A népesség körvonalainak bizonytalansága és a mintavétel jelzett heterogén jellege folytán a zsidóság demográfiai összetételről kapott adatokat is némi óvatossággal kell kezelni. A fiatalabb népesség mintakvótáinak meghatározásakor például eleve alkalmaztunk bizonyos demográfiai szempontokat, tehát mintegy megelőlegeztünk egyes demográfiai jellegzetességeket. Ezzel együtt nem mondhatjuk, hogy a valóságos demográfiai jellegzetességek egyáltalán ne ütnének át a minta összetételén. Különösen az életkori megoszláskörvonalai tanúsítják ezt. Bár a mintavételi szempontok sem az idősebb, sem a fiatalabb népesség esetében nem írták elő, hogy milyen arányban szerepeljenek az egyes évjáratok, a kirajzolódó minta kormegoszlása mégis szembeötlő korspecifikumokat tartalmaz. Érdemes e sajátosságokat részletesebben is szemügyre venni, majd a valóságos arányokhoz való viszonyukat némi megfontolás tárgyává tenni.

Tekintsük elsőként azt a kormegoszlási adatsort, amely (a legfiatalabb és a legidősebb korcsoportoktól eltekintve) tízévenkénti bontásban kategorizálja a minta tagjait, és lehetővé teszi a fiatalabb és az idősebb mintaszegmensek külön-külön való szemügyre vételét. A táblázat az összesített adatok mellett nemek szerinti "korfát" is tartalmazza.

1.tábla
A teljes minta kormegoszlása és a korcsoportok nemek szerinti alakulása
(százalékban)

Szembetűnő a kormegoszlás egyenetlensége. A fiatalabb korcsoportok esetén ez annál figyelemre méltóbb, mivel a kvótás mintakeret nem tartalmazott ilyen eltéréseket. A felvétel során azonban kiderült, hogy bizonyos korcsoportokban könnyebb, másokban nehezebb megfelelő számú interjúalanyt találni. Azonban az idősebb korcsoportok közt is található egy, a szomszédos korcsoportokhoz képest mindenképpen kis létszámú kohorsz: a felvétel idején 56-65 éveseké. Nagy valószínűséggel ez történelmi folyamatok követkzménye. Az 1934 és 1943 között született generáció – akiket akár háborús nemzedéknek is nevezhetük – minden bizonnyal eleve kisebb létszámú volt, részben a gazdasági válság, részben a háborús előszelek, illetve a már kitört világháború következtében. Amelletta kivándorlás két alkalommal is erőteljesen megcsapolta ezt a nemzedéket Magyarországon: először a háború utáni kivándorlás hullám Izraelbe – amelyre a következő korcsoportnak már nem volt lehetősége -, azután "disszidálási" hullám az 1956-os forradalom idején, amikor ugyanennek a generációnak a tagjai - az akkori huszonévesek - hagyták el legnagyobb számban az országot. E tendenciák – nem meglepő módon – még erőteljesebben jelennek meg a férfiak esetében.

Ahogy már szó volt róla, a kormegoszlás egyenetlensége különösen pregnánsan jelentkezik a fiatalabb korcsoportoknál. A háború után az elmaradt szülések koncentrált pótlása a negyvenes évek második felében futtatta magasra a mai ötven év körüliek kohorszát, és ezt a tendenciát erősítette néhány évvel később a "Ratkó-korszak" hatása. Az 1956 utáni kohorszok ehhez képest erős apadást mutatnak. Részben az amúgyis viszonylag kislétszámú "háborús nemzedék" gyerekeiről van itt szó, részben az 56-os disszidálási hullám visszahatása mutatkozott meg a szülőképes korosztály csökkenésében. A hatvanas évektől aztán már az általános demográfiai apály megjelenése is tükrözik az adatok. A legfiatalabbak, az 1974 után születtek magas aránya ismét egy általános demográfiai tendencia, ezúttal egy a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójáig tartó hullámhegy megjelenésének jele (ami összefügg függetlenül a háború utáni, illetve a "Ratkó-generáció" nagy létszámával a szülői csoportokban).

Végül a korfa szembetűnő jegye a legidősebb korcsoportok, s ezen belül a 75 éven felüliek igen magas aránya, ami mindenképpen eltér a magyarországi teljes népesség adataitól. Megalapozottnak tűnik feltételezni, hogy ez nem csak a mintavétel speciális sajátosságaival hozható összefüggésbe, hanem a zsidó népesség aránylag magas átlagos élettartamával.

