A vallási-származási háttér vizsgálata objektíve a témakör legnehezebb kérdései közé tartozik. Több körülmény is nehezíti a valósághű leírást. A zsidó-nem zsidó háttér vizsgálatában elvben több generációra kellene visszanyúlni. A ma élő generációk azonban részben nem rendelkeznek elegendő információval a felmenőkről, részben pedig minden generáció esetében még egy szinttel vissza kellene menni az időben, hogy ellenőrizhessük a kiindulópont vallási-származási jellegét. Gondot okoz az a körülmény is, hogy sokszor megfelelő információk birtokában sem egyértelmű a felmenők kategorizálása, mivel - az identitás változása, esetleg kitérés következtében - a származási és a felekezeti hovatartozás nem esik egybe. Ezek mind objektív korlátok, amelyekhez a szubjektív hatások, az interjúszituációval összefüggő esetleges befolyások is hozzá járulnak.

E tényezők egy részét a vizsgálat kényszerűen leegyszerűsítve kezeli, mivel el kellett fogadnunk bizonyos kompromisszumokat a kérdés valamelyest elfogadható megközelítése érdekében. Így például a felmenők vallási-felekezeti hovatartozását csak a nagyszülőkig regisztráltuk, és el kellett fogadnunk azokat az információkat, amelyket a megkérdezettek adtak felmenőikről. A kényszerű kompromisszumok némi ellensúlyozásaképpen arra törekedtünk, hogy a felvétel több vonatkozásban közelítse meg a vallási-származási háttér jellemzőit. Külön kérdések vonatkoztak a megkérdezettek hat felmenője (két szülő és négy nagyszülő) esetében arra, hogy az illetők zsidó származásúak voltak-e, zsidó vallásúak voltak-e, s esetleg kitértek-e. Mindezeknek a vonatkozásoknak a külön-külön történő, részletekbe menő elemzésére a későbbiekben fog sor kerülni. A jelen gyorsjelentés ennél lényegesen egyszerűbb feladatra vállalkozhat csak. Bizonyos átfogó indexek segítségével annak első megközelítésére, hogy milyen mértékű volt a vallási-származási homogeneitás és a házasodási homogámia (a zsidó-zsidó házasságok aránya) a különböző generációkban, és milyen tendenciákat figyelhetünk meg a korábbi generációk, illetve az idősebb korcsoportoktól a fiatalabbak felé haladva. Ezek az adatok fontos információkat szolgáltatnak arra is, hogy milyen a zsidó közösség megtartó ereje, kohéziója – általában véve és időbeli metszetben.

A vallási-származási homogenitás indexét a négy nagyszülőre vonatkozó mutatók alapján alakítottuk ki. A "homogén" csoportba soroltuk azokat a válaszadókat, akiknek mind a négy nagyszülője akár származási, akár vallási szempontból zsidónak minősült a megkérdezettek szerint. A "részben homogén" csoportba azok kerültek, akiknél a négy közül az egyik nagyszülő nem volt zsidó (egyik szempontból sem). Végül a "vegyes származásúak" azokat foglalják magukba, akiknek legfeljebb két nagyszülőjük minősült zsidónak. Az így kialakított index alapján az alábbi táblázat a teljes minta és az egyes korcsoportok adatait mutatja be.

7.tábla
Vallási-származási homogenitás a teljes mintában és korcsoportok szerint
(százalékban)

Mint a 7. tábla mutatja, a népesség közel háromnegyede tartozik a "homogén" csoporthoz. Az idősebb korosztályokban ez az arány azonban számottevően magasabb, a fiatalabb korosztályokban viszont – főleg 50 évtől lefelé – már lényegesen alacsonyabb. 35 évtől lefelé lényegében azonos a teljesen vagy részben homogén és a vegyes származásúak aránya. A további adatok azt mutatják, hogy ez a keveredési tendencia a legfiatalabb korcsoport felé haladva már nem erősödött.

A házasodási egyneműség, a homogámia megközelítésére részben a szülői és a jelenlegi generáció, részben az utóbbin belül az egyes korcsoportok összehasonlításával is lehetőség nyílik. Mivel a férfiak és a nők házasodási gyakorlata különböző lehet – a családi állapot kapcsán már láttunk erre utaló jeleket -, a következő táblázat a generációk és a korcsoportok összehasonlítása mellett a nemek szerinti adatokat is tartalmazza.

