Zempléni zsidó emlékhelyek

 Magyarország északkeleti részén, a Zemplén hegység vidékén hajdan erősen vallásos, úgynevezett hászid zsidók éltek, akik többségükben a 18. század során költöztek ide a Kárpátok túloldaláról, hogy a környék borát kóser módon megtermelve Lengyelországba és Oroszországba exportálják. Többnyire falvakban, kisvárosokban telepedtek le, és a szőlőművelés, borkitermelés mellett a lakosság igényét is ellátták, a falusi kereskedelem, kisipar és terményfelvásárlás révén. Így életük szorosan egybekapcsolódott a vidék egyszerű népének mindennapjaival. Vallási vezetőiket, a rabbikat héberül cádikdoknak, igazembereknek, jiddis szóval a rebéknek szólították. A falusi lakosság tisztelte, és csodarabbikként emlegette őket. Történeteik a keresztények között is népszerűek voltak, sírjaikhoz mindmáig számos zarándok látogat el a világ minden részéből.

 Miskolcról a 37–es úton közelíthetjük meg a zempléni (hegyaljai) zarándokútvonalat, amely egyedülálló vallási—folklorisztikus jelentőségű, a vidék egyúttal a magyar történelem kiemelkedő emlékhelye is, s amellett rendkívül szép tájakon át vezeti a látogatót. Ma már — a holokauszt következtében — ezen a vidéken sehol nem találunk működő zsidó hitközséget.

A legfontosabb látnivalók:

— Szerencsen 1929-ben még 1400 zsidó élt, a Széchenyi utcában állt zsinagógát lebontották, csak egy imaház látható a Széchenyi utca 50. sz. alatt. Az egykori nagy zsidó közösségre emléktábla és az Árpádhegyen, a Széchenyi közben található, bekerített temető emlékeztet. Itt van Billiczer Amram és fia Pinkász rabbik sírja.

Utunk következő állomását, Mádot a „mádi zsidó” legendája tette híressé: az üzleti útra indult, de a bakon elbóbiskolt kereskedő lova állítólag magától visszafordult, és a zsidó felébredve saját háza előtt találta magát.

A 1795-ben épült műemlék barokk zsinagógát 2004-ben, Wirth Péter tervei alapján példaadóan renoválták, amiért 2005-ben Europa Nostra díjat kapott. A díszesen faragott kőkeretes vaskapun belépve a boltozatos előcsarnokon keresztül jutunk a néhány lépcsővel mélyebben fekvő belső zsinagógai térbe. A négy sorban álló padokban 130 férfi számára volt ülőhely. A nők a karzaton ültek, melynek a térbe benyúló szakaszát két faoszlop támasztja alá, s felül a karzat mellvédjén, áttört farács választotta el a zsinagógai tértől. Az arányos, szép művészi részletekből kialakított templombelső bizonyítja egykori építtetőinek ízlését. A mennyezet középső boltmezejét négy oszlop tartja. Ez alatt áll a padlószintnél magasabb Tóraolvasó-emelvény, amely az oszlopok által lett kiemelve, és szép vasrácsos korlátja elkülöníti a zsinagóga többi részétől. A keleti fal közepén áll a magasan elhelyezett, szép frigyszekrény, amelyet környezetével együtt választékos igényességgel alakítottak ki. Az ide vezető lépcsőket díszesen faragott mellvédkorlát kíséri. A frigyszekrényt két-két díszes fejezetű oszlop fogja közre, melyek fölé dúsan faragott és barokkosan áttört falat építettek. Innen gördült le a frigyszekrényt védő függöny kárpitja. Fölötte két oroszlán tartja a kettős kőtábla díszes pajzsát, míg fölötte kerubok helyezik rá az indadíszekből kibontott Tóra koronáját. Az együttes jobb oldalán az előimádkozó asztal a frigyszekrényhez vezető öt lépcsőfok része.

Nyitva tartása: Naponta 10-18 h-ig, vasárnap 10-20 h-ig.

Az egykori rabbilakás és vallási főiskola a zsinagógával szemközt található, földszintes, a város felőli oldalán emeletes, szép barokk épület. Messze földön híres rabbik működtek itt: az 1824-ben Mádon született Schwartz Ábrahám, majd fia, Naftali, végül pedig Winkler Mordeháj, aki 1932-ben halt meg. Sírjaikat a mádi zsidó temetőben, az északi városszélen, a domboldalon mindmáig sokan keresik fel.

Tállya községnek a holokauszt előtt három zsinagógája volt, ezeket lebontották, vagy átalakították. A körülkerített, gondozott temetőben található Rosenbaum Gerson és fia, Arje Leib rabbi sírja. Mindketten sátorszerű sírjában, úgynevezett óhelban nyugszanak.

Abaújszántó város hajdan fontos kereskedelmi és piaci központ volt. Nagyméretű, ma raktárként használt zsinagógája 1896-ban, a piac közvetlen közelében épült (Jászai tér 15.)

A körülkerített, gondozott temető a Dobó u. 20. sz. alatt található. Itt van Lőw Eleázár és Lipschütz Arje Lőb rabbik sírja.

