatból, jellemző módon más identitáscimkét választottak a második sorozatban felkínált lehetőségek közül. Az összefüggések iránya a homogenitási csoportoknál látottakhoz hasonló, de annál jóval markánsabb. Míg azok, akik "rendkívül erős zsidó tudat" meglétével jellemezték magukat, 47 százalékban a "Magyarországon élő zsidó" önmeghatározást választották első helyen. Igy ez az összes alternatíva közül egyértelműen a legmagasabb helyezést érte el. A másik pólus – akiknek "szinte semmit sem jelent a zsidóság" - válaszmintája még inkább eltér az átlagostól – mégpedig tartalmilag konzisztens módon: ennek a csoportnak a tagjai a "magyar vagyok" identitáscimkét választották a leggyakrabban az első helyen, mintegy 52 százalékban. Ugyanebben a csoportban az "európai polgár" választása volt a második leggyakoribb, míg a "Magyarországon élő zsidó" megjelölést itt mindössze 5 százalék tartotta a legtalálóbbnak magára nézve.

A 13. táblázat a korábbiaktól eltérően a generációs és korcsoportonkénti elemzés helyett a származási homogenitási szempontot emeli ki, amely szerint – a várt irányban – könnyen értelmezhető különbségek alakultak ki a csoportok között. Az életkori bontások e tekintetben kevésbé világos képet mutatnak, mivel az életkor és az adott tekintetben nagyon fontos homogenitás-tényező szorosan összekapcsolódik. A további elemzéseknek kell arra fényt deríteni, hogy a viszonylag csekély korcsoportonkénti eltérések mögött milyen keresztező hatások állnak (például összefüggésbe hozható-e a korábban kimutatott megújulási tendenciákkal az, hogy a fiatalok heterogénebb származási összetétele egészében nem jár mérsékeltebb identitással).

A mai zsidó identitás tartalmának és motívumainak elemezéséhez a kérdőív egy tíztételes kérdéssorozatát használtuk. A válaszadókat arra kértük, hogy egy 1 – 5 skálán értékeljék, milyen jelentőséget tulajdonítanak az egyes tényezőknek azsidósághoz tartozás szempontjából. A következő táblázat az átlagpontszámok alapján a teljes mintát és ismét a homogenitási csoportokat mutatja be.

14.tábla
"Mennyire fontos az Ön számára a zsidósághoz tartozás szempontjából…. "
Válaszok a teljes mintában és az egyes vallási-származási csoportokban
(átlagpontszám; 5: nagyon fontos, 1:egyáltalán nem fontos)

kérdéssorozatra adott válaszok együttese jól érzékelteti azt a a zsidó közösséghez tartozás szempontjából jellemző összefüggést, amit már előzőleg a vallásossággal és az azonosságtudattal kapcsolatos kérdések egybevetése is jelzett. Míg a zsidósághoz való tartozás személyes meghatározásában a hagyományos vallásgyakorlás és a vallási-közösségi intézményekhez való kötődés a régi korokhoz képest jóval kisebb súllyal szerepel, addig a más forrásokból táplálkozó identitás különböző változatai lényegesen gyakoribbak. A táblázatból kirajzolódó rangsor szerint a történeti, kulturális és szubjektív érzelmeken – a felmenők emlékének megőrzésén, az üldöztetésből fakadó sorsközösség tudatán - alapuló mozzanatok jelentősen megelőzik a valláshoz, a felekezeti intézményekhez kötődés fontosságát. A kognitív szerkezeteket feltáró egyszerűbb elemzések is jelzik ez utóbbi tényezőknek az előbbiektől való elválását. A hagyományosabb motívumok viszonylag jelentősebb szerepe inkább az idősebb korosztályok tagjainál, a történeti-kulturális-szubjektív mozzanatoké a fiatalabbaknál figyelhető meg (bár az eltérések nem igazán jelentősek). Általánosnak mondható a holokauszt mint integratív szimbólum kiemelkedő szerepe – ezt a személyes-családi érintettség eltérő mértéke alig befolyásolja. Ahogy a vallási-származási csoportokra vonatkozó adatok jelzik, a kirajzolódó alapminta egyaránt jellemzi a népesség homogén és vegyesebb hátterű szegmenseit. Ugyanezek az adatok viszont azt is jelzik – s ezt további összefüggések is megerősítik -, hogy az erősebb kötődésű csoportok (tartalomtól bizonyos fokig függetlenül) több szempontot tekintenek fontosnak a zsidósághoz tartozás szempontjából. Így - az azonosságtudat már bemutatott közvetlen indikátorai mellett – a válaszok összesítésén alapuló index az identitás további mutatója lehet.