8.tábla
Házasodási homogámia a szülői generációban, a házasok közt,
a homogámia nemek és korcsoportok szerinti alakulása
(százalékban)

A legszembetűnőbb adat, hogy a szülői generációban lényegesen magasabb szintű volt a házasodási homogámia, mint a jelenlegiben. Ezt részben már az előző tábla is sugallta, de ezek az adatok egy fokkal korábbi időszakra mennek vissza. Mindezen változások értelmezésekor természetesen nem hagyhatók figyelmen kívül a történeti-demográfiai összefüggések, a magyarországi zsidó népesség jelentős veszteségei a holokauszt, majd az emigrációs hullámok következtében, melyek a homogám házasodás környezeti esélyeit (az ilyen párok véletlenszerű találkozásának valószínűségét) nagyságrendnyivel csökkentették. A homogámiának a korcsoportokkal való csökkenése ugyanakkor – mint ahogy a táblázat jobboldali felének az adatai jelzik - nem egyenletes, s mintha a 40-50 százalék közötti szinten állt volna be. (Hozzá kell tenni, a legfiatalabb korcsoportokra vonatkozó adatok csak részlegesen igazítanak el, mivel – mint a korábbiakan láthattuk – az első házasodás jellemző időpontja jelentősen kitolódott).

A nemek szerinti egybevetés további lényeges különbséget jelez, ami – mint azt a táblázat adatainál részletesebb bontás megmutatja - kisebb mértékben már az apák és anyák generációjára is jellemző. A mai generációban a férfiak közt lényegesen alacsonyabb szintű a homogámia, mint a nők között. A korábbiakban hipotetikusan már jeleztük néhány olyan tényezőt (mint például válás esetén az újraházasodás eltérő gyakorisága, az eltérő életkori vagy iskolai státuszú partnerrel való házasodás valószínűségének különbsége, a férfi és női korfa eltérő egyenetlenségei), amelyek a homogámia terén tapasztalt különbség magyarázatához is behatóbb vizsgálatot tesznek szükségessé. A kérdéskör további vonatkozását, a csoportbeli-csoportközi zártság és nyitottság további részleteit fogják feltárni azok az elemzések, melyek a válaszadók (a családi szálakon kívüli, pl. a baráti, ismerősi kontaktusokat is felölelő) személyes kapcsolathálózatáról felvett adatokból indulnak majd ki.

A zsidó szocializáció egyik lényeges forrása az általános vagy magasabb szintű felekezeti vagy világi zsidó oktatásban, a hittantanulásban való részvétel. Hasonló szerepet tölthet be a zsidó ifjúsági szervezetekben folyó "informális oktatás". A kérdőív egyik kérdéscsoportja az ilen oktatási forákban való részvétel felmérésére irányult. Az adatokat az alábbi táblázat ezúttal a teljes mintára és az egyes életkori csoportokra vonatkozóan adja meg.

9.tábla
A zsidó oktatásban és ifjúsági szervezetekben való részvétel egyes mutatói
a teljes mintában és az egyes korcsoportokban
(százalékban) 

A szóban forgó vonatkozásokban – nyilvánvalóan a történeti törésvonalakkal összefüggésben – különösen élesek a korosztályok, kohorszok közti különbségek. Markánsan rajzolódik ki az a – kb. 1935 és 1965 közt született korosztályok által jelzett – három évtized, amelyben a hittan és a vallási nevelés gyakorlatilag minden formája háttérbe volt szorítva. A legfiatalabb korcsoportban azonban a zsidó kultúra felé fordulás jelei figyelhetők meg. Erősen megnövekedett körükben a hittant tanulók, a zsidó középiskolába járók és a zsidó ifjúsági szervezetek tagjainak aránya. Ezek a tendenciák még ekkor is figyelemre méltók, ha tekintetbe vesszük a minta és az interjúszituáció bizonyos jellegzetességei, illetve a szóban forgó oktatási-kulturális formákban résztvevők feltehetően nagyobb válaszadói hajlandóságát, tehát azt, hogy a mibntába került fiatalok között minden bizonnyal felülreprezentált a zsidósághoz kötődők, illetve "visszatérők" csoportja. Emellett az a kérdés is megfogalmazódik, hogy az új jelenségek hogyan értelmezhetők: vajon a hosszas lefojtás után a megnyíló lehetőségek esetleg különösen intenzív, de nem feltétlenül tartós kihasználásáról van szó, vagy egy tartósan kibontakozó tendencia kezdetéről.

A fentiek után még érdekesebb lehet a kérdés: mennyiben jutnak kifejezésre ezek a generációs jellegzetességek a családi vallási-kulturális miliőről rendelkezésre álló adatokban. E témáról a kérdőív egyebek közt egy olyan kérdéssorozatot tartalmazott, amely a vallási-kulturális hagyomány egyes elemeinek előfordulását vizsgálta részben a szülői családban, részben a megkérdezettek saját családjában. (Bár a szülői generáció esetében a kérdőív mind a szűkebb család, mind a tágabb rokonsági kör egykori gyakorlatáról tartalmaz adatokat, az összehasonlítás céljából itt csak a szülői családra vonatkozó adatokat vesszük figyelembe. Még egy pontosítás: mivel a jelenlegi saját család gyakorlatáról értelemszerűen csak azokat a válaszadókat kérdeztük, akik már elhagyták a szülői családot, a két vonatkozásról válaszolók köre – elsősorban a fiatalabb korcsoportokban – nem esik teljesen egybe, a jelen családot illetően némileg szűkebb.)

