Számszaki jelentés
Statisztika a magyarországi zsidóságról

Áttekintés a zsidó népesség demográfiai-társadalmi jellemzőiről és a zsidó identitás változatairól

  • kutatási gyorsjelentés

1999-ben első ízben került sor átfogó szociológiai vizsgálatra a magyarországi zsidó népesség társadalmi, kulturális, demográfiai jellemzőiről. Bár néhány más országban (Anglia, Dél-Afrikai Unió, Egyesült Államok) nemrégiben végeztek hasonló kutatásokat, amelyek tapasztalatai már rendelkezésre állnak, a felvételnek járatlan úton kellett elindulnia. Az eredmények feldolgozása, a tartalmi és módszertani következtetések levonása még hosszabb időt vesz igénybe, de néhány egyszerűbb megállapításra már az adatok első áttekintése után lehetőség nyílik. A jelen kutatási gyorsjelentés erre a feladatra vállalkozik.

A mostani beszámoló tartalma két szempontból is korlátozott. Az adatfelvétel számos olyan témakörre is kiterjedt, amelyekkel most még nem foglalkozunk. Az alábbiakban csak a mintavétel kérdéseit és a felvétel néhány módszertani problémáját, a népesség demográfiai, társadalmi-kulturális és vallási-származási összetételét, valamint a zsidó identitás néhány jellemzőjét fogjuk több-kevesebb részletességgel tárgyalni, de nem a gyorsjelentés nem tér ki között jó néhány olyan témára, amelyre vonatkozóan a kérdőív számos kérdést tartalmazott. Csak később fogjuk elemezni az előítéletekkel, sztereotípiákkal kapcsolatos kérdésblokkokat, az antiszemitizmus megítélését, a holokausztra vonatkozó kérdések nagy részét, a médiafogyasztással és a politikai beállítódásokkal foglalkozó kérdéseket, továbbá a zsidóságot érintő néhány aktuális kérdésre adott válaszokat.

A második korlátot a feldolgozás szintje jelenti. A jelen elemzés kényszerűen csak az egyszerűbb, aránylag világosan átlátható összefüggések feltárására vállalkozik, és el kell tekintenie a bonyolultabb, időigényesebb szerkezetfeltáró módszerek alkalmazásától. Az eredmények leírása azonban már több ponton megjelöli, előrevetíti a később megválaszolandó kérdéseket és ellenőrizendő feltevéseket.

1. A minta

A zsidóság azok közé a populációk közé tartozik Magyarországon, amelyekről nem áll rendelkezésre egységes nyilvántartás. Ez az un. reprezentatív minta kialakításának legnagyobb akadálya. Reprezentatív minta vételét azonban az a tény is nehezíti, hogy a jelentős méretű asszimiláció és keveredés következtében az objektív kategorizálás – annak eldöntése, hogy ki zsidó - sem egyszerű feladat. Emellett az antiszemitizmus történeti tapasztalatai és az ebből eredő félelmek egy bizonyára nem jelentéktelen méretű csoportot ma is visszatartanak a vallási-etnikai azonosság nyílt vállalásától (többé-kevésbé függetlenül attól, hogy az illetők származási hovatartozása mennyire bizonytalan).

Ilyen körülmények között több tekintetben is el kellett térnünk a szokásos szociológiai felvételek standard eljárásaitól. Mivel a teljes populációról – a fentieknek megfelelően – nem rendelkeztünk kiinduló adatokkal, a véletlen kiválasztáson alapuló mintavételi technika csak részben jöhetett szóba. Kiindulásként olyan listákat használtunk, amelyek egyértelműen azonosítható populációt határoltak körül, ami azzal járt, hogy bizonyos csoportok szükségszerűen a vizsgálatba bevontak körén kívül maradtak. Így az idősebb – 1945 májusa előtt született – népességről a kárpótlásért folyamodók listája állt rendelkezésre, amelyet a mintaválasztás kiindulópontjának tekintettünk. Azt feltételeztük, hogy az 1945 májusa előtt született népességet ez a regiszter közel teljes körűen lefedi. Kétségtelenül meglévő hiányossága, hogy nem terjed ki azokra, akik nem igényeltek kárpótlást. A minta előállításához a kárpótlási regiszteren kívül, a budapesti Chevra Kadisha nyilvántartását, további egyes zsidó kulturális, társadalmi szervezetek tagnévsorát használtuk. Ezekből az 1945 után születetteket vettük csak figyelembe. Az így létrejött mintakereten belül – a különböző regiszterek átfedéseinek kiszűrése után – véletlenszerű mintavételt alkalmaztunk a megkérdezendők címeinek kiválasztására. Az így kialakított címlistánszereplő személyek viszonylag jelentős részével sikerült interjút készíteni, s aránylag kis hányad, a mintakeret nem egészen egynegyede esetében kellett a főcímet pótcímmel helyettesíteni.

