Számszaki jelentés
Statisztika a magyarországi zsidóságról

4. Vallási és származási háttér, vallási-kulturális aktivitás

A vallási-származási háttér vizsgálata objektíve a témakör legnehezebb kérdései közé tartozik. Több körülmény is nehezíti a valósághű leírást. A zsidó-nem zsidó háttér vizsgálatában elvben több generációra kellene visszanyúlni. A ma élő generációk azonban részben nem rendelkeznek elegendő információval a felmenőkről, részben pedig minden generáció esetében még egy szinttel vissza kellene menni az időben, hogy ellenőrizhessük a kiindulópont vallási-származási jellegét. Gondot okoz az a körülmény is, hogy sokszor megfelelő információk birtokában sem egyértelmű a felmenők kategorizálása, mivel - az identitás változása, esetleg kitérés következtében - a származási és a felekezeti hovatartozás nem esik egybe. Ezek mind objektív korlátok, amelyekhez a szubjektív hatások, az interjúszituációval összefüggő esetleges befolyások is hozzá járulnak.

E tényezők egy részét a vizsgálat kényszerűen leegyszerűsítve kezeli, mivel el kellett fogadnunk bizonyos kompromisszumokat a kérdés valamelyest elfogadható megközelítése érdekében. Így például a felmenők vallási-felekezeti hovatartozását csak a nagyszülőkig regisztráltuk, és el kellett fogadnunk azokat az információkat, amelyket a megkérdezettek adtak felmenőikről. A kényszerű kompromisszumok némi ellensúlyozásaképpen arra törekedtünk, hogy a felvétel több vonatkozásban közelítse meg a vallási-származási háttér jellemzőit. Külön kérdések vonatkoztak a megkérdezettek hat felmenője (két szülő és négy nagyszülő) esetében arra, hogy az illetők zsidó származásúak voltak-e, zsidó vallásúak voltak-e, s esetleg kitértek-e. Mindezeknek a vonatkozásoknak a külön-külön történő, részletekbe menő elemzésére a későbbiekben fog sor kerülni. A jelen gyorsjelentés ennél lényegesen egyszerűbb feladatra vállalkozhat csak. Bizonyos átfogó indexek segítségével annak első megközelítésére, hogy milyen mértékű volt a vallási-származási homogeneitás és a házasodási homogámia (a zsidó-zsidó házasságok aránya) a különböző generációkban, és milyen tendenciákat figyelhetünk meg a korábbi generációk, illetve az idősebb korcsoportoktól a fiatalabbak felé haladva. Ezek az adatok fontos információkat szolgáltatnak arra is, hogy milyen a zsidó közösség megtartó ereje, kohéziója – általában véve és időbeli metszetben.

A vallási-származási homogenitás indexét a négy nagyszülőre vonatkozó mutatók alapján alakítottuk ki. A "homogén" csoportba soroltuk azokat a válaszadókat, akiknek mind a négy nagyszülője akár származási, akár vallási szempontból zsidónak minősült a megkérdezettek szerint. A "részben homogén" csoportba azok kerültek, akiknél a négy közül az egyik nagyszülő nem volt zsidó (egyik szempontból sem). Végül a "vegyes származásúak" azokat foglalják magukba, akiknek legfeljebb két nagyszülőjük minősült zsidónak. Az így kialakított index alapján az alábbi táblázat a teljes minta és az egyes korcsoportok adatait mutatja be.

7.tábla
Vallási-származási homogenitás a teljes mintában és korcsoportok szerint
(százalékban)

  Teljes minta   18-25
év
26-35
év
36-45
év
46-55
év
56-65
év
66-75
év
75 év
fölött
Homogén 72   40 39 56 79 84 88 89
Részben homogén 6   11 13 10 5 5 1 3
Vegyes származás 22   50 48 34 15 11 11 8
Összesen 100   100 100 100 100 100 100 100

Mint a 7. tábla mutatja, a népesség közel háromnegyede tartozik a "homogén" csoporthoz. Az idősebb korosztályokban ez az arány azonban számottevően magasabb, a fiatalabb korosztályokban viszont – főleg 50 évtől lefelé – már lényegesen alacsonyabb. 35 évtől lefelé lényegében azonos a teljesen vagy részben homogén és a vegyes származásúak aránya. A további adatok azt mutatják, hogy ez a keveredési tendencia a legfiatalabb korcsoport felé haladva már nem erősödött.

