Súlyos mulasztás

(Egy munkaszolgálatos emlékmű ellehetetlenítése)

 

Súlyos mulasztás történt a magyarországi zsidó közösség, és annak vezetői részéről.

1943-ban, Ukrajnában a magyar zsidó munkaszolgálatosok ezreit pusztította a kegyetlen keretlegények gyilkos ösztöne, a fasizmus. Szembenézni kell, sőt kötelező mindazzal, ami Magyarországon történt a II világháború előtt, alatt. Elmúlt 61 év, és – Zelk Zoltán szavaival – az „éhségtől motyogósra hülyült munkaszolgálatosok, akiket az országút árkaiban, szétvetett tagokkal legyilkoltak”, eddig nem kaptak, még hamvaikban sem megemlékezést a Magyar Köztársaságtól.

Az 1943. április 29-én, Dorosicban tifuszos betegekre felgyújtott pajta csak egyike e gyilkosságoknak. Korostyén városa, annak ukrán vezetői részvételével, a kijevi zsidó szervezet képviselete, élén Arkady Monastirsky igazgató és a korostyéni ortodox rabbik kaddisával végre megtörtént mindaz, amit méltó tisztességnek érezhetünk. Dr. Holló József tábornok, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum igazgatója, valamint munkatársai elszántsága, munkája és hozzáértése  nélkül nem jöhetett volna létre ez a megemlékezés, annak gyakorlati kivitelezésével együtt, együttműködve az ukrán szervezetekkel. A Magyar Köztársaság kijevi nagykövete Tóth János és a katonai attasé, Börcsök úr képviselték a Magyar Köztársaságot. Mindenben aktív segítséget nyújtottak az ungvári konzulátus vezetői és munkatársai.

Ki is hiányzott? Miért nem képviseltette magát a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének egyik tagja sem? Miért nem hangzott el a kaddis, és miért nem hangzott el mindazon történelmi tény, mindaz, aminek 500 000 áldozata volt? Miért kellett az korostyeni zsidó szervezeteknek kijavítani, azaz valósághűvé tenni a megemlékezés kövén elhelyezett héber nyelvű szöveget? Miért nem itthon történt mindez? Sok miért közül ennyi. Ez is elég.

És lehet-e tenni valamit? Igen. Lehet. Meg lehet és kell írni a dorosici történteket, meg lehet és kötelező írni, hogy „szekerekről villával hajigálták az életben maradtak a gödörbe az elszenesedett holttesteket” (Zelk Zoltán), és ezt magyar, ukrán, héber nyelven egy márványtáblára elhelyezve a megemlékezés kertjében el lehet helyezni a magyarországi zsidó szervezetek nevében. Mindez kötelező és tisztességes pótlása lehet az elmulasztottaknak. Lépéskényszer van. Sohasem késő. Vannak még antiszemita megnyilvánulások, él még a gyilkos gyűlölet, és napi megnyilvánulásai tapasztalhatók. Dorosicban a megemlékezők által meggyújtott gyertya lángja elalszik, ha nincs, aki ezt megakadályozza.

Arkady Monastirsky, úr a Kievi Zsidó Szervezet vezetője örömmel tenne e kérésnek eleget, és elhelyezné ezt a táblát Dorosicban, a korostyeni zsidó szervezettel együtt…

 

Dr. Zsigmond Anna

egyetemi docens

 

Az tegye fel a kezét a Magyar Köztársaság kormányának, miniszterelnökének, titkárárságának tagjai, miniszterei közül, (Hiller István korábbi regnálását beleértve), Magyar Bálint, Lendvai Ildikó az MSzP frakcióvezető asszonyával egyetemben, Suchmann Tamás, Kósáné, Kovács Magda, a zsidó hitközség vezetői, valamint a HM-HIM vezetése, sajtótitkárok, kabinetfőnökök (Fóti Péter, Gál J Zoltán, Szécsi Judit, Pósch Ilona és ki tudja még kik, akik már nincsenek a választások óta a helyükön) nagykövet (Kijev), Holocaust múzeum Washington, újságírók ( Népszava, ÉS, 168 óra ), aki az alább összeállított e-maileket nem olvasta, nem tud róla, és én felteszem a kezem, hogy semmilyen választ nem kaptam. Bánatomban Horn Gyula titkárságán foglaltam újra össze ezt a szégyenletes történetet a napokban. Ez nem magánügy, hanem közömbössé vált közügy és elegem van. Elképzelhető hogy tévedek, elképzelhető hogy felesleges harc a közel 100 000 munkaszolgálatosnak emléket állítani ott, ahonnan indították őket? Ilyen nagyot tévednék mindazokkal, akiknek nem jöttek vissza hozzátartozóik, a meggyilkoltak unokái sem láthatják kőbe vésve mi is történt?