A mintavételi keret kialakításának adott módja miatt eleve más módon kellett megoldani az 1945 után született népesség mintabeli reprezentációját. Mivel a felhasznált listák eleve csak kevés "fiatal" címet tartalmaztak, először az idősebb népesség mintájának "hólabda-szerű" továbbgörgetésével kísérleteztünk: az idősebb kérdezetteket arra kértük, hogy adják meg fiatalabb hozzátartozóik címét. A téma kényessége miatt azonban ily módon csak kisszámú fiatal címét sikerült begyűjtenünk, és a fiatal népességet végül jelentős részben más módon kellett megközelítenünk. Nagyobb részt az idősebb, kisebb részt a már megkeresett fiatal népességről már rendelkezésre álló adatok alapján három ismérv, a (részletes) lakóhelyi, további az életkori és nemi megoszlás alapján kvóta-mintavételi keretet állítottunk össze. E három ismérv kombinációja képezte az egyes kérdezők számára megadott kvótákat.

A fentiekben jelzett módon, különböző forrásokból kialakuló és a további elemzések bázisát képező minta végülis 2015 válaszadót tartalmaz.

Bár a kvótajellegű megkeresés – mint a későbbiekben még kitérünk rá – számos társadalmi-demográfiai szempontból kiegyensúlyozott mintát eredményezett, az interjúalanyok kiválasztásának jellege óhatatlanul itt is bizonyos torzulást okozott. Mivel a megkeresettek zsidó volta nem volt nyilvánvaló, mint például a kárpótlási listákon szereplők esetén, a kérdezők ismerősöktől szerzett információk alapján keresték fel az interjúalanyokat. Ezért a homogénebb családi-rokonsági miliővel, illetve erősebben zsidó kapcsolati kontextussal jellemezhető népességszegmens könnyebben kerülhetett a kvótaszempontokat kielégíteni törekvő kérdezők látókörébe, és ez megint csak a zsidósághoz jobban kötődő csoportok irányába mozdíthatta el a mintát. Bizonyos mértékig ugyanebbe az irányba hathatott a kérdezők összetétele (nagy többségük zsidó volt), és a téma iránti átlagon felüli érdeklődése is. Mindezek a tényezők ugyanakkor a szóban forgó fiatalabb népességnek iskolai végzettség és társadalmi státusz szerinti valamelyes felülreprezentáltságát is előidézhették. A magasabb státuszú rétegek kapcsolatainak gazdagsága és társadalmi "láthatóságuk" tovább növelhette mintába kerülésük valószínűségét (bár a nyilvános szereplők egy részénél az előzőekben már említett motívumok valószínűleg a fiatalabb korcsoportokban is ellenkező irányban hatottak, és bizonyos mértékben mérsékelhették a magasabb státuszúak felülreprezentáltságát).

Összességében véve, a fentiek alapján azt valószínűsíthetjük, hogy mintánkban a zsidósághoz jobban kötődő, erősebb zsidó identitással rendelkező csoportok jelentősen, a magas társadalmi státuszú csoportok pedig valamelyest nagyobb arányban szerepelnek, mint a teljes vizsgált népességben. Emellett az is valószínűsíthető, hogy mind a megkeresés jellege, mind a kérdezői stáb összetétele a zsidó identifikáció irányában befolyásolta a konkrét válaszokat bizonyos témakörökben. Feltehető, hogy e kérdésekben más válaszok, megoszlások születtek volna, ha a megkérdezetteket nem zsidó minőségükben, hanem például egy országos reprezentatív minta névtelen válaszadójaként keresték volna meg. A speciális interjúszituáció kettős befolyást gyakorolhatott a válaszok validitására. A kérdezettek az adott interjúszituációban vallásilag, kulturálisan védettebbnek érezhették magukat, és kevésbé kényszerültek "kisebbségi" viselkedésmódra: bizonyos attitűdök elrejtésére. De e pozitív befolyás mellett ugyanez a tényező csökkentette is a viselkedés validitását, mivel más helyzetben és közegben bizonyos attitűdök valószínűleg ambivalensebben, vagy legalábbis visszafogottabban jelentek volna meg. Bár a válaszok validitására gyakorolt befolyások kontrollálása, kiszűrése rendkívül nehéz feladat, a későbbi részletesebb elemzéseknél kísérletet fogunk tenni e hatások jelzésére.