A házasodási egyneműség, a homogámia megközelítésére részben a szülői és a jelenlegi generáció, részben az utóbbin belül az egyes korcsoportok összehasonlításával is lehetőség nyílik. Mivel a férfiak és a nők házasodási gyakorlata különböző lehet – a családi állapot kapcsán már láttunk erre utaló jeleket -, a következő táblázat a generációk és a korcsoportok összehasonlítása mellett a nemek szerinti adatokat is tartalmazza.

8.tábla
Házasodási homogámia a szülői generációban, a házasok közt,
a homogámia nemek és korcsoportok szerinti alakulása
(százalékban)

  Szülői
család
  Háza-
sok
  Férfi   18-25
év
26-35
év
36-45
év
46-55
év
56-65
év
66-75
év
75 év
fölött
Homogám 79   51   44 58   48 37 44 48 44 51 70
Nem homogám 21   49   56 42   52 63 56 52 56 49 30
Összesen 100   100   100 100   100 100 100 100 100 100 100

A legszembetűnőbb adat, hogy a szülői generációban lényegesen magasabb szintű volt a házasodási homogámia, mint a jelenlegiben. Ezt részben már az előző tábla is sugallta, de ezek az adatok egy fokkal korábbi időszakra mennek vissza. Mindezen változások értelmezésekor természetesen nem hagyhatók figyelmen kívül a történeti-demográfiai összefüggések, a magyarországi zsidó népesség jelentős veszteségei a holokauszt, majd az emigrációs hullámok következtében, melyek a homogám házasodás környezeti esélyeit (az ilyen párok véletlenszerű találkozásának valószínűségét) nagyságrendnyivel csökkentették. A homogámiának a korcsoportokkal való csökkenése ugyanakkor – mint ahogy a táblázat jobboldali felének az adatai jelzik - nem egyenletes, s mintha a 40-50 százalék közötti szinten állt volna be. (Hozzá kell tenni, a legfiatalabb korcsoportokra vonatkozó adatok csak részlegesen igazítanak el, mivel – mint a korábbiakan láthattuk – az első házasodás jellemző időpontja jelentősen kitolódott).

A nemek szerinti egybevetés további lényeges különbséget jelez, ami – mint azt a táblázat adatainál részletesebb bontás megmutatja - kisebb mértékben már az apák és anyák generációjára is jellemző. A mai generációban a férfiak közt lényegesen alacsonyabb szintű a homogámia, mint a nők között. A korábbiakban hipotetikusan már jeleztük néhány olyan tényezőt (mint például válás esetén az újraházasodás eltérő gyakorisága, az eltérő életkori vagy iskolai státuszú partnerrel való házasodás valószínűségének különbsége, a férfi és női korfa eltérő egyenetlenségei), amelyek a homogámia terén tapasztalt különbség magyarázatához is behatóbb vizsgálatot tesznek szükségessé. A kérdéskör további vonatkozását, a csoportbeli-csoportközi zártság és nyitottság további részleteit fogják feltárni azok az elemzések, melyek a válaszadók (a családi szálakon kívüli, pl. a baráti, ismerősi kontaktusokat is felölelő) személyes kapcsolathálózatáról felvett adatokból indulnak majd ki.

A zsidó szocializáció egyik lényeges forrása az általános vagy magasabb szintű felekezeti vagy világi zsidó oktatásban, a hittantanulásban való részvétel. Hasonló szerepet tölthet be a zsidó ifjúsági szervezetekben folyó "informális oktatás". A kérdőív egyik kérdéscsoportja az ilen oktatási forákban való részvétel felmérésére irányult. Az adatokat az alábbi táblázat ezúttal a teljes mintára és az egyes életkori csoportokra vonatkozóan adja meg.