A zsidó identitásnak egyik fontos komponensét jelentik az Izraelhez fűződő családi, ismeretségi és kognitív-érzelmi szálak. A népesség nagyobb része rendelkezik valamilyen rokoni vagy baráti kapcsolattal, illetve járt Izraelben. A megkérdezettek 73 százalékának él egy vagy több családtagja, rokona, barátja Izraelben, és 53 százaléka járt már ott egy vagy több alkalommal. Ezek a számok akkor is magasnak mondhatók, ha tekintetbe vesszük a minta összetételéről korábban elmondottakat. Figyelemre méltó, hogy – noha elvben koruknál fogva erre kevesebb lehetőségük volt – a fiatalabbak közül még többen jártak Izraelben, sőt a legtöbb látogatás a legfiatalabb korcsoportban fordult elő.

Néhány további kérdés segítségével megvizsgáltuk az Izrael iránti attitűdöket, a részben ismereti-szemléleti, részben érzelmi vonatkozású beállítódásokat. Már első pillantásra látható, hogy ezek az attitűdök szembetűnő összefüggést mutatnak mind a rokoni-baráti kontaktusokkal, mind az előzőekben tárgyalt identitás-mozzanatokkal. Ezeknek az összefüggéseknek az alaposabb elemzésére később fogunk sort keríteni. Egyelőre az Izraellel kapcsolatos vélekedések néhány alapjellemzőjének bemutatására vállalkozunk, a teljes minta adatain kívül a fontosabb társadalmi-demográfiai változók közül az e szempontból legnagyobb eltéréseket mutató életkori bontásban

15.1.tábla
Izrael iránti attitűdök a teljes mintában és az egyes korcsoportokban
(átlagpontszám; 5: nagyon egyetért, 1:egyáltalán nem ért egyet)

5.2.tábla
"Összességében hogyan jellemezné Izraellel kapcsolatos érzéseit?"
Válaszok a teljes mintában és az egyes korcsoportokban (százalékban)

A 15.1 táblából a beállítódások differenciált képe rajzolódik ki. Izrael mint a biztonságérzet és egyfajta önbizalom forrása – e motívumok lényegében általános egyetértéssel találkoznak. Jóval inkább megoszlanak a vélemények arról, hogy Izrael a zsidóság központja-e - legyen szó kulturális, s még inkább nemzeti szempontról. Ez utóbbi vonatkozásokban az életkori tényező mellett az iskolázottság hasonlóan komoly - sőt az utóbbi tekintetben némileg erőteljesebb - szerepet játszik.: a népesség legmagasabb képzettségű csoportjaiban vonják leginkább kétségbe Izraelnek ezt a funkcióját (az egyetemi diplomások közül valamivel többen nem értettek.egyet, mint egyetértettek az "Izrael a zsidóság igazi hazája" kijelentéssel). És különösen megosztottak a véleményeket a cionizmus jellegének megítélésében.

Ami viszont egyöntetű: az attitűdök magasabb hőfoka az idősebb korcsoportokban. Ez a kijelentésegyüttes valamennyi tételére érvényes (a legszembetűnőbben éppen a vitatottabb kijelentésekre), és az érzelmi viszonyulást közvetlenebbül kifejező személyes önbesorolásra is. Ha a kifejezetten negatív attitűd ritka is, az idősebbek közt "az erős összetartozás" választása meghaladja a "nincsenek különösebb érzéseim" típusú választ, míg a fiatalabb korcsoportokban ennek a fordítottját figyelhetjük meg.

Bár az asszimilációra, integrációra és a kivándorlási elképzelésekre vonatkozó kérdéscsoportokkal ugyancsak a további feldolgozás fog részletesebben foglalkozni, a szóban forgó összefüggésben indokolt egy adatra röviden kitérni. A teljes mintának 15 százaléka válaszolta, hogy – élete során valamikor - már foglalkozott az Izralbe való kivándorlás gondolatával, de ez az arány az általában legmozgékonyabb, legfiatalabb (18-25 éves) korcsoportban sem haladta meg a 20 százalékot. Figyelmet érdemel emellett, hogy míg a más országba történő kivándorlás gondolata a teljes mintában kevesebb válaszadóban vetődött fel (12 százalék), a legfiatalabb korcsoport esetében a két adat gyakorlatilag egybeesik. Úgy tűnik tehát, a vizsgálat néhány korábbi, visszatérő megállapítása a fiatal népességre jellemző vallási-kulturális és identitásbeli megújulásról még további, árnyalt elemzést igényel. A jelek arra mutatnak, hogy a tradícióhoz való visszatérés motívumai, megnyilvánulási formái és egészében az identitás jellege a fiatal korosztályokban több tekintetben más, mint az idősebb generációkban.