Munkaszolgálatosok emlékköve, NEVEK köve története, amely visszanyúlik 1990-re, ebben az esetben az évszám nem számít...Meg kell cáfolnom ezt a kishitűséget, mivel történészek foglalkoznak behatóan a múlttal, Szita Szabolcs, Csapody Tamás, Bar-Shaked, Karsai László és sokan mások. Akkor mégis miről van szó? Mi az, ami ezt akadályozza? A közöny, a Camus-i közöny.

Mikor kezdődött a Könnyek Könyve ( Pécs 1944 Elhurcoltak névsora. c kiadvány címe. 1949 ) misszió? Igaz, ezt a nevet most kapta. 1920-ban ? vagy 1938-1945? Évszámok, melyek a levegőben lógnak, táblák, amelyek nem készültek el, táblák amelyek elkészültek, gyűlölet beszéd amely kezelhetetlen, Morvay Krisztina és a kuruc info, Nemzetközi zsidó ügyvéd-jogász konferencia visszhang nélkül,( Budapest 2006 november 16-19), a magyar jogász társadalom kiirtása visszhang nélkül, városok, települések zsidók nélkül, horogkeresztes festék a Pécsi zsinagógán. Nagykátáról kapott levél, ahol a feladó tanár urat zsidóbérencnek nevezik, hosszú harc után most adta fel küzdelmét egy emlékkő felállításáért.( MSzP képviselő Németh Imre) Levelében egy történész kiáltó szavai kérdezik, mikor lesz Nagykátán emlékköve a Nagykátán összegyűjtött és elhurcolt zsidóknak? Történetesen abban az épületben tanít, ahol Murai Lipót szedte össze az Ukrajnába küldendő zsidó munkaszolgálatosokat. Ez mind holocaust és mind a Könnyek útja, amelyet senki nem szárít fel emlékezéssel.

Lehangoló levelezésem miatt magam is szégyenkezem, hogy ilyen társadalomban élek, ez az én hazám? Igen, mert ha nem az lenne, akkor már régen abbahagytam volna a sok levélírást. Mert remélem, hogy mégis, de mégis MIT IS? Egy válasz, egy tett, egy akarat és szembenézés azzal, amelyre úgy látszik egy kormányzat sem képes. Bűnöket elkövet, hogy nem képes az elhurcolt zsidó-magyar munkaszolgálatosoknak egy emlékhelyet felállítani Budapesten.

Szűk másfél éve zajlik konkrétan ez a morális kérés, közel 6 éve maga az emlékezés ügye. A többi évet majd a történelem értékeli.

 

----- Original Message -----

From: dr. Anna Zsigmond

To: peter.kiss@meh.hu

Sent: Saturday, December 03, 2005 9:46 PM

Subject: Holocaust konferencia

 

Tisztelt Miniszter Úr,

 

A Holocaustról tartott magyar-orosz történész konferencián vettem részt, ahol Miniszter úr is jelen volt, majd átadtam a névjegyemet munkatársának, megkértem adja át Önnek.

A mellékletekben pontosan megírom, miért keresem Önt, Lendvai Ildikót és többek közt Suchman Tamást és Kósáné Kovács Magdát. Nem magánügy, és mint ahogy a konferencia is mutatta, nem lezárt kutatás a Holocaust és ezzel együtt a 80-100 000 Ukrajnába küldött magyar-zsidó munkaszolgálatos halála sem, akiket ott magyar keretlegények gyilkoltak meg.

Részt vettem a Dorosicban (Ukrajna) tartott megemlékezésen Holló tábornokkal, majdnem egyedül, hiszen senki sem képviselte sem a magyar zsidóságot, sem a magyar kormányt. Sajtó visszhangja nem volt (on-line 3 sor). Nem szeretném újra leírni azt, ami a mellékletekben szerepel.

