A Smá Jiszraél imáról

A zsidó közösség legfőbb imáját, a Smá Jiszraélt Mózes mondta el először, hiszen ott olvasható az a Tórában, közismert első szakasza Mózes ötödik könyve hatodik fejezetében. A hagyomány azonban még régebbinek tartja. Amikor Jákob halála előtt összehívta fiait, megkérdezte tőlük, továbbra is követni fogjátok-e az én hitemet és hagyományaimat. Ők egyöntetűen így válaszoltak:
„Halljad Izrael, apánk (ez volt Jákob második neve), az Örökkévaló a mi istenünk, (nem csak a tied), az Örökkévaló egyetlenegy!”
Az imádság fenti, első mondata 6 szóból áll. A második mondatot csendesen mondjuk, kivéve jom kipurkor, az engesztelőnapon, amikor ezt is hangosan énekeljük. Ez a második mondat szintén hat szó. S ez nem véletlen, hiszen a hatos szám az ókori zsidóságban a világot jelenti. A hat fő irányt (felfelé, lefelé, jobbra, balra, előttem és mögöttem), vagyis a három dimenziót. A Smá Jiszraél első nagy bekezdése összesen hatvan szó, ami az Énekek énekére utal: „Hatvan vitéz van körülötte, az éjszaka félelme miatt.” Ezért mondatják el a kisgyermekkel ezt az imát lefekvés előtt.
Az egész főima 245 szó, s hogy meglegyen a 248, ami a Tórai előírások száma, három szót hozzáteszünk. Ha otthon vagyunk, egyedül, az elején ezt mondjuk: „Él melech neemán” (= „Isten megbízható Király”). Ha zsinagógában vagyunk (minján jelenlétében), akkor a végén a kántor 3 szót mond: „Hásem Elokéhem Emet” (= „Az Örökkévaló a ti istenetek igaz”), összekapcsolva a következő ima első szavával. Jókai Mór, A jövő század regényében ezt írja: „A zsidók még mindig elmondják 248 szavas imájukat”. Tehát ő is ismerte ezt a zsidó hagyományt.
A Smá imát a Talmud szerint lehet ülve mondani, vagy állva, csak éppen nem szabad közben leülni vagy felállni, nehogy elvonjuk figyelmünket a főimától. (Több modern zsinagógában ezt tévesen gyakorolják.) Nem szabad az ima elmondása közben mással foglalkozni, beszélgetni, még köszönni sem, mert akkor a fenti szó-szám már nem lesz ugyanannyi. Ugyancsak szokás az első mondatnál szemünket eltakarni, és az utolsó szót elnyújtani. A hagyomány szerint ez összefügg azzal is, hogy Rabbi Akiba ezzel az imával lehelte ki lelkét. A Bar Kochba-felkelés leverése után Hadrianus császár megtiltotta a Tóra-tanítást. Akiba azonban tovább tanított. Eljött hozzá barátja, aki figyelmeztette őt: életveszélybe hozod magad.
Akiba így válaszolt:
? Hadd mondjak el neked egy mesét. Egyszer a róka a folyó partján sétált, és látta, hogy a halak gyorsan úsznak valahová. Megkérdezte őket:
? Hová siettek ilyen nagy ijedten?
? Az emberek hálói elől menekülünk.
? Miért nem jöttök inkább ki a szárazföldre? Éljünk együtt, békességben.
? Ugyan, róka, azt mondják, te vagy a legravaszabb állat, mégis ennyire ostoba vagy? Hiszen ha itt, a vízben, ami életünk tere, ilyen veszélyben vagyunk, mennyivel inkább bajban lennénk, ha elhagynánk azt?
? Így vagyunk ezzel mi, zsidók is. Ha a Tóra mellett kitartunk, és mégis bajba kerülünk, mennyivel inkább bajba jutnánk, ha eltávolodnánk attól?
Akibát elfogták a rómaiak, börtönbe vetették. Rövidesen nyílt a cella ajtaja, és bedobtak mellé egy embert: barátja volt az.
? Hogy kerülsz ide? – kérdezte a rabbi
? Boldog vagy, Akiba, mert te tudod, miért szenvedsz, hiszen teljesítetted a kötelességet. Én azonban értelmetlenül kerültem ide, hamis vádakkal jelentettek föl.
Akibát megkínozták tanítványai szeme láttára, akik megkérdezték: Hogyan tudod mindezt elviselni, mesterünk? Azt válaszolta: Egész életemben azt tanítottam, hogy a Smá imában ez a kifejezés: „egész szíveddel, egész lelkeddel szeresd az Örökkévalót”, azt jelenti, hogy akár életed árán is. Mindig féltem, hogyan tudnám ezt bizonyítani. Akkor most ne teljesíteném?
Akkor halt meg, amikor hajnalban eljött a Smá elmondásának ideje, s az utolsó szót, ameddig meg nem halt.
A zsidóságnak nincsenek dogmái, kötelező hitelvei, mégis ezt az imát minden zsidó elfogadja, a mártírok ezt kiáltva mentek a halálba. Az ima első mondata 3 részből áll, vagyis 3 kijelentésből:
1.    „Halljad Izrael” – ez felhívás, és nem hitelv. A zsidónak meg kell hallgatnia a tanításokat, de szabadon választhat, hogy miben hisz. Úgysem látunk egymás lelkébe, ha erőszakosan várnánk el a hitvallomást, akkor képmutatásra adnánk módot, nem pedig őszinte hitre. A cselekedet kötelező a Tóra szerint, de a gondolat szabad.
2.    „Az Örökkévaló a mi istenünk” – a zsidóság választott nép, az ősapák és a Szináj hegyi kinyilatkoztatás által. Már Ámosz próféta (i.e. 750 körül) megmondta, hogy ez nem előnyöket jelent, nem érdemeket, hanem külön feladatokat. Vagyis helyt kell állnunk, emberként és zsidóként is. A zsidóság olyan, mint egy kihívás a világ számára, amelyre válaszolni kell, ezért szeretik és gyűlölik sokan.
3.    „Az Örökkévaló egyetlenegy” – a zsidóság az első egyistenhívő, monoteista vallás. A zsidóság még az iszlámhoz és a kereszténységhez képest is tisztább egyistenhívő vallás. Sőt, a zsidóság volt az első, amely Istent nem csupán a természet urának, hanem a történelem és az emberi sors gondviselőjének tartja. Ezért nevezzük Őt Örökkévalónak.
A Smá ima első két mondata héberül:
Smá Jiszraél, Adonáj Elohénu, Adonáj echád!
Baruch sém kvod malchutó leolám vaed!
Az ima első szakaszának magyar fordítása:
Halljad Izrael, az Örökkévaló a mi Istenünk, az Örökkévaló egyetlenegy!
Áldott legyen az Ő uralmának dicső neve mindörökké!
Szeresd az örökkévalót, a te Istenedet egész szívedből, egész lelkeddel és minden erőfeszítéseddel! Legyenek ezek a szavak, amelyeket ma megparancsolok neked, a szívedben, és vésd azokat jól gyermekeidbe, s beszélj róluk, ha otthon ülsz, vagy az úton jársz, ha lefekszel, és ha fölkelsz. Legyenek azok jelként a kezeden és homlokkötőül a fejeden, s írd fel azokat házad és kapuid ajtófélfáira!

Raj Tamás


 
WEBSHOP
Kabbala

Raj Tamás