Áttekintés a zsidó népesség
demográfiai-társadalmi jellemzőiről és a zsidó identitás változatairól
1999-ben első ízben került sor átfogó
szociológiai vizsgálatra a magyarországi zsidó népesség társadalmi, kulturális,
demográfiai jellemzőiről. Bár néhány más országban (Anglia, Dél-Afrikai Unió,
Egyesült Államok) nemrégiben végeztek hasonló kutatásokat, amelyek tapasztalatai
már rendelkezésre állnak, a felvételnek járatlan úton kellett elindulnia. Az
eredmények feldolgozása, a tartalmi és módszertani következtetések levonása még
hosszabb időt vesz igénybe, de néhány egyszerűbb megállapításra már az adatok
első áttekintése után lehetőség nyílik. A jelen kutatási gyorsjelentés erre a
feladatra vállalkozik.
A mostani beszámoló tartalma két szempontból is
korlátozott. Az adatfelvétel számos olyan témakörre is kiterjedt, amelyekkel most
még nem foglalkozunk. Az alábbiakban csak a mintavétel kérdéseit és a felvétel
néhány módszertani problémáját, a népesség demográfiai, társadalmi-kulturális
és vallási-származási összetételét, valamint a zsidó identitás néhány
jellemzőjét fogjuk több-kevesebb részletességgel tárgyalni, de nem a gyorsjelentés
nem tér ki között jó néhány olyan témára, amelyre vonatkozóan a kérdőív
számos kérdést tartalmazott. Csak később fogjuk elemezni az előítéletekkel,
sztereotípiákkal kapcsolatos kérdésblokkokat, az antiszemitizmus megítélését, a
holokausztra vonatkozó kérdések nagy részét, a médiafogyasztással és a politikai
beállítódásokkal foglalkozó kérdéseket, továbbá a zsidóságot érintő néhány
aktuális kérdésre adott válaszokat.
A második korlátot a feldolgozás szintje jelenti. A jelen elemzés
kényszerűen csak az egyszerűbb, aránylag világosan átlátható összefüggések
feltárására vállalkozik, és el kell tekintenie a bonyolultabb, időigényesebb
szerkezetfeltáró módszerek alkalmazásától. Az eredmények leírása azonban már
több ponton megjelöli, előrevetíti a később megválaszolandó kérdéseket és
ellenőrizendő feltevéseket.
1. A minta
A zsidóság azok közé a populációk közé
tartozik Magyarországon, amelyekről nem áll rendelkezésre egységes nyilvántartás.
Ez az un. reprezentatív minta kialakításának legnagyobb akadálya. Reprezentatív
minta vételét azonban az a tény is nehezíti, hogy a jelentős méretű asszimiláció
és keveredés következtében az objektív kategorizálás – annak eldöntése, hogy ki
zsidó - sem egyszerű feladat. Emellett az antiszemitizmus történeti tapasztalatai és
az ebből eredő félelmek egy bizonyára nem jelentéktelen méretű csoportot ma is
visszatartanak a vallási-etnikai azonosság nyílt vállalásától (többé-kevésbé
függetlenül attól, hogy az illetők származási hovatartozása mennyire bizonytalan).
Ilyen körülmények között több tekintetben is el
kellett térnünk a szokásos szociológiai felvételek standard eljárásaitól. Mivel a
teljes populációról – a fentieknek megfelelően – nem rendelkeztünk kiinduló
adatokkal, a véletlen kiválasztáson alapuló mintavételi technika csak részben
jöhetett szóba. Kiindulásként olyan listákat használtunk, amelyek egyértelműen
azonosítható populációt határoltak körül, ami azzal járt, hogy bizonyos csoportok
szükségszerűen a vizsgálatba bevontak körén kívül maradtak. Így az idősebb –
1945 májusa előtt született – népességről a kárpótlásért folyamodók listája
állt rendelkezésre, amelyet a mintaválasztás kiindulópontjának tekintettünk. Azt
feltételeztük, hogy az 1945 májusa előtt született népességet ez a regiszter közel
teljes körűen lefedi. Kétségtelenül meglévő hiányossága, hogy nem terjed ki
azokra, akik nem igényeltek kárpótlást. A minta előállításához a kárpótlási
regiszteren kívül, a budapesti Chevra Kadisha nyilvántartását, további egyes zsidó
kulturális, társadalmi szervezetek tagnévsorát használtuk. Ezekből az 1945 után
születetteket vettük csak figyelembe. Az így létrejött mintakereten belül – a
különböző regiszterek átfedéseinek kiszűrése után – véletlenszerű
mintavételt alkalmaztunk a megkérdezendők címeinek kiválasztására. Az így
kialakított címlistánszereplő személyek viszonylag jelentős részével sikerült
interjút készíteni, s aránylag kis hányad, a mintakeret nem egészen egynegyede
esetében kellett a főcímet pótcímmel helyettesíteni.