Döbbenetes volt a konferencián, hogy a moszkvai Holocaust intézet vezetője, I Altman ismeri ezt az ukrajnai települést és beszédében meg is említette, mint a Babij Jarhoz hasonló tömeggyilkosság helyszínét. A "baj" az, hogy itt a magyarok gyújtották a magyar-zsidó munkaszolgálatosokra a barakkokat 1943. április 29-én, nem a németek, a "baj" az, hogy a megemlékezés olyan volt, mint amilyen a szembenézés azzal, ami itt történt Magyarországon. 2006-ban Magyarország a házigazdája a Holocaust oktatás Task Force -nak , nem lehet a méltatlan, történelmietlen megemlékezések mentén elbújni.

Lendvai Ildikót és Önt is arra kérem, tegyenek meg mindent, hogy Dorosic méltó megemlékezés legyen, hogy a megemlékezés szövege igaz legyen és a Magyar Köztársaság, ugyan úgy mint az Ukrán Köztársaság és Oroszország megemlékezzen a meggyilkolt magyar honpolgárokról. Dorosic egyben az összes meggyilkolt magyar-zsidó munkaszolgálatos emlékhelye kell hogy legyen, hiszen hol találják meg a hozzátartozók, s talán még túlélők a megemlékezés helyét? Választ nem kaptam eddig.

 

Hozzáteszem, ami az egész szégyenletes megemlékezés része, ha lehet fokozni, hogy a HM-HIM hathetes késéssel, visszadátumozva tette fel honlapjára a megemlékezés tényét és a neveket, miután írásom megjelent a 168 órában.

 

Mellékelem Lendvai Ildikónak írt két levelem szövegét, a 168 Órában megjelent írásomat és egy fényképet a dorosic-i emlékmű feliratáról.

 

From: dr. Anna Zsigmond

To: Lendvai Ildiko

Sent: Friday, October 14, 2005 5:07 PM

 

 

Tisztelt Képviselő asszony,

 

mellékletben küldöm a Dorosic-i emlékhelyről írt megjegyzéseimet, amelyről szóló cikk az e heti 168 órában megjelent. Korábban írtam ez ügyben, igaz nem kaptam választ. Nem hiszem hogy külön magyaráznom kellene, döbbenetes hogy a szocialista párt és a koaliciós partner nem tesz semmit annak érdekében, hogy méltó módon megemlékezzen a II világháborúban meggyilkolt magyar-zsidó munkaszolgálatosokról, egyszerűbben fogalmazva nem tisztázza a II világháború tragédiáját, a magyar honvédség szerepét és a keleti fronton a keretlegények által legyilkoltak sorsát. Miniszterelnök úr és a Honvédelmi miniszter meglátogatta a washingtoni Holocaust múzeumot, itthon meg nincsenek a dolgok a helyükön. ( l Jaros lista, hiányos NEVEK )  Ez a harc lassan olyan, mintha egyéni fájdalmamat stb szeretném megoldani társadalmi szinten. Nem. Az én apám visszajött, nem egyéni sors.

Kérem tegyen meg mindent hogy a dorosici sors, amely több mint 80 000 munkaszolgálatos halálát jelenti a mai Ukrajna területén méltó megemlékezést kapjon, a magyar kormány képviselje magát és megtörténjen a most felállított emlékhely méltó jelenléte a köztudatban, a világban. Nem úgy, ahogy ez a leírt cikkben történt: ukrán jelenlét, ukrajnai zsidóság képviselet és a HIM kis csoportja. Ezt állami szintre kell emelni és gyászhelynek minősíteni, hogy mindenki tudjon arról, mi történt 1943 telén.

Suchman Tamás minden gondomról tud.

üdvözlettel

Dr Zsigmond Anna

egyetemi docens

PTE BTK

 

----- Original Message -----

From: dr. Anna Zsigmond

To: Lendvai Ildiko

Sent: Friday, November 11, 2005 11:00 AM

Subject: még mindig

 

Tisztelt Képviselőasszony,

tudom hogy nagyon elfoglalt és tudom hogy kezében van korábbi e mailem, ahogy kolleganője mondta, kétszer is beszéltünk telefonon.

