Ábrahám megtartotta a Tórát?

Mielőtt a zsidó nép megkapta a Tízparancsolatot, addig is voltak istenfélő emberek: Ábel, Hénok (Hanokh), Noé stb. A hagyomány szerint már Ábrahám megtartotta a szombatot. Ez azt jelenti, hogy a zsidó népnek adott parancsolatok jórészt már ismertek voltak, és megtartották a törvény egyes rendelkezéseit?


A Tízparancsolat átvétele (az isteni kinyilatkoztatás) előtt is voltak isteni törvények, gondoljunk csak az első embernek adott isteni törvényekre, a Noé fiainak adott hét törvényre stb. S a zsidó hagyomány valóban azt tartja, hogy már Ábrahám megtartotta a Tóra parancsolatait. Ez a megjegyzés persze csak az előírásokra, és nem a tilalmakra vonatkozik. (Vesd össze Ábrahám vendéglátásával, az angyalok megjelenésekor!)
A Tóra 613 törvénye közt 248 előírást és 365 tiltást találunk. A hagyomány szerint a 248-as szám az ember ízületeivel, a 365-ös szám a napév napjaival hozható összefüggésbe.
Ábrahám nevének betűszám-értéke éppen 248! Körülmetélése előtti neve a Bibliában Ábrám volt (számértéke 243), a hé betűt a körülmetélés után – úgymond – Istentől kapta, mert addig 5 törvényt még nem tartott be.
Mózes nevének számértéke 345, amiből a tilalmak számához 20 hiányzik, mert ő néhány tiltást nem tartott be életében. A Tóra végén, nevének utolsó említésekor azonban mégis így olvassuk: keMose = 365! Isten tehát olybá tekintette, mintha Mózes a Tóra valamennyi előírását és tilalmát megtartotta volna…

Jákob és fiai vitája

Dina története végén vita az ügyében. „Így szólt Jákob Simonhoz és Lévihez: Bajba kevertetek, rossz híremet költöttétek az ország lakóinál, a kánaáni és a prizi előtt, s mivel én csekély számmal bírok, összefoghatnak ellenem és megölhetnek, s elpusztulok én és a házam (is)”(MI. 34/30) (Ezt kiegészíti a fiúk kitagadása 49/5.) Az ő válaszuk: Hát prostituáltként bánjon a nővérünkkel?” (uo., 31.) – Isten dönti el a vitát: „Kelj fel, és menj Bét Élbe!” (35/1) – M.A. Amiel későbbi tel-avivi főrabbi (1883–1946) az oroszországi pogromok idején…
Ki az egy?

„Ti azt kérditek, miért? Mert az Örökkévaló tanúságot tesz közted és ifjúkorod asszonya között, aki társad és hites feleséged. Az Egy nem tett ilyet, akinek több szelleme (volt), s mit akart az Egy? Isten(től ígért) utódot! De ti őrizzétek meg szellemeteket, és ifjúkori asszonyodat meg ne tagadd! Mert gyűlöli, ha elküldöd, így szól az Örökkévaló, Izrael Istene, meg azt, aki erőszakkal borítja ruháját, így szól a seregek Ura, de szellemeteket őrizzétek meg, s (feleségeiteket) meg ne tagadjátok!” (Maleáchi 2. fejezet 14-16. vers).
A próféta azért fordul a néphez, mert abban az időben sok zsidó férfi vett feleségül idegen (szamaritánus) asszonyt, főképp gazdag özvegyeket, hogy vagyonhoz és munkához jussanak. (vesd össze Ezra könyvével!) Azért feddi meg őket, mert képesek voltak elhagyni (elküldeni) eredeti feleségeiket is.
A fő kérdés azonban: ki az „Egy” (héberül echád)? Minden bizonnyal Ábrahám, hiszen a válásra elszánt férfiak minden bizonnyal reá hivatkoztak, aki ifjúkori asszonya (Sára) mellé feleségül vette az idegen Hágárt. Csakhogy ő ezzel mit akart elérni? Isten által ígért utódot! Nem is szólva arról, hogy Sára javaslatára vette feleségül Hágárt. Nem is szólva arról, hogy Ábrahámhoz éppen Sára adta feleségül szolgálóleányát, az egyiptomi Hágárt.
Ábrahámot a Biblia valóban, többször is említi „első héberként” (ivrí rison), sőt az itt előforduló „Egy” (echád) névvel is illeti: „Tekintsetek Ábrahám ősötökre és Sárára, aki fogant benneteket, mert Egynek szólítottam, és megáldottam őt” (Jesája 51. fejezet 2. vers). Még jellemzőbb, hogy Ezékiel a nép véleményét idéti a következőképpen: „Egy volt Ábrahám, és birtokul kapta az országot” (Ezékiel 33. fejezet 24. vers). Tehát nyugodtan állíthatjuk, hogy itt Maleáchi próféta azért nevezi Ábrahámot Egynek, mert ez annak idején népnyelvi kifejezés volt.


Mózes IV. könyve, 27. fejezet 16. vers

 

 
WEBSHOP
Kabbala

Raj Tamás