9.tábla
A zsidó oktatásban és ifjúsági szervezetekben való részvétel egyes mutatói
a teljes mintában és az egyes korcsoportokban
(százalékban) 

  Teljes
minta
  18-25 év 26-35
év
36-45
év
46-55
év
56-65
év
66-75
év
75 év
fölött
Hittan tanulás 55   50 21 18 28 62 90 92
Zsidó általános (elemi) iskola 20   10 3 4 2 29 40 36
" középiskola 12   30 5 5 2 7 22 13
A héber ábécé "jó" ismerete 23   39 31 16 16 14 24 27
Zsidó ifjúsági szervezetbeli tagság 18   42 20 7 3 13 25 19

A szóban forgó vonatkozásokban – nyilvánvalóan a történeti törésvonalakkal összefüggésben – különösen élesek a korosztályok, kohorszok közti különbségek. Markánsan rajzolódik ki az a – kb. 1935 és 1965 közt született korosztályok által jelzett – három évtized, amelyben a hittan és a vallási nevelés gyakorlatilag minden formája háttérbe volt szorítva. A legfiatalabb korcsoportban azonban a zsidó kultúra felé fordulás jelei figyelhetők meg. Erősen megnövekedett körükben a hittant tanulók, a zsidó középiskolába járók és a zsidó ifjúsági szervezetek tagjainak aránya. Ezek a tendenciák még ekkor is figyelemre méltók, ha tekintetbe vesszük a minta és az interjúszituáció bizonyos jellegzetességei, illetve a szóban forgó oktatási-kulturális formákban résztvevők feltehetően nagyobb válaszadói hajlandóságát, tehát azt, hogy a mibntába került fiatalok között minden bizonnyal felülreprezentált a zsidósághoz kötődők, illetve "visszatérők" csoportja. Emellett az a kérdés is megfogalmazódik, hogy az új jelenségek hogyan értelmezhetők: vajon a hosszas lefojtás után a megnyíló lehetőségek esetleg különösen intenzív, de nem feltétlenül tartós kihasználásáról van szó, vagy egy tartósan kibontakozó tendencia kezdetéről.

A fentiek után még érdekesebb lehet a kérdés: mennyiben jutnak kifejezésre ezek a generációs jellegzetességek a családi vallási-kulturális miliőről rendelkezésre álló adatokban. E témáról a kérdőív egyebek közt egy olyan kérdéssorozatot tartalmazott, amely a vallási-kulturális hagyomány egyes elemeinek előfordulását vizsgálta részben a szülői családban, részben a megkérdezettek saját családjában. (Bár a szülői generáció esetében a kérdőív mind a szűkebb család, mind a tágabb rokonsági kör egykori gyakorlatáról tartalmaz adatokat, az összehasonlítás céljából itt csak a szülői családra vonatkozó adatokat vesszük figyelembe. Még egy pontosítás: mivel a jelenlegi saját család gyakorlatáról értelemszerűen csak azokat a válaszadókat kérdeztük, akik már elhagyták a szülői családot, a két vonatkozásról válaszolók köre – elsősorban a fiatalabb korcsoportokban – nem esik teljesen egybe, a jelen családot illetően némileg szűkebb.)