Elnézést kérek hogy újra és újra irok, mivel nem kaptam érdemi választ és mivel a HM-HIM elitélendő és még is örömteljes módon visszadátumozva ugyan a honlapukon megjelentette a ukjanai megemlékezést valamint a neveket, igy még inkább indokolt a korábbi kérésem/ünk ( vajon kinek a kérése? nyilván nem a csúfos módon felállitott Turul hiveké ).Nem igazán becsületes dolog hamisítani, de jó hogy hat héttel az események után megtette a HIM. Amit változatlanul nem tett meg a Magyar Köztársaság, a HM és vezetése, az a hivatalos és teljes megemlékezés, mint ahogy azt korábbi e mailemben megírtam. Holló tábornok megígérte ( elég gyerekes érvem ) hogy a megemlékezés tábláját kijavítja Ukrajna- Dorosicban, amely képet elküldök e mailben. Nem szorul magyarázatra az a magyar szöveg, amelyet még az ukránok is kijavítottak, nem beszélve a hiteles héber fordításról, de ki tud héberül?

Újra és újra felvetem azt a kérést hogy szolgáljon hivatalos emléhelyként Dorosic a teljes igazsággal, a NEVEK-el és a történelemmel, még akkor is, ha ehhez újabb küldöttség-valódi és nem partizánakció kell-Ukrajnába.

Egyetlen ország Magyarország az, amely képtelen szembenézni a múlttal. Amennyiben ideje engedi, vagy fogadóóráját meg tudja tartani, nagyon szeretném személyesen is felkeresni

üdvözlettel

Dr Zsigmond Anna

egyetemi docens

tel : 225 1155

mobil: 20 985 8224

 

Feladó: "dr. Anna Zsigmond" <nathoni@t-online.hu>

Címzett: <gulyas.kalman@meh.hu>

Tárgy: mai találkozás

Dátum: 2006. január 30. 16:12

 

Tisztelt Államtitkár Úr, köszönöm a mai beszélgetést.

Mellékletben küldöm Dorosic "látványtervét", ezt Holló tábornok kollégái készítették.( 2005. szeptember 28 )

Hozzáfűznivalóm még annyi lenne a sok elmondott mellett, hogy Kaczev izraeli államelnök úr ittléte előtt a kiadványból--nem ez--hiszen több van, kapott Hiller István ( akkor miniszter NKÖM ), Harsányi László --semmi választ, azaz semmi választ nem kapott.Serge Klarsfeld, és a Yad Vasem sem. Személyes érintettség, azaz családja miatt kapott Magyar Bálint ( OM ), semmi válasz. Továbbá, ahogy emlitettem Balogh Andráson keresztül Medgyessy miniszterelnök Úr is. Balogh András tartotta a könyv bemutatóját. ( Dr Gálik Gábor mindezen ismeretek birtokában kell hogy legyen )

Megemlitem, hogy Székely Gábor ( Szerencsejáték ), korábban a Külügyminisztérium ( Jeszenszky Géza-Kovács László ), valamint Suchmann Tamás, újságírók és ki tudja még hányan kaptak az első kötetekből.

Köszönöm

Zsigmon Anna

 

Üdvözlettel

 

Dr. Zsigmond Anna.

egyetemi docens

PTE BTK

Tel: 225-1155.

Mobil: 06 20 985 8224

 

 

 

 

From: dr. Anna Zsigmond

To: Pósch Ilona

Sent: Monday, July 10, 2006 4:02 PM

Subject: értem

 

Kedves Pósch Ilona

 

köszönöm a válaszát és tudom és értem a helyzetet... Az fontos hogy az ügy napirenden maradjon attól függetlenül hogy is alakul az élet. Tudom ez nem ilyen egyszerű. Van egy olyan javaslatom, talán az gyorsabban és lehet hogy jobban kivitelezhető, hogy az emlékkő álljon Magyarországon, hiszen innen vitték el a munkaszolgálatosokat és itthon lehetséges lenne a Holocaust évi megemlékezése is egy leendő emlékkőnél.. Igaz, Dorosic-i kő hibás, de az is igaz, hogy itthon nincs ilyen és ki megy Dorosicba? Nagyon nagyon messze van. Annak idején Lendvai Ildikó munkatársnője javasolta Németh Imrét ( tudom tudom aki Nagykátai képviselő lett volna,de ez ebben az esetben nem számít) -és mivel Nagykáta volt az a hely ahonnan Ukrajnába és egyéb helyekre a legtöbb munkaszolgálatost elindították, parancsnoka hirhedt volt, igy a kormány-a honvédelem-a történészek stb könnyebben elérhetik és megoldható lenne és tudna segíteni helyi ügyekben.

Kérem segítsen abban, hogy ez az út járható legyen, nagyon igazságtalan hogy igy egyedül tart harcom hattodik éve és magam is csodálkozom, hogyha egyáltalán lesz belőle valami.