A mintavételi keret kialakításának adott módja miatt
eleve más módon kellett megoldani az 1945 után született népesség mintabeli
reprezentációját. Mivel a felhasznált listák eleve csak kevés "fiatal"
címet tartalmaztak, először az idősebb népesség mintájának
"hólabda-szerű" továbbgörgetésével kísérleteztünk: az idősebb
kérdezetteket arra kértük, hogy adják meg fiatalabb hozzátartozóik címét. A téma
kényessége miatt azonban ily módon csak kisszámú fiatal címét sikerült
begyűjtenünk, és a fiatal népességet végül jelentős részben más módon kellett
megközelítenünk. Nagyobb részt az idősebb, kisebb részt a már megkeresett fiatal
népességről már rendelkezésre álló adatok alapján három ismérv, a (részletes)
lakóhelyi, további az életkori és nemi megoszlás alapján kvóta-mintavételi keretet
állítottunk össze. E három ismérv kombinációja képezte az egyes kérdezők
számára megadott kvótákat.
A fentiekben jelzett módon, különböző forrásokból kialakuló és a
további elemzések bázisát képező minta végülis 2015 válaszadót tartalmaz.
Bár a kvótajellegű megkeresés – mint a
későbbiekben még kitérünk rá – számos társadalmi-demográfiai szempontból
kiegyensúlyozott mintát eredményezett, az interjúalanyok kiválasztásának jellege
óhatatlanul itt is bizonyos torzulást okozott. Mivel a megkeresettek zsidó volta nem
volt nyilvánvaló, mint például a kárpótlási listákon szereplők esetén, a
kérdezők ismerősöktől szerzett információk alapján keresték fel az
interjúalanyokat. Ezért a homogénebb családi-rokonsági miliővel, illetve erősebben
zsidó kapcsolati kontextussal jellemezhető népességszegmens könnyebben kerülhetett a
kvótaszempontokat kielégíteni törekvő kérdezők látókörébe, és ez megint csak a
zsidósághoz jobban kötődő csoportok irányába mozdíthatta el a mintát. Bizonyos
mértékig ugyanebbe az irányba hathatott a kérdezők összetétele (nagy többségük
zsidó volt), és a téma iránti átlagon felüli érdeklődése is. Mindezek a
tényezők ugyanakkor a szóban forgó fiatalabb népességnek iskolai végzettség és
társadalmi státusz szerinti valamelyes felülreprezentáltságát is előidézhették. A
magasabb státuszú rétegek kapcsolatainak gazdagsága és társadalmi
"láthatóságuk" tovább növelhette mintába kerülésük valószínűségét
(bár a nyilvános szereplők egy részénél az előzőekben már említett motívumok
valószínűleg a fiatalabb korcsoportokban is ellenkező irányban hatottak, és bizonyos
mértékben mérsékelhették a magasabb státuszúak felülreprezentáltságát).
Összességében véve, a fentiek alapján azt valószínűsíthetjük,
hogy mintánkban a zsidósághoz jobban kötődő, erősebb zsidó identitással
rendelkező csoportok jelentősen, a magas társadalmi státuszú csoportok pedig
valamelyest nagyobb arányban szerepelnek, mint a teljes vizsgált népességben.
Emellett az is valószínűsíthető, hogy mind a megkeresés jellege, mind a kérdezői
stáb összetétele a zsidó identifikáció irányában befolyásolta a konkrét
válaszokat bizonyos témakörökben. Feltehető, hogy e kérdésekben más válaszok,
megoszlások születtek volna, ha a megkérdezetteket nem zsidó minőségükben, hanem
például egy országos reprezentatív minta névtelen válaszadójaként keresték volna
meg. A speciális interjúszituáció kettős befolyást gyakorolhatott a válaszok
validitására. A kérdezettek az adott interjúszituációban vallásilag, kulturálisan
védettebbnek érezhették magukat, és kevésbé kényszerültek "kisebbségi"
viselkedésmódra: bizonyos attitűdök elrejtésére. De e pozitív befolyás mellett
ugyanez a tényező csökkentette is a viselkedés validitását, mivel más helyzetben
és közegben bizonyos attitűdök valószínűleg ambivalensebben, vagy legalábbis
visszafogottabban jelentek volna meg. Bár a válaszok validitására gyakorolt
befolyások kontrollálása, kiszűrése rendkívül nehéz feladat, a későbbi
részletesebb elemzéseknél kísérletet fogunk tenni e hatások jelzésére. |