Tarcalra a 37-es útról, Tállyától egy kilométerre balra, mellékúton juthatunk, majd a tokaji televíziós toronyhoz vezető, táblával jelölt útra kell elfordulni. Itt látható a tetszetős, barokk stílusú kis zsinagóga. A rommá vált épületet az utolsó pillanatban egy finn család megvásárolta és újjáépítette. A földszinten működik a Tarcali Galéria, az emeleten lakást alakítottak ki. Az épület oromzati architektúrája, a párkányzat a falmezők tagolása kettős függőleges falsávokkal, a külső vezetésű lépcsőfeljárat hasonlít a mádi zsinagógához.

A község híres rabbija volt a közösségnek Paneth Ezékiel (1813-22), aki később Erdély főrabbija lett. Egyik utódjának, az 1906-ban elhunyt Spira Jakabnak a sírja a temető (Keresztúri út 25.) leglátogatottabb sírhelye.

Tokaj a 17-18. században a kereskedelmi és hadi út (Erdélyből Kassa felé) fontos állomása, tiszai átkelőhely volt, valamint a Bécs felé irányuló bor és marhakereskedelemben jelentős kiindulópontja. Az első zsidó borkereskedők a 17. században települtek le a festői szépségű városban, a gazdagabbak a Fő utca szép nagy kereskedőházaiban laktak.

A kupolával, kerek tetőablakokkal ellátott zsinagóga Tokaj egyik nevezetessége, a városkép dísze. Arányos, díszes, reprezentatív épületét1890-ben emelték. A holokauszt és az évtizedes elhanyagoltság következtében az épület súlyosan megromlott, felújítása napirenden van. A nagy zsinagóga mellett találjuk Tokaj—Hegyalja egyetlen működő zsinagógáját, a kisméretű, Dávid-csillaggal díszített, szépen felújított, berendezett, állandóan használt egykori kis tanházat. (A háború előtt a haszid hívek imaháza volt.)

A régi zsidó temetőben több híres rabbi (Fanféder Simon Júda, Schück Dávid, Strasser Akiba) sátorsírja található. Ez a temető a Bodrogzugban, a tokaji várrom falainál van, 1750 körül alapították, és oda csak komppal juthatunk el. Ezt az árterületet többször elöntötte a víz, ezért a 19. század végén engedélyezték, hogy a zsidók a város közelében, a hegyoldalban új temetőt hozzanak létre. (A gondnok a Bodrogkeresztúri út 8-ban lakik.) A festői temetőben mintegy 60-70 igen régi 18 - 19. századi sírkövet találunk.

Bodrogkeresztúr felé Tokajtól a 38-as úton (Nyíregyháza irányában) juthatunk. A zsidók 1726-ban települtek a Rákóczi-birtok területére, a Bodrog-partjára, és a Rákóczi-házzal szemközt kaptak a zsinagóga építéséhez telket. A ma is álló zsinagóga épülete (Kossuth Lajos u. 57.) 1906-ban, a hászidok imaháza 1920-ban készült el. A nagytemplom a Bodrog feletti domb tetején, igen rossz állapotban, üresen áll. Leghíresebb rabbija Steiner Sájele volt. Tanácsaiért messze földről is felkeresték, zsidók és keresztények egyaránt. Nevéhez számos legenda fűződik, emléke most is élénken él. A rabbiház (Kossuth Lajos u. 65.) szinte változatlan formában áll, a korabeli kisvárosi-falusi építészet mintapéldája. Ma emlékház és zarándok pihenő. A szőlőhegyen levő temetőben, a legmagasabb ponton áll a nagy rabbi sírja, és mintegy körülveszik elhunyt hívei.

— Olaszliszkán, az álmos kis faluban élt az egyik legismertebb „csodarabbi”, Friedmann Cvi Hers. Sátorszerű sírját a patakparti domboldalon elterülő festői temetőben (Belsőkocsord u. 31.) találjuk Az Amerikában élő hívei által felújított temető a magas, erős kerítés és a menórát (hétágú lámpást) formáló rácsos kapu mögötti kocsibeálló már messziről szembetűnik.

— Tolcsva a Hegyalja leghíresebb bortermelő községeinek egyike, a Bodrog folyó partján. Napjainkban már csak a temető őrzi az itt hajdan nagy számmal élt zsidók emlékét. Itt nyugszik az 1919-ben elhunyt Glück Ábrahám Izsák, aki fél évszázadon át volt a falu rabbija.

Utunk utolsó állomása Sátoraljaújhely, ahol 1808-tól 1841-ig a legendás Teitelbaum Mózes rabbi működött. Állítólag gyermekkorában a beteg Kossuth Lajost édesanyja elhozta a rabbihoz, aki — úgymond — nemcsak meggyógyította, de egy bibliai idézettel megjósolta későbbi fényes karrierjét.

Sátoraljaújhelynek már 1828-ban 1217 zsidó lakosa és zsinagógája volt. A hitközség fejlődésének csúcspontját az 1880-as éveitől az első világháborúig terjedő időben érte el. A hitközség a zsidó iskolát és kórházat is tartotta fenn. A II. világháború előtt mintegy 4000 zsidó lakosa volt a városnak, ma már csak néhány főből áll a közösség. Létesítményeikből két temető és egy romos kis imaház maradt. A városba bevezető 37-es út mentén, a dohánygyárral szemközt már messziről látható a domboldalra felkúszó, modern betonkerítéssel körülvett több száz éves temető. Az előtérből néhány lépcső vezet Teitelbaum Mózes sírját rejtő sátorszerű építményhez, az óhelhez. Az új temető a Kazinczy utca 91 szám alatt található. Itt is találjuk Lőw Jeremiás és fia, Lázár rabbisírjait.

Raj Tamás