üdvözlettel

Zsigmond Anna

 

----- Original Message -----

From: Pósch Ilona

To: nathoni@axelero.hu

Sent: Monday, July 10, 2006 3:24 PM

Subject: RE: kérdés

 

Tisztelt Zsigmond Anna!

 

Valóban nagyon sok gonddal küzd mostanság hivatalunk....Az átalakulóban lévő minisztériumokban még nem kristályosodtak ki a megfelelő kontaktok, ezért toporgunk jelenleg....Az ügy azonban nem kerül le a napirendről. Őszintén remélem, hogy rövidesen jelentkezhetem...Üdvözlettel: Pósch Ilona

 

 

From: dr. Anna Zsigmond

To: peter.kiss@meh.hu

Cc: Holló József ; gyurcsany.ferenc@meh.hu

Sent: Monday, August 28, 2006 10:07 AM

Subject: DOROSIC

 

 

Tisztelt Miniszter Úr,

remélem az e mailt valaki kibontja igy eljut a cimzett/ekhez, Önhöz. Ez a levelezés 2005 december 3-án indult,, amely igen hosszú türelmi idő ahhoz, hogy  rendeződjék a magyar-zsidó munkaszolgálatosok megemlékezése kövének sorsa közel 170 000!  Nem rendeződött, közben voltak a választások, most lesznek az önkormányzati választások és '56-os megemlékezések. Furcsa hogy mindezek és természetesen a hivatalok átrendeződése is kíváló magyarázatul szolgálnak a halasztásra, a tehetetlenségre. Képtelen a  Magyar Köztársaság a Miniszter úr tájákoztatásával, és a már nem hivatalban müködő Gulyás úrral,  Holló József altábornagy Úrral, a megigért nemlétező bizottsággal  megoldani azt, amit szégyen hogy megoldatlan.

Csatoltan küldöm  eredménytelen korábbi leveleim, valamint a mostaniakat, amelyek 2006 áprilisára nyúlnak vissza.

 

----- Original Message -----

From: dr. Anna Zsigmond

To: imre.szekeres@parlament.hu

Sent: Monday, September 11, 2006 9:02 PM

Subject: Fw: DOROSIC

 

Szekeres Imre Miniszter Úr figyelmébe

 

Tisztelt Miniszter Úr!

 

Amennyire a témában lehet, összefoglalom miért fordulok Önhöz.

 

A Magyar Köztársaság morálisan nem tett eleget annak a kötelezettségének, hogy méltó módon tisztelegjen a II világháborúban elhurcolt, meggyilkolt több mint százezer zsidó magyar munkaszolgálatos emlékének. Ez egyedülállóan kiábrándító és egyben felháborító.

 

2005 szeptemberében Holló tábornok úr közbenjárásával, szervezésével és részvételével -- a nehézségeket itt nem ismertetném, hiszen ezt ő jobban tudja -- Ukrajna, Korosztyen-Dorosic kistelepülésen egy emlékhely felállítására került sor a HM-HIM gondozásában. A szervezés közel 6 évet tartott (ld. a Népszabadság e témában megírt cikkek) . Az emlékkövek Dorosicban meggyilkolt munkaszolgálatosokért szólnak. 1943 áprilisában a tífuszos munkaszolgálatosokat az ott felállított fabarakkokba (kórház) gyűjtötték, majd a magyar keretlegények azt felgyújtották. (1943 április 29.) Az itt bent égett tífuszos munkaszolgálatosok neveit őrzik a felállított kövek, több mint 400-ét.. Ha Borhoz többek között Radnóti Miklós neve kapcsolódik, akkor Dorosic-hoz Zelk Zoltáné, aki túlélte és versben megírta.( Dorosici tüzek )

Sajnos sem a magyar kormány, sem az akkori miniszter, vagy őt képviselő tisztviselő, sem a magyarországi zsidóság hivatalos képviselői nem vettek részt az emlékkő avatásán. Kijev város vezetői, a helyi vezetők, a kijevi és helyi zsidó szervezetek képviselői jelen voltak, továbbá Tóth János, Magyarország kijevi nagykövete is, aki a hely feltárásában korábban aktívan részt vett. Az emléktáblán feltüntetett magyar, ukrán és héber nyelvű szöveg jelentős hiányosságokat tartalmaz. (ld. mellékletben)

 

A fent említett hiányosságok a dorosici megemlékezéssel kapcsolatban felvetették azt az igényt, hogy legyen folytatása, és ebben megerősített Kiss Péter miniszter úr titkársága is. Gulyás Kálmán államtitkár személyesen biztosított arról, hogy az új megemlékezés szervezésére bizottságot hoznak létre, amelynek tagjai közé én is meghívást kaptam (Szita Szabolcs,.Holló József altábornagy). Mindezt 2005-ben valamint 2006 áprilisában küldött levelek bizonyítják. A választások után a fenti szereplők egy része más beosztást kapott, és ezzel a szervezés elhalt.