10.tábla

Vallási-kulturális hagyományok a gyerekkori és a jelenlegi saját családban,
a teljes mintában és az egyes életkori csoportokban
(százalékban)

  Teljes minta   18-25
év
26-35
év
36-45
év
46-55
év
56-65
év
66-75
év
75 év
fölött
Gyerekkori család Jelenlegi
család
  Gy. J.
cs. cs.
Gy. J.
cs. cs.
Gy. J.
cs. cs.
Gy. J.
cs. cs..
Gy. J.
cs. cs.
Gy. J.
cs. cs.
Gy. J.
cs. cs.
A szombat megtartása 30 14   8 11 6 18 11 14 20 14 38 10 49 14 58 19
Böjt Yom Kippur idején 52 34   33 44 14 34 23 33 41 38 60 26 80 27 84 40
A széder megtartása 41 29 24 37 13 35 20 34 33 35 46 24 61 21 49 24
Kóser koszt 20 8   5 13 6 14 10 9 13 8 19 5 32 3 42 10
Sólet főzése 59 38   44 50 40 31 50 38 57 43 64 38 73 34 77 35
Mezüze 37 21   25 31 13 26 17 25 24 26 37 11 59 13 66 22
Fiúknál a barmicvah megtartása 36 15   20 25 10 12 16 17 21 16 37 11 59 13 69 16
Zsidó temetkezés (zsidó temető) 64 44   58 51 46 41 58 44 59 50 68 34 79 40 80 45
A fiúgyermekek körülmetélése 41 17   21 23 13 18 19 17 29 12 47 13 65 15 72 22
A hanuka megtartása 43 32   27 39 13 41 22 38 33 36 47 26 67 23 69 28

A gyerekkori (szülői) és a jelenlegi családi minták egybevetése pregnánsan mutatja a zsidó vallási-kulturális minták visszaszorulását Magyarországon az elmúlt fél évszázad során. (Bár a bizonyos hagyományok - pl. a zsidó temetkezés - megtartása teljes eltűnésről ekkor sem beszélhetünk). Ugyanakkor a táblázat jobboldali fele, a szóban forgó összevetés korcsoportonkénti megjelenítése árnyaltabb kép kialakítását is lehetővé teszi. Ezek szerint a szekularizációs folyamatok a legerőteljesebben a mai idősebb korosztályokban mentek végbe, ahol különösen éles a szakadék a gyerekkori és a jelenlegi család gyakorlata között. A mai középkorosztályokban – kb. 40 évestől 65 éves korig – már a gyerekkorban is jól látható az erodálódási tendencia, amihez képest a saját életpálya során már mérsékelt a változás. Ezek azok a korosztályok, amelyek már a szülői családban kevés vallási hagyománnyal találkoztak, és a vallási-kulturális megújulás korszakát is olyan korban érték meg, amikor az emberek már kevéssé nyitottak az ilyen változások iránt. A legfiatalabb korosztályokban ugyanakkor jól látszanak a tradíciókhoz való visszatérés bizonyos jelei: a vallási-kulturális hagyomány legtöbb eleme mind a gyerekkori családhoz, mind az idősebb korcsoportok gyakorlatához képest magasabb arányban fordul elő.

11.tábla
Vallásosság és zsinagógába járás a szülői generációban,
a teljes mintában és az egyes korcsoportokban
(százalékban)

Melyik kijelentés jellemezné
a, édesapját b, édesanyját
c, sajátmagát?
Apa Anya   Teljes minta
(maga)
  18-25
év
26-35
év
36-45
év
46-55
év
56-65
év
66-75
év
75 év
fölött
A vallási előírások betartása 15 16   6   5 5 4 4 2 5 12
A nagyobb ünnepek megtartása 31 33   25   34 28 26 26 21 23 20
Hívő, vallásgyakorlás nélkül 12 13   17   11 17 13 13 21 18 27
Nem vallásos 28 27   37   40 42 38 41 38 35 29
Ateista 15 10   15   11 8 19 16 18 20 12
Összesen 100 100   100   100 100 100 100 100 100 100
És a zsinagóga látogatás szempontjából?                        
Naponta 3 1   1   1 2 1 1 0 0 1
Hetente többször 4 3   1   4 1 1 1 1 0 2
Hetente 10 9   5   6 8 6 5 2 4 5
Kb. havonta 3 3   4   7 6 4 4 3 2 2
A nagyobb ünnepek alkalmával 36 43   26   34 25 29 31 22 26 18
Ritkábban vagy egyáltalán nem 45 42   63   49 59 60 59 62 68 72
Összesen 100 100   100   100 100 100 100 100 100 100

