"Az emberek hajlamosak komform válaszokat adni"
Interjú Kovács Andrással, a kutatás vezetőjével

Kovács András szociológus, a magyar zsidóság háború utáni társadalomtörténetének egyik legjelentősebb kutatója, a téma egyik legismertebb szakembere külföldön. A háború után felnőtt "elveszett nemzedékről" szóló első tanulmánya a Párizsi Magyar Füzetek kiadásában jelent meg 1984-ben. Az általa szerkesztett "Marx a negyedik évtizedben" című tanulmánykötet a magyar szamizdat egyik első kiadványa volt. "Hogyan tudtam meg, hogy zsidó vagyok?" című interjúválogatása, melyet Erős Ferenccel és Lévai Katalinnal együtt állított össze, a háború után asszimilációban felnőtt nemzedék zsidósággal való - gyakran groteszk, tragikomikus - szembesülését mutatja be. E generáció identitáskérdéseivel számos magyar és idegen nyelvű tanulmányában foglalkozott. Első ízben végzett átfogó vizsgálatot a magyarországi antiszemitizmusról, melynek eredményeiről egy könyvet és több tanulmányt írt. Most folyó kutatása, a mai magyarországi zsidóság részletes "feltérképezése", (melynek első gyorsjelentéséből idézünk részleteket) talán eddigi legnagyobb tudományos vállalkozása.

- Magyarország nem az első azon országok sorában, ahol adatfelvétel készül a zsidó népességről. Mik ezeknek a vizsgálatoknak a tanulságai? Hogyan lehet "bemérni" egy olyan közösséget, amelyről sehol nincs nyilvántartás?

- Nagy különbség van az egyes országok között a tekintetben, hogy miként juthatunk el az alapsokasághoz, vagyis a teljes zsidó népességhez. Dél-Afrikában a hitközségi tagságot vették alapul, mivel - ha jól tudom - az ott élő zsidók, kevés kivétellel mind tagjai a hitközségnek. Argentínában, ahol nemrég zajlott az adatfelvétel, de az eredmények még nem ismertek, hasonló a helyzet. Ukrajnában, ahol szintén most folyik adatfelvétel a zsidó közösségről, az útlevélben rögzítették az állampolgárok nemzetiségét. Angliában már nehezebb dolguk volt a kutatóknak: ott a telefonkönyvben található zsidó nevekből vettek mintát, abból kiindulva, hogy itt a névváltoztatás kevésbé volt jellemző, mint más országokban. Ez esetben már jelentkeznek bizonyos problémák az adatfelvételnél. Az Egyesült Államokban a tíz évvel ezelőtti mintavételi eljárást ma már nem találták használhatónak, ami a most küszöbön álló vizsgálat vezetői között komoly vitákat okozott. Mindezzel együtt azonban a fent említett országok mindegyikében lehetséges volt az alapsokaság valamilyen objektív definíciója. Nálunk semmilyen hasonló kiindulópont nem állt rendelkezésre. Sem a hitközségi tagság, sem a zsidó nevek alapján szintén nem lehetett elindulni: nem volt semmilyen objektív kiindulópontunk. Ezért kényszerűen olyan mintavételi eljárásokat kellett alkalmazni, amelyek magukba rejtették a torzulás lehetőségét, tehát azt, hogy a minta nem reprezentálja tökéletesen a teljes zsidó népességet.

- Mennyit torzíthat ez a minta?