10.tábla

Vallási-kulturális hagyományok a gyerekkori és a jelenlegi saját családban,
a teljes mintában és az egyes életkori csoportokban
(százalékban)

A gyerekkori (szülői) és a jelenlegi családi minták egybevetése pregnánsan mutatja a zsidó vallási-kulturális minták visszaszorulását Magyarországon az elmúlt fél évszázad során. (Bár a bizonyos hagyományok - pl. a zsidó temetkezés - megtartása teljes eltűnésről ekkor sem beszélhetünk). Ugyanakkor a táblázat jobboldali fele, a szóban forgó összevetés korcsoportonkénti megjelenítése árnyaltabb kép kialakítását is lehetővé teszi. Ezek szerint a szekularizációs folyamatok a legerőteljesebben a mai idősebb korosztályokban mentek végbe, ahol különösen éles a szakadék a gyerekkori és a jelenlegi család gyakorlata között. A mai középkorosztályokban – kb. 40 évestől 65 éves korig – már a gyerekkorban is jól látható az erodálódási tendencia, amihez képest a saját életpálya során már mérsékelt a változás. Ezek azok a korosztályok, amelyek már a szülői családban kevés vallási hagyománnyal találkoztak, és a vallási-kulturális megújulás korszakát is olyan korban érték meg, amikor az emberek már kevéssé nyitottak az ilyen változások iránt. A legfiatalabb korosztályokban ugyanakkor jól látszanak a tradíciókhoz való visszatérés bizonyos jelei: a vallási-kulturális hagyomány legtöbb eleme mind a gyerekkori családhoz, mind az idősebb korcsoportok gyakorlatához képest magasabb arányban fordul elő.

11.tábla
Vallásosság és zsinagógába járás a szülői generációban,
a teljes mintában és az egyes korcsoportokban
(százalékban)

Akár a személyes vallásosság jellemzését, akár a vallási magatartás olyan alapvető indikátorát vizsgáljuk, mint a zsinagógába járás, szembetűnő, hogy a vizsgált populáció a magyarországi népesség más vallási csoportjaihoz képest jóval kevésbé vallásos, illetve templomba járó. Míg az zsidó megkérdezettek kb. fele tekinti magát (akár a szó igen tág értelmében) vallásosnak, a hasonló arány főleg a katolikusok, de a reformátusok, sőt az evangélikusok között is magasabb (70 százalék körül mozog). Mint az adatokból kitűnik, igen magas – közel kétharmados - azok aránya, akik a nagyobb vallási ünnepek alkalmával sem látogatják a zsinagógákat. Ami a generációs különbségeket és a jelenlegi újabb fejlemények jeleit illeti, a szekularizációt és ennek a legfiatalabb korcsoportokbeli megtörését illetően a fentiekhez hasonló tendenciák figyelhetők meg.

A kutatás egy kérdéssorozata megkísérelte áttekinteni a ma már jelentős számú zsidó vallási, társadalmi és kulturális szervezetben való részvétel fokát, az ilyen jellegű intézmények, programok látogatottságát.

A vizsgálat adatai szerint a népesség nagyobb része elsősorban a kulturális intézmények több-kevesebb intenzitású látogatásán keresztül kapcsolódik a zsidó közösséghez. A megkérdezettek több mint 60 százaléka jelezte, hogy a szóban forgó rendezvények valamelyikén gyakrabban vagy ritkábban meg szokott fordulni. A zsinagógában tartott koncertek, a klezmer zenei rendezvények és a Bálint Közösségi Ház programjai egyaránt a népesség kb.10 százalékát vonzzák gyakrabban és további kb. 30 százalékát ritkábban. A Goldmark terem rendezvényeinek látogatottsága mérsékeltebb (3 plusz 22 százalék). Míg az utóbbi intézmény inkább az idősebb korcsoportok tagjai, a Bálint Közösségi Ház programjai a fiatalabbak közt népszerűbbek.

A vallási-társadalmi szervezetekben való részvétel a fentihez képest szűkebb körre jellemző. A válaszadók 39 százaléka mondta, hogy tagja valamilyen zsidó szervezetnek vagy a részvész tevékenységében. A legtöbben – a szervezetre közvetlenül vonatkozó kérdés alapján 26 százalékban - a Zsidó Hitközségben való tagságról nyilatkoztak (s ezen belül 2 százalék jelezte, hogy tisztséggel is rendelkezik), míg a rákövetkező nyitott kérdésben a megkérdezettek 20 százaléka említett további vallási-társadalmi szervezetet (ezen belül 7 százalék kapcsolódik mind az előbbihez, mind az utóbbiak valamelyikéhez). A legtöbben (12 százalékban) a MAZSIKE programjaiban való részvételről számoltak be. Még megemlítendő (2 százalékos aránnyal) az UJS, (1 százalék körüli előfordulással) a Habonim Dror, a Bnai Brith, a Szim Salom, a Magyar-Izraeli Baráti Társaság.