Akár a személyes vallásosság jellemzését, akár a vallási magatartás olyan alapvető indikátorát vizsgáljuk, mint a zsinagógába járás, szembetűnő, hogy a vizsgált populáció a magyarországi népesség más vallási csoportjaihoz képest jóval kevésbé vallásos, illetve templomba járó. Míg az zsidó megkérdezettek kb. fele tekinti magát (akár a szó igen tág értelmében) vallásosnak, a hasonló arány főleg a katolikusok, de a reformátusok, sőt az evangélikusok között is magasabb (70 százalék körül mozog). Mint az adatokból kitűnik, igen magas – közel kétharmados - azok aránya, akik a nagyobb vallási ünnepek alkalmával sem látogatják a zsinagógákat. Ami a generációs különbségeket és a jelenlegi újabb fejlemények jeleit illeti, a szekularizációt és ennek a legfiatalabb korcsoportokbeli megtörését illetően a fentiekhez hasonló tendenciák figyelhetők meg.

A kutatás egy kérdéssorozata megkísérelte áttekinteni a ma már jelentős számú zsidó vallási, társadalmi és kulturális szervezetben való részvétel fokát, az ilyen jellegű intézmények, programok látogatottságát.

A vizsgálat adatai szerint a népesség nagyobb része elsősorban a kulturális intézmények több-kevesebb intenzitású látogatásán keresztül kapcsolódik a zsidó közösséghez. A megkérdezettek több mint 60 százaléka jelezte, hogy a szóban forgó rendezvények valamelyikén gyakrabban vagy ritkábban meg szokott fordulni. A zsinagógában tartott koncertek, a klezmer zenei rendezvények és a Bálint Közösségi Ház programjai egyaránt a népesség kb.10 százalékát vonzzák gyakrabban és további kb. 30 százalékát ritkábban. A Goldmark terem rendezvényeinek látogatottsága mérsékeltebb (3 plusz 22 százalék). Míg az utóbbi intézmény inkább az idősebb korcsoportok tagjai, a Bálint Közösségi Ház programjai a fiatalabbak közt népszerűbbek.

A vallási-társadalmi szervezetekben való részvétel a fentihez képest szűkebb körre jellemző. A válaszadók 39 százaléka mondta, hogy tagja valamilyen zsidó szervezetnek vagy a részvész tevékenységében. A legtöbben – a szervezetre közvetlenül vonatkozó kérdés alapján 26 százalékban - a Zsidó Hitközségben való tagságról nyilatkoztak (s ezen belül 2 százalék jelezte, hogy tisztséggel is rendelkezik), míg a rákövetkező nyitott kérdésben a megkérdezettek 20 százaléka említett további vallási-társadalmi szervezetet (ezen belül 7 százalék kapcsolódik mind az előbbihez, mind az utóbbiak valamelyikéhez). A legtöbben (12 százalékban) a MAZSIKE programjaiban való részvételről számoltak be. Még megemlítendő (2 százalékos aránnyal) az UJS, (1 százalék körüli előfordulással) a Habonim Dror, a Bnai Brith, a Szim Salom, a Magyar-Izraeli Baráti Társaság.

Megfigyelhető, hogy a kulturális és a vallási-társadalmi szervezetekhez való kapcsolódás egyfajta kumulativitást mutat: a vallási-társadalmi szervezetek résztvevői több-kevesebb intenzitással többnyire kulturálisan is aktívak, míg fordítva ugyanez nem mondható el. Az aktivitás e lépcsőzetes felépítése alapján indexet alakítottunk ki a szervezeti részvételről, amelynek fokozatai: 1. Távolmaradás mindenfajta (kulturális vagy vallási-társadalmi) szervezet tevékenységétől; 2. Kulturális szálon való laza kapcsolódás (valamelyik kulturális rendezvénytípus időnkénti látogatás); 3. Kulturális szálon való intenzív részvétel (de még vallási-társadalmi részvétel nélkül); 4. Vallási-társadalmi szervezetben való részvétel (de a kulturális rendezvények intenzív igénybevétele nélkül); 5. Több szálon való integráltság (mind vallási-társadalmi, mind intenzív kulturális részvétel). A következő táblázat az e típusok közti megoszlást mutatja be a teljes mintában, illetve az előzőekben leírt vallási-származási csoportokban.