- Úgy vélem, mivel több, mint kétezer interjú készült, így elegendő adat áll rendelkezésre, hogy minden jellegzetes zsidó csoportról kielégítő jellemzést adhassunk. Az adatokból pontosan kiderül, hogy mik azok az identitáshordozó - tradicionális vagy nem tradicionális - motívumok, amelyek révén az emberek kötődnek a zsidósághoz. Ezeknek a hierarchiája pontosan megjelenik a válaszokban: a kóser étel fogyasztása a legkevésbé jellemző, a zsidó temetkezés fordul elő a leggyakrabban. A gyerekkori család és a kérdezett jelenlegi családjának összevetéséből világosan látszik a tradíció visszaszorulása egyik generációtól a másikig. Jól összevethető tehát a különböző identitásteremtő tényezők súlya, a nemzedékek, sőt még az egyes korosztályok viszonya is a hagyományhoz. Nagyon jól kirajzolódnak tehát a trendek. A torzulás a különféle csoportoknak az egymáshoz viszonyított arányában jelentkezhet. Az első elemzések alapján úgy látszik, hogy mintánkban a zsidósághoz jobban kötődő, valamint - feltehetőleg - a magasabb státuszú rétegek aránya nagyobb, mint az egész zsidó népességben. Ezt a torzítást azonban az elemzés során valamennyire korrigálni tudjuk.

- Zsidó körökben elfogadott becslés szerint az állítólagos nyolcvanezer magyar zsidóból talán tízezer kötődik bármiképpen a zsidó közösséghez - ha másképp nem, hát úgy, hogy évente egyszer elmegy a hanuka-bálra. A felvétel adatai szerint viszont a kérdezettek 55 százaléka jár vagy járt zsidó hittanra, 23 százalékuk ismeri jól a héber ábécét, a 18-25 év közötti korosztálynak pedig 42 százaléka (!) tagja valamilyen zsidó ifjúsági szervezetnek. Személyes tapasztalataim alapján ezek az adatok nem a közösséghez tartozás magas arányát bizonyítják, hanem inkább azt, hogy a mintában túlreprezentált a közösséghez kötődő réteg.

- Az adatok értelmezéséhez sokféle szempontot figyelembe kell venni. A megkérdezettek egyharmada mondta, hogy böjtöl Jom Kipurkor. Mivel azonban a kérdés a szűkebb családra vonatkozott, az is igennel válaszolt, akinek - mondjuk - a feleség böjtölt egyszer az elmúlt években. Tudni kell azt is, mi a sajátossága a kérdőíves szociológiai felvételeknek: a kérdezési helyzetben az emberek hajlamosak komform válaszokat adni, jelen esetben olyanokat, amelyek a zsidósághoz való kötődésüket mutatják. Erre ösztönözhette azt, hogy egy kimondottan zsidó témájú kérdőívvel kerestük meg őket, a kérdezők között is sok volt a zsidó származású, és a közreműködésre való felkérést a hitközség képviselője is aláírta.

- De hogyan lehet később ezt a torzítást kiküszöbölni?

- Az adatok alaposabb vizsgálata során bizonyára többé-kevésbé körülhatárolható csoportokat fogunk találni. Ezekről a csoportokról sok mindent tudunk majd, látni fogjuk például, hogy miben hasonlítanak és miben különböznek. Ha tehát például azt látjuk, hogy vannak olyanok, akik a hagyományokra vonatkozó közvetlen kérdések alapján erőteljesen kötődni látszanak a tradícióhoz, de más fontos vonásaik alapján inkább azokhoz hasonlítanak, akik attól elszakadtak, akkor mindenképpen felvetődik a kérdés, hogy nem inkább az utóbbi-e a tényleges helyzet. A közvetett indikátorok figyelembe vételével bizonyára több-kevesebb pontossággal felismerjük majd a mintavételi problémából eredő torzítások egy részét, egy másik részét pedig még korrigálni is tudjuk. Ez minden bizonnyal elég lesz arra, hogy a végső következtetések levonásakor nagyjából pontos képet kapjunk az egész zsidó népességről. Teljesen kiküszöbölni a problémát azonban nem tudjuk - és ez így van minden szociológiai felmérésnél.

- Választ kapunk majd arra a kérdésre, hogy valójában mennyi is ma a magyarországi zsidóság létszáma?

- Kutatócsoportunk egyik tagja, Stark Tamás történész a rendelkezésre álló összes statisztikából és egyéb adatokból készített egy részletes becslést a mai magyar zsidóság létszámáról. Ennek eredményei a kutatást összefoglaló kötetben szerepelni fog.

(g.j.)