Megfigyelhető, hogy a kulturális és a vallási-társadalmi szervezetekhez való kapcsolódás egyfajta kumulativitást mutat: a vallási-társadalmi szervezetek résztvevői több-kevesebb intenzitással többnyire kulturálisan is aktívak, míg fordítva ugyanez nem mondható el. Az aktivitás e lépcsőzetes felépítése alapján indexet alakítottunk ki a szervezeti részvételről, amelynek fokozatai: 1. Távolmaradás mindenfajta (kulturális vagy vallási-társadalmi) szervezet tevékenységétől; 2. Kulturális szálon való laza kapcsolódás (valamelyik kulturális rendezvénytípus időnkénti látogatás); 3. Kulturális szálon való intenzív részvétel (de még vallási-társadalmi részvétel nélkül); 4. Vallási-társadalmi szervezetben való részvétel (de a kulturális rendezvények intenzív igénybevétele nélkül); 5. Több szálon való integráltság (mind vallási-társadalmi, mind intenzív kulturális részvétel). A következő táblázat az e típusok közti megoszlást mutatja be a teljes mintában, illetve az előzőekben leírt vallási-származási csoportokban.

12. tábla
A zsidó vallási-társadalmi szervezetekben és kulturális intézményekben való aktivitás
a teljes mintában és az egyes vallási-származási csoportokban
(százalékban)

A minta tagjainak valamivel több, mint egynegyede mutat gyakorlatilag teljes érdektelenséget a Magyarországon meglévő zsidó szervezetek és kulturális intézmények iránt. További egynegyed laza szálon kapcsolódik: időnként részt vesz valamilyen kulturális rendezvényen. A vizsgált népességnek valamivel kevesebb, mint a felére jellemző a komolyabb aktivitást. E típusokon belül már inkább a vallási-társadalmi szervezetekhez való kapcsolódás dominál. A több szálon is integráltak aránya valamivel magasabb, mint tíz százalék.

A vallási-származási szempont szerint az erősebb kötődésű, homogén csoporthoz tartozók között jóval nagyobb a több szálon vagy vallási-társadalmi szervezeteken keresztül integráltak aránya. A részben homogén, illetve vegyes csoportok tagjai inkább a kevésbé elkötelező kulturális szálakon keresztül kapcsolódnak a zsidó közösség intézményeihez.

Az egyes korcsoportok között e tekintetben kevésbé markánsak az eltérések. Itt tekintetbe kell venni, hogy a magasabb életkor az aktivitási szintet önmagában is mérsékli. A fiatalabb korcsoportokon belül az – ilyen szervezetek derékhadát adó – 50 év körüliek, továbbá a főként az ő gyerekeik közül kikerülő legfiatalabb 18-25 éves korcsoport tagjai mutatkoznak a legaktívabbnak.

A Zsidó Hitközség tevékenységével egy kérdéssorozat több kérdése is foglalkozott. A gyorsjelentés a hitközség közvetlen értékelésére vonatkozó kérdést emeli ki. A megkérdezettek 40 százaléka nem tudott véleményt nyilvánítani a Hitközség tevékenységéről – a véleménynyilvánítási kompetencia nagyon erősen összefügg az előbb bemutatott aktivitási típusokkal (az érintkezés hiánya véleménynélküliségben fejeződik ki). A véleményt nyilvánítók közül valamivel többen adtak pozitív, mint negatív értékelést. A megkérdezettek 5 százaléka mondta, hogy nagyon elégedett, 19 százaléka, hogy elégedett a Hitközség tevékenységével. Az ellenkező póluson 4 százalék volt nagyon elégedetlen, 10 százalék elégedetlen, míg a megkérdezettek 20 százaléka a közbülső "elégedett is, meg nem is" típusú választ adta. Az elégedettség a vizsgált tényezők közül elsősorban az életkorral függ össze: az idősebb korcsoportban a fiatalokhoz képest jóval gyakoribb a pozitív értékelés. Az utóbbiakon belül a legfiatalabb korcsoportban javul valamelyest a Hitközség megítélése. Az aktivitási, illetve a vallásossági csoportokat tekintve az elégedettség valamelyest nagyobb az aktívabb, illetve vallásosabb csoportokon belül, az eltérések azonban az életkori különbségekhaz képest lényegesen mérsékeltebb.