12. tábla
A zsidó vallási-társadalmi szervezetekben és kulturális intézményekben való aktivitás
a teljes mintában és az egyes vallási-származási csoportokban
(százalékban)

  Teljes
minta
  Homogén Részben
homogén
Vegyes
Távolmaradók 29   27 32 37
Kulturális szálon laza kapcsolódás 26   23 27 34
Kulturális szálon intenzív részvétel 7   7 10 8
Vallási-társadalmi szervezetben való részvétel 27   32 19 12
Vallási-társadalmi és kulturális szálon is integráltak 12   12 13 8

A minta tagjainak valamivel több, mint egynegyede mutat gyakorlatilag teljes érdektelenséget a Magyarországon meglévő zsidó szervezetek és kulturális intézmények iránt. További egynegyed laza szálon kapcsolódik: időnként részt vesz valamilyen kulturális rendezvényen. A vizsgált népességnek valamivel kevesebb, mint a felére jellemző a komolyabb aktivitást. E típusokon belül már inkább a vallási-társadalmi szervezetekhez való kapcsolódás dominál. A több szálon is integráltak aránya valamivel magasabb, mint tíz százalék.

A vallási-származási szempont szerint az erősebb kötődésű, homogén csoporthoz tartozók között jóval nagyobb a több szálon vagy vallási-társadalmi szervezeteken keresztül integráltak aránya. A részben homogén, illetve vegyes csoportok tagjai inkább a kevésbé elkötelező kulturális szálakon keresztül kapcsolódnak a zsidó közösség intézményeihez.

Az egyes korcsoportok között e tekintetben kevésbé markánsak az eltérések. Itt tekintetbe kell venni, hogy a magasabb életkor az aktivitási szintet önmagában is mérsékli. A fiatalabb korcsoportokon belül az – ilyen szervezetek derékhadát adó – 50 év körüliek, továbbá a főként az ő gyerekeik közül kikerülő legfiatalabb 18-25 éves korcsoport tagjai mutatkoznak a legaktívabbnak.

A Zsidó Hitközség tevékenységével egy kérdéssorozat több kérdése is foglalkozott. A gyorsjelentés a hitközség közvetlen értékelésére vonatkozó kérdést emeli ki. A megkérdezettek 40 százaléka nem tudott véleményt nyilvánítani a Hitközség tevékenységéről – a véleménynyilvánítási kompetencia nagyon erősen összefügg az előbb bemutatott aktivitási típusokkal (az érintkezés hiánya véleménynélküliségben fejeződik ki). A véleményt nyilvánítók közül valamivel többen adtak pozitív, mint negatív értékelést. A megkérdezettek 5 százaléka mondta, hogy nagyon elégedett, 19 százaléka, hogy elégedett a Hitközség tevékenységével. Az ellenkező póluson 4 százalék volt nagyon elégedetlen, 10 százalék elégedetlen, míg a megkérdezettek 20 százaléka a közbülső "elégedett is, meg nem is" típusú választ adta. Az elégedettség a vizsgált tényezők közül elsősorban az életkorral függ össze: az idősebb korcsoportban a fiatalokhoz képest jóval gyakoribb a pozitív értékelés. Az utóbbiakon belül a legfiatalabb korcsoportban javul valamelyest a Hitközség megítélése. Az aktivitási, illetve a vallásossági csoportokat tekintve az elégedettség valamelyest nagyobb az aktívabb, illetve vallásosabb csoportokon belül, az eltérések azonban az életkori különbségekhaz képest lényegesen mérsékeltebb.