A nemek szerinti megoszlásról csak röviden szükséges említést tenni. A mintabeli 47-53 százalékos férfi-nő arány reálisnak tekinthető, mint ahogy a nőknek az idősebb korcsoportokon belüli koncentrálódása is megfelel az általános tendenciáknak.

A családi állapot szerinti összetétel már több sajátosságot tartalmaz.

2.tábla
A teljes minta családi állapota és a csoportok életkor és nemek szerinti alakulása
(százalékban)

A magyarországi teljes népességhez viszonyítva a zsidó népességen belül alacsonyabb a házasok és magasabb az elváltak és özvegyek aránya. Az utóbbiak magas száma a zsidó populáción belül a magas életkorúak, főként az idős nők viszonylag magas számával hozható összefüggésbe.

A nemek szerinti adatok az özvegyek arányának különbsége mellett az elváltak arányának jelentős eltérésére hívják fel a figyelmet: a házas/elvált arány jelentősen különbözik a férfiak és a nők között. Az elváltak aránya – ahogy a táblából is kitűnik – főként a nők között magas. Elsősorban itt haladja meg ez az arány a magyarországi népességen belüli adatot.

A tényezők, amelyek a zsidó népesség házasodási magatartása szempontjából bizonyára jelentőséggel bírnak, még behatóbb vizsgálódást igényelnek, bizonyos feltevések azonban már az adatok első áttekintése alapján is megfogalmazhatók. A férfiak körében gyakoribb a nem-zsidó partnerrel történő házasságkötés. Az is megállapítható, hogy az elvált férfiak között magasabb az újraházasodási arány. Az életkori adatokból kitűnik, hogy az elvált státuszból adódó problémák a fiatal-középkorúak között kulminálnak. Ahogy említettük, további elemzésekre van még szükség arról, hogy az újraházasodás jellege - például életkor és iskolai végzettség tekintetében - hogyan tér el az előző házasságokétól (azaz milyen gyakori az előzőhöz képest fiatalabb, esetleg alacsonyabb iskolázottságú partnerekkel történő házasságkötés, ami az általános kulturális normák talaján a férfiak közt elfogadottabb magatartás, mint a nők esetében). Hasonlóképp részletesebb vizsgálatot igényel a demográfiai tényező szerepe az (újra)házasodásban – így a korfa komolyabb behorpadásai egyes korcsoportokban, különösen a férfiak már említett "háborús generációja" esetében.

E kérdéskörben a további behatóbb elemzések azért is indokoltak, mivel a családi állapotról valói adatok sok tekintetben ellentmondanak a zsidó népesség "családközpontúságáról" elterjedt sztereotípiáknak (amit egyébként a jelen vizsgálatnak az önsztereotípiákra vonatkozó kérdésblokkja is megerősíteni látszik). Úgy tűnik, a fiatalabb népesség esetében – a globális tendenciákkal egybecsengően – a fent leírt tendenciák még erősebben érvényesülnek: felfelé tolódik el a házasságkötések időpontja, és növekszik az élettársi közösségben élők aránya. A 30 év alattiaknál az utóbbi már jelentősen meg is haladja a házasok előfordulását.

Mindez a gyerekvállalással, az átlagos gyermekszám kérdésével is összefügg. Egészében az figyelhető meg, hogy a gyermekszám a zsidó népességben hasonlóan alacsony, mint a magyarországi népesség egészében: a minta tagjainak átlagos gyerekszáma 1.20. A minta tagjai – természetesen főként a fiatalabb korcsoportok – között 29 százalék a gyerektelenek, 30 százalék az egy, 31 százalék a két, és csak 7 százalék a három vagy több gyerekkel rendelkezők aránya. Itt is további elemzéseket igényel, hogy az alacsony gyerekszám mennyire függ össze a késői házasodással, az élettársi kapcsolatok elterjedésével, a válások magas arányával vagy egyéb tényezőkkel, mint például a nők újraházasodási problémáival. Mindenesetre megfigyelhető az egyáltalán nem magától értetődő tény, hogy kb. 40 éves kor fölött a férfiak gyerekszáma számottevően magasabb, mint a nőké.