 

A megemlékezésnek itt Budapesten, Magyarországon a helye és nemcsak az Ukrajnában meggyilkolt munkaszolgálatosokra emlékezne a jelen és az utókor, hanem a bori azaz déli és a nyugati országrészekbe meggyilkoltakra, hurcoltakra is.

 

Röviden ismertetném a helyzetet, amelyeket a csatolt fájlok kiegészítenek (leveleim válasz nélkül, eredménytelenül Lendvai Ildikóhoz, az emlékkőről készült kép, valamint a 168 órában megjelent cikkem. Mindezeket elküldtem egy hete Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Kiss Péter miniszter uraknak)

 

A tények: 1942 tavaszán megkezdődött a keleti frontra indított II. magyar hadsereg felállítása, oda akkor 45 zsidó munkaszázadot vezényeltek, emellett a KMOF keretében felállítottak 24 további századot is. 1942 végére kb. 80 000 zsidó munkaszolgálatos volt a keleti hadszíntéren. A honvédelmi irattár által a jeruzsálemi Yad Vashemnek átadott 107.000 személyi karton feldolgozása még nem teljes, az áldozatok száma 80 000-re tehető a Kamenyec-Podolszki tömeggyilkosság áldozataival együtt. Mindez megtalálható a Munkaszázadok veszteségei a keleti magyar hadműveleti területeken c. könyvben (NEVEK sorozat, I-II kötet (A-J és K-Z). Ehhez az adatbázishoz adható a déli táborok sorsa (ld. Csapody Tamás munkáját), valamint a nyugati áldozatok (Szita Szabolcs kutatásai). Dorosic jelenleg a térképen létező táborok szimbolikus emlékezete. Addig nem tér nyugovóra a történelem, amíg fél a szavaktól, fél az emlékművektől, amíg hivatalosan ki nem mondja a történelem azt, ami 1942-43-44-ben a magyar zsidó munkaszolgálatosokkal történt (Nagykáta, Aszód, Verpelét stb. gyűjtőhelyek iratai, a peranyagok mind megtalálhatók a Levéltárban).

 

Kérem Miniszter Úr segítségét, hogy az emlékhely létrejöjjön. Holló altábornagy úr minden részletnek birtokában van.

 

 

Üdvözlettel

 

 

Dr. Zsigmond Anna

egyetemi docens

üdvözlettel

Dr Zsigmond Anna

 

From: dr. Anna Zsigmond [mailto:nathoni@t-online.hu]
Sent: Sunday, October 08, 2006 3:08 PM
To: Gyurcsány Ferenc
Subject: emlékeztető

Tisztelt Miniszterelnök Úr,

 

nem igen tudom ki kapja az e mailt. Nem térek ki az elmúlt hetekre, megoldódott és maximális módon a koaliciót támogatjuk, már születéstől fogva, hogy igy mondjam a baloldalt képviseljük, munkánkkal és értékeinkkel. Személyes találkozót szerettem volna, mely ugyan közügy, a Hivatal meg is kapta korábbi kérésemet, valamint más hivatalos személyek is. Ebben az esetben szerettem volna beszélni Apró Piroskával, akit ismerek-régről, Klárával…--szerettem volna a magyar-zsidó munkaszolgálatosok emlékkövéről beszélni, mely 6 éve tartó konkrét harc és 63 éves mulasztás.

Tudom ez nagy harc volt, ez a mostani, de a választók bizalma, a történelem bizonyossága, a hit és a biztonság nagyon sokat számít és ez most derült ki. Igen ! Bízunk Önben és a kormányban, igen nem félünk, de félhetnénk, ahogy Lendvai Ildikó is megfogalmazta. Kell, erkölcsi kötelesség, a Holocausttal, a 120 000 körüli zsidó-magyar meggyilkolt mukaszolgálatosokkal foglalkozni, kell emlékkő, mint ahogy nagyon ideje volt a cigány emlékkőnek is.

Ez ügyben küldött levelezésemet a Hivatal megkapta, korábban Kiss Péter megkapta, Lendvai Ildikó megkapta, és Holló József altábornagy jól ismeri, Szekeres Imre miniszter megkapta. A gép visszajelzését megkaptam. Ez nem elég Szeretném ha a mindennapok is bekerülnének életünkbe és ezek mentén élnénk/élhetnénk.

 

üdvözlezttel

Dr Zsigmond Anna

egyetemi docens

225 1155

mobil 20 985 8224

 

 

 

 

----- Original Message -----

From: dr. Anna Zsigmond

To: gal.zoltan@meh.hu

Cc: szecsi.judit@meh.hu

Sent: Friday, November 03, 2006 3:33 PM

Subject: dorosic1.doc

 

Kedves Szécsi Judit,

itt küldöm az összefoglalót, amely megjárta már az összes létező hivatalt, még a választások előtt Lendvai Ildikó (nem kaptam választ, irodájában jártam..), Kiss Péter-elküldött Gulyás Kálmánhoz, akivel már-már megoldásig jutottunk, de jöttek a választások, Szekeres Imre-nem kaptam választ és végül Gyurcsány Ferenchez, ahonnan a titkárság válasza jobb lett volna ha nem lett volna--visszairányított a kezdethez, anno az OM-hez, amikor még Hiller istván volt ott, mint ahogy most is. Igy bezárult a kör és ez szégyen.

Tudom nagyon nehéz a helyzet, de az emlékkövek avatásának dömpingje van-nem minősítem.

Kérem segitségét hogy Zolihoz eljusson ez az e mail

 

köszönöm

Dr Zsigmond Anna

egyetemi docens

225-1155

20 985 8224

 

Tisztelt Fóti Péter,

 

itt küldöm az eddigi leveleket, amelyek egyébként tartalmazzák a Miniszterelnök Úrnak küldött e mailt is-korábban, augusztus 28-án. Nem kérdezek rá, vajon még kihez kívánja küldeni az ügyet a Hivatal ? És ez csak egy részlet az áldatlan és megalázó helyzetről. A többi megtalálható Népszabadság cikkekben és a 168 órában. Nem is hivatkozom rájuk, annyira elkeserítő...

További jó munkát

 

üdvözlettel

Zsigmond Anna

 

Kérem Gál J Zoltánnak továbbítani a levelem.

 

Kedves Zoli,

 

talán megvan a november 3-án küldött e mail melléklete valamelyik al-fiókban, ha nincs elküldhetem újra. Emlékeztetni szeretnélek egy ifjúkori megjegyzésedre, amely nálunk hangzott el New Yorkban, amikor a szüleiddel 1995-ben ott voltatok. Papádnak mondtad -nem örült neki, és most sajnos újra 100%-igaz, amennyiben ha ilyen lenne az ellenzék mint az akkori (Horn) kormány, akkor könnyű dolog lenne velük. Sajnos most is ez a helyzet a mostanival. A cinizmus és a vélemények teljes negligálása, valamint hibák és bűnök sora mind aláássa a bizalmat. De ezt te is tudod, biztos. Képtelen vagyok felfogni, hogy Szekeres (nem minősítem) miniszter miért nem tudja kiadni "parancsban", anyagi támogatás mellett VÉGRE azt a mulasztást, amiért harcolunk többen, azaz a zsidó -magyar munkaszolgálatosoknak felállítandó emlékhely megvalósítását. Miért, kérdezlek tehetetlenül, hiszen már majdnem megvolt a bizottság a választások előtt Kiss Péter és Gulyás Kálmán urak támogatásával, majdnem létrejött egy történész bizottség ( Szita Szabolcs) és résen állt a HM Hadtörténeti Intézet altábornagya ( Holló József). Miért? Hat éve harcolunk érte de facto és 62 éve a történelmi mulasztás.

Nem szívesen sorolom kiknek irtam/unk, hiszen már unalmas. Ebben benne van a miniszterelnök, honvédelmi miniszter, a frakcióvezető asszony is. Mégis szerinted kinek a feladata lenne ez, ha nem az övék?

Január 15-én találkozom Holló altábornaggyal, ahol egy újabb feljegyzést készítünk és hozzád is eljuttatjuk. Kérlek figyelj oda erre, nem is kívánom ragozni

 

barátsággal

Zsigmond Anna

20 985 8224